Békés Megyei Hírlap, 2000. november (55. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-23 / 274. szám

I N T e R J Ú 2000. NOVEMBER 23., CSÜTÖRTÖK - 7. OLDAL {Mj Villanófényben az IPOSZ-díjas fotográfus Annak idején, amikor kedvtelésből el­kezdett fényképezgetni, nem gondolta, hogy majdan hivatása lesz a fotografá- lás. Középiskolás korában néhány jól si­került felvétele, később a kisebb-na- gyobb sikerek arra inspirálták: válassza a fényképész szakmát. Azóta csaknem három évtized eltelt, s Juhos János be­futott fényképész mesterré lett. Mun­kásságát a napokban IPOSZ-díjjal is­merték el. Békés A város központjában található a Juhos Fo­tó műterme és a hozzákapcsolódó üzlet. Az esztendők során Juhos János egyéni vállalkozása sikeres családi vállalkozássá bővült: a fényképezés mellett fotócikkek kis- és nagykereskedelmi forgalmazásával is foglalkozik.- A feleségem és a két gyermekem - a lányom és a fiam - is fényképész, a szak­mát tőlünk, saját műtermünkben tanulták, s most már együtt dolgozunk. A vállalkozá­sunk négy alkalmazottat foglalkoztat, s minden évben van két-három fényképész tanulónk. Nekem külön örömömre szolgál, hogy mindegyik gyerekem szereti a szak­mát, a munkán túl valami többet is észre- vesznek az adott pillanat varázsának meg­örökítésében. Évek óta együtt dolgozunk, a munkában mind a feleségemet, mind en­gem tudnak helyettesíteni — kezdi Juhos János.- Hogyan indult a pályán?- Jó harminc éve édesapámtól kaptam az első fényképezőgépemet, egy NDK gyártmányú, Verra Il-es típusú, manuálisan Juhos János: „Amatőrként és hivatásos fényképészként több kiállításom volt, s jó néhány díjat is nyertem...” FOTÓ: IFJ. JUHOS JÁNOS állítható aparátot. Ez a maga korában jó kis gép volt, most is megvan, sőt, működőké­pes! Gyűjteményem egyik becses darabja­ként őrzöm. Amatőrként és hivatásos fény­képészként több kiállításom volt, s jó né­hány díjat is nyertem.- Gondolom, az IPOSZ-díjat nem ezért kapta...- A napi teendők mellett a szakmán be­lül jelentős társadalmi munkát és közéleti tevékenységet folytatok. A Magyar Fényké­pész Ipartestület egyik alapítója, tíz éve ve­zetőségi tagja, valamint a Békés megyei fényképész mestervizsga-bizottság elnöke vagyok - folytatja. Szakmai körökben közismert, hogy mindezek érdekében, a fotózás méltó el­ismeréséért minden adott fórumon hallat­ta hangját, vagy - ahogyan ő fogalmazta meg — sokat mocorgott. Nevéhez is fűző­dik a szakmai képzés korszerűsítése, megreformálása, a szakmai követelmény­szintek megállapítása, a mestervizsgázta­tás feltételeinek kidolgozása. Mint mond­ta, talán ezt ismerték el ezzel az erkölcsi díjjal, vagyis az oklevéllel és díszes pla­kettel.- Említette: a megyei mestervizsga-bi­zottság elnöke is...- Az országban két helyen, Székesfe­hérváron és Békéscsabán folyik fényké­pész mestervizsgáztatás. Az elmúlt év de­cemberében szerveztünk mestervizsgát, s elmondhatom: sikeres volt. A több napos megmérettetés gyakorlati részének a Ju­hos Fotó adott otthont. A vizsgára érkez­tek Borsod, Szolnok és Csongrád megyé­ből is. Jövőre ez a kör Baranya megyével bővül.- Elképzelései?- Terveim között szerepel, hogy a két gyerek közös kiállításon mutatkozzon be, ugyanis mindegyiknek sok szép felvétele van. S talán majd egyszer egy családi kiállí­tás is összejöhet - pendítette meg titkos ál­mukat búcsúzáskor. ______________ - SZEKERES ­Jótékonysági est Bármire képesek a szülők, hogy gyermeküknek minde­nük meglegyen — nem csak otthon, az iskolában is. Gádoros A gádorosi Némann Valéria Ál­talános Iskola szülői munkakö­zössége jótékonysági szülői bálát rendezett azért, hogy az így összegyűjtött pénzből az al­só és a felső tagozatos diákok­nak az intézmény szemléltető­eszközöket vásárolhasson. Az immár hagyományos zenés ren­dezvényre az idén kettőszáz- nyolcvanheten váltottak jegyet. A szponzori támogatásból, a tombolák és sütemények értéke­sítéséből befolyt összeg három­százötvennégyezer forint lett. Kozmer Imre iskolaigazgató kérdésünkre elmondta, hogy a bálon műsorral kedveskedett az intézmény pedagógus ének- és tánckara, valamint a tanulók tár­sastánc szakköre. A jótékonysági rendezvény idején járt Gádoroson az erdélyi testvértelepülés, Torja iskolai delegációja is, így ők is részesei lehettek a mulatságnak, icsetei ROMÁN KULTÚRA, (gh) A battonyai román közösség szombaton ünnepelte a román kultúra napját. A kisebbségi önkormányzat által szervezett templomi ünnepségen az általános iskola diákjai és a román női kórus (felvételünkön) adott műsort ______________________________________________________________________________________________D#OTÓ: MÉNESI OYŐRCY Közös szimbólumuk a fény Fény a tudományban és a művészetben címmel nem­régiben kiállítással bővített emlékülést tartottak Buda­pesten, a Magyar Elektro­technikai Múzeumban. A fényművészet hazai és kül­földi elismert személyiségei körébe Lonovics László bé­késcsabai képzőművészt (képünkön) is meghívták. Budapest—Békéscsaba Dr. Jeszenszky Sándor, a Magyar Elektrotechnikai Múzeum igaz­gatója két világhírű kutatónk, a Gyulaváriból elszármazott Bay Zoltán fizikus és a holográfia aty­jának tekintett Gábor Dénes villa­mosmérnök születésének száz­éves évfordulója alkalmából szer­vezett emlékülést. Mivel a két tudós munkásságá­nak közös szimbóluma - fizikai értelemben és az emberi gondolat jelképeként egyaránt - a fény, ezért a tudományt a művészettel összekapcsolva a fényművészet hazai és külföldi képviselőinek műveit is kiállították. Kepes György és Nicolas Schöffer Szép- művészeti Múzeumból kölcsön­zött alkotásai mellett helyet kap­tak napjaink fényművészettel fog­lalkozó képviselőinek művei is, úgymint Csáji Attila, Haris László, Tilles Béla, Balogh László, Vár­nai László és a békéscsabai Lonovics László mun­kái. A Békés megyei képzőművész — aki a Tessedik Sámuel Főiskola Körös Főiskolai Karán is oktat — a nyolcvanas évek elejétől kez­dett kísérletezni a fényművészet­tel, mint kifejezési formával, szá­mítógépes fénygrafikáival nem­zetközi fényszimpóziumokon rendszeresen részt vesz. A Fény a tudományban és a művészetben címmel novem­ber 10-én megtartott budapesti emlékülésen Bay Zoltánról és Gábor Dénesről, illetve a ma­gyar fényművészetről hangoz­tak el előadások, ezt követte a kiállítás megnyitója. Másnap a fővárosi Pest-Center Galériában a Nemzetközi Kepes Alapítvány képzőművészeti tárlatát ismer­tették meg az érdeklődőkkel, ahol - az alapítvány tagjaként- szintén kiállított Lonovics László. V. K. Iskola, közelebb Európához Napjainkban a számítógép mindennapi életünk részé­vé vált. Nem is olyan régen az iskolák szakköri óráiból tantárggyá lépett elő... Murony A nagyobb iskolák kedvezőbb helyzetben voltak, ugyanis költ­ségvetésükből könnyebben ka­gyobb, összeget a számítástechni­ka fejlesztésére. A kisiskola - a helyi általános iskola — évekkel ezelőtt ajándékba kapott az egyik pénzintézettől egy használt, kis teljesítményű gépet, melyhez azu­tán saját forrásból bővítettek tech­nikát. S mivel időközben a számí­tástechnika tantárgy lett, minden iskola igyekezett megteremtem az oktatáshoz szükséges alapokat. Az általános iskolában mos­tanság nagy az öröm, ugyanis a napokban - 850 ezer forintos költséggel - elkészült a számí­tástechnikai kabinet, melybe nyolc gépet telepítettek. A régi gépek közül a legjobbakat felújí­tották, s vásároltak melléjük hat vadonatúj gépet. Hogy miből? Támogatásból és pályázaton nyert pénzből. Tavasszal a Szerencsejáték Rt. Szegedi Területi Igazgatósága a faluban, az iskola tornatermében rendezte a hatoslottó sorsolását, melyre a cég képviselői nem ér­keztek üres kézzel: a muronyi óvodásokért és iskolásokért ala­pítványnak 250 ezer forintot ajándékoztak. Az alapítvány ku­ratóriuma és az általános iskola vezetői úgy döntöttek: ezt az ösz- szeget számítógép vásárlására fordjtják. Időközben megjelent a „Békés Megyei közoktatási Ala­pítvány” pályázati felhívása, mely bizonyos saját erő mellett számítógépek vásárlására írt ki pályázatot. Az iskola vezetése el­készítette és benyújtotta a pályá­zatot, mellyel további 600 ezer forinthoz jutottak. Ez az összeg már elég volt a számítógépes ka­binet teljes kialakítására. Az új gépek mellett új bútorokat is vá­sároltak, s most már a számítás- technikai tanterem bármely nagyvárosi iskola hasonló kabi­netjével felveszi a versenyt, a he­lyi hetedikesek és nyolcadikosok korszerű gépekkel sajátíthatják el a számítógépes ismereteket. Az alsóbb évfolyamosoknak is lesz módjuk „számítógépezni”, ők szakköri foglalkozás keretében ismerkedhetnek majd korunk új vívmányával.-sz­Fenákel Judittal a gyökerekről, a női szerepekről és a boldogságról Gyomaendrőd Az újságírás kenyérkereset, a szépírás szenvedélye Fenákel Juditnak (képünkön). Az endrődi származású írónő a na­pokban a gyomaendrődi Rózsahegyi Könyvtár vendége volt. A közönségtalálkozón többek között arról kérdeztük, mi­képp változtak a női szerepek a magyar társadalom elmúlt évtizedeiben. író újságírókkal. Mikszáth Kál­mántól Ady Endrén át egészen Márai Sándorig... Ügy voltak szen­zációs újságírók, hogy közben nagy írók lettek. A magyar iroda­lomban létezett egy sajátos műfaj, a tárca, amit módjuk volt művelni. Ez a műfaj ma már nem tartozik szorosan az újságíráshoz. A lapké­szítés szolgáltatás lett. Az újság­írónak az a dolga, hogy ellássa az olvasót egészségügyi tudnivalók­kal, házassági és szexuális taná­csokkal, receptekkel és horosz­kóppal. A magazin típusú lapok­nál ma ez az újságírás, és ebbe én már nem nagyon férek bele. Az új­ságírás volt a kenyérkereső szak­mám, a szépírás pedig a szenvedé­lyem, ami betöltötte az életem.- Legújabb regénye, A cég em­bere olvasásakor feltűnt, hogy mindegyik szereplője boldogtalan. Fenákel Juditot a lexikonok buda­pestinek jegyzik, ám az endrődiek maguk közül valónak tartják. Kíváncsiak voltunk, ho­gyan vall a gyökereiről az írónő.- Három hónapos voltam, ami­kor a szüleim a fővárosból Endrödre, a nagymamáék házába költöztek - válaszolta. - Tíz évig éltünk itt, majd Szegeden laktunk. Elmúltam harminc, amikor vissza­kerültünk Pestre. Nem tudom, hogy endrődi vagyok-e, de minden­képpen vidéki. Ez mentalitásban és' a szokásokban is megmutatkozik.- Újságíró és író. A két szakma az Ön életében hogy kapcsolódott össze?