Békés Megyei Hírlap, 2000. december (55. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-16-17 / 294. szám

2000. december 16-17., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 9 _____________________A FADÍSZÍTÉS ÉS A KOSZORÚKÉSZÍTÉS ŐSI GERMÁN SZOKÁS_____________________ Karácsonyi ünnepkörünk a vallástörténet tükrében Tóth Mihállyal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusával a kará­csonyi ünnepkör kialakulásáról beszélgettünk. A Napkeleti Bölcsek látogatásáról Máté Evangéliuma számol be — A népszerű vallásosságban már a középkorban a karácsonyi ünnepkör vált az év központi ünnepévé, de teo­lógiai értelemben véve az egyházi év legkiemelkedőbb pontja mégis a hús­vét. Jézus feltámadására a keresztény egyházak „legközpontibb” tanítása. —A kereszténység kialakulása előtt is tartottak ünnepet december 25-én? — A legtöbb mérsékelt égövi vallás­ban különleges jelentőséget tulajdoní­tottak a téli napforduló időpontjának, mert a nappalok hosszabbodásának kezdete az ősi időktől kezdve a világos­ság sötétség fölött aratott győzelmét szimbolizálta. Ami továbbgondolva az élet halál fölötti győzelmét és a termé­szet megújulásának kezdetét jelenti. A Bibliából nem lehet egyértelmű követ­keztetéseket levonni Krisztus pontos születési idejét illetően, de a dátum kü­lönleges szimbolikája miatt a megváltó születését december 25-én ünnepeljük, amikor a sötétség fénybe fordul. —A karácsonyi faállítás már az ősi szokásokban is szerepet kapott? — Eredetileg a téli napforduló al­kalmából egy germán természeti ün­nep részeként díszítettek fát a szabad­ban. (A beltéri fenyődíszítés egyes for­rások szerint Luther nevéhez fűződik.) A korai katolikus egyház többnyire bölcsen megtartotta a vallási ünnepek meghonosításakor az adott területen élők addigi hagyományait. Egyszerűbb volt keresztény tartalmat adni a már élő pogány népszokásoknak, mint erő­szakkal megtiltani a gyakorlásukat. — Mióta ünnepük a keresztények a karácsonyt? — A negyedik század óta. Ebben az időszakban gyökeresen megváltozott a kereszténység helyzete: az üldözteté­sek véget értek és a Nyugat-Római Bi­rodalomban 392-ben Nagy Theodosius államvallássá nyilvánította a keresz­ténységet, egyúttal betiltva minden pogány kultusz gya­korlását a fennhatósága alatt. Az így tömegvallássá lett ke­reszténységet pedig rendesen meg kellett szervezni, feltölte­ni az évet a hitélethez kapcso­lódó ünnepekkel és ellátni val­lási gyakorlatokkal. —A keleti és a nyugati ke­resztény egyházaknál meg­egyeznek az ünnep vallási ha­gyományai? — Közös tőről fakadnak, mert a karácsony tipikusan a nyugati egyházi vonalhoz kapcsolódó ünnep, de a bizánci ortodox egyház is innen vette át. Ok is december 25-én ün­nepelték a kis Jézus megszületését, de mivel a keleti egyházak ma is a Julianus- naptárt használják, jelenleg ez a dátum már január hatodikára esik. A dolog iga­zi érdekessége, hogy a Krisztus utáni el­ső századokban keleten már eredetileg is január 6-án — ami nálunk vízkereszt — kezdték ünnepelni Jézus megszületését, csak ez a hagyomány elsorvadt. — Milyen vallási szokások kapcso­lódnak az ünnephez? — A karácsonyi vallási szokások a Bibliában és az azon kívüli, úgyneve­zett apokrif szent iratokban található szövegek Jézus születésével kapcsola­tos szűkszavú utalásaira épülnek. Má­té a Napkeleti Bölcsek, Lukács a Pász­torok látogatását írja le, akiket egy csillag vezetett a kis Jézust rejtő já­szolhoz. Erre a történetre építve ala­kult ki a betlehemezés. — És az éjféli mise? — A leírások szerint Jézus hajnal­ban a fénnyel együtt született meg. Eredetileg, mikor még a középkorban elterjedt ez a liturgikus szokás, való­ban hajnalban tartották a misét, csak az idők folyamán — valószínűleg ké­nyelmi megfontolásokból — előbbre jött a kezdés időpontja. Viszont ma is hagyomány advent időszakában a rorate (hajnali mise) megtartása. — Hogyan illeszkedik a karácsonyi ünnepkörbe az advent? — Az advent a karácsony és a hús­vét közötti párhuzamra hívja föl a fi­gyelmet. Húsvét előtt már az ősegy­házban is szokás volt 40 napos — igen kemény — böjt megtartása. Mikor az­tán a karácsony is fontos vallási ese­ménnyé vált, igény mutatkozott az ün­nepet megelőző lelki felkészülésre. Az advent megtartása a 7-8. század kör­nyékén vált szokássá. Bizonyára prak­tikus okok is közrejátszottak abban, hogy a húsvétinál jóval enyhébbek a böjti előírások: télen a szigorú böjt az egészségre kifejezetten ártalmas lenne, még tavasszal nagyon hasznos méreg­telenítő módszer. Mint említettem, a bizánci központú keresztény egyház január 6-án ünnepelte eredetileg a 2-3. században Jézus születését, amihez a hispániai és galliai nyugati egyházak kapcsoltak egy negyvennapos felké­szülési időszakot a húsvét mintájára. Ez a hagyomány az idők folyamán el­halt és a negyven napból lett a kará­csonyt megelőző négy vasárnap — te­hát az adventi időszak hosszúsága év­ről évre változik. A keleti keresztények viszont máig nem tartanak adventét. — Az adventról a mai embernek el­sőként az adventi koszorú jut eszébe. — Sajátos az adventi koszorú elter­jedésének története. Ennek is voltak már germán hagyományai, amit a 18. században — tehát az advent kialaku­lása után jó ezer évvel — egy evangé­likus lelkész elevenített fel Németor­szágban. Az adventi koszorú gyertyái­val egyfajta fényszimbolikát testesít meg, fokozatos meggyújtásuk egyben a Jézus megszületésére való várako­zást teszi szemléletesebbé. Annyira népszerűvé vált a koszorúkészítés és gyertya- gyújtás a nép körében, hogy végül még a katolikus egy­ház is átvette. Egyébként na­gyon kevés motívum jutott át a protestáns vallásokból a katolikusba, de ez az egyik. A 19. század végére, 20. szá­zad elejére már egész Euró­pában lobogtak advent va­sárnapjain a gyertyalángok. Magyarországon — az el­múlt rendszer hozzáállása miatt — csak az utóbbi években vált láthatóvá, hogy az egyházi hagyo­mány meghonosodott az otthonokban is. —Már a kezdetekben is része volt a karácsonynak az ajándékozás? — Nem a maihoz hasonló formá­ban. A karácsony eredetileg vallási ünnep, mely az évszázadok folyamán számos vonással gazdagodott. Jézus a legnagyobb ajándék Istentől, valószí­nűleg az ő érkezését szimbolizálta a középkorban a családtagok közötti ap­ró ajándékok kiosztása, melyek első­sorban szakrális jelentéssel bírtak. Még a múlt évszázadban is inkább az ünnepi ételekkel emelték a karácsony fényét, mintsem drága ajándékokkal. Mivel hétköznapokon nemigen enged­hették meg maguknak az emberek a bőséges étkezést, már önmagában a fi­nomságok elfogyasztása is fölért bár­miféle ajándékkal. Csak a modem ka­pitalizmus előretörésével vált a kará­csony központi témájává az ajándéko­zás. Az ajándékok utáni stresszes ro­hangálással sokat vesztett az ünnep eredeti bájából, de ha más szemszög­ből nézzük: a szenteste valóban a bé­kesség eljövetele a karácsonyt meg­előző vásárlási láz után. Úgy érzem a karácsonyra ráaggatott csillogó külső­ségek mögött még képes lehet az egyén megtalálni a szakrális tartalmat: Isten és ember személyes találkozását. Ahhoz pedig még nem is kell feltétle­nül hívő kereszténynek lenni, hogy megtanuljuk magunkat ajándékként felajánlani másoknak és elfogadni a tőlük érkező szeretetet. A szeretet minden hívő és nem hívő embert ösz- szeköt. Hiszem, hogy az összes ke­resztény szokás, ünnep mély emberi igényeket fejez ki, csak a külső kom­mersz máztól már nem látjuk az erede­ti szándékot. Frankó Marianna Rorate A katolikus egyházban advent első vasárnapjától ka­rácsony első napjáig minden nap hajnalban mondott mise a boldogságos Szűz Mária tiszteletére és a Mes­siás eljövetele utáni vágy kifejezésére, melyet a mi­se bevezető szavai után neveztek el: Rorate coeli de super etc. (Harmatozzatok egek felülről stb.) Angya­li misének is nevezik, részint mert az angyali üdvöz­let nyilvános elmondásával fejezik be, részint mert evangéliuma Máriának az arkangyal által való kö­szöntését foglalja magában. . i AZ ÉRTŐL AZ ÓCEÁNIG... (Schéner Mihály festőművész genfi sikeréről) Természetesen megyénk szülöttéről, Schéner Mihályról (képünkön) van szó, aki a millennium tiszteletére Genfben, az ENSZ-palotában rende­zett magyar kortárs képzőművészeti kiállítás egyik reprezentánsa volt. A kiállításról a Duna Televízió közel egyórás műsorban számolt be, és na­gyon valószínű, hogy még sokszor fog szóba, illetve képernyőre kerülni mint az ezredfordulót megelőző ran­gos rendezvény. A kortárs magyar művészetet kizá­rólag élő művészek művei képvisel­ték, részben a rendezők szándéka szerint is, részben profán gyakorlati okokból, mert élő művészek művei­nek több határon keresztüli mozgatá­sa vámtechnikai okokból lényegesen egyszerűbb. A válogatást Körmendi Anna gyűjteményéből Dévényi Ist­ván, a Magyar Nemzeti Galéria kor­társ művészetekkel foglalkozó főosz­tályának vezetője — mint jelenleg legilletékesebb szakember — végez­te. Az ENSZ-palota szakmailag töké­letes kiállítási berendezései behatá­rolták a képek lehetséges méretét, ez kétségtelenül a Schéner-anyagnak kedvezett, ugyanis a művész ezeket az alkotásokat, emberközeli, kézzel és szemmel jól átfogható méreteket kedveli. Emiatt az ő művei kiemelke­dően nagy sikert arathattak, amely öröm már a rendezéskor azzal kezdő­dött, hogy a legjobb pozíciót kapták. Szigorú tárgyilagossággal csupán annyit kell és lehet megállapítani, hogy az épület a XX. század építé­szettörténetének funkcióban és építé­szeti megformáltságban egyik legfi­gyelemreméltóbb épülete, amikor el­készült, még nem ENSZ-palota, ha­nem a Népszövetség Székháza nevet viselte, tervezője Vágó József. Az a Vágó József, akire emlékezve a kö­zelmúltban Budapesten, a budai Du­na-parton álló Francia Intézet­ben több napos konferenciával emlékeztek a világ művészet- történészei. A kiállítás a „Sale des pas perdus”, az úgynevezett „Elveszett lépé­sek terme” nevű részben állt két héten keresztül. A ki­állítást csakúgy, mint az ünnepséget és a hangversenyt Rockenbauer Zol­tán, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának minisztere nyitotta meg a Genfben elvárható francia nyelven. Feszült figyelem és nagy ér­deklődés kísérte szavait, amit az ün­neplő közönség a kiállítás képeit szemlélve kiváló hangulatban foga­dott. Ebben nem kis szerepe volt Schéner Mihály műveinek, hiszen a művek a hatvanas évek alkotásai, amikor a festőművész szinkronban volt az európai művészetek legfon­tosabb törekvéseivel. Azt tudjuk, hogy akkoriban, közel negyven év­vel ezelőtt ezt itthon sem a hivatalos művészetkritika, sem az akkor mű­ködő szakírók nem ismerték fel, és ezért a művészt inkább mellőzni próbálták. Schéner Mihály — ha kedvét is szegte az akkori méltány­talanság —, átmenetileg sem torpant meg. Megtorpanását nem is fogadták volna el barátai, Nagy László és Ju­hász Ferenc költők, Major Máté, az építész sem. Valahogy benne volt már CD-sikerlista 1. Enrique Iglesias: Cosas Del Amor 2. Gregorian: Masters Of Chant 3. Wu-Tang Clan: The W 4. The Beatles: One 5. atb+: Two Worlds 6. Brooklyn Bounce: The Progressive Years 7. Westlife: Coast To Coast 8. Rednex: ...Farm Out! 9. Snoopdogg: Tha Lost Meal 10. R. Kelly: TP-2.com (Rock Island Hanglemezholt) Filmajánló A Grincs A Grincs — akinek zöld szőrös kosztümje Jim Carrey-t rejti — utálja a Karácsonyi rohangálást, ezért le sem tolja Kobak-hegyről a képét Újévig. A kis Cindyt azonban nem rettenti el a mumus rossz híre és személyesen adja át a kifalviak karácsonyi mókára szóló meghívóját. Lehet hogy a végén még megválasztják Mókamajszternak a morc manót?! Könyv Búcsú a XX. századtól Nagyívű családregénnyel búcsúzik a XX. századtól — és mint könyve aján­lójában írja, élete nagyobbik felétől is — Vámos Miklós az Apák könyvé­ben. „Az Apák könyve családregény. Tizenkét nemzedékről szól, legfőképp azoknak elsőszülötteiről, háromszáz évnyi utazás a magyar térben és idő­ben, a magyar történelemben és sors­ban, valamint a magyar nyelvben is, hiszen az 1700-as években kezdődő história nyelve valamelyest igazodik a cselekmény zsinórjához, azaz fokoza­tosan fiatalodik. Ajánlom az Apák könyvét az édesapáknak. Meg a fiaik­nak. Meg a hozzájuk gyöngéd vagy rokoni szállal kötődő asszonyoknak és lányoknak” — írja könyvéről Vámos Miklós. Az író saját bevallása szerint olyan regényt akart létrehozni, mely után akár hosszabb időre is leteheti a tollat. Ez sikerült, de e kitétel remélhe­tőleg csak figyelemfelkeltő fordulat, hogy még több olvasót nyerjen meg regényének az író. (y) a levegőben az, amit ma már mint tör­ténelmet tudunk. Akkoriban már em­ber járt a világűrben, érett a Holdra lépés pillanata, de már láttuk a Hold addig ismeretlen hátoldalát. Schéner felismerte nem csak saját, de általá­ban a művészetek feladatát is, felállí­totta párhuzamát a művészet és a tu­domány között, ami megfogalmazása szerint az igazság keresésének két út­ja. Gondoljuk meg, hogy Schénert már akkor adottságai, tehetsége mel­lett milyen gondolkodói emelkedett­ség jellemezte. Mára már Kossuth-dí- jas és a Kossuth-díj bizottság tagja, csakúgy mint a Művészeti Akadémi­áé, elismert polihisztor, kiemelkedő festőművészi tehetsége mellett jó szobrász, remek író, költő, gyermek- lélek-búvár, sokoldalú zseni, aki az értől indult el és eljutott a világis­mertség nagy óceánjába. Amikor büszkék vagyunk rá, szeretettel kö­szöntjük, mint Békés megye szülöttét, Békéscsaba és Medgyesegyháza dísz­polgárát. Csák Máté

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom