Békés Megyei Hírlap, 2000. december (55. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-01 / 281. szám
&mmä TOM 4 JERRY Most a Sensodyne Junior Tom és Jerry gyermekfogkrémhez +1 db Sensodyne gyermekfogkefét kap ajándékba. Amíg a készlet tait! Forgalmazza: Medimpex Gyógyszer-nagyker. Rt, 1151 Bp. Károlyi Sándor u. 121. /állomások a meleg szobából Most színt kell vallanom a télről. Rendben van, őszinte leszek, de előbb feljebb tekerem a házban a termosztátot, mert mindennél jobban szeretem a meleget. És miközben rendezgetem a gondolataimat a télről, nagy tálba tisztítom az almát, a sárgarépát, a gusztusos narancsokat, előkészítek egy-két grépfrútot, hogy nagy hatású vitaminbombát gyártsak. Előre kell bocsátanom, sosincs tél a szívemben! Arra rég rájöttem, hogy a hideg időben kár a többi évszak után siránkozni. Ami végérvényesen elment, úgysem jön vissza. Mint azok a szerelmeink, akiktől érzékeny búcsút vettünk, és akiknek hibáit - amíg a közelünkben voltak - észre sem vettük, utólag viszont annál szemetszúróbbak lettek. Valljuk be, épp így vannak rossz oldalai a felmagasztalt többi évszaknak is: vigasztalan eső, allergiát kiváltó virágpor, leégés a tűző napon, alattomosan támadó nátha, de ezeket, nosztalgiázva és visszatekintve, hajlamosak vagyunk elfelejteni. Ez így van rendjén, mindig csak a szépre, jóra emlékezzünk. Nyáron álmodozzunk arról, mi lenne, ha zsákba köthetnénk a meleget, télen pedig arról, hogy kellene egy hatalmas hűtőláda, amibe belelapátolnánk a friss havat... Szerintem legtöbben medvemódra szeretnénk átteielni. Teleraknánk a barlangunkat mindenféle jóval - meg egy televízióval! -, oda bebújva tavaszig ki se dugnánk az orrunkat. Nagyokat durmolnánk, hogy egy évre visszamenőleg bepótoljuk, amit nem tudtunk kialudni, és a következő évre is bespájzolnánk egy nagy adag nyugalmas, stresszmentes álmot... Ha rozsdás színű avart, puha hópaplant taposva sétálni megyünk a téli erdőbe, a barlangokig még csak- csak eljutunk, de ilyenkor lelki szemünk előtt peregni kezdenek határidőnaplónk lapjai - és menten vége a mackóálomnak. Én döntöttem: mivel a szívemben sosem érzem a tél hidegét, megbékélek minden évszakkal. Mi mást tehetnék? Mégis, mindenki kissé gyanús, aki váltig állítja, hogy számára a tél a legkedvesebb. Nem vitatkozom senkivel, pedig több réteg ruha alatt is fázom, a rideg, sötét reggeleken alig- alig tudok életet lehelni magamba, és kimondhatatlanul utálom, amikor a szűztiszta hóból villámgyorsan latyakos csúfság lesz. Ámbár... ha visszamenőleg végignézem családi videoarchívumunkat, tárgyilagosan meg kell állapítanom: minden télről van közöttük legalább egy, gyönyörűségtől hangosan jajon- gó felvétel. Igen, arról a verőfényes téli napról, amikor reggelre brüsszeli csipkébe öltözött a kertünk, és teljes joggal képzelték magukat menyasz- szonynak a gyümölcsfák, meg az örökzöldek. Izgalmas haditerv Tél tábornok ellen Lehet-e melengetőén mozgalmas a tél? Lehet, habár ezt nem tudjuk a hőmérő higanyszálán leolvasni. Kezdjük azzal, hogy még nyoma sincs a cidrinek, mi viszont már alaposan kimelegszünk az előkészületektől. A hideg hónapokra a legtöbb család szabályos haditervet készít. Régen a tél közeledtét jelezték a fával-szén- nel megrakott lovas stráfkocsik, ma viszont a legtöbb családban gázzal, villannyal vagy a távfűtőművek energiájával fűtenek. A tél előfutárai a katonásan sorakozó, nyáron üvegekbe zárt dunszto- sok, illetve a mélyhűtőbe, fagyasztó- ládába rejtett zacskós zöldségmuníciók. Később sorakozik fel melléjük a Tél tábornok ellen bevethető nehézfegyverzet: a zsákos krumpli- és hagymahegyek, szekrények tetejére, dobozokba rakott, mosolygósán kémlelő télálló almák, és hátországi tartaléknak az elvermelt zöldségkupacok. Mostanában már nem kell tavaszig várni, amíg hozzájutunk az első friss paradicsomhoz, paprikához, újhagymához, uborkához vagy retekhez, mindenhol kaphatók a salátának való - sokszor még kevéssé ismert, de egyre népszerűbb - zöldségfélék, tehát nincs akadálya, hogy a fázós hónapokban is egészségesen és vita- mindúsan táplálkozzunk. Ugyanez vonatkozik a gyümölcsökre is. Nem is olyan régen volt, amikor az emberek közelharcot vívtak a banánért, mandarinért, kiviért, a többi egzotikus déligyümölcsöt, drága, de mégis kapható dobozos epret vagy őszibarackot már nem is említve. A világ kitágult, az importáruk választéka kiteljesedett. Ez egy különleges télforduló lesz! A tél mindig fontos ünneplős évszak volt, és marad is, amikor piros betűs napok melegítik fel a lelkünket, mindenhol lobognak az adventi koszorúk gyertyái, és ügyetlenül, de azért lázas igyekezettel zizegtetjük a díszes csomagolópapírokat. A városi óvodások lelkesen dalolják, hogy nekik már kisült a kalácsuk, vidéken pedig a betle- hemezők zörgetik az ajtót, felragasztott bajszuk félrebillen, és bár izzadnak a suba alatt, azért hősiesen kántálnak... Tudjuk, hogy nemsokára eljön a meghitt, egymást átkaroiós karácsony, a pezsgés, nevetőizmokat csiklandozó szilveszter, és a másnaposán fejfájós újév. Ilyenkor a legegészségesebben táplálkozók, a legtöbbet mozgók sem tudják kivonni magukat a dorbézolós, eszem-iszo- mos alkalmak csábítása alól, mégsem veti ezt a szemükre senki, mert igaz a régi mondás: kivétel erősíti a szabályt! Ráadásul ez a télforduló egészen más lesz, mint az eddig megszokottak... Télforduló. Évforduló. Évtizedforduló. Évszázadforduló. Évezredforduló. Az idők távolából induló és végtelenbe igyekvő sort még végiggondolni is megrendítő. Eddig, amíg pezsgőspoharunkat szorongatva a Himnusz hangjait hallgattuk, megpróbáltuk villanásokban végiggondolni eltelt évünk legfontosabb eseményeit, majd a következő évre kívántunk valamit magunknak, másoknak, a szeretteinknek. Kérdés, hogy most mit fogunk kezdeni az eltelt ezer év számadásával, és következő ezer évünkre mit tudunk, akarunk, merünk kívánni és megfogadni? Az alkalom mindenképpen rendhagyó, az elkezdődő második évezreddel valami olyasminek rugaszkodunk neki, aminek a végét elképzelni sem tudjuk. Pedig meg kellene erőltetnünk a fantáziánknak, hogy gyerekeink, unokáink, dédunokáink jövő évezredét legalább homályos vonalakkal megálmodjuk. Óriási a felelősségük a holnapot ígérőknek Amikor majd a nagy fordulópont eljöttével megfogadunk valamit, próbáljunk kissé elemelkedni az anyaföldtől. A szokásos fogadalmak nagyon fontosak - „leszokom az italról, eloltom az utolsó cigarettát, nekilátok futni a háztömb körül...” de ezek mellett gondoljunk arra is, ami ezeknél is hangsúlyosabban csak a saját lelkiismeretünkre lehet rábogozva. A gyerekeinknek-unokáinknak mi leszünk az „ősök”, akikre vagy hálával gondolnak vissza, vagy akiket minden bajukért és gondjukért okolnak. Minden attól függ, hogy mi ma hogyan élünk! Nem véletlen, hogy mind többen döbbenünk rá: a mi egészségünk jelenti az ő legbiztonságosabb örökségüket. Nagy családi ház, vaskos bankbetét, jól menő üzlet? Mit számít mindez, ha nem hagyományozunk mellé ép testet és ép lelket, mindenen felülkerekedni tudó erőt, akaratot, friss szellemet, munkabírást és kudarcokat tűrő képességet? A jövőnk attól függ, hogy lakható, élhető, szerethető, egészséges világot hagyunk-e a hosszúkéz és nyakigláb, vízen és az interneten egyformán szörföző, nagyon érzékeny, kevéssé kudarctűrő, de közben sosem látott mértékben önálló, a saját akaratát mindenen keresztülvinni akaró nemzedékre. Most már értem a tél üzenetét... Miközben idebent még mindig a vitaminbombának valók levét facsarom, kipillantok a kertbe. Ott rohangál a lekopaszodott fák alatt Dodó kutyám, önfeledten adja át magát a harapni valóan friss levegőnek, miközben fújtat, hempereg, felpattan, majd szalad tovább... Lezárom a gyümölcscentrifugát, félretolom a narancsokat, hirtelen ötSzép Ernő: Halavány téli rajz Milyen fehér csöndesség ez! Messze házunk télben ÜL Gyere az ablakhoz, édes! Csókolj meg és nézz körül! Süt a nap, elállt a hó már, mégis pelyhek hullanak: puhán, halkan, pehelymód száll pillanat és pillanat. Gyere, édes, az ablakhoz, tekints szét az udvaron! Nézd, a friss, a lágy, a vaskos szőnyegen még semmi nyom! Csak a kis szolgáló lába rajzolódik halavány, s elvész, mint a Szaharába egy zarándok karaván. Szalma közt fagyottan áll a kert füzes mélyén a kút intve dermedt jégszakálla hogy az év, mint óra, fut Jertek aprójertek sűrű pillanatok pelyhei jobban mint e szalmagyűrű szívünk kútját védeni. Milyen furcsa füstünk árnya a túlsó tető haván: mintha távol emlék szállna rokon szívbe tétován. Ki gondolhat ránk e csöndben, míg körülvattáz a hó? Titkos lánc nyúl át a földön összekötve aki jó. (1929) lettel kitárom az ajtót, és a kutya után eredek, hogy versenyt fussak vele. Megáll, félrebillentett fejjel les rám, aztán sebességbe kapcsol, és cikkcakk- ban szaladva fogócskázni kezd velem. Nem érzem a téli hideget, csak az orrom hegye és kesztyű nélküli uj- jaim kezdenek jegesedni, közben a kergetőzéstől kis fehér leheletpamacsok úsznak mögöttem. Minden porcikám érzi a mozgás örömét, és már pontosan tudom, mit teszek, ha újra bemegyek a kellemes melegbe. Telefonálok a gyerekeimnek, az unokáimnak: gyertek gyorsan, olyan gyönyörű, olyan egészséges a tél! Somos Agnes