- írásnak és szépírásnak vala­ha volt, ma már semmi közük egy­máshoz. A magyar irodalom tele Az anyagi boldogulás, a szakmai kiteljesedés és az egyéni boldogság külön utakon járnak.- Az írás alkat kérdése. Nem hiszem, hogy a boldogság szót magammal kapcsolatban valaha kiejtettem volna. A boldogság pil­lanatnyi állapot, mire a szó végére érünk, el- Névjegy múlik. Az általános boldogságban nem hi­szek. En így látom a vi­lágot. Akármelyik könyvemet elolvassa, elég keserves sorsok vannak bennük. De ugyanazt a sorsot lehet­ne másképp is látni. Ez a félig üres vagy félig te­le pohár esete.- Újságírói pályája java részét olyan lapok­nál töltötte, amely a nők szemével látja és láttatja a világot. A magyar társa­dalom elmúlt évtizedeiben mi­képp változtak a női szerepek?- A cél és az idea mindig más, mint a valóság. Ma az egyik irány­zat a hagyományos női szerephez való visszatérésről szól, a másik pedig arról, hogy sikeres nőnek kell lenni, amibe nem iá fér bele a család. A sikeres nők többnyire szinglik, egyedül járnak vadászni. Nem is veszik tőlük jó néven, ha családot alapítanak, főleg azt Született 1936. június 25-én Budapesten Tanítóképző, majd tanárképző főiskolát vég­zett, 1963-ban a József Attila Tudomány- egyetemen szerzett diplomát 1957-től általános iskolai tanár 1962-től újságíró: dolgozott a Csongrád Me­gyei Hírlapnál, szerkesztette a Szegedi Egyetem című lapot 1972-től a Nők Lapja főmunkatársa, 1988­tól a Családi Lap olvasószerkesztője Fő műfaja a novella Két gyermek édesanyja Férje: Bárdos Pál író, dramaturg nem, ha gyermeket szülnek. Bár ezt az én időmben sem vették jó néven. Általánosságban megér­tem. A munkahelyek igyekeznek racionális létszámmal dolgozni. Ha onnan valaki kiesik, nincs, aki helyette elvégezze a munkát. Az én fiatalsá­gomhoz mérten nem lett könnyebb a nők sorsa, de nehezebb sem. Ami új, hogy a fér­fiak egy része már meri vállalni, hogy a felesé­ge szolgálja az ő karri­erjét. Az én időmben ezt nem volt sikk kimondani.- Nő írónak vagy írónőnek tartjamagát?- írónőnek. Az ember arról tud jól írni, amit belülről átél. Az életnek egy sor olyan vonatko­zása van, ami biológiai, lelki adottságuk miatt a férfiaknak nem adatik meg. Hogy élhetné át a férfi a szülést, miképpen érezhetné át, hogy az milyen változásokat hoz az ember éle­tében?- Említhetnénk az abortuszt is. Sok komi novellája foglalkozik azzal, mennyire magára marad a nő abban a helyzetben.- Akkoriban voltam fiatal, ami­kor ez égető problémát jelentett. Az abortuszt tiltották, viszont fo­gamzásgátlás nem volt. Ez borzasztó kiszolgál­tatottságot teremtett. Valamikor ötvenhétben kezdték feloldani, ám akkor is iszonyú meg­aláztatás árán juthatott el a nő odáig, hogy - ahogy most mondják - a nem kívánt terhessé­gétől megszabaduljon. Lehetséges az is, ha abban az időben lett vol­na ultrahangos vizsgálat, ami rá­döbbent, hogy az a magzat tény­leg élő ember, biztosan többet szültek volna.- A hatvanas években hogyan fogadták ezeket az írásokat?- Háború lett belőle, nagyon bíráltak érte. Ilyesmiről nem ülett írni, nem volt szalonképes dolog. Sokat beszéltek róla, ami tulaj­donképpen használt nekem, mert megismerték a nevemet.- A szabadidejét mivel tölti?- Régebben a színház volt a nagy szenvedélyem, ám ma már nagyon kevés a jó előadás. Legszí­vesebben operát hallgatok és ol­vasok. CSATH RÓZA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom