Békés Megyei Hírlap, 2001. január (56. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-27 / 23. szám
2001. január 27-28., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 7 Bájttal, cselszövény, varázslat és fordulatos cselekmény Harry Potter a mozik meghódítására indul A gyerekek már harmincnál több országban rajonganak Harryért, szemüveges hősükért, aki 11. születésnapján fedezte fel, hogy varázsló. Aki esetleg nem tudná: Harry Potter szüleitől örökölte varázserejét, akiket megölt a fekete mágus, Lord Voldemort. Aztán Harry, akinek vékony, villám alakú sebhely van a homlokán (ugyancsak Voldemort műve), számtalan izgalmas kalandot él át a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. A távoli skót kastélyban lévő iskola diákjainak a baglyaik hozzák-viszik a postát. Digitálisnak mondott korunkban, amikor a gyerekek állítólag rá se hederítenek az írott szóra, Joanne Kathleen Rowling minden más ma élő írónál több gyereket vett rá az olvasásra. A Rowling teremtette világ és benne a remek figurák — Harry barátai, a rettenthetetlen Hermione Granger és a bátor Ron Weasley, a szigorú tanár, Snape és Hagrid, a jószívű vadőr, aki nem. veti meg az italt, és sárkányokat nevelget — annyira elbűvölték a gyerekeket, hogy a sorozat első négy kötetének bérelt helye lett a bestsellerlisták élén. Eddig nem kevesebb, mint 41 millió példányban keltek el. Tavaly júliusban, amikor boltokba került A tűz serlege az Egyesült Királyságban, 372 ezer 775 kemény kötésű példány fogyott belőle 1 Szerte Amerikában — ahol Rowling foglalja el a New York Times gyermekkönyv- sikerlistájának első négy helyét július óta, amióta létezik a lista — álmos szemű gyerekek várták az éjfélt, hogy a legelsők között jussanak hozzá az akkor forgalomba hozott 3,8 millió példány egyikéhez. — A varázslat mindenütt megmozgatja a fantáziát — kísérli megmagyarázni a sikert a 35 éves, halk szavú, törékeny Rowling. — Én nem hiszek a varázslatban úgy, ahogy a könyveimben leírom, de nagyon szeretném, ha valóban létezne. Hány egész világának kiindulópontja: mi lenne, ha valóban így történne? Aztán a többi ebből kerekedik ki. Magamnak kezdtem írni ezeket a könyveket, de nagyon szeretem az olvasóimat. Igazán szeretetre méltók. Minden író álma a gyermek olvasó — folytatja. — Őket nem érdeklik az eladási statisztikák. Arra kíváncsiak, hogyan bonyolódik tovább a cselekmény. Az elejétől a végéig betéve tudják a könyveket, úgy beszélnek a szereplőkről, mintha a valóságban létező, közös barátaink volnának. Bármerre járok, az a benyomásom, hogy a gyerekeknek tetszik a történetek jellegzetesen brit atmoszférája, még ha valószínűleg nagyon rózsás képet kapnak is arról, hogy milyen Angliában iskolába járni — véli az írónő. Eleinte senki nem akarta kiadni a Harry Pottert. — A legtöbb kiadó már eleve azért nem találta ígéretesnek, mert egy bentlakásos iskolában játszódik — meséli Joanne. — Azt mondták, hogy a cselekmény és a mondatfűzés egyaránt túl bonyolult. Kompromisszumra nem volt hajlandó, de végül rátalált a Bloomsbury kiadóra, és a skót művészeti tanács anyagi támogatásával felvértezve hozzáláthatott a második könyv, a Harry Potter és a titkok kamrája megírásához. „ Rowling 1997-ben kapott először honoráriumot A bölcsek kövéért, és az összeget azonnal bankba tette, nem tudván, kap-e még pénzt, s ha igen, mikor. Addig „az ismeretlenség jótékony homálya” övezte személyét. A harmadik könyv idején azonban kiadói berkekben már mindenki róla beszélt. Mint állítja, soha nem olvassa el, amit róla írnak, és harciasán védelmezi kislányát, a most hétéves Jessicát. Aznap, amikor a gyerek először ment iskolába, izgatott 10-11 évesek fogták körbe, Harryről