Békés Megyei Hírlap, 2001. január (56. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-25 / 21. szám
16. OLDAL - 2001. JANUÁR 25., CSÜTÖRTÖK SPORT Iskola és labdarúgás egy életen át Pillér Sándor, a negyvenegy kitüntetett egyike így látja a hazai futball jövőjét Pillér Sándor m=otó: lehoczky Péter A napokban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját a Magyar Labdarúgó Szövetség. Az ebből az alkalomból rendezett ünnepségen negyvenegy olyan sportember, aki sokat tett a sportágért, emlékplakettet vehetett át dr. Bozóky Imre szövetségi elnöktől. Tekintélyes a névsor, hiszen ebben az elismerésben részesült az Aranycsapat ásza, Puskás Ferenc, s olyan, a sportág nevezetes személyiségei, mint például Albert Flórián, Baróti Lajos, Buzánszky Jenő, Hidegkúti Nándor, Mátrai Sándor, Szepesi György, Palotai Károly és sorolhatnánk. E kitüntető névsorból a kitüntettek egyike volt Pillér Sándor, a megyei szövetség elnöke is. Vele beszélgettünk. Békéscsaba- Mikor ismerkedett meg a sportággal?- Mint a legtöbb gyerek, jómagam is szülőfalumban, a mezőberényi utcákon rúgtam először a labdát, meg otthon az udvarban. Most már több mint ötven éve, hogy elköteleztem magam a sportággal. Tizenöt esztendősen lettem igazolt labdarúgó, s tizenhét évesen már az NB III-as Mezőberény felnőtt csapatához kerültem három fiatal társammal együtt.- Törésmentes volt a fejlődése?- Nem annyira, hiszen érettségi után egyetemre kerültem a fővárosba, ahol tulajdonképpen nem nagyon tudtam edzeni. Ugyan jártam a BVSC-nél és a Vörös Meteornál próbajátékon, de a tanulás kapta ekkor a főszerepet. Csak hazatérésem után vált ismét intenzívebbé az edzéslátogatásom. Újra Berényben fociztam, de hamarosan a csabai Dózsába vitt az utam. Egy idő után ez a klub megszűnt, négyen viszont az Előrébe kerültünk. Itt pedig hol szerepet kaptam az első csapatban, hol a fakóban játszottam. Egy idő után átszervezték a bajnokságot, aminek következménye volt, hogy az Előre kiesett az NB II-ből. Huszonhét éves voltam ekkor. Úgy véltem, komolyabb szintre ebben a sportágban már aligha juthatok, viszont felkértek, hogy foglalkozzam az utánpótlással a klubon belül. Nyolc-tíz évig neveltem a fiatalokat, miközben ugyanott tanítottam, ahol egykoron érettségiztem, a csabai Köz- gazdasági Technikumban. Később a VTSK edzője lettem, majd 1968-ban az Előre első csapatához kerültem, ahol öt éven át irányítottam a szakmai munkát. Bajnoki címig vittem a csapatot az NB II-ben, majd 1973-ig az NB I B-ben szerepeltünk. — Mégsem maradt a csapat mellett... — Tény, ez nagy vízválasztó volt, mert el kellett dönteni, edzősködéssel keressem a kenyerem vagy maradjak a pedagógus pálya mellett. De ugyanez a kérdés néhány évvel később is felmerült, amikor a gyulaiak munkáját irányítottam. Végül is maradtam a Közgében, de még csak véletlenül sem szerettem volna elszakadni kedvenc időtöltésemtől és sportágamtól. De abban eltökélt voltam, hogy nem vállalom fel az edzőséggel párosuló vándorló életet. Pedig arra is volt példa, hogy a Heves megyei szövetség első embere, aki egykoron tanárom is volt, nagyon kapacitált, hogy vegyem át az egri csapatot. — Milyen feladtok következtek ezután? — Az akkori megyei sportvezetés, a TSH megbízott a labdarúgás szakfelügyelői tevékenységének ellátásával. E munkámban is döntően az utánpótlással foglalkoztam. Egy példa: 1974-ben a megyeválogatottal országos tornát nyertünk, aminek jutalma egy korzikai tornarészvétel volt. Tíz évvel később az MLSZ Utánpótlás Bizottságának tagjává választottak, majd két évvel később már ennek a szervezetnek elnöke lettem tizenkét és fél éven át. Erre külön büszke vagyok, mert korábban vidéki szakember sohasem töltötte be ezt a posztot, ráadásul előtte szinte évente új embdr került a bizottság élére. Ezzel párhuzamosan hét éven át voltam az MLSZ elnökségi tagja. — Milyen volt akkor a magyar utánpótlás? — Fényesebb, mint manapság. Akkoriban Európában a hatodik-hetedik'helyen jegyezték a magyar fiatalok válogatottját, manapság e téren is alaposan visszacsúsztunk. — Térjünk ki egy kicsit a másik,, énjére", a pedagógus pályára. Hogyan kezdődött? — Mint említettem, jómagam is a Közgében érettségiztem, majd a Közgazdaságtudomány Egyetem befejezése után ugyanoda mentem vissza tanítani, még 1955-ben. Nagyon szerettem és ma is szeretem a pedagóguspályát. Jó néhány tanításban eltöltött év után én lettem az iskola igazgatója, amit huszonhárom évig betöltöttem. — Mindenki tudja, hogy az iskola és a sport kapcsolata meglehetősen mély volt...