Békés Megyei Hírlap, 2000. december (55. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-02-03 / 282. szám

2000. december 2-3., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 7 Egy eseménydús nap a borkommandósok társaságában Hamis bor és Kazalnyi feljelentés, illegális pálinkafőző. Földbe ásott batárnyi tartályok, tanya a világ végén, kecskék, kutyák, holdbéli táj. Százezer liter, forrásban lévő hamis bortól bűzlik a környék. Muslincák és fura tekintetű emberek. Mintavétel, búvárszivattyú, tartálykocsi. Mindez a borkommandó legutób­bi munkájának néhány kivillanó jelzője. A megtalált tiltott Lőre miatti vár­ható bírság nem kevesebb, mint háromszáz millió forint. FELJELENTÉSEK Két vámos és egy rendőrtiszt alkot egy csapatot, őket nevezik borkom­mandónak Kiskosztüm vagy farmer? — kérdez­tem a dél-alföldi vámparancsnokság sajtosától, mikor megbeszéltük a kö­zös „munkanapot” a borkomman­dóval. Húzzon csak bakancsot, meg valami egyszerű gúnyát, hisz nem biz­tos, hogy mindenütt le akar majd ülni — kaptam a legésszerűbb utasítást. Kora reggel Soltvadkerten beszáll­tam a terepjáróba. A három kocsiban ülő hatósági személy úti célul koráb­ban Soltszentimrét tűzte ki. Két vámos és egy rendőrtiszt alkot egy csapatot, őket nevezik borkommandónak. Az ember ezt úgy képzelné, hogy min­denhová berontanak, mindent felfor­gatnak — mert ugye kommandó —, s aztán dolguk végeztével köszönés nél­kül távoznak. Ez azonban egyáltalán nem így van. Fél Soltszentimrét felje­lentette egy nagyon ráérős valaki. Ezért tucatnyi címet végig kellett el­lenőrizniük a borkommandósoknak. Mert a feljelentés információ értékkel bír. — Minden olyan helyet, amiről a borkommandót információval látják el arról, hogy esetleg jövedéki törvény- sértő cselekedetet hajtanak végre, meg kell vizsgálni. Kimenni, megnézni, jegyzőkönyvet írni. Legyen ez borhamisítás, cigaretta vagy bármi, ami a fogalom­körbe a törvény meghatáro­zása szerint beletartozik — meséli útközben a velünk lévő Ónodi Attila rendőrfő- hadnagy. — Nekünk nem­csak az írásban, gyakran névtelenül érkezett bejelen­téseket kell személyesen vé­gigvizsgálni. Akadnak olya­nok is, akik csak betelefo­nálnak, s az alapján készült jegyzőkönyv szerint me­gyünk ki a helyszínre. Néha az sejlik fel bennem, hogy ehhez hasonló módszerek voltak divatosak a Rákosi- rendszerben. Mármint a fel­jelentgetések —"tette hozzá a rendőrtiszt. Közben megérkeztünk az első címhez. Senki sem volt otthon. A másodikon sem. Aztán utánunk jött egy hölgy kocsival. Mondták neki a szomszédok, hogy már kétszer keresték a fi­náncok. Elmentünk hozzá, a sajtó ellen sem volt kifogá­sa, csak kérte, a nevét ne írjuk le. Min­dent végigmutatott: pince, pince­könyv, hasonlók, egyszóval rendben. A borkommandó tagjai végig udvaria­san tárgyaltak a hölggyel — szó se ró­la, ha nem hallom saját fülemmel, tán' el sem hiszem, hogy ilyen is van. — Ha megtudnánk végre, hogy ki­nek van ennyi ideje feljelentgetéseket írni, bizony volna néhány szavam hoz­zá. De olyan is lenne, aki beverné az orrát, ezt is tudom, hallottam olyanok­tól, akiket szintén feljelentett. Nem ér­zem én ezt zaklatásnak, mert minde­nünk rendben van, csak tudja, a falu mindjárt a szájára veszi azt, akinél megjelennek a fináncok. Nekem ez nem hiányzik — mondja az asszony, amíg a vámosok megírják a jegyző­könyvet. Soltszentimrén nem találtunk tehát egyetlen borhamisítót sem. Közben Tázlár felé kellett vennünk az útirányt, az utasítás szerint egy bizonyos kilo­méterkőnél balra, majd aztán jobbra, innentől fogalmam sem volt, hol az er­dő eleje és a vége. Akár egy poros kí­gyó, úgy kanyargóit előttünk a homo­kos földút. Egy tanyánál megállva esz­méletlen cefreszagot hozott felénk a szél. Mivel senki sem volt otthon, csak a pálinkafőző készülékek, ezt a „tételt” hagyták későbbre a borkommandósok, illetve azok a szegedi kollégáik, akik időközben Tázláron csatlakoztak hoz­zánk. A szomszéd tanya kietlen udva­ráról két hatalmas kutya rohant felénk. — Nem bántanak a kutyák, jámbor jószágok — hallatszott már messziről. Egy asszony jött felénk, fogta volna a jószágokat, de azok csak a fogukat vi­csorították. — Azt mondja meg asszonyom, hogy van-e itt a tanyán elásva tartály, olyan, amiben hamis bort erjeszte­nek? — kérdezte a tulajdonostól Vö­rös László, aki a szegedi vámparancs­nokság jövedéki osztályvezetőjeként vett részt az akcióban. Jobb, ha ön mondja meg, mert ha mi találjuk meg, az bajosabb — nyomatékosította a ké­rést. Az asszony kisebb szabódás után megmutatta a tartály helyét, ami gon­dosan földdel és avarral volt letakarva. Egy az udvaron, egy az ólak mögött, egy pedig kissé távolabb. A feltárá­sukkor irdatlan bűzt eresztettek ki a fortyogó lőrék. A muslincák meg úgy köröztek a fejünk felett, mintha mi lennénk számukra a legcsodálatosabb teremtmények. A mintavételezés után az asszony elmesélte, hogy a tartályo­kat elég rég ásták le. Zavaros előadá­sából az is kiderült, hogy havonta tíz­ezer forintot kapott a tartályok megtö­réséért. — Jöttek ezek többször is, hoztak tör­kölyt, azt mondták ez azért nem hamis bor, mert törkölyből van. Én nem értek ilyen úri dolgokhoz, mint a bor, nem is tudom mi az, hogy forr vagy nem, a fe­nét se érdekelt, hogy mit csinál a lőre ép­pen. Nem is ismertem azokat, akik ide­jöttek a borért. Egyszer az egyik a tele­fonján valami Tibivel beszélt és nagyon a Dusánt emlegette. De, hogy azok kik, a nyavalya tudja. Kevés a nyugdíjam, jól jött havonta az a tízezres. Az asszony vagyoni helyzetét akkor épp nem voltak hivatottak a vámosok firtatni. Majd a bíróság dönti el a va­gyonelkobzás vagy a bírság mértékét — tudtam meg Vörös Lászlótól. Idő­közben megérkezett a tartálykocsi is, ami elszállította a lőrét. A szennyvíz- telepen végzi a sorsát, de valakinek ki kell majd fizetnie a szállítás,' á fájotóá v és megsemmisítés díját is. Az effajta alkoholos folyadék jövedéki bírsága literenként háromezer forint. A száz­ezer liter után nem nehéz kiszámolni, hogy háromszázmillió (!) forint bírsá­got szabhat ki a törvény alapján. De ki fizeti ezt ki? Lesz-e gazdája a tartá­lyoknak és a bennük lévő cefrének? Égyelőre nem tudni. Az eljárás megin­dul, a nyomozóknak bőven lesz dol­guk. A hatósági tanúk csakis azt írták alá: a vizsgálat során semmilyen sza­bálysértés, törés, zúzás és hasonló erő­szakoskodás nem történt. Eltekintve a .két kecskétől. Amik a mintavétel anyagát egy laza bakugrással felborí­tották, s törték ripityára. Az egész pro­cedúra kezdődhetett elölről... Soltvadkerten visszaszállok a saját kocsimba. Sietnem kell, ez nagy cikk lesz, nincs vesztegetnivaló időm... El ne felejtsem, köszönetét kell monda­nom a vám- és pénzügyőrség néhány dolgozójának: Bunyevác Miloje alez­redesnek, Vörös László jövedéki osz­tályvezetőnek, Erki János törzsőrmes­ternek, Técsi Gyula őrmesternek és Ónodi Attila rendőrfőhadnagynak. Berki Erika Vajon lesz-e gazdája a tartályoknak és a bennük lévő lőrének? anSBi mmm H$ > Y -. - ggg Ahol minden az élő Istenről beszél apátság kiváló ismerője nyújt bepillan­tást; felidézi a bencések oktató-nevelő munkáját, beszámol a legutóbbi idők kimagasló személyiségeinek pannon­halmi látogatásairól, a keresztény egy­ház ünnepi eseményeiről. A könyv megjelentetését támogató dr. Várszegi Asztrik püspök-főapát elősza­vában leszögezi: ezer esztendő történeté­ből szeretne a könyv ízelítőt adni doku­mentumok és képek közvetítésével, de a szerzőket mindenekelőtt a Szent hegy iránti határtalan szeretetük vezérelte. Fontos kitárni „az ősi és ugyanakkor megújult ház” kapuit, hogy körüljárhas­sák, értékeit kitapinthassák a kívülállók is, és együtt örvendezhessenek a monos­tor ismerőivel. A püspök-főapát kiemeli: „Szent Márton Hegye, Pannonhalma fölötti örömüknek a megosztása ez a munka. A Szent Hegy titka az élő Isten, akiről Pannonhalmán minden beszél. A szerzők egyszerre akarják a forrásvizet és az abból táplált életet bemutatni...” Az album tartalmához igazán méltó, több száz művészi fotó társul; Hapák József fotóművész 14 évig szerető alá­zattal fényképezte a csodálatos épüle­tet, az egyedülálló gyűjteményt, az ün­nepi eseményeket, jeles napokat. A Pannonhalmi Főapátság nem­csak az egész magyar történelmet és kultúrtörténetet formáló, meghatáro­zó keresztény központ, hanem 1996 decemberétől az UNÉSCO Világ- örökség Kormányközi Bizottsága döntése értelmében „az egyetemes és európai kultúra ezeréves hídfőállása­ként” a világörökség része. Ennek is emléket állít a gyönyörű album, amely megrendelhető a Magyar Könyvklub hálózatán keresztül, illet­ve kapható a nagyobb könyvesboltok­ban is, klubtagoknak 5490, kereske­delmi áron 6490 forintért. Aki teheti, igazán szép, méltó karácsonyi ajándé­kot adhat, kaphat. Niedzielsky Katalin Hapák Jó­zseffotómű­vész 14 éve fényképezi a monostort A főapátság gyűjtemé­nyéből: Pécsi missale (1499)i A Gyűr melletti. Szent Márton he­gyen épült bencés monostor egyidős az évezreddel. A millennium évében a Magyar Könyvklub és a Pannon­halmi Főapátság közös kiadásban jelentette meg Pannonhalma, a he­gyen épült város című, gyönyörű fényképekkel illusztrált albumát. Géza nagyfejedelem hívta be az országba Szent Benedek szerze­teseit, hogy az Óra et labora (Imádkozzál és dolgozzál!) szellemében segítsék a magya­rok kereszténnyé válását. A pannonhalmi templomot és mo­nostort Szent István király ala­pította, 1001-ben szentelték fel, majd az évszázadok során je­lentős zarándokhely és megha­tározó szellemi központ lett. Ezeréves történetébe, kincsestá­rába, látnivalóiba, a bencés szerzetesrend világába dr. Sóly­mos Szilveszter bencés tanár, az Videofilm-sikerlista 1. Gladiátor 2. Tök alsó 3. Minden héten háború 4. Sikoly 3. 5. Kegyetlen játékok 2. 6. Doktor zsiványok 7. Toy story 2. 8. Az Álmosvölgy legendája 9. Holtak útja 10. Ilyen a boksz +1. Ha szorít a szorító (Fanfár Videotéka) Filmajánló Pasik és csajok Ryan (Freddie Prinze Jr.) és Jennifer (Clarie Forlani) tizenkétévesen utálták egymást. Amikor gimiben újra talál­koztak, ha lehet még mélyebb az el­lenszenvük egymás iránt. De amikor egyetemen a véletlen ismét összehoz­za őket rájönnek, hogy a köztük lévő különbségek milyen szépen kiegészí­tik egymást. Könyv Ötletek tárháza Csörgő Anikó és Füzesi Zsuzsa neve valószínűleg ismerősen cseng szülők, pedagógusok előtt. A Csodaország so­rozat szerzői a karácsonyi ünnepekre jelentkeztek az iskolásoknak és óvó­dásoknak szóló foglalkoztatókönyv hatodik részével. A könyv alkalmat ad a családnak, hogy együtt várja, készül­jön a karácsonyi ünnepekre. A Csodaország 6. része nemcsak mesék', dalok gyűjteménye, hanem hasznos praktikák, játékok, ünnepváró ötletek ■ tárháza is. Megtaníthatjuk belőle gyer­mekeinket újabb Mikulás- és karácso­nyi versekre, énekekre. Együtt készít­hetünk velük bábukat, karácsonyi dí­szeket. Játékos feladatokkal megmoz­gathatjuk fantáziájukat, a színezőkkel, kifestőkkel, kézügyességüket fejleszt­hetjük, de a számok birodalmába is bevezetést nyújt a kötet. A Csoda­ország hatodik része ugyanazt a célt szolgálja, mint a szerzők előző köte­tei: együtt örülni, játszani, olvasni, ta­nulni gyermekeinkkel. (A békéscsabai Radnóti Könyvesbolt ajánlata Miku­lásra, karácsonyra: Csörgő Anikó - Füzesi Zsuzsa: Csodaország 6., ünne­pi foglalkoztatókönyv óvodásoknak, kisiskolásoknak; Csodaország Kiadó) (y) A bazilika főhajója — a mai kép jó­részt a 13. századi állapotot tükrözi l

Next

/
Oldalképek
Tartalom