és megalkotójáról faggatták, Ez eleinte tetszett a kislánynak, miután azonban később is állandóan a figyelem középpontjában maradt, az anya bement az iskolába, Az írónő ugyan varázslókról, szellemekről, manókról ír, ám könyvel ugyanúgy a feszültségteremtésre és váratlan fordulatokra épülnek, mint a detektivregények rázslat és fordulatos cselekmény — Shakespeare pontosan ugyanezeket az eszközöket alkalmazta. Rowling ugyan varázslókról, szellemekről, manókról és a félig ló, félig sas hippog- riffről ír, ám könyvei ugyanúgy a fe- szültségteremtésre és váratlan fordulatokra épülnek, mint a detektívregé- nyek. Harry talán ezért oly népszerű a felnőttek körében is. Szép számmal keringenek történetek szülőkről, akik rendre lecsapnak a legfrissebb köteAZ ÍRÓNŐ DIADALA J. K. Rowling híressé válásának mesébe illő története legalább annyira közismert, mint az általa megteremtett figurák. 1965-ben született Gloucestershire déli részén. A hatéves korától írogató, két kiadatlan regényét a fiókban őrző Rowling fejéből 1990-ben, vonaton döcögés közben pattant ki Harry figurája, rögtön teljesen készen. A következő öt év alatt építette fel a hét kötet cselekményét, melyek mindegyike Harry egy-egy tanévének történetét öleli fel. Rowling elmondja, hogy az első könyvet, a Harry Potter és a bölcsek köve címűt Portugáliában kezdte ími, ahol angolt tanított és feleségül ment egy újságíróhoz. A házasság alig egy évig tartott, de megajándékozta egy kislánynyal, Jessicával. 1993-ban jött el Portugáliából, s egy időre Edinburghban élő ügyvéd nővéréhez költözött. Pénzéből épp csak egy kis lakás bérére és néhány gyermekholmira futotta. — Elkeseredett és dühös voltam. Dühös, mert összekuszáltam az életemet, és nem tudtam megadni a lányomnak azt, amit szerettem volna — mondja. Egyszer elment a nővére egyik ba- átnőjéhez, akinek van egy kisfia. — A gyerekszoba teli volt játékkal — emlékszik vissza. — Jessica játékai belefértek egy cipősdobozba. Otthon aztán kitört belőlem a zokogás. A könnyek azonban hamar felszáradtak. Á gyerekek szívéhez azért áll közel Harry, mert csupa szorongás, csak a szerencse és az elszántság teszi őt bátorrá. Rowling azt mondja, ő is ilyen. — Harryt az akaraterő viszi előre — magyarázza —, ez bennem is mindig megvolt. Amikor az ember hullámvölgybe kerül, nem ülhet ölbe tett kézzel, nem sírdogál- hat. Meg kell próbálni kikászálódni belőle. Középosztálybeli családból származom, francia és klasszika—filológia szakon végeztem, a tanítást tekintettem a szegénységből kilábalás lehetséges útjának. és megkérte a nagyobb gyerekeket, hogy ha lehet, fogják vissza magukat. Jessica azóta csatlakozott a Potter- rajongók táborához, bár mint az összes többi gyereknek, neki is meg kell várnia a következő kötet megjelenését, hogy megtudja, miként folytatódnak Harry kalandjai. Vajon mit tud Rowling, amit más írók nem? Bájital, cselszövény, vatekre, hogy még a gyerek előtt el tudják olvasni. Harry pedig útnak indul a mozik meghódítására. A Reszkessetek, betörők! és a Mrs. Doubtfire rendezője, Chris Columbus már megkezdte A bölcsek köve forgatását a Pinewood filmgyárban, mégpedig Rowling nagy örömére zömmel angol szereplőkkel. — Amikor először találkoztam a forgatókönyvíróval, Steve Klovesszal — meséli Rowling —, már eleve ideges lettem attól, hogy ő amerikai. Féltem, hogy tönkreteszi szellemi gyermekemet. Aztán amikor elmondta, hogy Hermione a kedvenc figurája, megenyhültem, mert ő nagyon közel áll hozzám. Annyi idős koromban nagyon hasonlítottam rá — mondja. Bár nagyon megrázó az egyik közkedvelt figura halála a negyedik könyvben, Rowling hisz benne, hogy a gyerekek csak úgy érthetik meg igazán Harry morális