- Mindig is sokra becsültem azokat a fiatalokat, akik sportoltak, ezért szívesen iskoláztunk be diákokat, akik valamilyen sportág mellett elkötelezték magukat. Jártak hozzánk olyanok, akik a maguk területén később a válogatottságig vitték, a labdarúgók mellett kézilabdázók, úszók, atléták, tornászok. A legbüszkébbek arra lehettünk, hogy nálunk érettségizett a megye egyetlen olimpiai bajnoka, Ónodi Henrietta is.- Visszatérve a labdarúgásra, s azon belül az Előrére: nagyon szorosan kapcsolódott egész élete ehhez a klubhoz.- Szinte kitöltötte az egész életemet. Voltam ott labdarúgó, utánpótlás-, majd vezetőedző, szakosztály vezető, a klub elnökségi tagja. Sőt, ma is igyekszem segíteni az egyesület munkáját.- Feltételezhető, ennek, a sportághoz való szoros kapcsolódásnak, munkásságának köszönhető a múlt szombaton kiérdemelt kitüntetés.- Amihez szigorúan hozzá kell tennem: nem egyedül én kaptam, hanem azok a munkatársaim, az a csapat, akikkel szorosan együttműködve igyekeztünk felemelni a sportágat Békés megyében első osztályú szintre. Akikkel közösen elindítottuk a foci felső szintjén a magasabb szakmai követelményekkel járó munkát, s akikkel letettük a gyermekfoci alapjait a megyében. Most már több mint húsz esztendeje él a gyerekfoci Békés egyében, amelyről sok más megye példát vehet ma is. Mert tudni kell, s mi már két évtizeddel ezelőtt is erről beszéltünk: csak akkor emelkedhet a magyar labdarúgás a régi, ötvenes évek szintjére, ha lent az alapoknál, a gyerekeknél megkezdjük a hatékony munkát. Erre pedig különösen nagy szükség van ezekben a napokban, hiszen manapság évente kilencvenezer gyerek születik, akiknek fele fiú. De a negyvenötezerből csupán ötezer ismerkedik meg a sportággal, ami igencsak elenyésző a futball-nagyhatalmakhoz képest, hiszen Németországban, Angliában, Olasz- és Spanyolországban évente százezrek sajátítják el a sportág alapjait. Márpedig a nagy számok törvénye itt is érvényesül, s nekünk ezzel az ötezerrel kell mégis felvenni a versenyt a nagyokkal szemben. Ezért aztán van még bőven feladat, s nekünk egyre inkább a minőségre, a hatékony kiválasztásra kellene törekednünk, no meg az utánpótlásedzők képzésére, a gyerekek megtartására és még sorolhatnám. _______________________________________ JÁVOR PÉTER I Beltéri lefedettség 1 Lefedettség szabadban, kézi mobiltelefon-készülék használatával Fejlődés a minőség jegyében A Vodafone a világ legnagyobb mobiltelefon szolgáltatója és negyedik legnagyobb vállalata, amely 25 országban több, mint 78 millió előfizetőt mondhat magáénak. Magyarország területét kezdetekben a társszolgáltatók hálózatának a segítségével fedte le, s közben gőzerővel folytatta saját rendszere kiépítését. Az erőfeszítések meghozták az eredményt: 12 hónap alatt sikerült Budapestet, a megyeszékhelyeket, a Balaton, az autópályák és a főbb útvonalak környékét lefednie. Ennek köszönhetően már Kecskemét, Békéscsaba, Szeged és az M 5-ös autópálya is teljes lefedettséget élvez a Vodafone saját hálózatán keresztül. A Vodafone országszerte nagy intenzitással folytatja 1800 Mhz-es hálózatának további kiépítését, a nyár végére már nagyobbrészt saját rendszerével fogja biztosítani az ország teljes lefedettségét. A fejlesztés olyan tempóban halad, hogy 2001. január 6-tól a Vodafone már kizárólag saját hálózatán bonyolítja a teljes fővárosi forgalmat. Az ország egyéb területein a Vodafone továbbra is biztosítja ügyfeleinek a nemzeti roaming lehetőségét a Pannon GSM már meglévő hálózatán. A Vodafone hálózata ma a legkorszerűbb technológiát képviseli, nem léphet fel rajta zsúfoltság, és kitűnő az adatátvitel minősége, ahogy az elmúlt karácsonyi és szilveszteri csúcsidőszak tapasztalatai is igazolták. A vállalat több, mint 500 szakembere mindent megtesz annak érdekében, hogy a hálózat és a szolgáltatások minőségét még az eddiginél is magasabb szintre emeljék, s hogy a nemzetközi tapasztalatokat a helyi igényeknek legmegfelelőbb módon hasznosítsák előfizetőik érdekében. odafone lefedettségi 2001. januártól saját hálózaton! térké a Te hangod O vodafone
