Békés Megyei Hírlap, 2000. december (55. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-30-2001-01-01 / 304. szám
KÖRKÉP 2000. DECEMBER 30-2001. JANUÁR 1., SZOMBAT-HÉTFŐ - 5. OLDAL MEGYEI Nikolett mégsem élne már? (Folytatás az 1. oldalról) Mivel a gyulai kislány eltűnése máig megoldatlan, nem titkolt reménnyel indultunk Müller Rózsához, a jósnőhöz. Lakásán azzal fogad bennünket, hogy tud Nikolett eltűnéséről, hiszen többen megkeresték már. Segítségét kérjük. Müller Rózsa emlékeztet a meggyilkolt pápai házaspárra, amikor a tetteseket már egy éve keresték és ő nyomra vezetett. Több késszúrással ölték meg a házaspárt, átvágták a torkukat. A hozzátartozók nemrégiben felkeresték. Mondta nekik, azt keresnem mondanak semmit. - Nem a módszer a lényeg - mondja a jósnő, s hozzáteszi, hiába tudjuk Pi- cassóról, milyen módon, stílusban alkotott, mégsem válik valaki ettől a festőóriássá. Jós sem attól lesz valaki, hogy vesz egy pakli cigánykártyát, még attól sem, ha eljön a tanfolyamára. Minden a tehetségen múlik, amely független attól, ki milyen eszközt használ. Maga használ, mert így nem kell csak a saját intuícióira támaszkodni. Olyan ez, mint amikor valaki fejben számol vagy éppen géppel. Az információkat a ember, akivel Nikolett elment, merthogy kedvesen szólt hozzá és a kislány alaptermészete a jó- indulatúság. A kislány elkísérte elcsalóját. Egy ház pincéjébe mentek, ahol a beteges hajlamú fiatal férfi megölte. A 20-30 közötti fiatalember szinte biztos, hogy külföldi volt... Búcsúzunk, Müller Rózsa ígéri, tovább foglalkozik Nikolett bűnüggyé vált sorsával. Hazafelé mi is azon gondolkodunk, mit tehetünk még. Nikolett édesanyja mint mindig, amikor lánya haláláról beszéltek neki, A kiskunfélegyházi V és B Kereskedelmi Kft. jóvoltábói elkészültek az első „nikolettes” gyufásdobozok Lengyelországban D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET sék, aki akkoriban tatarozta a házat szobafestőként vagy kőművesként. A hozzátartozók a rendőrséghez fordultak. Két nap múlva hívták őt telefonon, megvan a gyilkos, a szobafestő, aki három házzal arrébb lakik. Soproni Ági színésznő édesanyjának is azonnal megmondta, sajnos, a lánya már nem él... Nézegetjük az asztalra helyezett kártyacsomókat, nekünk közös tudatból hívja le, ami létező, hiába nem látható rendszere.- írtál nekem levelet, nem válaszoltam - fordul most már Szathmáry Sándornéhoz, Nikolett édesanyjához. - Nem válaszoltam, mert nem olyan egyszerű egy édesanyának megírni, hogy a gyermeke nem él. Úgy éreztem, személyesen kell megmondanom... A jósnőnek a kártya által kirajzolódik egy fiatalmost is azt mondja, csak akkor hiszi el, ha van rá bizonyíték. Két gyufásdobozt mutat, az egyiken ott van lánya fényképe és írás címmel, a másikon csak az utóbbi, hol várja a reményt jelentő információkat. Az egyikféle doboz a szállodákban kapható, a másik már a gyulai boltokban is megjelent. Apró örömök a hosszúra nyúlt várakozásban. SZŐKE MARGIT Könyv készül Mezőkovácsházán az oktatási és kulturális bizottság a napokban számolt be a képviselő- testület által átruházott hatáskörben végzett feladatairól. _______Mezőkovácsháza ____ Pasek Mihályné, az oktatási bizottság elnöke elmondta: 2000-ben 16 kulturális és 7 sportrendezvényt tartottak a városban, valamint a millennium tiszteletére Mezőkovács- háza történetét bemutató könyv összeállítását kezdték meg az önkormányzat koordinálásával. A kiadvány megjelenése 2001. augusztus 20-ára várható. A programokra az éves előirányzat 3,2 millió forint volt, melynek egy részét pályázatokon nyert forrás biztosította. A mezőkovácsházi napokra 400 ezer, a millenniumi rendezvényre 480 ezer, a könyvkiadásra 500 ezer, Csa- j nád vezér szobrának megalko- I tására 500 ezer forint központi támogatást sikerült elnyerni. Az általános iskola tantárgyi felmérésére 1,4 millió forint pályázati pénzt kaptak, illetve közel 1,5 millió forinttal járultak hozzá a nevelési tanácsadó működéséhez. A bizottság hatáskörébe tartozik továbbá az éves közművelődési munkaterv jóváhagyása, valamint döntenek a 200 ezer forint alatti önerejű pályázatok benyújtásáról. Mint köztudott, a város pénzügyi kerete szűkös, de a színvonalas rendezvények érdekében a köz- művelődésre is áldozni kell. Az ünnepi események szervezettsége és színvonala pedig a növekvő látogatottságban mérhető le. H. M. Megkérdeztük olvasóinkat Az újévi programjukról Zsurzs Hajnalka 15 éves, mezőhegyesi középiskolás: — Mit csinálok az új évezred első napján? Az attól függ, hogy elengednek-e a szüleim a szilveszteri diszkóba, és ha igen, meddig. Ha sokáig ott lehetek, akkor az új év első óráiban mindenekelőtt alszom egy jó nagyot. Utána meglátogatom a Mezőhegyesen élő barátnőmet, és felhívom a Jugoszláviában élő szobatársamat, akivel egy osztályba járunk Szegeden. Ezzel el is telik a nap, másodikán előveszem a tankönyveket. Kolozsiné Szalai Emma 44 éves, mezőhegyesi titkárnő:- Az év végén magas vállalati kitüntetést kaptam, s ez még ragyogóbbá tette az ünnepeket, együtt örült velem az egész család. Mivel egész évben nem nagyon megyünk sehová, hagyományosan a Centrál étteremben szilveszterezünk baráti társaságban. Újév délutánján még egyszer összejön a család, eljönnek az öcsémék és édesanyám: koccintunk, beszélgetünk a mögöttünk hagyott esztendőről, s erőt gyűjtünk az újra. Gyüre András 40 éves, ma- gyardomb- egyházi autószerelő:- Az töb- bé-kevésbé tudható, hogyan kezdődik az újév. A folytatás már nehezebb kérdés. Családi körben töltjük a szilvesztert, éjfélkor együtt köszöntjük a harmadik évezredet. Reggel megetetem a jószágokat, segítek a feleségemnek, azután rokonlátogatóba megyünk. Január első napjaiban még biztosan dolgozni fogok, ezt követően sok függ attól, hogy sikerűbe átalakulnia a szövetkezetünknek részvénytársasággá. Vaczkó Béla 38 éves, kun- ágotai műszaki vezető:- Mint mindenki, én is lazítok egy kicsit az esztendő első napján. Ki kell pihenni a szilveszteri fáradalmakat, no meg a mögöttünk hagyott évezredet. Komolyra fordítva a szót, máris jó hangulatom kerekedett: most ért véget a szövetkezetünk átalakuló közgyűlése, mindenki felelősség- teljesen szavazott, felismerve, hogy egyéni érdeke egybeesik a falu érdekével. Megmaradnak a munkahelyek, azaz jónak ígérkezik az új esztendő. m. gy. D-FOTÓ: MÉNESI GYÖRGY Kedves Olvasók! Bizonyára számos olyan téma van, amiről szívesen meghallgatnák mások véleményét is. Arra kérjük Önöket, ezeket a kérdéseket írják le, és mi feltesszük azokat az utca emberének. Beküldési cím: Békés Megyei Hírlap, Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írják rá: Megkérdeztük olvasóinkat. Hunyadis médiapalánták között ,,Szeretnénk a dél-békési térség egyik szellemi központja lenni” Tizenheten vannak, és szentül elhatározták: „médikusok” lesznek majdan. Persze lehet, nem feltétlenül akkor, ha itt, a mezőkovácsházi Hunyadi János Gimnázium és Szakközépiskolában két év múlva átveszik a diplomát, de a sikeres „indítást” már maguk mögöttük tudhatják. Jó kezekben vannak. Szakmabelieknek sokat elárul, amit egyikük, Hatala Boglárka mondott: „Szeptember óta más szemmel nézem a tévéhíradót.” A Hunyadi „17-jei”. Nem is olyan sokára, talán országos lapok hasábjain, esetleg valamelyik tévé képernyőjén is találkozunk velük. A fotót maguk a hallgatók készítették, természetesen digitális fényképezőgéppel, interneten eljuttatva szerkesztőségünkbe. Mezökovácsháza Plesovszkiné Ujfaluczki Judit igazgató kristálytisztán fogalmaz: — Aki ismer, tudja, abszolút gyerekpárti, pardon, diákpárti vagyok. Nekünk mindent annak kell alárendelni, hogy aki nálunk bármelyik szakon végez, komoly szakmai útra- valót kapjon. Az emberit nem is említem, az annyira természetes. Az informatika az egyik fő profilunk, ehhez szorosan kapcsolódik az idegen nyelvi képzés és a drámapedagógia szak. Erre a térségre kevés figyelem esik, ezért dolgunk, hogy ezen változtassunk. Azt nem mondom, hogy azonnal mindent akarunk, de siettet az idő, és négyöt év múlva ezt az iskolát a térség egyik szellemi központjává szeretnénk tenni. A világ már itt van az alagsorban... Aki bekapcsolja a számítógépet és ráklikkel az internetre, mindent tud, amit érdemes tudni. Szeretnénk kisugárzó erőt teremteni ezzel a képzéssel, mi több, a gyakorlatban is hasznosítani ezt a szellemi tőkét. Köszönet mindenkinek, akik máris mellénk álltak. A megyei munkaügyi tanácstól a helyi cégekig. Segítségük pénzben kifejezett értéke meghaladja a tízmillió forintot. Iskolánk Mezőhegyessel és Magyarbánhegyessel együtt része a címzett támogatásként kezelt „délbékési oktatási centrum projekt”- nek. Meggyőződésem, hogy kiugrási pont lehet a szeptemberben életre hívott médiaszak! Aztán majd jöhet a Hunyadi-tanoda is, ami a színészképzés elérhető távlata. Hitvallásoip: nagyon sok tehetség él a dél-békési térségben, mondhatnám, gazdagabbak vagyunk, mint sokszor és sokan gondolják, akár a köztünk élők közül is. „Újságíró II.” - ez a szakképzés pontos megnevezése. Célját hivatalosan így fogalmazta meg a szakminiszter: „A nyomtatott, illetve elektronikus sajtó területén dolgozó, olyan szakember kiképzése, aki a szorosan vett szakmai alapismereteken túl gazdasági, jogi, kommunikációs, társadalomtudományi, művelődéstörténeti, idegen nyelvi ismeretek elsajátításával komplex tudás birtokába jut. Ez alapján képes rendszeresen a közvéleményt tájékoztatni, információkkal, ismeretekkel ellátni. Biztosítja a társadalmi érdek- és véleménykülönbségek megfogalmazását, szabad áramlását. Aki üsztá- ban van a médiumok erejével, hatásával, felelősségével, ezért tudását elméleti és gyakorlati munkája során alkotó módon alkalmazza.” Hozzátehetjük, mindezt természetesen kellő számítástechnikai, nyelvi ismeretek alkalmazása közepette. Különben lehet-e gyakorlatiasabb, egyben hatásosabb egy képzés, ha mindjárt szembesül is az ember a felelősséggel. Mondjuk, történetesen a már második számig eljutott TOLLeidoszkóp című iskolaújság jóvoltából. Aligha. A „tejeszacskóügy” felgöngyölítése máris komoly visszhangot váltott ki a szerzők és a befogadók, vagyis az olvasók részéről. Csomós Jánosné osztályfőnök, aki az aradi Jelen című lap egykori szerkesztőjeként fogja össze a „csapatot”, kamatoztatja a bukaresti újságíró egyetemen öt év alatt szerzett ismereteit:- Maradva az iskolaújságnál, magam is úgy látom, hogy rengeteg mondanivalónk van az itt élők számára. Távlatokban még egy kis régiós lapban is gondolkodunk. Mellesleg jó alapot jelentett, hogy az iskola az elmúlt évek során folyamatosan fejlesztette számítógépparkját, ma már több mint száz képernyő „dolgozik”, ha kell, éjjel nappal. Talán mondanom sem kell, az internet - vagyis a világ azonnali jelenléte - máris természetes a Hunyadiban! Ilike tanárnő mellett Duma Zsolt oktat kommunikáció elméletet, Barta Judit szociológiát és sajtótörténetet, Erostyák Zoltán filozófiát oktat, de Avramucz István informatikai vezető és Bohus Tamás rendszergazda is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy minél hamarabb természetes legyen a diákok számára: ma már nélkülözhetetlen, hogy az újságíró értsen a számítógéphez, szoros kapcsolata legyen az internettel. Szóval, túl az első lendületen. Az öt gépterem, benne a 110 számítógép, a házi könyvtár ma már szerves hozzátartozója a gimnáziumnak. Mellesleg, a kétéves képzési tematikában minden olyan tantárgy szerepel, amely más újságíró iskolákban is. A sajtótörténettől kezdve a műfajelméleten át a filozófiáig. Heti négy óra szakmai gyakorlatot is beiktattak, számítógépes és tördelési ismeretekkel együtt. Látogatásunkkor épp egy ilyenbe cseppentünk bele, hiszen javában készült a TOLLeidoszkóp, közepén az előző napi, Vujity Tvrtkoval szervezett, emlékezetes békéscsabai találkozás. A neves riporter megígérte, egyszer szívesen ellátogat majd Kovácsházára is. Apropó! A tanárok mellé később más, neves vendégelőadókat, újságírókat, riporterek is szeretnének meghívni. De mit gondolnak, hogyan vélekednek a főszereplők, maguk a hallgatók? Hatala Boglárka:- Idevaló vagyok, itt végeztem a gimiben. Számomra az egyik indíttatást az jelentette, hogy egy ismerősöm révén sűrűn belátogathattam a Békés Megyei Hírlaphoz. Tetszenek az órák, mert nem szokványosak, már eddig is sokat tanultunk. Biztos, hogy hasznosítani tudom, főként, ha a szegedi JATE is mögöttem lesz majd. De máris más szemmel nézem például a tévéhíradót. Schwarcz Viktor:- Én is kovácsházi vagyok. Amikor nyolcadikban kitöltöttem a pályaválasztási tesztet, azt mondták, te kereskedő vagy újságíró leszel. A sport érdekel leginkább, Kunágotán focizok, és már befizettem a B-licences UEFA- edzőképző tanfolyamra is. Talán egyszer sportújságíró lehetek. Ez az iskola egyik lépés efelé. Bevallom, valami olyasmivel találkoztam itt, ami végre le tud kötni. Kolozsi Helga: — Mezőhegyesi vagyok, a 611esben végeztem. Egyik barátom révén sokszor hallgattam előadásokat a szegedi Juhász Gyula Főiskola közművelődési szakán, innen már egy ugrás a média iránti érdeklődés. Itt a helyem! Először érzem, milyen jó, hogy kedden nem ér véget a hét... Kovácsházi látogatásunkkor kiderült, a hallgatók mennyire tudják, a marsallbot legvégét, saját újságjuk révén (is), már megérintették ugyan, ám nem abból lesz igazi újságíró, aki majdan berúgja az ajtót a hivatalban, valamelyik cégnél, esetleg egy magányos tanyán és szaporán harsogja: „Sajtó!” Sokkal inkább abból - ahogy egyikük fogalmazott -, aki tudja, nem ő érkezett meg a nagylovon és elfelejt még leszállni is róla... Kedves 17-ek! Ezt a magatok szabta intelmet se felejtsétek el soha! FÁBIÁN ISTVÁN A „képernyőkímélőkön” körülbelül félpercenként olvasható az újságírói kiskáténak is felfogható, Émil Dovifat-mondat: „A sajtó funkciója az, hogy a legfrissebb események hírét a legrövidebb úton és pontosan szabályozott időrendben juttassa el a legszélesebb nyilvánossághoz!!!’’