döntéseit, ha átélik a gonosz cselekedetek valódi következményeit. Harry szerepét hónapokon át nem osztották ki senkire, holott negyvenezemél többen vágyakoztak reménykedve, hogy eljátszhat- ják a világ leghíresebb varázslóját. Aztán amikor Rowling megnézte all éves angol kisfiúval, Daniel Radcliffe-fel készült próba- felvételeket, rögtön tudta, hogy végre sikerült megtalálni a szerepre tökéletesen alkalmas gyereket. Rowling igényessége legendás, akárcsak a pontossága. Lelkesedik a könyvek Stephen Fry által készített hangfelvételeiért, és tombolt dühében, amikor meglátta, hogy egy olasz kiadás borítólapja szemüveg nélkül mutatja Harryt. — Nem értik, hogy épp emiatt sebezhető? — kérdi. Miközben mások Rowling sikerének titkát boncolgatják, egy dedikálásra váró kilencéves kislány pontosan megfogalmazza, mitől működik a varázslat: — Mert izgalmas. Lenyűgöz és megigéz. Ilyen egyszerű az egész. (Az írás a Reader's Digest Válogatás januári számában jelent meg.) Ajánló VIDEÓFIM-SIKERLISTA 1. Mission Impossible 2. 2. Új csapás 3. Hetedik érzék 4. Pop, csajok stb. 5. Agyatlan apartman 6. A tanú szeme 7. Péntek esti gáz 8. Hulla, hó, telizsák 9. Mars mentőakció 10. Gladiátor +1. Tök alsó (Fanfár Videotéka) Filmajánló Jég és föld között A Garett testvérek apja hegymászás közben halt meg. Peter ezért hegyet látni sem akar többet, nem így húga, aki meg akarja mutatni, hogy apja nem halt meg hiába és nekiindul a világ tetejének meghódítására. A lány társaival együtt beszakad egy jégkráterbe és fivére a megmentésére indul, feledve a régi szabályt: Odafönn nincsenek haldoklók, csak halottak. Könyv 100 év tiszteletére 100 éves a Lal*dartij»o Szovctsejj W *% \ ' „Magyar labdarúgás. Ez a két szó, így együtt, örökre egybeforrva, ma is mágikus, varázslatosan hangzó fogalom szerte a világon” — így kezdődik a jelenlegi elnök, dr. Bozóky Imre köszöntője a 100 éves jubileum alkalmából megjelent kötet elején. Mindez magyarázat arra is, hogy mennyi mindent igyekszik felölelni az emlékkönyv. Örömteli szerencséje a szerkesztést irányító Thaly Zoltánnak és munkatársainak, hogy rendkívül gazdag dokumentumtárházból válogathattak! Gyönyörű sikereket idézhettek fel az 1901. január 19-én megalakult nemzeti szövetség életéből. Az egyes korszakokat böngészve az idősebbeknek sok minden eszébe villanhat, akár saját emlékeikből is. „A virágzás kora” (1911—1914), „Álamatőrség és profizmus” (1921—1930), „Központi irányítás” (1945—1949), „Még tart a lendület” (1961—1970) — hogy csak néhány időszakot említsünk. A statisztikák kedvelői ismét kapnak egy pompás „készletet” a honi futball- ról, szinte minden olyan adat megtalálható, amely reprezentálja a száz esztendő történéseit. A kötetet gazdag képillusztráció teszi még teljesebbé. F. I. IIÚTVÚGI Ol.VASMÁNV A riporterek riportere ezúttal is gáláns; „kolléganőnek” szólítja a neves színésznőt, akinek van a tévében egy beszélgetős műsora. A hölgy szabadkozik, mondván: dehogyis riporter ő, legfeljebb csak úgy cseveg vagy ilyesmi. Folytatás nincs; a riporteri gesztusra talán nem is emlékszik a néző. Nekem azonban — ez nyilván szakmai ártalom — szöget üt a fejembe a színésznő válasza. Tudniillik a tévében, rádióban nem lehet „csak úgy” csevegni. Az ottani beszélgetéshez, csevegéshez, tereferéhez, eszmecseréhez etc. sajátos riporteri egyéniség és sokoldalú felkészültség szükséges. Különben mindenki lehetne riporter. Na most, persze, hogy a színésznő is — senki mással össze nem téveszthető — egyéniség, erős tehetségű ember. De, de nem riporter (nem újságíró, nem moderátor), vagyis nem igazán alkalmas a beszélgetések irányítójának szerepére; történések, személyiségek belső lényegének feltárására. A mesterség szintjén sok mindent meg lehet ebből tanulni, a riporteri tehetség azonban éppen úgy nem tanulható, mint a színészi vagy a zenei talentum. Erről a magától értetődő dologról egyre gyakrabban megfeledkezünk manapság. Mert azt hisszük, hogy a — maga szakmájában — híres, neves, tudós ember egyszersmind jó kommunikátor is. Van, amikor a dolog remekül összejön. Gondoljanak Benedek Istvánra, Öveges professzorra vagy Bemsteinre. Valamennyien népszerű, nagy hatású tévés személyiségek lettek. De miért nem lett az Ferencsik János, akivel — Bernstein nyomán — azonnal próbálkozni kezdtek a hazai tévés szakemberek. Pedig — kell-e mondani? — Ferencsik remek karmester, iskolateremtő muzsikus volt. Csak, csak éppen az a készsége hiányzott, amivel a kamerák előtti verbalizmussal s metakommunikációval lehet érvényesülni. De hát nem kell itt múltbéli, immár klasszikus példákat említeni. Hallgassák meg a különböző csatornák meteorológusait. Az időjárást illetően lényeÚJ ÉV - ŰJ ARCOK gében ugyanazt mondják és mégis... mégis óriási a különbség közöttük. És még csak nem is szakmai felkészültség tekintetében. (Nyilván úgy is, de ezt mi laikusok kevésbé vesszük észre.) Az egyéniségük (a sugárzásuk) más és más. Ennélfogva van akitől szívesebben hallgatom, hogy télen nagyon hideg van, mint valamely más kollégájától. Pedig ők már valamenynyien „válogatott” szakemberek. De hát mi alapján válogatnak? A királyi tévé most új arcokat keres. Biztosan szükség van ilyenekre, bár a néző nem új arcokat vár, hanem hiteles embereket szeretne látni, hallani. Olyanokat, akikkel az évek folyamán együtt éltünk (közösek élményeink, örömeink, csalódásaink), akik szinte családtaggá váltak, mert oly sok estét töltöttünk társaságukban. Ha „új műsorhoz új férfi kell” az operettdal szerint, akkor időről időre — mondjuk a változó politikai konstellációknak megfelelően — új arcok kellenek a képernyőre is? Csakhogy amíg egy új ábrá- zatból, fizimiskából „arculat”, formá- tumos egyéniség válik (ha válik), addig meglehetősen sok időnek kell eltelnie. Egy új Aczél Endre formátumú egyéniség megteremtéséhez, „bejáratásához” — hogy mást ne mondjak — minimálisan tíz esztendő szükséges. De nyugodtan számíthatunk három kormányciklust is. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy három kormányváltást — legalábbis egy helyen, azonos sajtóorgánumnál — elég nehéz valakinek végigcsinálni a mi szakmánkban. Ezért is kellenek új arcok. Na meg ez a természet rendje is. De az már nem természetes, hogy az új arcokkal csökken a szakma szellemi színvonala. Idézem a — MÚOSZ megbízásából — 2000-ben végzett kutatás egyik megállapítását: „Említésre méltó jelenség, hogy a legfiatalabb korosztályból kikerülők között háromszor akkora a felsőfokú végzettséggel nem rendelkezők aránya, mint idősebb pályatársaik körében, aminek eredményeképpen a pályán lévő fiatalok közül minden harmadik csak érettségivel rendelkezik.” Miközben — tehetnénk hozzá — számos kvalifikált pályatársunk került az utcára. Na már most — mint egyik publicistánk fejtegeti — ha valakinek a beszédéből (írásából) hiányzik a műveltségfedezet, az rendkívül kínos. Sőt káros! — mint tapasztalhatjuk. Következmény a sok sekélyes megszólalás, publikáció — az olcsóság. Ez pedig a közönség lebecsülése. Vagy nem lehet a közönséget eléggé lebecsülni? A cserfes, kedves, fotogén (de nem több!) „Natival” (Natalia Oreiro) Csiszár Jenő beszélget — ez az új esztendő egyik szenzációja. S miközben a „vad angyalért” agyontapossák egymást az emberek, a csodálatos Udvaros Dorottyának — akit ugye nem valamely szappanoperából ismerünk! — csak egy periférikus magazin címlapján jut hely. Gyarmati Béla
