Békés Megyei Hírlap, 2000. december (55. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-23-26 / 300. szám

KARÁCSONY 2000. DECEMBER 23-26., SZOMBAT-KEDD — 5. OLDAL Jézus szerető tekintetével néz engem, bátorít, biztat” Beszélgetés Paskai László bíborossal, esztergom-budapesti érsekkel, Magyarország prímásával Szent István megkoronázásának 1000. évfordulóján, Jézus születése után 2000 esztendővel Paskai László prímás mutatja be karácsony éjszakáján az éjféli misét az ország legnagyobb templomában, az esztergomi bazilikában. A misét celebráló, szentbeszédet mondó, 74. életévében járó bíboros az ünnepek nagyobb részén azt a miseruhát viseli, amelyet 1991-ben a pápalátogatásra készítettek, és először II. János Pál misézett benne Esztergomban. Paskai Lászlóval Jézus te­kintetéről, az embert körülvevő kísértésekről és a közjóról, a politi­kusokat eltérítő érdekviszonyokról, illetve arról beszélgetünk, hogy a kereszténység mivel tudja szolgálni a társadalmat.- Minél idősebb az emberiség, annál több tudományos esz­közzel próbálja meghatároz­ni, mikor is jött a világra a Megváltó. Mennyire pontos Jé­zus születési dátuma? f A mostani időszámítá­sunk a VI. században élt Dionysius Exiguus római apáttól származik. Szent Lu­kács evangélista leírását vette alapul, és azonosította Jézus 30. életévét Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejé­vel. Később a csillagok állásá­nak vizsgálatából akartak pontosabb adathoz jutni. Johannes Kepler csillagász 1604-ben megfigyelte, hogy a Mars, a Jupiter és a Saturnus egymás közelében van. Kiszá­mította, hogy ez a csillagkép a hagyományos időszámítás előtt 6 évvel volt hasonló együttállásban, és ez lehetett a napkeleti bölcseket vezető csillagzat. Ma a különböző is­meretek egybevetéséből arra következtethetünk, hogy Jé­zus születési éve körülbelül 7 esztendővel korábbra esett.- Az eltérés nem zavarja a keresztényeket?- Nem, mert figyelmünk középpontjában nem Jézus születésének pontos dátuma áll, hanem annak a Jézus Krisztusnak a születési ténye, akiben Isten Fiát és a Megvál­tót tiszteljük.- Minél többet tudunk Jé­zusról, annál kíváncsibbak vagyunk rá. Milyennek látja őt, bíboros úr?- Régi korok embereit kép­zeletünk különböző formában rajzolja meg, de ezek nem mutatják fel az eredeti arcvo­násokat. Jézus Krisztus ábrá­zolásánál is csak képzeletünk­re tudunk támaszkodni. Az így kialakított kép függ az egyéni beállítottságtól. Jézus Krisztus személye olyan mér­hetetlenül gazdag, hogy azt a képzelet világa teljes egészé­ben nem tudja megragadni. Számomra a szem a személyi­ség legbeszédesebb kifejezője. Szoktuk azt mondani, hogy a szem a lélek tükre, ő legtöbb­ször úgy áll előttem, mint aki szerető tekintetével kísér, néz engem, bátorít, biztat, a sze­mével szól hozzám, elismeri vagy elmarasztalja tetteimet, hív magához, vár az örök élet­re. így látom őt az imádságban és sokszor napközben is.- Kétezer év közelebb hozta az embert Isten Fiához, vagy ellenkezőleg? A személyes ér­vényesülés, önmegvalósítás, a pénz és az erőszak mindenha­tónak érzett, kíméletlen vilá­gában milyen esélye van a sze­retetnek, az alázatnak? NÉVJEGY azt mutatja, hogy Jézus Krisz­tus ma is vonzza az embere­ket. A jubileumi szentév ta­pasztalata azt a biztató re­ményt nyújtja a jövőre, hogy nem esélytelen a csendes, lel­kiismeretes, erkölcsi kötele­zettségekhez ragaszkodó ma­gatartás, és ezek az emberek maradnak a századforduló után is a jövő biztos építői.- Melyek a legemlékezete­sebb rendezvények az ön szá­mára 2000-ből?- Csupán a legfontosabb egy­házi programok felidézése is a gazdagságot érzékelteti. Tavaly karácsonykor nyitottuk meg a jubileumi szentévet. Január 1- jén a budapesti Szent István- bazilikában a püspöki kar je­lenlétében kezdődött a magyar Született: Szeged, 1927. május 8. Tanulmányai:: Hittudományi Főiskola (Gyöngyös), Hittudományi Akadémia (Budapest). Pályája: 1951-ben szentelik pappá. 1955-65: filozófiatanár, közben prefektus, majd spirituális. 1965-78: a Hittudományi Akadémia megbízott előadója, filozófiai tanszékvezető tanár, az intézet rektora. 1978: püspökké szentelik, utána veszprémi megyés püspök. 1982-87: kalocsai koadjutor érsek. 1986-90: a Magyar Püspöki Kar elnöke. 1987-93: esztergomi, 1993-tól esztergom-budapesti érsek. 1987-től Magyarország primása, 1988-tól bíboros. Hobbi: „Ha van szabad időm, szívesen olvasok és sétálok.”- Nehéz pontos választ ad­ni, mert a lélek mélyén meg­húzódó magatartást nehéz mennyiségileg meghatározni. Tény azonban, hogy a mosta­ni jubileumi szentévben óriá­si, sok tízmilliós tömegek za­rándokoltak Rómába. Foglal­kozások és embercsoportok szerint is jöttek az egész vi­lágról, és találkoztak a pápá­val. A zarándokok minden vá­rakozást felülmúló jelenléte A misét celebráló, szentbeszédet mondó Paskai László prímás az ünnepek nagyobb részén azt a miseruhát viseli, amelyet 1991-ben a pá­palátogatásra készítettek millenniumi év. A július eleji katolikus nagygyűlésre külön­böző csoportok többnapos evangelizációs együttléttel ké­szültek fel. Nagy élményt jelen­tett a budavári fiatalok zarán­doklata, akik gyalog hozták Ró­mából a Szent Korona másola­tát augusztus 15-ére, a zsúfolá­sig megtelt esztergomi bazilika búcsúünnepére, és helyezték el Szent István ereklyéi mellé. Au­gusztus 20-ára a pápa külön üzenetet küldött, Angelo Sodano bíboros-államtitkár volt a pápa legátusa, megjelent I. Bartolomaiosz konstantinápo­lyi pátriárka, részt vettek a test­véregyházak képvi­selői. A körmenet ez alkalommal a Parlamentnél ért véget. Augusztus 20-án volt Rómá­ban - a pápa körül kétmillió fiatal részvételével - az ifjúsági világtalál­kozó, amelyen a magyarok is képvi­seltették magukat. Ezt nagy sikerű hangverseny kö­vette. Október ele­jén több mint ötez­ren zarándokoltak Rómába hazánk­ból, igazán emléke­zetes maradt a szentmise a Szent Péter-bazilikában, amely­nek a végén a szentatya lejött a zarándokokhoz, és külön szólt a magyarokhoz.- Mi várható attól, hogy a közjó erkölcsös szolgálatára szólított fel a pápa minden par­lamenti képviselőt, kormányt? Magyarországon kiknek illenék magukra venni az intést?- Mély tartalmú és sokat­mondó volt, hogy a pápa a politikusokat - köztük a ma­gyarokat - is összehívta Ró­mába, és szólt hozzájuk. A közjó erkölcsös szolgálata minden politikus feladata. Ezt a felhívást mindenütt, így nálunk is követniük kell. Saj­nos, körülveszi őket az a kí­sértés, hogy saját anyagi elő­nyüket, hatalmi érdekeket, csoport- és pártérdekeket ke­ressenek a közjó szolgálata helyett. Bízom abban, hogy nekünk is mind több olyan politikusunk lesz, akik ön­mérsékletükkel és fegyelme­zettségükkel a közjó erköl­csös szolgálatának szentelik munkájukat, és ezzel mindig nagyobb erkölcsi becsületet és tekintélyt szereznek né­pünknek.- Gyarapodik a templomok, egyházi iskolák, rádióadások, televíziós műsorok száma. Miből?...- Egyházi intézményeinket korábban mind elvesztettük. Az elmúlt tíz év alatt több egyházi intézményt, köztük iskolákat, templomokat sike­rült létrehoznunk. Most in­dult el Egerben a katolikus rá­dióadás. Fenntartásuk külön­böző forrásokból történik, amelyeknek a felsorolása meghaladja mostani beszél­getésünk lehetőségét. Legfon­tosabbak a híveink áldozat- készségéből nyert adomá­nyok, valamint az állami költ­ségvetésből kapott juttatások.- Milyen eszközei vannak az egyháznak arra, hogy ja­vuljon a világi élet minősége, erősödjék a családi összetar­tás, visszaszoruljon a durva­ság, bűnözés?- A kereszténység szerepét az állami közösségben úgy szokták értelmezni ,hogy a társadalmi együttélés erköl­csi feltételeit szolgálja. En­nek az igazságára emlékeztet a magyar millennium éve. Szent István nem csupán egyéni vallási buzgóságából törekedett arra, hogy a ma­gyarság befogadja a keresz­ténységet, hanem abból a meggyőződéséből is, hogy a keresztény erkölcsi értékekre lehet az ország jövőjét felépí­teni. Ez a törvényszerűség ma is érvényes. A keresz­ténység nem azzal szolgálja az egészséges társadalmat, hogy szépen megfogalmazott erkölcsi tanítást tud nyújtani. A sokféle kísértés közepette az Isten előtti felelősségnek és számadásnak a tudata nyújt motívumot és erőt a Krisztustól eredő tanítás tel­jesítéséhez. SZTRAPAK FERENC A Mária-kultusz kialakulása A gondos édesapák már elővették a karácsonyfát, édesanyák a dí­szeket, s a szentestére tervezett menü is összeállt. Mindenki egy­másra figyel, ki minek örülne (és persze mit bír a több hónapi gyűj­tögetés eredményeképpen kövéredő „karácsony” feliratú boríték); a családokban tetőfok­ára hág a várakozás öröme; a bib­liaolvasók pedig emlékeznek rá, hogy az ádventi időhöz kapcsoló­dik Mária látogatása Erzsébetnél. Vajon miért látogatta meg az an­gyali közléstől megrettent fiatal leány idősebb, de szintén gyerme­ket váró rokonát? Miért látogatott Mária Erzsé­bethez? Hogyan alakult és érett ma is virágzóvá a Mária-kultusz? A felvidéki M.S. mester közis­mert festményén két szép, viruló és boldog anya örvend egymásnak, reneszánsz öltözékben, napfényes táj ölén - az ábrázolás akkor is igaz, ha a ruhájuk nem ilyen lehe­tett, feltehetően a környező termé­szet sem, a két anyát pedig minden festő olyannak képzeli, amilyen­nek a lelke mélyén látja őket. De hát miért is indult Mária öszvért nyergeivé a veszélyes út­ra? Ha valahol nem létezett köz- biztonság, a korabeli Júdeábán biztosan nem, az út fáradságos, a hegység félelmes. Mégis barátnő­rokonhoz siet a magányos árva, riadtan a rászakadt titoktól, hi­szen beszélnie kell valakivel. Különböző múzeumokban gyakran vásároltam nagy meste­rek képeslapokon reprodukált Madonna-képeit. Legkedvesebb azonban e gyűjteményben a firen­zei Fra Angelico „Angyali üdvöz- let”-ének Máriája. Az „angyali festőnek” nevezett mester min­den munkája fölött ragyog a fény­küllőzött toszkán ég, ám az an­gyal szavait hallgató Mária ko­moly és halvány, a freskó színei is szürkébe oldódnak, a szűz enge­delmes beleegyezéssel vállalja küldetését, de korántsem riada­lom nélkül. Mit és mennyit sejthet jövendő sorsából? A végtelenség érintése félelmetes: a világokat teremtő Mindenható őt választotta ki, hogy általa lépjen emberi formá­ban a földi világba. Mária bizo­nyára nem az emberektől félt - hiszen ha Isten kiválasztotta, meg is védi -, de a földi és a földöntú­li találkozásának villámlásától, s az ismeretlen jövőtől bizonyára. Elmegy hát Erzsébethez, Zakari­ás pap feleségéhez, aki - mint any- nyian az ősanyák közül — éleme- dett korban várta első gyermekét, bizonyítva, hogy Istennél semmi sem lehetetlen; s akiből, őt meglát­va, kitör az öröm: „áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te mé- hednek gyümölcse!” Erzsébet ára­dó boldogsága nyomán végre az if­jú szűz szívéből is kitör az eddig re­megve érzett öröm: „magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én megtartó Istenemben!” Mária imáját „Magnificat” né­ven őrzi a teológia, és olyan ez a rövid, ám csodálatos fohász, mint valami nagy tartóképességű híd: összeköti az Ó és az Új Szövetsé­get, hiszen Mária csaknem szóról szóra ismétli a hajdani Sámuel pap anyjának, Annának szavait; de összeköti az ökumenére törek­vő keresztény felekezeteket is, hi­szen éppen Luther Márton írta a legelmélyültebb és legátérzőbb magyarázatot a Magnificat-ról. Es itt jutunk el a kérdéshez: mi a különbség a római, a görög, a gö­rögkeleti ortodox egyházak és a protestáns felekezetek Mária felfo­gása között? A különbség nem a tiszteletben van: semmi kétség, hogy a Megváltó édesanyját min­den hívő ember tiszteli, értékelvén szeretetteljes anyaságát, engedel­mességét, hitét, soha meg nem ren­dülő hűségét, melyet még a kereszt alatt roskadozva is megőrzött. A tisztelet és a szeretet tehát vi­tán felüli, a különbség a közben­járás és a kultusz körül adódik. A protestánsok a „közbenjárás” szükségességét tagadják, mondván, hogy Jézus áldozata, az Atyához vezető en­gesztelő szeretete elegendő, sőt csorbul, ha emberi közvetítőt is keresünk. A kultusz pedig János Jelenéseiből ered, mikor is az apostol, a „fogadott fiú” a betlehe­mi születés-történetet költői láto­mássá emeli, és a „napba öltözött asszonyról” beszél, áld csillagko­ronát visel, és a holdsarlón nyug­tatja lábát. A protestánsok szerint „egyedül Istené a dicsőség”, és nem a napba öltözött asszonyt, hanem a názáreti műhelyben fa­forgácsot sepregető, egyszerű anyát zárják szívükbe. Van azonban a kérdésnek szo­ciológiai, lélektani vetülete is. A zsidó vallásból eredő keresztény­ség szigorúan patriarchális: Isten­fogalmában nő nem lehet jelen - miközben az emberi lény nem­csak Atya, de Anya után is vágyik. Mindazonáltal egyik felekezet sem tekinti „társmegváltónak”, imádandónak Máriát, és tisztele­tének eltérők a teológiai és művé­szi formái. Anyai szenvedése minden hívőt megragad, olykor a hinni nem tudót is, mert szemé­lye mintegy fókuszpontba sűríti mindazt, ami a női létben szép, igaz és jó. BOZÓKY ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom