Békés Megyei Hírlap, 2001. április (56. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-21 / 93. szám

2001. április 21-22., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9 _____________AZ ÖSSZECSUKHATÓ KÖZLEKEDÉSI JÁTÉKSZERBŐL TAVALY TÍZMILLIÓT ADTAK EL_____________ Aki e lindította a nyugati világot meghódító rollermániát Videofilm-sikerlista Mindennek a lustaság az oka. Meg a sült kolbász. Wim Jan Ouboter züric­hi lakását kedvenc lacipecsenyés bódéjától mindössze ötszáz méter válasz­totta el. Ötszáz méter gyalogosan túl sok. Ahhoz viszont túl kevés, hogy a férfi a ház pincéjéből naponta többször felcipelje a biciklijét. A villamos sem volt jó megoldás, a járatra néha negyedórát kellett várni. Ouboter gondolt egyet, s fabrikált magának egy kétkerekű rollert, amivel pillanatok alatt el­ért a kolbászsütólg. A svájci barkácsolót ötletéért kezdetben ugratták barátai, akik ma már elismeréssel vegyes irigység­gel néznek a többszörös milliomosra Mindez 1993-ban történt, a szerkezet az elkövetkező néhány esztendőt a ga­rázsban töltötte. Három évvel később gyerekei találták meg a „járgányt”, nem kellett sok idő, hogy a környékbe­li srácok Ouboterékhez járjanak szá­guldozni. Kétezerben már nemcsak a gyere­kek rolleroztak. Japán után Európát és Eszak-Amerikát is elérte a rollermá­nia. Az alumíniumból készült, pillana­tok alatt összecsukható közlekedési já­tékszer meghódította a felnőtt társa­dalmat, a világon csaknem tízmilliót adtak el belőle. Párizsban, Londonban, Kölnben és Zürichben öltönyös üzlet­emberek, overallos szerelők, kosztü­mös hölgyek és egyetemisták használ­ják Ouboter „találmányát”. Rollerral nem csak munkába járnak az emberek. Divatosan öltözött fiata­lok színházi és éttermi ruhatáraknál gyakorta kabátot és rollert egyszerre adnak be megőrzésre. A járgány „me­nő” holmi, a mobiltelefonhoz vagy a zsebkomputerhez hasonlatos, nélkü­lözhetetlen kiegészítő lett. — Mi a siker titka? — kérdeztük a feltalálót. — Elsősorban az, hogy jól házasod­tam. A feleségem rágta a fülemet, hogy ne adjam fel. Mindig azt mondta: „Ha nem te, akkor más csinálja meg, az el­szalasztott lehetőséget egész életedben sajnálni fogod!” — idézi fel neje sza­vait a Zürich melletti Küsnachtban lé­vő irodájában Wim Ouboter. A 41 éves svájcinak akkoriban való­ban nagy szüksége volt az asszonyi biztatásra. Barátai — valamennyien si­keres üzletemberek — kinevették, egyenesen idiótának tartották a „rolleros Wim”-et. — Neked legalább két kerékkel több van a kelleténél — ugratták a haveri körben, ahol ma elis­meréssel vegyes irigységgel néznek a többszörös milliomosra. A holland apától és svájci anyától származó Ouboter mindig is „deviáns” volt. Az isko­lában a rossz tanulók kö­zé tartozott, biflázás he­lyett inkább valamilyen mütyürt barkácsolt. Szü­lei a helvét hagyomá­nyokhoz híven bankárt akartak faragni belőle, a szakmát azonban kifeje­zetten unalmasnak talál­ta. A tengerentúlon pró­bált szerencsét, a bostoni egyetemen tanult piac­kutatást. Amerikához nem fűzik mara­dandó élmények, kivéve talán azt, hogy hatékony marketinggel mindent el lehet adni. Kivételnek sokáig a roller tűnt. Ouboter — aki 1997-ben alapította meg a rollerra szakosodott cégét Micro Mobility System néven — találmányá­nak prototípusával hiába házalt, Euró­pában senki sem vette komolyan. — Jó ötlet, de nincs rá gyártókapacitásunk — hallotta már az unalomig ismert mon­datot svájci, német, francia vállalati ve­zetőktől. A bankárok pedig egy lenéző mosolyt elnyomva közölték: megfelelő garancia és ipari háttér nélkül sajnos, nem tudnak hitelt biztosítani a „túl sok kockázatot rejtő tervhez”. Végül egy tajvani bicikli-összeszerelő üzem tulaj­donosával sikerült megállapodnia. A tá­vol-keleti partner 1999-ben dobta piac­ra Japánban az összecsukható rollert. A könnyű, hordozható és túlzsúfolt váro­sokban gyors közlekedést biztosító jár­gány hihetetlen sikert aratva, valóság­gal kultugztárggyá lett. — A japánok alacsonyabbak az eu­rópaiaknál, ezért sokkal inkább roller­ra termettek. Ráadásul a szemükben az alumíniumból készült kétkerekű csúcstechnológiás terméknek tűnt, amire ők valósággal harapnak — mondta Ouboter, akit hazájában a Swatch órát feltaláló és azzal az egész óraipart forradalmasító Nicolas Haynekhez hasonlítanak. Párizsban nemrég; számolták ki, hogy gépkocsival az átlagsebesség alig éri el az óránkénti 11 kilométert, ezzel szemben rollerral vagy kerékpárral ké­nyelmesen meg lehet tenni 12—13-at. — Az egyéni és a tömegközlekedést kombináló eszközt akartam létrehozni. Kicsit, hónunk alá csaphatót. Ráadásul olyat, amely ötévestől hetven éves ko­rig mindenkit szórakoztat — magya­rázza két cigaretta között a „vizio- nárius”. Szerinte a sík terepen öt perc alatt bárki képes megtanulni rollerozni. És ami még fontosabb: a menetélmény gyorsan jön. Gyorsabban, mint az ál­landó fel- és lecsatolással járó görkor­Lehet két kerékkel több? csolyával vagy az igazán profi tiné- dzsereknek^kitalált gördeszkával. Ouboter találmánya időközben szá­mos nagyvállalat fantáziáját is meg­mozgatta. A cégek a munkahelyi köz­lekedést gyökeresen átalakító és egy­ben költségtakarékos eszközt látnak a rollerban. Több ezres tételt rendelt a svájci államvasút, a Swissair és a Luft­hansa: a két légitársaság dolgozói a re­pülőtereken és a hangárokban rollerral közlekednek. Az ügyfe­lek közé tartozik immár a berlini Reichstag is. A német parlament 150 da­rabot vett a „trottinette”- ból: kézbesítők és politi­kusok egyaránt használ­hatják a környezetbarát kétkerekűt. Nem minde­nütt nézik azonban jó szemmel a rollerozó dol­gozókat: a franciaországi Nancyban a helyi klinika sebészeti osztályának ápolónőjét, az 53 éves Michele Húgéit fegyelmi büntetésben részesítet­ték, s egyben megtiltották, hogy a kór­termek között rollerral közlekedjen. A rollerőrület végét egyelőre nem látja senki. Ouboter és partnercége, a K2 mellett egyre szaporodnak a gyár­tók. Akik nem mindig legálisan tevé­kenykednek. Legalább háromszázra teszik azoknak a — többsé­gében Kínában műkö­dő — vállalatoknak a számát, amelyek ille­gálisan, licencdíj fize­tése nélkül másolják az alumíniumrollerokat. Ouboter a koppintók- kal vívott harcot egye­dül nem győzte, a kö­zelmúltban egy márka­védelemmel foglalko­zó, vezető nemzetközi jogi céget bízott meg az elveszett dollármil­liók behajtásával. A roller iránt egyre nő a kereslet, időköz­ben a nagy hipermar- ketláncok is bekapcso­lódtak a bizniszbe. Míg a márkás termékek Franciaországban 1000 frankba kerülnek, a vá­rosszéli áruházláncok már 4—500 frankért kínálnak „névtelen” terméket. Ouboter cégének már 200 millió svájci frankos forgalmat jó­solnak, s egyesek a küsnachti cég tőzsdei bevezetését is javasol­ják, de a „látnok” igyekszik reálisan szemlélni a világot. — Tudom, hogy a mosta­ni hullám is alábbhagy majd. A roller azonban nem tamagocsi vagy pokémon, hogy egy idő után nyomtalanul el­tűnjék a piacról — mondja. A svájci sze­mei előtt a gépkocsi­kereskedelemhez ha­sonlatos szolgáltatás és szervizhálózat lebeg. Emellett a gyalogosok és a rolle­rok közötti kölcsönös toleranciát hirde­tő roller-KRESZ-könyvön dolgozik. Előrehaladott tárgyalásokat folytat nagy svájci biztosítótársaságokkal bi­zonyos káreseteket — például kéz- és lábtörést — fedező rollerbiztosítás be­vezetéséről. — Rengeteg ötletem van még, hamarosan jön az ABS-szel fel­szerelt luxusroller — magyarázza Ouboter, aki immár megengedheti ma­gának, hogy a kivitelezéshez a legjobb szakembereket alkalmazza. A feltaláló néha a küsnachti ház pincéjében beren­dezett műhelybe szokott visszavonulni. Ahogy mondja, barkácsolgatni egy ki­csit. És meglátni bizonyos dolgokat. A rollerozásból lassan sport lesz. A lesiklás sebességrekordját a bajor Jörg Zachmann állította be: a 35 éves német férfi az osztrák hegyekben 110 kilo­méteres sebességgel száguldott roller­ján. A tervek szerint 2001-ben Svájc­ban rendezik meg az első roller-világ­bajnokságot három számban: lesiklás­ban, terepen és akrobata mutatványo­kat felvonultató szabad stílusban. A nyolc munkatársat foglalkoztató rollergyártó cégnél — amely idén várhatóan 60 millió svájci frankos forgalmat ér el — a hangulat igen családias. A küsnachti pályaudvarra nyíló szobákban rollerek és alkatrészek hevernek szerteszét, a munkatársak két telefon között a konyhába szaladgálnak ki egy kávéra vagy cigarettára. Ouboter látomását egyetlen szóban foglalja össze: mikromobilitás. Amelynek alapja a már említett emberi lustaság. Erre, valamint a gyors közle­kedést és mozgathatóságot előtérbe helyező korszellemre Ouboter zseniálisan ráérzett. 1. Horrorra akadva 2. Én és én meg az Irén 3. U-571 4. Bérgyilkos a szomszédom 5. Pénzt és életet 6. 28 nap 7. Koponyák 8. The Flinstones 2. 9. Öld meg Rómeót! 10. X-Men +1. Ég velünk! (Fanfár Videotéka) Filmajánló A jövő kezdete Az új tanár (Kevin Spacey) azt kéri osztályától, hogy próbálják megválta­ni a világot. All éves Trevor (Haley Joel Osment) a feladat végrehajtása érdekében sajátságos pilótajátékot eszel ki: vadidegeneknek segít és megígérted velük, hogy cserébe ők is további három embernek segítenek. Az akció gyökeresen megváltoztatja a fiát — Trevort — egyedül nevelő pin- cémő (Helen Hunt) életét is. Könyv Égei-tengeri szigetek A Magyar Könyvklub új útikönyv so­rozatának valamennyi kötete a legked­veltebb európai úti célokra kalauzol. Közülük „Az Égei-tengeri görög szi­getek” egyebek mellett bemutatja az 1630 négyzetkilométer területű Lesz- voszt csakúgy, mint az egyhuszadnyi Budapest nagyságú Folegandroszt. A további szigetek között egyedülálló a nem egészen tízezer lakosú Szanto- riíni, hiszen az emberiség feltehetően legnagyobb vulkánkitörésének kö­szönheti mai formáját. A karcsú köny­vecskében olvashatunk még a strand­jai miatt az egyik legvonzóbb szigeté­nek számító Koszról, a híres ókori or­vos Hippokratész szülőföldjéről, vala­mint az ókori emlékeiről és népi építé­szetéről híres Szamoszról is. Számos színes fotó és 14 oldalas útitérkép mellett praktikus tudnivalók sokasága jellemzi a hasznos kiadványt, amelyet a békéscsabai Radnóti könyvesbolt­ban vásároltunk 1690 forintért. B. J.- r. in un..........■ ■ v Gondolkodom, tehát vagyok m | b | WKKKKKKKKKHKIM11 ■ igj£ii^gÍiEii^MÍiSiÍÍ A Magyar Téka Erkel Sándor Könyves­háza kiadásában jelent meg Kőszegi Barta Kálmán legújabb (ötödik) köny­ve, az ..ergo sum. Szép kiállítású kötet, előre le kell szögezni, Szereday Ilona grafikusművész tervei alapján készült. Aki nem ismeri a szerzőt, annak tud­tára adjuk, hogy a költő első négy könyve a Tevannál jelent meg, először versek, műfordítások, Napámyék cím­mel, a második kötet Len kék virága már kibővítette gyűjtőkörét és gyer­mekverseket is közreadott, a harmadik könyv regény, Agglegénybefőtt cím­mel (Magyar Napló-díjat kapott). A ne­gyedik tomus genealógiai munka, A sepsiszentgyörgyi Nagy-nemzetség története. (A vaskos kötetet Nagy György-emlékéremmel jutalmazták.) Portugál műfordításaiért az ELTE Por­tugál Tanszékének jutalmát is elnyerte. A Vörösmarty-évfordulóra beküldött pályázatát: Platont egy tanítványa az igazságról kérdezi, a Petőfi Irodalmi Múzeum megőrzésre méltónak találta. Filozofikus alkat, szereti a művé- szetbölcseletet. Az ...ergo sum is az ilyen jellegű opusokat részesíti előny­ben. Saját versei mellett itt is közöl műfordításokat, ezek is szervesen kap­csolódnak az eredeti textusokhoz, nem véletlenszerűen. Látszik, hogy a szer­ző megtervezte a könyv gondolati ívét, a kötet szerkezetét. Almeida Garret, Marquesa de Aloma, Cesario Verde, Milán Nyikolics és Heinrich Heine versei közül is azok a költemények ke­rültek be a válogatásba, amelyek tema­tikailag beilleszthetők az aforizmák és a paradoxonok világába. Kőszegi Barta Kálmán az alkatával rokon elődöket megszólítja, Hrabal cí­mű versében így vall: „kiléptél a töké­letes semmiségbe, tudom, vágytál rá nagyon s beteljesedett.” Azok a példa­képei, akik rá se rántanak a korra, mint Schéner Mihály (Ex Libris). A kötet legjobb verse az Elpattant zongora-húr E. Morricone filmzenéinek kapcsán íródott, ugyanakkor ebben a szöveg­ben sikerült a leginkább elemelkedni a konkrét hétköznapi valóságtól, azaz a költemény többről szól, mint ami a té­mája. A muzsika, az emberi alkotás szépsége előhívja az emlékeket, de nem csak azokat a pillanatokat sikerül megfogni, amelyek a szerző, vagyis az egyén szempontjából érdekesek, ha­nem a nagy, átfogó világlátást befolyá­soló mozzanatokat is hitelesen érzé­kelteti metaforáin keresztül: „hulló le­velek / őszi szimfóniája / minden fából gordonka hangja szól”. A vers zárása pedig még ennél is hangsúlyosabb, hisz egyszerű tényeket közöl, de szin­tetikusan, ami ebben a képben benne van, az elmond mindent az elmúlásról, a túlélés dilemmáiról egyaránt: ’,lehullanak a fákról a / levél-kottaje- gyek / a csupasz ágak égre merednek / akár az / elpattant zongorahúr.” Az Azonosítás című vers allegóriára épül, a posztmodem és az avantgárd verstípusok (a vers tanúsága szerint) mint két automobil vágtatnak az iroda­^—1— lom országútján, míg össze nem ütköznek és ször­nyet nem halnak. A boncasztalon sajnálkozó roko­nok, ismerősök tanulmányozzák az illető delikven­seket és napirend­re térnek végül is az eset felett, azzal a megjegyzéssel, hogy tulajdonképpen szeretette méltó „személyekről” van szó, de a halotti je­lentés kommentátora azzal fejezi be beszámolóját, hogy a „hullák” alkohol- és kábítószer-vérszintje „magas”. Érdekes művészetfilozófiai eszmefut­tatás, csak az a kérdés, aktuális-e erről meditálni akkor, amikor már mindkét irányzat kifulladt, ugyanakkor teljes mér­tékben egyik sem fog végleg „lecsen­geni”, hatásuk földön, vízen, levegőben mindig fog érződni, hisz elég nagy vihart kavartak keletkezésük idején. A Hair, a Magyarok cselekedetei és a Köztes magyarok című opusok az irónia és a groteszk jóarányú ötvöze­tei, lerántják a leplet az álszent nacio­nalizmusról, de általában a megváltás­tanokról is. A Platont egy tanítványa az igaz­ságról kérdezi (már fentebb említet­tük) pályázati anyag, de nem arra az apropóra íródott, ezért is tűnik fris­sebbnek, mint a többi félhosszú darab: Ki tudja kerülni a közkeletű közhelye­ket, sőt az a biztos, hogy „válasz még nem jött”. A Zalán Tibor-parafrázis, a Vissza­felé is a könyv egyik sikerült próbál­kozása, már-már azt lehet feltételezni, ez az elégikus beszédmód lesz a jövő Kőszegi-Barta köteteinek meghatáro­zó stílusa. A műfordítások közül a Heine által írt És kialszik tetszik kiváltképp, eb­ből idézünk, hogy kedvet csináljunk a befogadóknak az olvasáshoz: „Ä füg­göny legördült, vége van. / Hazatértek a hölgyek s urak. / Vajon tetszett ne­kik a darab, / Még tapsot hallanak a falak”. Kántor Zsolt i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom