Békés Megyei Hírlap, 2001. március (56. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-03 / 53. szám
2001. március 3-4., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 9 Hivatása az állatok viselkedésének tanulmányozása Akiről csillagot neveztek el A lakosság főként a televízióból ismeri Csányi professzort, az állatok viselkedésének lelkes és szakavatott tanulmányozóját. O az az állatbarát tudós, aki soha nem téveszti össze kedvenceit az emberekkel. A háziállatokra sem aggat rá erőszakkal vagy puszta szeretetből emberi tulajdonságokat, inkább azt magyarázza: ők is, mi is részei vagyunk a nagy egésznek, s magatartásunk kölcsönösen hat egymásra. A Duna-parti lakás ajtajában kitörő örömmel fogad a két kutya. Gazdájuk, Csányi Vilmos etológus — akit éppen a szövegszerkesztő mellől állítottunk fel, hiszen huszonegyedik könyvén dolgozik —, kevésbé lelkesedik. Amúgy is szűkszavú, ha a munkájáról, eredményeiről kell számot adni. Valószínűleg úgy tartja: a kutatási eredmények, tanítványai sikerei, publikációi, tanszékének híre elegendő bemutatkozás. A neves etológus mégis meglepetéssel szolgál, mikor a kérdésre — miként választotta élethivatásul az állatok viselkedésének tanulmányozását? — kerülőútjáról beszél. — Eredetileg biokémikus voltam. Vegyészkutatóként a molekuláris biológia volt a szűkebb érdeklődési területem, a biológiai tudományos munkámért kaptam doktori címemet. Ám az ember lehetőségei, útjai kiszámíthatatlanok, és mindig tartogatnak váratlan fordulatokat. 1973-ban meghívtak az ELTE magatartás-genetikai laboratóriumának megszervezésére. Ebből lett az etológiái tanszék. Megtudtuk a tanszékvezető profesz- szortól, hogy nálunk csak az ELTE képez etológusokat, akik a természetvé- Csányi professzor érdeklődésének delem, a pszichológia és a tudomány kutyák állnak más területén dolgoznak. Maga a tudomány sem túl régi, mindössze fél évszázados csupán. Tudománnyá fejlesztése Konrad Lorenz nevéhez fűződik. Csányi professzor állatok megfigyelésével foglalkozik. — Az etológia fontos része a biológiának — vallja — komplex, integráló tudományág. Az iskolákban a biológiai tananyag foglalkozik vele — jegyzi még meg. Az etológia tanszék egyik csoportja az Eötvös Loránd T udo- mányegyetem bugaci kutatóállomásán üregi nyulakat figyel meg. Egy másik csoport pedig családi kutyákkal foglalkozik. É megfigyelések több ezer órát vesznek igénybe, akár természetes, akár mesterséges körülmények között folynak. Csányi profesz- szor érdeklődésének középpontjában a kutyák állnak. Mint mondja, középpontjában a nem öncélú a vizsgálódása, hiszen ember és kutya régi időktől együtt élő, összetartozó lények, és az ember állattal való kapcsolata, ennek genetikai háttere (a biofília) sok meglepő tudományos következtetés forrása. Többek között az ember fejlődésének korai szakaszáról is beszédes tényeket jelez a szakember számára. Csányi Vilmos a Magyar Etológiái Társaság elnöke. A 150 tagú társaság háromévenként tart konferenciát, ilyenkor összegzik a legfrissebb eredményeket. A kétévente megrendezésre kerülő etológus világkonferencián népes tudóscsapat cserél tapasztalatot. Bár a tudományt nem díjakban mérik, s nem is kényeztetik el tudósainkat, mégis említésre méltó, hogy Csányi professzor 1999-ben az év ismeretterjesztő tudósa címet kapta, és a Tudományos Újságírók Klubjától az Enciklopédia-díjat, amellyel az év legkiemelkedőbb tudományos újságírói tevékenységét ismerték el. A magyar tudós tavaly a csillagos égig jutott, s nemcsak képletesen! Maga az érintett így emlékezik erre: — Kedves ráadás volt, hogy egy égi térképet is készítettek nekem, benne a Nagy Kutya, a Canis Major csillagképpel, melynek egyik csillaga most már a nevemet viseli. Szerencsére —- és ezt már mi tesz- szük hozzá — állócsillagról van szó, hiszen az üstökösök csak villanásnyi időre mutatják fényüket. Leopold Györgyi A KÖZÖNSÉG SZERETI AZONOSÍTANI A SZÍNÉSZT A SZEREPÉVEL Rudolf Péter és Karády titkai Két olyan mozifilm is született az elmúlt évben, amelyekben fontos szerep jutott Rudolf Péternek. Az Üvegtigris, melyet Kapitány Ivánnal közösen rendezett és a Bacsó Péter-féle Karády-film, amelyben az övé az egyik főszerep. A ' Kárády-film forgátóköríy vének alapjául G. Dénes György (Zsüti), a napokban elhunyt legendás szövegíró emlékiratai szolgáltak, és bár tartalmaz megtörtént eseményeket is, nem életrajzi filmet láthatnak a nézők. — A filmet megelőzően foglalkoztatta Ont Karády személye? — A legendája, másokhoz hasonlóan, rám is hatott, de nem hittem, hogy a mai napig ilyen élénken él az emberek emlékezetében. Amikor kiderült, hogy film készül róla és én leszek az egyik főszereplő, az élelmiszerboltban, s az utcán számos ismeretlen szólított meg engem és feleségemet, Nagy-Kálózy Esztert, aki Karády Katalint kelti életre. — Zsütit a történetben Sütire keresztelték. Könnyű volt azonosulni a figurájával? — A forgatás megkezdése előtt és közben is nagyon sokat beszélgettünk Zsütivel, akinek Karády többször megmentette az életét. Újszászy István segítségével, aki a negyvenes években a magyar hírszerzés tábornoka volt, sikerült hazahozatnia őt az orosz hadifogságból is! Csakúgy, mint Zsütiben volt, bennem is nagyon erős az életösztön, úgy érzem, elpusztíthatatlan vagyok. — Ön szerint mi a titka Karády mai napig töretlen népszerűségének? Rudolf Péter nemcsak színészként, hanem rendezőként is bizonyított már — Nálam sokkal okosabb emberek is sokszor elemezték már a legenda születésének folyamatát. Azt gondolom, a közönség szereti azonosítani a színészt a szerepével, illetve esetenként önmagával. Ha nagyon aktuális akarok lenni, erre példa a Zámbó Jimmyt övező, elképesztő érdeklődés. Soós Emese Névjegy Született: Budapest, 1959. október 15. Családi adatok: Nős, felesége Nagy-Kálózy Eszter színművésznő. Gyermekeik: Flóra, 1987, Olivér, 1991, Szonja, 1994. Tanulmányok: Színház- és Filmművészeti Főiskola 1979-83. Életút: 1983-98 a Vígszínház tagja, 1992-93 a Magyar Színészkamara ügyvivője. Díjak: Jászai Mari-díj (1991), Ajtay Andor-díj (1995). Főbb szerepei: Szigligeti: Liliomfi, Mortimer (Kesselring: Arzén és levendula), Puck (Shakespeare: Szentivánéji álom), Lámpás szellem (Presser-Sztevanovity: A padlás), Aljoska (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Eisemann: Fekete Péter, Action (West,Side Story), Mercutio (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Lebeau (Miller: Közjáték Vichyben), ifj. James Tyronne (O’Neill: Utazás az éjszakába), Mátyás (Kárpáti: Országalma), Károly (Shaw: Szent Johanna), Akakij Akakijcvics (Gogol: A köpönyeg), Brindsley Miller (Shaffer: Black Comedy), fűmen: Cha-cha-cha (1981), Szerencsés Dániel (1982), Jób lázadása (1983), Redl ezredes (1984), Szamárköhögés (1986), Mario és a varázsló (1987), Vörös vurstli (1991), A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire (1991), Patika (1994). Főbb rendezései: Osbome: Dühöngő ifjúság, Kushner: Angyalok Amerikában, Goldoni: A legyező, Miller: Ä salemi boszorkányok.-y. ’■ *• ftwjB | CD-SIKERLISTA 1. Bon Bon: Időutazás 2. Zámbó Jimmy: Karácsony Jimmy vei 3. DJ Bobo: Planet Colors 4. Ámokfutók: A szerelem hajnalán 5. Jennifer Lopez: j.lo 6. Anastazia: Not That Kind 7. Gregorian: Masters 8. Craid David: Bom To Do It 9. Zámbó Jimmy: Best Of 2. 10. Csonka András: Ding dong (Musicland Hanglemezbolt) Filmajánló Táncos a sötétben Selma (Björk) Csehszlovákiából költözött át az USA-ba, hogy gyári munkásként megkeresse örökletes szembetegségben szenvedő fia műtétjére a pénzt. A gyerek látása még menthető, de Selma lassan megvakul. A hétköznapok elviselhetetlen monotonitásából a musical jelenti számára az egyetlen kiutat. Könyv Divatról — stílusosan Kislexikon, Irodalmi lexikon, Művészeti lexikon, Sportlexikon, Mezőgazdasági lexikon. Vajon milyen enciklopédia hiányzik még a könyvespolcunkról? — gondolkodhatunk el, hiszen a lexikonok igencsak hasznosak, ha végzetes információhiányunkat hirtelen szeretnénk orvosolni. Aki pontosan tudja, hogy mi a hacu- ka, nem téveszti össze a palliumot és a tógát, fel tud sorolni nyolcféle zsebfajtát, az A-vonal és a H-vonal közti különbségeket is fejből vágja, a folyton változó, megújuló és visszatérő divat- irányzatokban is otthon van, akkor ne lapozzon bele a Keresztény Éva által szerkesztett Divatlexikon című könyvbe. Ám, ha azt hiszi, hogy az alpakából csak evőeszköz készülhet, a bordűr az űrhajó fedélzete, a chesterfield egy cigarettamárka, a denim egy dezodorfajta, akkor viszont jól teszi, ha elolvassa a könyvet. Amatőröknek és profiknak, kezdőknek és haladóknak egyaránt érdemes tanulmányozniuk a képekkel illusztrált, magyarázó ábrákkal színesített, 184 oldalas Divatlexikont — biztosan mindenki talál benne kedvére valót! (Divatlexikon, Athenaeum Kiadó) (w) mmm ; is —MS Az unokám után kiáltok a lakótelepi téren — semmi válasz. „Ez a gyerek percek alatt kámforrá válik!” — panaszkodik az anyja. Érdeklődöm a többi kis kölyöktől; mondom az eltűnt nevét, de csak néznek a kérdezettek. Ejnye, értetlenkedem, hát lehetetlen, hogy ne ismernétek, hisz' itt lakik — s mutatom a lépcsőházat. Erre már 4-5 kölyöknek is felcsillan a szeme, s szinte egyszerre kiáltják: Toldo! Most meg én nézek értetlenül. Időbe telik, míg rájövök, hogy unokám Francesco Toldo néven rúgja a labdát, mind az iskolában, mind a lakótelepi tereken. Tulajdonképpen most is őt várják a többiek, mert Toldo nélkül nincs meccs; a ballábas csatár nemcsak a kisiskolások büszkesége, de a nagyobb fiúk játékából sem maradhat ki. Végre maga Toldo is előkerül. Kicsit tépett és nagyon sáros; valamely lovagias ügyben vehetett részt. Nézem. Először nézem más szemmel ezt a gyereket, s mindjárt valamiféle bűntudatot is érzek. Toldót ugyanis sokat korholjuk. Tulajdonképpen ad is rá okot túlzott elevenségével, iskolai feladatainak elhanyagolásával, s időnkénti makacs hallgatásával. De hát jó tanuló — kellő szorgalommal és kitartással — minden épeszű gyerek lehet, míg Toldo nem válhat akárkiből. A Toldók kiválasztatnak. Mégpedig társaik által választatnak ki, sajátos képességeik alapján. Tekintet nélkül a szülők társadalmi helyzetére, rangjára, a gyerek bőrének színére, tanulmányi előmenetelére és így tovább. Minek tagadnám, egyszerre büszke leszek az unokámra. Este, mikor együtt lőjük a képernyő agyaggalambjait, fel is vázolom neki egy fényes sportpályafutás lehetőségeit. — Tudod, mi pénzt kaphat ma egy jó ballábas csatár, egy igazi klasszis? A győri polgármester 4-5 milliós év végi jutalma semmi ahhoz képest! De az unokámat nem érdekli a pénz, a győri polgármester meg végképp nem érdekli. Számára csak a játék a Toldo fontos — összes íratlan és írott szabályaival. Amik közül az íratlanok a fontosabbak. Ezen a ponton végre találkozunk. Bevallja, hogy időnkénti makacs hallgatásainak oka az, hogy ilyenkor a másik fél (ellenfél) nem tartja be a játékszabályokat. Toldo például nem szereti (ki nem állhatja) a fényes cipőt. „Egyszerűen nem illik hozzám...” Anya azonban ragaszkodik a fényes cipőkhöz, mert egy rendes kisfiú satöbbi, satöbbi... Ha pedig a kisfiú nem rendes, akkor bizonyos kedvezmények megvonása következik. Vagyis büntetés. Toldo némán viseli a büntetést — egy szót nem lehet kihúzni belőle. Az iskolában meg rászól a tanító néni „Hozd ki az ellenőrződ”! A gyerek nem érzi magát hibásnak (nem követett el szabálytalanságot), visszakérdez: „Miért”? De hát, hogy mer egy tízéves gyerek egyáltalán visszakérdezni? Nézem a „beírást”, amiből az eredeti vétség nem derül ki, csak az, hogy a gyerek szemtelen, neveletlen. Ezek után világos, hogy nem a tanterem, még csak nem is a szépen berendezett lakás vonzza a kisfiút. Sokkal inkább az iskolai focipálya, meg a lakótelepi térség, ahol — megfelelő játékszabályok között — Toldo lehet a nagy csatár; nem pedig egy agyonsze- kírozott, megalázott emberke. Örülök, hogy valódi tehetség a példaképed — mondom. S eszembe jut, hogy éppen a napokban szólalt meg a tévében Hidegkúti Nándor — a hatvannyolcszoros válogatott, az aranycsapat tagja —, aki elmondta, hogy neki meg a nagy Sárosi volt a példa. „Olyan akartam lenni, az akartam lenni...” Különben Hidegkúti az én csapatomban is játszott — mesélem a gyereknek. S mielőtt még bolondnak nézne elmondom, hogy kiskamaszokként szenvedélyesen gombfociztunk az internátusbán. Időről időre bajnokságokat is rendeztünk. Az én csiszolt, reszelt, gomb-embereim az MTK játékosainak nevét viselték. Hidegkútit különösen szerettem. Különben Esterházy Péter is dicséri valahol H. N. zsenialitását. Az egykori válogatott — már mint nagyapa — lépett pályára unokájának iskolájában. Áz író pedig (akinek ugyancsak ismert focista múltja) szülőként öltött mezt. Na most: senki nem lát, senki nem becsül úgy egy zsenit, mint egy másik zseni. A gyerek még nemigen értené, de később majd neki is elmagyarázom, hogy nemcsak hivatalos értékrend van! Színházban ezt úgy mondják, hogy nem az a király, aki koronát visel, hanem aki előtt térdet-fejet hajt a nép. Persze önként. Mert tapsoltatni lehet a plebszet — mint tudjuk —, de tekintélyt, megbecsülést, szeretetet nem lehet kinevezéssel senkinek biztosítani. És higgyék el, így lesz ez a most kezdődött harmadik évezredben is. A foci- és minden más pályákon. Gyarmati Béla
