Békés Megyei Hírlap, 2001. január (56. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-13 / 11. szám
2001. január 13-14., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete A pontos kezű dobos Születésnapi beszélgetés Solti Jánossal Ötvenéves a Móra Könyvkiadó Az olvasás szeretetét adják tovább a gyerekeknek 9 Természeti katasztrófák Az emberi felelőtlenség is okozhatja Hogyan lett monsignore Kovács Péter atyából? Úgy, hogy a pápa kinevezte, mondhatnánk. Persze azért Vatikánban sem osztogatják könnyen az ilyen rangos címeket. A békéscsabai belvárosi katolikus templom plébánosát Gyulai Endre szeged-csanádi megyés püspök terjesztette fel hazánk vatikáni nagykövetségén, a nunciatúrán keresztül. A mosolygós, fiatal atya neve gyakran szerepelt lapunk hasábjain, hiszen ő kapta örökül azt a plébániát, amelyet korábban a bírósági ügyei miatt elhí- resült Guliga atya vezetett. II. János Pál magánkápolnájának káplánját eló'- ször arról kérdeztük, miért választotta a papi hivatást. A fiatal pap nehéz örökséget vett át elődjétől, de a hívek és Isten segítségével sikerült úrrá lennie a nehézségeken d-fotó: kovács Erzsébet — Meghatározó volt számomra, hogy katolikus családból származom. A neveltetésem is annak megfelelően történt. Természetesen áldoztam és bérmálkoztam. Kunágotán nevelkedtem; az általános iskola elvégzése után a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumba kerültem. Az iskola szellemisége, a bencés atyák kiállása hitük mellett nagy hatással volt rám. Persze akkor még sok minden foglalkoztatott. Szerettem volna gyógypedagógus vagy festőművész lenni. Plakátterveim, akvarelljeim és grafikáim édesanyám őrizetére maradtak. — Ma is fest? — Nem, már régen abbahagytam. A művészet csodálata persze megmaradt, de már régen fogtam ecsetet a kezembe. Akkor az a tevékenység az önkifejezés egy módja volt. Még verset is írtam. Azután a gimnáziumi évek vége felé éreztem, hogy más irányt kell követnem. Hallgatva lelkiismeretem szavára, a szegedi Hittudományi Főiskolára és Szemináriumba kerültem. — A szülei mit szóltak a döntéshez, hiszen az átlagostól eltérő életpályát választott. — Édesanyám már régóta sejtette. Ő ismert engem. Elfogadták a döntést. Persze előtte volt egy nagy beszélgetésünk. A családunkban különben már volt egy pap, hiszen a bátyám, József Gyulán esperesplébános. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy engem az ő — aki hat évvel idősebb, mint én — döntése befolyásolt volna, amikor a családdal közölte szándékát, én akkor még csak másodikos gimnazista voltam. — 1980-ban az akkori társadalom, a Kádár-rendszer társadalma hogyan fogadta, egyáltalán milyen elbánásban részesítette Önt, a papnövendéket? — Amikor az első főiskolai év után váratlanul mégis katonának vittek, természetesen csak az első lépcsős laktanyák, Marcali, Lenti jöhettek számíNévjegy Kovács Péter római katolikus pap, plébános, pápai káplán. Született: Medgyesegyháza, 1962. július 5. 1980: érettségi a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban. 1980-87: tanulmányok a szegedi Hittudományi Főiskolán. 1987: pappá szentelés, segédlelkész. 1987-92: Debreceni Belvárosi Főplébánia 1992- 93: Újszeged, plébániakormányzó. 1993: Szeged-Tarjánváros, plébános. 1993- 97: Kistelek, a plébániaközpont vezetője. 1997: Békéscsaba, a belvárosi főplébánia vezetője. tásba. Hiszen én államilag megbízhatatlannak számítottam. Erről papírom is volt. Lentibe vittek azután és börtöntöltelékek közé raktak. — Az előbb úgy fogalmazott, váratlanul hívták be. — Akkoriban volt egy megállapodás az állam és az egyház között, hogy a főiskola elvégzése után viszik el a teológushallgatókat katonának. Ám 1981-ben a magyar állam felrúgta ezt a megállapodást. így hívtak be váratlanul. — Nehéz sora lehetett. — Megtaláltam a hangot a nehézfiúkkal. Őket nem kutatták át, az ő cuc- caik között tartottam a zsolozsmámat, az imakönyvemet meg a Bibliámat. Persze a rendszer nem könnyítette meg a dolgomat. Filmvetítésen gyakran vetítettek olyan filmeket, amelyen a pap negatív szerepet játszott. —1997 óta Békéscsabán a belvárosi főplébánia vezetője. Nehéz örökséget vett át, de az Isten és a hívek odaadó segítségével végül is sikerült úrrá lenni a helyzeten. Most a pápa saját káplánjává nevezte ki. Emlékszik ki gratulált először? — Nézze, tucatjával kaptam a telefonokat. Először a püspök, Gyulai Endre, hiszen ő adta át a megtisztelő címet. — Az egyik kereskedelmi televízió tudósításában azt mondták Önről, hogy a kitüntetést elődjének, Guliga atyának — akinek kétes hírű anyagi tranzakciói voltak—köszönheti. — Ezen azóta is sokan fennakadtak, nekem is szóvá tették, és sokan kérdezték tőlem, mit szólok hozzá. Hát persze, hogy nem miatta, hanem az örökölt helyzet megoldása miatt. De egy ilyen kitüntetés odaítélésekor mást is számításba vesznek. Az életszakaszt. Debrecenben katolikus ifjúsági közösségek tevékenységét szerveztem. Az előző helyemen, a Csongrád megyei Kisteleken a paphiány miatt egy plébániaközpontot kellett kialakítanom. Kistelek mellett négy település, Csengele, Balástya, Pusztaszer és Ópusztaszer tartozott hozzám. Tizennyolcezer katolikus hívő. — Mit jelent ez a cím, hogy monsignore? — H. János Pál pápa az ő magánkápolnájának papjává nevezett ki. Hivatalosan pápai káplánnak hívják. Ez egy megtisztelő cím, amely jogkörrel nem jár, tiszteletbeli elsőbbséget jelent. A monsignorék sorába tartozom. A kitüntetést Békés megyéből nem egyedül én kaptam, Szurovecz Vince békésszent- andrási esperesplébános kapott még ilyen címet, Kovács Andor orosházi plébános pápai prelátusi címet vehetett át. — Milyen külső jegyekkel jár az elismerés az Ön számára? — Ezentúl lila zsinóros és lila gombos reverendát viselhetek, amelyet majd meg kell varratni. — A bírósági döntés alapján a plébániáról tavaly elárverezett bútorokat sikerült pótolni azóta? — A hívek adományából mindent visszarendeztünk. Ami engem illet, én a saját bútoraim között laktam azelőtt és most is. A ruhásszekrények kivételével a saját családi bútoraimat használom. Már ideérkezésemkor a plébánia emeleti részét foglaltam el, egyszerűen azért, mert ott voltak üresek a szobák. — Mivel tölti a szabadidejét? — Hát, az elég kevés van. Művészeti tárgyú könyveket olvasok, sok természetfilmet nézek. Kiállításokra járok. Kertészkedek. Komoly- és klasszikus zenét hallgatok. Szeretem az oratóriumokat. Pánics Szabó Ferenc Fekete feüéreá — . ___________________ Ele t, Torgyán után Azt írja a kedves olvasó, egy reményét vesztett újkígyósi majdnem kisgazda, hogy a mezőgazdaság problémáit sikeresen megoldó „vidék- és természetfejlesztő” miniszterünket ejtsék túszul a chileiek! Torgyán doktort, aki épp arrafelé jár, hogy a nem egészen kontinentális tűzföldi éghajlaton tanulmányozza, miként is tudná hasznosítani a magyar paraszt az ottani termelési tapasztalatokat. A kedves újkígyósi majdnem kisgazda azt reméli, hogy mindaddig ott tartják „szeretett” miniszterét, amíg náluk is csúcsra nem viszi a mezőgazdaságot. Egy igazi, de Torgyánék által kizárt kisgazda — Antallék alatt majdnem miniszter — azt mondta a minap, akkora a szegénység a falun, mint Rákosi idejében. A mindenéből kiforgatott, hajdan téesz-jövedelemből élt parasztság zöme cseléd- és zsellérsorsba csúszott. Miközben — már én teszem hozzá — Torgyán doktor szerint soha ilyen jól nem állt a magyar mezőgazdaság. Az elnök persze mondhat ilyeneket, meg még ilyenebbeket, ettől még a nyakán egyre jobban szorul a hurok. Ma már nem vitás, előbb vagy utóbb távoznia kell. Hogy betegség címén (Orbán figyelmeztetésére) maga kéri felmentését vagy hosszan tartó, kemény kisgazda ellenállás buktatja meg, majdnem mindegy (csak a mögötte maradó áldozatok szempontjából nem közömbös). A lényeg: az országnak, a pártnak egy Torgyán utáni (Torgyán nélküli) kisgazda pártra kell felkészülnie. Olyan kisgazda pártra, amelytől idegen a mostani pártelnököt nagyon is jellemző diktatórikus vezetési stílus, a személyi kultusz és a kaparj kurta szemlélet. Nevetséges a Torgyán-hívők veszélyérzet nélküli kapaszkodása a hatalomba, ugyanakkor tiszteletre méltó a párt jövőjéért aggódó „ellenállók” heroikus áldozatvállalása. Nem kétséges, a történelmi igazság az ő oldalukon áll. Egyszer azért majd túl leszünk mindenen. S ha már a harcban elesetteket is elsirattuk, talán a történtekkel is higgadtabban, nyugodtabban szembesülhetünk. És akkor végre feltehetjük a kérdést: hogyan volt lehetséges, hogy egy ember han- dabandázással, lekiabálással, hazugságokkal közel egy évtizedig hatalmon tudott maradni ebben az országban? Hogyan építhetett ki a pártjában mindenki szeme láttára egy vazallusi, hűbéri rendszert, hogyan tehette családi vállalkozássá a politikát? Hogyan fordulhatott elő, hogy hajszál híján az ország legfőbb közjogi méltósága, a köztársaság elnöke lett? Lesz-e aki ezekre válaszolni fog? Magam már a kérdésekbe is belepirulok. A szégyentől, hogy olyan országban kell(ett) élnem, ahol mindez megtörténhetett. Árpási Zoltán ... ejtsék túszul a chileiek! Mezőkovácsltáza, 1910. „Igen jól múlik az idő” — közölte a címzettel a Magyar Királyi Posta ötfilléres bélyegével ellátott levelezőlap feladója. A képeslapot a település Központi Szállója díszíti
