Békés Megyei Hírlap, 2001. február (56. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-26 / 48. szám

T É N Y K É P 2001. FEBRUÁR 26., HÉTFŐ - 5. OLDAL „áius 31-én született Széhestehérváron. & Tuüon,ánv««vetem es „ «érzett diplomát. Maprto tafl)» hj* le«\ 1990 óta a magvar orszaggYU májusától 1993 májusáig — *■ J~ olnü Birtoktörvényt is hoz a tavasz A magyar mezőgazdaság gerincének a családi tulajdonban levő és a család­tagok által művelt parasztgazdaságot tekinti Orbán Viktor. A jelenlegi átte­kinthetetlen tulajdonviszonyokat a miniszterelnök reményei szerint a bir­toktörvény rendezi majd. Megjelenésére a tavasszal számít a kormány. Or­bán Viktor a Fidesz-frakció hétvégi tanácskozásán beszélt erről munkatár­sunk kérdésére felelve, s arról is, hogy a polgári rendszer alapja a család, arra épül a munka, a tanulás és a rend. Tisztes nyugdíjnak azt tekinti a mi­niszterelnök, amely elég a tisztes öregkorra. a becsülete a gazdák és az emberek kö­zött? Ki az erős ember a faluban? Az-e, aki 60-70 embert alkalmaz a tsz-ben vagy az, akinek van húsz hold földje? A falu előnye az, hogy minden átlátható. Ez az átlátható- ság, a úszta értékrend az elmúlt néhány évtizedben megszűnt, mert összekevered­tek a dolgok. Ennek az 1990 utáni új világ­nak most az lett volna a dolga, hogy kifé­sülje ezt azért, hogy megint világos le­gyen: kinek, miért van tekintélye, kinek, miért van földje, vagyona a faluban? Az­tán a szava is összhangban alakuljon ezekkel, részben a tehetőségével, rész­ben a megbecsültségével. A szavának annyi legyen a súlya, amennyi a munkájá­nak és a becsületének a súlya. Még nem billent vissza a falvakban ez a fajta rend, de nagyon remélem, hogy az események arra visznek bennünket.- Ma nem annak van földje a faluban, aki ott él és megbecsült parasztember; a kárpótlás sok embert juttatott földhöz azok közül, akik nem szeretik, nem is is­merik a paraszti- Milyennek ítéli a vidék állapotát?- Sokszínű a magyar vidék. Vannak biztató részei, és vannak olyanok is, ahoí inkább lehangoltságot és kilátástalansá got talál az ember. Szerencsére, az arán> az utóbbiak rovására és az előbbiek javá ra változik. Igaz, nem egyik pillanatról a másikra, hanem hosszú évek munkájá­val. Ha úgy tetszik, sok még a feladata a mindenkori kormánynak, a mindenkori megyei vezetésnek és a mindenkori pol gármestereknek. Összességében azonban a vidék helyzete elsősorban attól függ. hogy az ott élők látnak-e jövőt maguk előtt. Úgy gondolom, hogy jelenleg biza- kodóbban tekintenek a jövőbe, mint a megelőző esztendők során tették. S ez az, ami reményre jogosít.- A miniszterelnök miként tájékozódik a vidék állapotáról?- Remélem, hogy nem értik félre az ol­vasók: a bőrömön keresztül tájékozódom a vidékről. Az alföldiek életéről úgy, hogy hazamegyek az apósomékhoz Szolnokra. Az én apósom na­gyon megbecsüli gazdaember; na gyón gyakran ül­nek össze náluk a gazdák esténként egy-egy pohár pá­linkára vagy egy pohár borra. Ma­gam is le szoktam ülni velük, és be­szélgetünk. Évente egyszer-kétszer kime­gyek a tanyára is, hol azért, mert disznót kell vágni, hol azért, mert viszik a juhokat. Akkor megint csak sok emberrel tudok beszélni. Hetente kétszer hazamegyek a saját falumba is. Ez már a Dunántúl, ahol engem mindig szívesen fogadnak régi, gyerekkori ismerőseim. Szívesen beme­gyek egy-egy házba, meghívnak vacsorá­ra, kijönnek a futballmeccsre minden va­sárnap, s elbeszélgetünk. Nagyon sok az olyan személyes kapcsolat, amely alkal­mas a véleményalkotásra, és van nagyon sok önként jelentkező tanácsadóm. Bár­hova megyek az országban, a legkisebb faluban is van legalább 2-3 ember, akik azt mondják, hogy miniszterelnök úr, írtam magának néhány sort arról, hogyan men­nek a dolgok; amikor hazament, olvassa el. Van, aki azt mondja: miniszterelnök úr, legalább tíz percet adjon nekem, hogy el­meséljem, itt mi, hogyan van. Ha van tíz percem, ak­kor sort kerítünk a beszélgetésre.- És van ilyen tíz perce?- Van. Ez persze nem tudományos adatgyűjtés, ha­nem a valóság, a mindennapi élet egy darabkája. A miniszterek is je­lentenek arról, hogy mi történik az életben. Velem nincs könnyű dol­guk, mert a jelentésükön kívül az életet is ismerem.- Milyen az a falukép, amely él önben, s amelyet szeretne látni a valóságban is?- A falu előnye minden más település­sel szemben az, hogy ott az élet átlátható, megérthető, következésképpen a körül­mények az embert becsületes életre sar­kallják: egyenes beszédre, azzal össz­hangban álló tettekre, jó emberi kapcsola­tokra. Az pillanatok alatt kiderül, ha vala­ki görbe úton jár, elválnak tettei a szavai­tól vagy rossz szomszéd. A falut ezért na­gyon egészséges emberi közegnek tartom. A probléma az, hogy az elmúlt 40 évben a hatalmi és a gazdasági viszonyok nem így alakultak ki a faluban. A téeszesítés és ál­talában a magángazdaság felszámolása megnehezítette a faluban annak megérté­sét hogy ki, pontosan miért kell, hogy te­kintélyt élvezzen a faluban. Azért-e, mert ő tsz-elnök vagy azért, mert jó gazda? Azért-e, mert őt kinevezték pártütkámak a járási központból vagy azért, mert nagy | Földtulajdon-változás 1945: földosztás. 642 ezer igénylő t 3 millió 260 ezer hold földet kapott, t 1961: tsz-szervezés, állami gazdaságok. A szántó 95,6 százaléka állami és r szövetkezeti tulajdonba került. 1992-től: kárpótlás í 2001-től: birtokrendezés munkát, csak gyarapodási lehe­tőséget ' láttak benne.- Az igazi bajt nem a kárpótlás okozta, bár an­nak is vannak még ilyen marad­ványai. A mi fa­lunk határa hosszú időn keresztül egy ál­lami gazdaság területe volt. A környékbeli 8-10 falu összes termőterülete vagy annak nagy része tartozott az állami gazdaság­hoz. Néhány éve az állami gazdaság veze­tői privatizálták a gazdaságot. Az állam el­adta. Nem a földet, mert az állami tulaj­donban maradt; ma azt bérük az állami gazdaság volt vezetői. Időközben azon­ban minden faluban megerősödött, lábra kapott nyolc-tíz szorgalmas, tehetséges, hozzáértő gazdaember. A mi környékün­kön a parasztemberek vennének még föl­det, bérelnének is, de nem tudnak, mert másé a falu határa. Ma a dunántúü falvak tekintélyes részében ilyen gondok van­nak. Nem az a baj, hogy nem művelik meg a földeket, mert ha valaki végigmegy az országon és csak autóból nézi a tájat, akkor azt látja, hogy a földek szépen rendben vannak. Szépek a magyar me­Három fontos mondat: 1. A birtoktörvény... meghatározza, kinek lehet termőföldje Ma­gyarországon, és ehhez a tulajdonhoz rendeli az agrártámoga­tások rendszerét 2. Olyan világ nem lesz Magyarországon, amelyben nem kény­szerülnek arra a szülők, hogy áldozatot hozzanak 3. ... ha egy nyugdíjas részmunkát vállal, azt az adózás kifeje­zetten bünteti. Ez szerintem értelmetlen, ezért a megváltoztatá­sán dolgozunk. zők, de a parasztemberek nem tudnak földhöz jutni. Ezt a nagy problémát kell megoldani. Az előttünk álló hónapokban szeretnénk belevágni a fejszénket ebbe a nagy fába. Úgy látom, hogy a koalíción belül sikerült ebben összhangot teremte­ni, jól haladnak a szakmai munkák is. Ha­marosan lesz birtoktörvény Magyarorszá­gon. Azt is mondhatom: a tavasz birtok­törvényt is hoz a gazdák számára, remé­nyeim szerint olyat, amely a parasztgaz­dák világát hozza vissza és állítja helyre a faluban.- A birtoktörvény miben segít?- A birtoktörvény sarokpontja, hogy egyértelműen meghatározza, kinek lehet termőföldje Magyarországon, és ehhez a tulajdonhoz rendeli az agrártámogatások rendszerét. Termőföldje a helyben lakó gazdáknak lehet majd Magyarországon, ők is bérelhetnek. Szeretnénk néhány év­nyi átmenet megadásával a ma több par­cellában heverő birtokokat összeterelni. Azt is szeretnénk elérni, hogy a helyben lakó gazdáké legyen a föld, de ne tíz parcellában elaprózva, hanem lehetőleg egyben. Nem akarunk ta­gosítást; ésszerű birtokrendezést mindenképpen. Akinek nem állandó lakhelye a település, annak ott nem lehet földje. Meghatározza a törvény azt is, hogy a lakóhely 20-30 kilométe­res körzetében lehet csak termőföld valakinek a tulajdonában, illetve bérle­tében. Azt is meghatározza, hogy melyik az a legkisebb terület, amely után majd igénybe lehet venni az agrártámogatást. Az annál kisebb területre - még nem dőlt el, hogy 15, vagy 20, vagy 25 hektár lesz-e az - pedig nem mezőgazdasági költségvetésből érkező, inkább szociális jellegű segélyeket lehet majd igénybe venni. Ez utóbbi kérdés a legbonyolultabb és legnehezebb, mert Magyarországon na­gyon sok ember vesz igénybe agrártámo­gatást úgy, hogy csak néhány hektárnyi föl­dön gazdálkodik, s mindenki tudja, hogy önmagában nem tudja eltartani a csalá­dot. A sorsukról is gondoskodni kell. Olyan birtoktörvény lesz tehát, amely min­denkiről megpróbál gondoskodni, min­denkinek próbál lehe­tőséget nyújtani.- Megítélése sze­rint mennyi idő alatt tesz rendet ez a törvény a birtokviszonyokban és a tulaj­donviszonyokban?- Az élet - ha engedik - gyorsan orvosol­ja a bajokat. Ha látja a vidéki ember, hogy van határozott kormányzati akarat, amely megfelelő elvi és erkölcsi alapokon nyug­szik és találkozik a falu igazságérzetével, becsületérzésével, akkor az élet gyorsan kö­veti a törvényt. Ha a törvényjavaslat nem a falun élő emberek természetes erkölcsi érté­kére épít, akkor sajnps, ez a birtoktörvény sem működik majd. Én abban bízom, hogy az igazi parasztgazdák akaratára, szándéká­ra, jövőjére épülő törvényt fogunk elfogad­ni, és négy-öt esztendő alatt a szükséges változások nagy részét képesek leszünk véghezvinni úgy, hogy már az első évben is érezni lehet a változások jótékony hatását.- Ez a magyar farmergazdaság kialakulá­sát jelenti?- Azt jelenti, hogy kialakul a magyar me­zőgazdaság gerince, a családi tulajdonban le­vő, családtagok által művelt parasztgazdaság.- Nem jelenti ez azt, hogy nagyon fólmennek a földárak?- Úgy gondolom, hogy a föld ára Ma­gyarországon növekedni fog, de ezt én he­lyesnek tartom. Most szeretnénk rendezni a birtokviszonyokat. Az állami földalapot éppen azért kell létrehozni, hogy elősegít­sük a földpiac kívánatos mozgását, hogy ki tudjuk vonni a mezőgazdasági művelésből például csereföldekkel vagy életjáradékkal azokat a területeket, amelyeket minden év­ben elönt a belvíz vagy az árvíz, amely után óriási kártérítéseket kell fizetni. Ha a föld­alap megmozdul, akkor a jótékony működé­sének eredményeképpen rendeződnek a bir­tokviszonyok, és gyors emelkedésnek indul a föld ára. Valljuk be őszintén, hogy most a magyar föld ára szégyenletesen alacsony. En­nél a magyar föld sokkal többet ér. Nem vé­letlen, hogy védenünk kell a külföldi speku­lációs célú földvásárlások ellen. Persze kül­földiek termőföldet Magyarországon to­vábbra sem vásárolhatnak, s az unióban is legényesen küzdünk azért, hogy ezt az igé­nyünket érvénye­sítsük. Jól is állunk a tárgyalásokkal. Úgy érzem, leg­alább tízéves átme­neti időt ki tudunk harcolni.- Tíz év nagy idő. Ezalatt tulaj­donképpen kialakulnak a reális árvi­szonyok is?- Ügy képzelem el, hogy például ami­kor egy faluban a gazda úgy dönt, eladja a földjét, akkor az ott élő gazdáknak elő­vásárlási joguk lesz mindenkivel szem­ben. Ha ők nem élnek ezzel, akkor a föld­alap következik. Ha a földalap sem él ve­le, akkor lehet gondolkodni azon, hogy ki más vásárolja meg. Mindenképpen a helyi közösségeket, a helyi társadalmat szeretnénk erősíteni.- Váltsunk témát! Mi a véleménye, ho­gyan él ma vidéken az, akinek van négy kereke, három szobája és három iskolás­gyereke?- Remélem, úgy, hogy nem bánta meg, hogy vállalt három gyermeket. Vagyis: bol­Magyarországnak 6,2 millió hektár mezőgazdasági területe (az Európai Közösség területeinek 4,3 szá­zaléka) és 1,8 millió hektár erdőterülete van. A szán­té 4,8 millió hektár, a legelő 1,15 millió hektár, az ál­lókultúrák 260 ezer hektár. A mezőgazdaságban az erdőgazdálkodásban és a halászatban foglalkoztatot­tak száma 270 ezer 400. dog, mert a családjáért él. Könnyen biz­tosan nem. Mert három gyermeket eltar­tani, az iskoláztatásukról gondoskodni még mindig nehéz, akkor is, ha egyértel­műen javított a helyzetükön a kormány családpolitikája. Mindig is nehéz lesz. Olyan világ nem lesz Magyarországon, amikor nem kényszerülnek a szülők ar­ra, hogy áldozatot hozzanak. Reménye­ink szerint azonban egyre kevesebbet, azért, hogy a gyermekeiket taníttassák. Látszólag még mindig jobban élnek azok, akik nem vállalnak gyermeket vagy csak egyet vállalnak, s erejüket arra for­dítják, hogy javítsák az életszínvonalu­kat. Hozzájuk képest látszólag kevésbé élnek jól azok, akik a pénzüket, az erejü­ket a gyermekekre fordítják, ruházzák, etetik, iskoláztatják őket.- A gyerekek után az öregek: mit gon­dol, mire elég a tisztes nyugdíj?- Tisztes öregkorra kellene elégnek lennie. Én két irányban szeretnék lépé­seket tenni. A nyugdíjasok hajlamosak úgy fölfogni,, hogy aktív pályájuk véget ért. Én nem így gondolom. Bár tudom, hogy mindig vannak olyan szabályok, amelyek errefelé szorítják a nyugdíjaso­kat. Ezen változtatni szeretnénk. Ma pél-_ dául ha egy nyugdíjas valamilyen rész­munkát vállal, azt az adózás kifejezetten bünteti, mert a nyugdíj miatt magasabb adósávban adózik. Ez szerintem értel­metlen, s ezért a megváltoztatásán dol­gozunk. Sok nyugdíjasszervezet és nyugdíjas személyesen fordult hozzám kéréssel, hogy ne büntessük azokat, akik egyébként éreznek még magukban késztetést arra, hogy továbbra is a dolgo­zó Magyarország aktív részesei legye­nek. A másik irány, amelyet szeretnénk erősíteni, az, hogy aki nem választja az egészsége miatt nem teheti, vagy éppen belefáradt a munkába, an­nak a nyugdíja legyen elég a tisz­tességes öregkorra. Ez persze összefügg azzal, hogy az ország gazdasági növekedése mit enged. Ma többet, mint tavaly vagy ta­valyelőtt. Ennek következtében a nyugdíjak 2001-ben már 10 százalékkal emelkednek, s ha a gazdaság jól teljesít, jövőre is szeretnénk érzékelhető emelést végrehajtani. A nyugdíjat tehát emelni kell, s a nyugdíjasokban még meglevő energiát, ha ők is akarják, mozgósítsák. Ha ezt teszik, akkor azt nem büntetni kell, hanem bátorítani.- A Fidesz képviselőcsoportja nem régen Kaposváron tartotta ülését. Ön a tanácskozáson arról beszélt, hogy mit végzett eddig a kormány, és mi vár még rá. Mi a legfontosabb, amit hangsú­lyozott?- Azt mondtam a képviselőknek, hogy az emberek értik azt, ami ma Ma­gyarországon történik. Van tapasztala­tuk arról, hogy merre tart az ország, és milyen lesz a rendszerváltás lezárulta után az elmúlt tíz év erőfeszítéseinek megérdemelt eredményeként az élet. Arra kértem a képviselőket, legyenek se­gítségemre abban, hogy az emberek megértsék: az új rendszernek, amely most bontakozik ki - nevezhetjük polgári rendszernek is -, a család az alapja; erre épül a munka, a tanulás és a rend. Ennek az új világnak a nemzeti összetartozás lesz a lelke. A kialakulását is érzem már. Szeretném, ha eze­ket az irányokat a képviselőtársaim erősítenék, s meg­adnák nekem a le­hetőséget. Kértem egy ilyen Magyaror­szág érdekében a támogatásukat, és fölhív-tam a figyelmet arra, hogy sok dol­got kell még elvégeznünk az egészségügy­ben, a nyugdíjasoknál és a mezőgazda­ságban is. Az elmúlt három év megtanított bennünket arra, hogy a gondok megol­dása nem zseniális meglátásokat, inkább szívós, kitartó, napi aprómunkát kíván mindannyiunktól. Egyik minisztertár­sam mondta: számos olyan területe van az országnak, ahol nem az a baj, hogy rövid a takaró, hanem az, hogy kereszt­ben van az ágyon. Ilyen a mezőgazdaság és az egészségügy, ahol nem megváltó gondolatokra, hanem arra van szükség, hogy a takarót az ágyhoz igazítsuk, úgy, ahogy az ember fekvése és a kényelme megkívánja. KERCZA IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom