Békés Megyei Hírlap, 2001. február (56. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-24 / 47. szám

2001. február 24-25., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 9 _____________Fejfedődivat egykor és ma_____________ Ki vis eli a kalapot? Valaha a kalap viselése hozzá tartozott a jólöltözöttséghez. Fejfedő nélkül utcára menni illetlenségnek számított. Kalapot azonban nem csak divatból vagy az időjárás viszontagságai ellen viseltek. A fejfedőnek társadalmi jelentősége is volt. Következtetni lehetett róla vise­lője foglalkozására, rangjára, családi állapotára. Rómában a rabszolgák sza­badon bocsátásuk alkalmá­ból kalapot kaptak ajándék­ba, mert az ünnepi öltözet részeként ez jelentette a sza­bad ember szimbólumát. A középkorban a férje­zett asszonyok nem jelen­hettek meg hivatalos helyen hajadonfőtt. A tehetősebbek kalapot, főkötőt hordtak, az egyszerűbbek kendőt kötöt­tek. Innen ered a népi mon­dás: bekötötték a fejét. Üdvözléskor a kalaple­vétel még ma is a tisztelet- adás bevált módja. Erre mondták régebben: megsü- vegeli az illetőt. Mindig a társadalmi rangban alacso­nyabban álló veszi le a ka­lapját a magasabb rangú személy előtt. Sok foglalkozásnak is megvolt a maga sajátos kalapviselete, melyet gyakran praktikus okok ma­gyaráznak. Az ácsok széles karimájú kalapot viseltek, mely védte őket a szabadban az esőtől vagy az erős napsütéstől. A bányászok tipikus fejfedője védelmet nyújtott az apró, lepattanó kövek üté­sétől, a kéményseprő-cilinder pedig a koromtól óvta viselőjét. A szakácssap­ka higiéniai funkciót töltött be, de rangjelző is volt, a szakácsinas kis csónak alakú sapkájától a főszakács magas sapkájáig. A divatirányzatoknak megfelelően változott a kalapok formája, anyaga. Az úgynevezett Homburg-kalapot VII. Edward angol király vezette be. Még mint walesi herceg sokszor pla- zott gyógykúrára, Bad-Homburgba. Ott látta unokaöccse, a ké­sőbbi II. Vilmos császár zöld vadászruhájához tarto­zó kalapját. Megtetszett ne­ki és 1882-ben elkészíttette a vadászkalap civil változa­tát szürke filcből. Ez azután Homburg-kalap néven lett ismert és csaknem az egész világon elterjedt. Általában hivatalos alkalmakkor hord­ták, elvétve még ma is talál­kozhatunk vele. A női fejfedők külön fe­jezetet érdemelnének. Az idők folyamán a legkülönfé­lébb formák voltak divato­sak: a sapkától, a főkötőn, a lábosszerű kalapon és a női cilinderen keresztül egészen a kocsikerék nagyságú, nagy karimájú kalapokig. A kalap véd az esőtől és az erős napfénytől — emellett öltöztet és elrejti a frizura apróbb hiá­nyosságait is AZ ELJÁRÁS BIZONYÍTÉKOK HIÁNYÁBAN ELMARAD Megtisztított milliók nyomában Mindenki hall róla, mégse látja senki. Akár egy fantom, úgy tűnnek el a ható­ságok szeme elől a pénzmosás bizonyítékai. Törvényszerű ez a örvénytelenség? Világszerte követelik a kormányoktól és nemzetközi szervezetektől, hogy erőtel­jesebben lépjenek fel a bűnös úton szerzett pénzek tisztára mosóival szemben. Úgy tűnik, hiába, mert ez a tevékenység napjainkra mind szélesebb körűvé vált. Többnyire büntetlen marad az alvilági módszerekkel szerzett pénzek tisztára mosása. Felbecsülni sem lehet, hogy ilyen módon hány százmilliárd dollár kerül „civil” pályára évente. Miért'tudják kikerülni a létező’'törvé­nyek szigorát? Hiszen közismert a vüág- ban a több tucatnyi színhely, ahol ezek­nek az „üzleteknek” jelentős része bo­nyolódik. Ilyenek például a Kajmán-szi­getek, ahol a 260 négyzetkilométeren élő, 28 ezer lakos 600 bankot „működ­tet” és 550 milliárd dollárnyi betétet ke­zelnek ezekben a pénzintézetekben. A Kuba keleti partjaitól nem messze lévő Bahama-szigetek is hírhedtek a pénzmo­sodáikról. Ezeken a helyeken olyan adó- és jogrendszer működik, hogy a bankok­ba kerülő pénzek eredetét nem firtatják és további útjait sem vizsgálja senki. En­nek a „nagyvonalúságnak” az árát a „betétesek” a helyi hatóságoknak (és ki tudja még, hogy kiknek?) busásan megfi­zetik. Úgy hírlik, szép számmal vannak köztük magyarországi „vállalkozók” is. Dr. Barabás A. Tünde, az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezetője már hosszabb ideje foglalkozik a pénz­mosás elleni küzdelem módozatainak kutatásával. Budapesten, az intézetük­ben e célból rendeztek tanácskozást, nemrégiben pedig a freiburgi Max Planck Intézettel közösen nemzetközi kutatási programot indítottak a pénz­mosás hátterének felderítésére. * —Mit ölelt fel ez a kutatási program? — Mindenekelőtt azt, hogy kimutas­suk: a pénzmosásnak milyen veszélyei vannak, milyen kapcsolatok fűzik össze a szervezett bűnözéssel és nem utolsó sorban bebizonyítsuk, ez olyan bűncse­lekmény, amely Európát és a többi föld­részt is súlyosan fenyegeti. Reméljük, si­került elérni, hogy a jogalkotás, csakúgy, mint a bűnüldözés és bűnmegelőzés fi­gyelmét ráirányítottuk erre a területre. — A pénzmosás a közvéleményben mintegy fantomként jelenik meg, való­di eseteket és ehhez fűződő, szenzációs bírósági ügyeket, ítéleteket azonban nem ismerünk. Miért nem? — A kutatás elindításának éppen ez volt a másik oka. A vizsgálatunk során megismert több száz, a pénzmosás gya­nújával indított eljárás közül valóban egy sem végződött jogerős ítélettel! Jól­lehet, már 1994-ben, a törvényhozás döntése alapján mód lett volna erre. De az ehhez kapcsolódó bűncselekmények annyira szövevényesek, hogy az eljárás a bizonyítékok hiánya miatt elakad. Pe­dig szinte bizonyos, hogy a „moso­dába” küldött pénzek bűncselekmé­nyekhez kapcsolódnak. A „nagyfőnö­kök” azonban rejtve maradnak és a be­folyt, „átmosott” milliárdokból tisztes polgárként élnek, sőt akár politikusi po­zíciókba is juthatnak ők, vagy a család­tagjuk. — Az említett törvény hatályba lépése óta eltelt öt év során összesen 3300 beje­lentést kaptak az illetékes szervek. Vi­szont ez idő alatt csupán négy büntetőel­járás indult pénzmosás elkövetésének alapos gyanúja miatt, de nem fejeződött be. Azonban egyik sem annak nyomán kezdődött, hogy a pénzintézetektől érke­zett erre vonatkozó jelzés. Jogszabálya­ink szigorodása révén már nem tekintik Magyarországot a kétes eredetű pénzek célországának! Az ilyen pénzek legfel­jebb csak „átszaladnak” a magyar pénz­intézeteken, hogy svájci, német vagy ép­pen amerikai bankokban, ahol pénzinté­zetekben „hizlalják” a valódi vagy titkos címzett számláját. A magyar szerveknek ilyen esetekben csak arra adódik lehető­ségük, hogy a címzett vagy a feladó ha­zájának hírszerző szerveit tájékoztassák. — Nagyszabású vesztegetési ügyet sem találtak az önök által vizsgált ese­tek során? — Nem! Ilyen büntetőügy nem akadt „horogra”. De ez egyáltalán nem azt je­lenti, hogy nem léteznek ilyenek, azaz abszolút tiszta lelkiismeretű a hazai köz­ős gazdasági életünk. Az ilyen esetek rejtve maradnak, részint azért, mert a fe­lek érdekazonossága ezt diktálja és azért is, mert az „üzletnél” nincsenek tanúk! Mindezek ellenére úgy látjuk, hogy a ha­tékonyabb felderítés lehetőségei messze nem merültek ki sem hazai, sem nemzet­közi vonatkozásban. Maris János A „csúszópénzes ” esetek rendszerint rejtve maradnak a felek érdekazo­nossága és a tanúk hiánya miatt CD-sikerlista % 1. Tankcsapda: Agyarország 2. Klezmer Magic 3. Bombastic 3. 4. Csonka András: Ding dong 5. Roger Waters: In The Flesh 6. Bounce (Szívörvény filmzene) 7. Fragma: Toca 8. U2: Stuck In... 9. Jeff Beck: You Had It Coming 10. John Frusciante: To Record Only... (Rock Island) Zenei ajánló Super Stars Az Abba-tól a Boyzone-ig — mely már napjaink népszerű fiúcsapata — terjedő időszak zenei terméséből válo­gattak össze egy minden korosztály számára könnyen emészthető váloga­tást. Az albumon szereplő 18 dal elő­adói között olyan méltán népszerű énekesek és együttesek szerepelnek, mint Enya, Cher, Elton John, Madon­na, Eric Clapton, The Corrs és az All Saints. Könyv A világ természeti csodái... A könyv teljes címe: A világ termé­szeti csodái és kultúrkincsei, Észak- és Közép Európa. A 320 oldalas, szí­nes felvételekkel gazdagon illusztrált kötet az Alexandra kiadó hatalmas vállalkozásának egy darabja. A pécsi könyvműhely sorozatot indított az UNESCO-tól világörökség címet ka­pott nemzeti értékek bemutatására. Az albumok kontinensek szerint rendszerezve — esetenként egy föld­részről több kötetben — mutatják be a Föld természeti és kulturális kin­cseit. Az Észak- és Közép Európa cím­mel megjelent kötet, amely a sorozat második darabja, 11 ország — Nor­végia, Svédország, Finnország, Dá­nia, Hollandia, Németország, Svájc, Csehország, Lengyelország, Belo­russzia és Litvánia — értékeit mutat­ja be térképpel, bő történelmi vagy természeti magyarázattal és sok szí­nes fotóval. Az album nem csak azok számára lehet értékes, akik érdeklődnek a földrajz vagy a művészetek iránt, hanem azoknak is, akik szeretnek utazni. *91» 1,% SCI i—in— ImrrmMhhhhhm lüSEíMSfl ,Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!" (Tompa Mihály) 1. Hamarosan átlépjük a lélektani határt: Magyarország népessége tízmillió alá süllyed. 1981 óta mintha Baranya és Tolna megye lakossága eltűnt volna a térképről. Otven év múlva körülbelül kétmillióval leszünk kevesebben. Foly­tatódik és újabb gondot jelent a népesség öregedése: a 65 évnél idősebb korosztály a jövő század közepére 35 százalékra növekedhet, míg a húsz éven aluliak ará­nya akár 14 százalékra olvadhat. Aggasztó népfogyás, riasztó jövő­kép: már nem rémlátomás, hanem döb­benetes valóság. Gyászos millenniumi statisztika. Fekete Gyula nyomán meg- kondulhatnak a vészharangok. 2,8 millió család él Magyarorszá­gon. Ebből egyharmad gyermektelen, egyharmad egykés, 26 százalék két­gyermekes. A maradék túlságosan ke­vés a természetes népszaporulathoz. Hazánkban 1981 óta folyamatosan többen halnak meg, mint ahányan szü­letnek. Több a koporsó, mint a bölcső. A század elején még tíz nő átlagosan 55 gyermeket hozott a világra, a szá­zad végén tizenkettőt(l), holott 21 ké­ne az egyensúly fenntartásához. Az utóbbi két évtized népességfogyása egyedülálló a világon. Közben évente egy közepes város lélekszámát irtjuk ki művi úton, aztán tüntetünk az abor­tusztörvény szigorítása ellen. 2. Európa huzatos közepén a történe­lem forgószele is pusztított. Kívülről és belülről egyaránt rontották a magyarság életesélyeit. A tatárjárás idején Rogerius már törölte Magyarországot az európai államok sorából, Heider pe­dig a teljes asszimilálódás sorsát jósolta nekünk, szegény árváknak. A mohácsi csatatér „nemzeti nagyéltünk nagy te­metője” lett, országrészek néptelened- tek el. Elvetélt forradalmak, levert sza­badságharcok, vérpadok és bitófák, börtönök és száműzetések stációi sze­gélyezték a magyar kálváriát. Átvészel­tük, máig is szenvedjük a Mohácsnál is szörnyűbb Trianont. A két vesztes vi­lágháború között József Attila felsorol­Oldott kéve ta a nemzetpusztító bajokat: „Ezernyi fajta népbetegség, / szapora csecsemő- halál, / árvaság, korai öregség, / elme­baj, egyke és sivár / bűn, öngyilkosság, lelki restség...” 1956 exodusa negyed- millió embert fújt el a nagyvilágba, többségében az életerős generációból. 3. Napjainkban egy lélektani és er­kölcsi romlásnak vagyunk szenvedő osztályrészesei. Megmérgezett ben­nünket (is) a fogyasztói társadalom in­dividualista életfelfogása, t „Kicsi vagy kocsi?” — volt valami­kor a kérdésfeltevés. Manapság is ki­okoskodhatunk néhány ilyesféle alter­natívát. Lakás vagy fészekrakás? Karri­er vagy család? Munkahely vagy ottho­ni gyes? Életnívó vagy gyermekválla­lás? Önérdek vagy áldozat? Látszólag az anyagi viszonyok igazgatnak, asze­rint döntünk. Mégis: általában nem azok vállalják a gyermekáldást — nem a terhességet, hanem a boldog állapo­tot! —, akik ezt gond nélkül megtehet­nék. A szegények vállalták régen is a népes család minden gondját-baját, le­mondását — és örömét. A kunyhókban több a gyermekkacagás, a paloták csen­desebbek és hűvösebbek. A nagycsalá­dokat láthatatlan kohéziós erő tartja össze. Szülők és gyermekek a kölcsö­nös vonzalom és alkalmazkodás áram­körében élnek, ahol még nem avultak el az olyan hagyományos értékfogalmak, mint szeretet, bizalom, őszinteség, megértés, összetartás, áldozatvállalás. Az egyéni szabadságjogok nem zárják ki a szolidaritás és a közérdek szellemét. Olvastam valahol, hogy egyetlen országot sem lehetne kormá­nyozni, ha minden polgára kizárólag a saját kényelmét és önnön vágyait ven­né tekintetbe. Mi lenne, ha a gyü­mölcsfák csak a virágzás szépségver­senyét vállalnák, az érlelődő gyü­mölcs terhét már nem? Mi lenne, ha mindenki úgy gondolkodna, hogy utá­na az özönvíz?! Láttam a televízióban a fiatal nők tüntetését, mikor utcára mentek az abortusztörvény módosítása idején. Egy teltkarcsú, Isten jókedvéből s a természettől is utódnevelésre teremtett hölgy termékeny csípőjén széles sza­lag hirdette a nagybetűs egyéni jogfel­fogást: EZ AZ EN HASAM! Vagyis hogy övé a döntés joga, senki ne szól­jon bele: férj, barát vagy élettárs, csa­lád, közösség, társadalom, miegymás. Igaza van: alanyi jogon lehet önző és számító. De mi lesz később? Ha jő az alkony, ha megöregszik? Mi lesz, ha magára marad? Ha esténként majd ko­pogtat a magány? Ha nem lesz kiért él­ni? Ha senkinek sem lesz rá szüksége? Tisztelt Hölgyem! Olvasta Benjá­min László gyönyörű versét? A Hajna­li karének négy gyermekszereplője: Kata, Jutka, András, Zsuzsi vasárnap reggel elfoglalja a szülők meleg hitvesi ágyát, mint egy kirándulóhajót; s úgy csiripelnek, zsibonganak és énekelnek, hogy a költő apa alig jut szóhoz: ,,Ha ez nem ad boldogságot, mi ad? Miféle képzelt veszélyek miatt féltek hajóra szállni hajadon lányok, nőtlen férfiak?" Szász András

Next

/
Oldalképek
Tartalom