Békés Megyei Hírlap, 2001. április (56. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-14 / 88. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete A világ egyetlen zászlómúzeumában Balogh László négy ezres gyűjteménye igazi világcsoda Jó üzlet az embercsempészet Az illegális pihenőhelyeken kizsákmányolják az embereket 8 Saint Exupéry titokzatos repülése A kis herceg a csillogó Szahara szélén született Szigorúan titkolt intimitások Nagy Katalin életéből Az uralkodók szerelmi kalandjai felett általában szemet hunytak az alattvalók — hacsak nem sínylette meg annyira az államkassza, mint például I. Lajos bajor király Lola Montez táncosnő iránti szenvedélye esetében. A nők azonban — uralkodókként is — szigorúbb elbírálás alá estek. Botlásaik végigkísérik emléküket, amíg világ a világ. Nem is kell az ókor híres királynőire gondolni, elég csak az újkoriakat említeni: az angol I. Erzsébetet, skót ve- télytársnőjét, Stuart Máriát, a svéd Krisztinát, az Orosz I. Erzsébet cámőt, Napóleon feleségét, Mária Lujzát pármai nagyhercegnő korában, vagy Napóleon húgát, Pauline-t, a guastallai hercegség úrnőjét. A kikapós koronás hölgyek sorát még tovább lehetne folytatni, bár igaz, hogy olykor feddhetetlen erkölcsű társnőik is bekerülnek ebbe a galériába: akadnak idegen- vezetők, akik a családcentrikus, jámbor Mária Teréziáról fecsegnek pikáns történeteket, bár azoknak semmi alapjuk sincs, és az utolsó orosz cámét, Alekszandrát a torzonborz Raszputyinnal hozzák gyanúba — úgyszintén alaptalanul. Egészen más fejezet az orosz Nagy Katalin cámő. Váltakozó szerelmeiről ő maga vallott fia által titkosított emlékirataiban, amelyeket egy szemfüles udvaronc lopva lemásolt. Katalin memoárjából kiderül, hogy egyik gyermekének sem a férje volt az apja. Az infantilis, hisztérikus, érzelemsivár III. Péter nem volt ideális partner a rendkívül okos, talpraesett Katalin számára, ráadásul nem is érdeklődött iránta, nem teljesítette férji kötelességeit. így nem csoda, hogy Katalin képtelen volt ellenállni az egyik csinos, szellemes udvaronc, Szergej Szaltikov gróf kitartó ostromának. A későbbi I. Pál cárnak ő volt az apja, a másodszülött fiúnak pedig az a Grigorij Orlov gárdatiszt, aki fivérével főszerepet játszott Katalin férjének meggyilkolásában. A kislány apját a lengyel Poniatowski grófban gyanították a kortársak, akiből később Katalin lengyel királyt csinált. A cámő mindig gavallérosan megjutalmazta kegyenceit. A korabeli botránykrónikák szerint Katalinnak férje életében három szeretője volt, s miután férje halálát követőA BÜSZKE NŐ Sophie Auguste Friederike von Anhalt-Zerbst, a későbbi II. Katalin cámő 1729. április 21-én jött világra a pomerániai Stettingben, vagyontalan és névtelen hercegi családban. Családjának kevés pénz, neki pedig még annál is kevesebb báj jutott, tehát jól kellett férjhez mennie. 1745-ben kötött házasságot Peter von Holstein orosz nagyherceg-trónörökössel, Peter ekkor 18, felesége 16 esztendős. Néhány hónappal később az ifjú nej így számolt be érzéseiről: „Ha szereted ezt a férfit, akkor a legszerencsétlenebb teremtmény leszel a földön, mert természeted szerint viszonzásra vágyói majd; ez az ember pedig jóformán rád sem néz. Te sokkalta büszkébb vagy, hogy lármát csapj emiatt, tehát szíveskedj óvatos lenni gyengédség dolgában ezen úr irányában: gondoljon önmagára, hölgyem!” en trónra lépett, további tizennyolc, akik közül a 45 évesen választott tehetséges törtető, Grigorij Patyomkin neve vált a legismertebbé. Grigorij Orlovnak a haja szála sem görbült azért, hogy ül. Péter meggyilkolásával szabaddá tette a trón felé az utat Katalin számára, sőt! Úrnője és parancsolója elhalmozta őt kegyeivel, többek között egy gyönyörű kastély- lyal ajándékozta meg Gatcsinban (Antonio Rinaldi olasz építésszel építtette 1762 és 1796 között). Hogy mi játszódott le a Szentpétervártól vagy negyven kilométerre fekvő kastély termeiben, sokáig titok maradt a nyilvánosság előtt. Ez a cárizmus időszakában még érthető volt, a kommunizmus évtizedeiben azonban már kevésbé, hisz a gatcsini kastély a cári udvar erkölcsi romlottságának szemléletes illusztrációjaként szolgálhatott volna a szovjet tömegek számára. De nem szolgált, mert a nagyközönség nem láthatta. Csak találgatni lehet, miért. Az elvtársak meglehet, attól tartottak, hogy a látogatók netán cinkos mosollyal gondolhatnának azokra a rizsporos parókás urakra és hölgyekre — tehát a gaz, kizsákmányoló arisztokratákra —, akik pajzán szerelmi játékaikat űzték egykor a fényűző termekben. De lehetséges, hogy maguk az elvtársak használták a kastélyt titokban, elvégre nem kell ahhoz arisztokratának lenni, hogy valaki kedvelje az orgiákat. A német megszállás alatt, 1944-ben a pompás kastély leégett. Előtte persze a németek módszeresen kiürítették, elvittek minden mozdíthatók Hogy mit, ma már nehezen állapítható meg, mert a bútoroknak, berendezési tárgyaknak, műkincseknek nyomuk veszett. Illetve nyomuk azért maradt. Pár fénykép, pár különös bútorral. Olyan asztallal, amelynek lapját faragott lábak helyett faragott hímvesszők tartják. A karosszéket, heverőt vágyakozóan széttárt női combok, szeretkező szatírok és nimfák díszítik. A felvételeket egy Hans Hahn nevű német repülőtiszt készítette 1942-ben. Rosenberg miniszter műkincsekre szakosodott különítménye épp cipelte ki a kastélyból a gazdag zsákmányt, amikor Hahn odaért. Az elszállításra váró bútorok között voltak azok is, amelyeket a propagandaosztály fotósával gyorsan lefényképeztetett. A felvétesz orosz Nagy Katalin cárnő egyik gyermekének sem a férje volt az apja leket azonban nem egyhamar látta meg, mert három hétre rá fogságba került. A szovjetek minden kihallgatás alkalmával Gatcsinról faggatták; azt akarták megtudni, hová vitték a németek a kastély berendezését, ezt azonban Hahn sem tudta. Az őrnagynak sok kaland után 1949-ben sikerült visszatérnie Németországba és hozzájutnia az ominózus fotókhoz. Kiderült azonban, hogy más is készített felvételeket az erotikus bútorokról; egy Woditsch nevű, időközben elhunyt német katona, akinek fia ma Brüsszelben él. O kétévi kutatása eredményeként szenzációs adatokra bukkant Gatcsinnal kapcsolatban, és jelenleg hét európai tévétársasággal közösen dokumentumfilmet forgat Nagy Katalin eltűnt titka címmel. Mint elmondta, a film olyan meghökkentő intimitásokat tár fel a Voltaire által „az emberiség jótevőjének” aposztrofált cámő szerelmi életéből, amelyek egyetlen történész könyvében sem szerepelnek. Azt azonban, hogy hová tűntek a gatcsini kastély különös bútorai — melyekről néhány szakértő azt állítja, nem is biztos; hogy Nagy Katalin korában készültek, lehetnek későbbiek is —, Peter Woditsch nem tudta kinyomozni. A NAGY LENYŰLÁS - ELHALASZTVA Nem sikerült rárogyasztani a „zöldbárókra” a téeszeket — azt hiszem ez a legfőbb üzenete az Alkotmánybíróság minapi döntésének, amelyet a szövetkezeti üzletrésztörvényről hozott. Mellesleg aki valamelyest is ismeri a mezőgazdasági szövetkezeteket tudhatja, a legtöbb helyen inkább áldozat mint zöldbárói élvezet téeszt vezetni, egybetartani a maradék vagyont és biztos megélhetést nyújtani az elszegényedett térségekben élők százainak, ezreinek. De térjünk vissza az Alkotmánybíróság döntésére. A taláros testület tegnapi ítéletével közvetve kimondatott, hogy ebben az országban szerdától, vagyis a döntés kihirdetésének napjától senkinek sincs joga zöldbárózni, és a mezőgazdasági szövetkezeteket mocskolni. Azok elnökei és más vezetői ugyanolyan megítélés alá esnek, mint Kiss vagy Nagy bácsi földműves, akik maguk gazdálkodnak kárpótlással szerzett földjükön. A piacgazdaság lényegéről van itt szó. Arról, hogy a politika többet nem szólhat bele a gazdaság életébe. Eddig lehetett kolhozozni, szocialista vagy kommunista tákolmánynak nevezni a szövetkezeteket, mostantól azonban a piaci élet egyenrangú és megbecsült szereplői — hivatalosan. Végtére is a politikai átalakulás, a rendszerváltás nem tarthat harminc évig, elég baj, hogy tíz évig is elhúzódott. Van az alkotmánybírósági döntés hátterének egy még izgalmasabb eleme: a tudatosan gonosz szándékkal elfogadtatott törvény hatálytalanítása megakadályozta a nagy lenyú•* * Eddig lehetett kolhozozni... lást. Nem nehéz belátni, hogy a külső üzletrészek kifizetésével a szövetkezetek többségének le kellett volna adniuk a kulcsot az ÁPV Rt. portáján. Ami nagyjábóí azt jelenti, hogy földjük a nemzeti földalapba vándorol. (Hogy mitől kell nemzetinek lenni egy földalapnak, az külön téma lehetne!) Abba a földalapba, amelynek kezelője az „ősiség” jogán a koalíciós partner kisgazdapárt. Mi tagadás, az uniós csatlakozás előtt — amikor majd legalább tízszeresére nő a termőföld ára — nem jött volna rosszul a nemzeti földalap feltöltése. De a nagy lenyú- lás elmaradt, mert a hajó — pestiesen szólva — elúszott. A köztársasági elnök hitelének egy darabjával együtt. Akinek jogászprofesszor-tanár úrként csöppnyi fenntartása nem volt a törvénnyel szemben, s az ellenzék és a szakma heves tiltakozása ellenére zöld utat engedett a végrehajtásának. A kormányfő most azt ígéri, javítani fognak. Majd meglátjuk... Árpási Zoltán Lökösháza, 1922. Vásárhelyi Dezső lökösházi lakóházának déli oldalát örökíti meg a megsárgult képeslap * l
