Békés Megyei Hírlap, 2000. november (55. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-18-19 / 270. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete Depresszió Örökletes tényezők és környezeti hatások okozzák Koncz Zsuzsa Eddig ötmillió példány fogyott a lemezeiből Kerülő helyett Körösnagyharsányból Nagyváradra vasúton? Halálra kezelt művészek Átvizsgálta a rendelkezésre álló diagnózisokat, a kezelés módját, begyűjtötte a legendákat, s aztán ezt az információhalmot tisztogatni kezdte. Az eredmény meglepő' volt. A híres zeneszerzők, muzsikusok életéről sokat tudunk. A haláluk számos ellentmondást rejt. A hiányos emlékek, a bizonytalan tanúvallomások miatt? Vagy mert a fájdalom hallgataggá tette a kortársakat? Babonásak voltak, netán közömbösek? Vagy ellenkezőleg: jól megfontolt érdek fűződött az igazság elhallgatásához? John OíShea zenetudós és orvos-történész révén megtudhatunk egy s mást a halhatatlanok kínjairól. Évekig tartó kutatással összegyűjtötte a fellelhető klinikai és egészségügyi adatokat a múlt nagyjairól. Az eredmény meglepő volt. A Paga- nini-legendákról például kiderült, hogy az impresszáriók gyártották és terjesztették — üzleti megfontolásból. Ma úgy mondanánk, hogy reklámfogásból. Chopin halotti maszkját is megváltoztatták azért, hogy az arca a halálban megnyugvó emberre emlékeztessen. A később megtalált, eredeti maszk a szomorú bizonyítéka, hogy a nagy lengyel az arcán is látható kínok közepette távozott. Händel és Bach betegségéről kiderült, hogy kínjaikat „gyógyítással” is fokozták. Az utóbbi például egy évvel a halála előtt megvakult, mert egy bizonyos Taylor lovag kezelte a következő módon: sebeket vágott a zeneszerző szeménél, s ezt higanyalapú folyadékkal kúrálta. A „gyógymód” eredménye a szemgolyó krónikus gyulladása volt, s a vérveszteség a szervezetét is gyengítette. Taylor — akiről később derült ki, hogy nemcsak sarlatán, hanem közönséges bűnöző — Händel szembetegségét is „kezelte”. A zeneszerző szemén lévő hályogot úgy akarta eltávolítani, hogy tűvel szurkálta. A muzsikusnak szerencséje volt, megúszta a fertőzést, „orvosa” ugyanis sterilizálás nélkül dolgozott a „műszerével”. Beethoven hallásproblémáiról sokat olvashatott az utókor. Egyebek között azt, hogy e zavarok 28 éves korában kezdődtek a bal fülén, majd a betegség a másik oldalra is átterjedt. Az orvos-történész szerint állandósult a fülzúgása. Egy magánlevél alapján azt állítja, hogy a 39 éves zeneszerzőt már-már öngyilkosságba kergette ez az állapot. A teljes hallásvesztés 1815-ben következett be, a kínzó zajt a süket csend követte. A kutató szerint Beethovent krónikus hasnyálmirigy-gyulladás is kínozta és ezt májzsugor súlyosbította. Görcsös állapotában az ágyat sem tudta elhagyni. Kezelőorvosa az alkoholt jelölte meg a halál okaként. Az orvos-történész azonban úgy véli, hogy a zeneszerző csak azért fogyasztott alkoholt, hogy a kínjait enyhítse. Májbetegségének tulajdonítja az utolsó évek bőrgyulladását, mely a halála előtt annyira elhatalmasodott, hogy a testét kétszer is megcsapolták. Ez fertőzéssel járt — mert a műszert ebben az esetben sem sterilizálták. A zseni 1828. március 26-án délután halt meg. Bécsben ekkor villámlással és mennydörgéssel kísért hóvihar dúlt. A halhatatlan szimfóniák szerzőjéhez kétségkívül ez illett a legjobban. O azonban nem hallotta az égzengést, rövidlátó szemével azonban láthatta a falakról visszaverődő villámfényt. Ez lehetett a háttere a legendának, mely szerint az égre emelte kezét, majd az öklét dühösen összezárta. Valójában az történt — írja a kutató —, hogy Beethoven kézmozdulatát nem a tudata, hanem a májbetegségéből adódó agyi inger diktálta. Niccolo Paganini a kortársak leírása szerint sápadt volt és ezt az arcot uralta az erőteljes orr. A maga sarlatánját ő sem kerülhette el. Egy botcsinálta fogorvos kihúzta az alsó fogait, s emiatt élete végéig szinte megalázó, Rossinit a túlvilágra operálták Bach halála előtt egy évvel megvakult pépes diétára kényszerült. A „műtét” alatt, melyet érzéstelenítés nélkül végeztek, két férfi fogta le a beteget... Schubert, Chopin, Mendelssohn és mások is tanúsítják, hogy „az ördög hegedűse” milyen pontosan hangolta hangszerét. Orvosi szenzáció lehetne ízületeinek rugalmassága, hiszen a hüvelykujját például képes volt ráhajlítani a kézfejére. Ezzel a hajlékonysággal, írja az orvos-történész, akár három oktávot is képes volt lefogni. A vállízületeket pedig úgy jellemzi, hogy „amikor játszott, szinte átvetette Chopin kínok között távozott Beethoven az alkoholba menekült egyik könyökét a másikon”. A gyógyító végzet másodszor is elérte: egy palermói „orvos” hashajtókúrával akarta eltávolítani „a szervezetében lévő mérgeket”. A következő sarlatán „rejtett szifiliszes fertőzést” állapított meg és higanyszublimátos gyógykezelést írt elő betegének. A következmény: bélbántalmak, gyomorbaj. Voltaképpen az történt, hogy a higannyal megmérgezték. Rossini krónikus betegségét — gonorrheában szenvedett — egy ideig maga kezelgette. Händel szemét tűvel szurkálták Paganinit higannyal mérgezték Az orvos-történész szerint a pesarói zsenit egyre erősödő depresszió is kínozta; túlsúlyossá vált, alig tudott járni, a szobájába zárkózott. A végzetét azonban nem testi és nem lelki bajok siettették, hanem az orvosi beavatkozás, pontosabban egy műtét. Megoperálták azért, hogy a rákos szövetet eltávolítsák a testéből. A sebet azonban „Szent Ferenc tüze” támadta meg. Vagyis az operáló orvos megfertőzte a „műszereivel”. A műtétet a beteg még túlélte, de a következményeit már nem. K. E. Fekete fehéren Kisgazdák az aknamezőn MR Kezdődött azzal, hogy Nógrádi Zsolt kipakolt. Se istent, se embert, se belügyminisztert, se volt belügyminisztert, se más politikusokat nem kímélt. Osztotta a méteres pofonokat a belügyminisztérium és a rendőrség nagyjainak. Az olajbizottság elnöke, kisgazda képviselő rögvest úgy vélte, ütött az igazság órája. Hiába kérte Nógrádi a névtelenséget saját biztonsága érdekében, az elnök mindent elmesélt az újságíróknak. Hadd tudja meg az ország, milyen maffiózó a belügyminisztere, s mennyire korruptak a rendőrök. Hetek múltával kiderült, a Nógrádi által tálalt, majd az olajbizottsági elnök segítségével szervírozott történet blöff. Jól megtervezett és felépített akció egyes politikusok lejáratására. A történet azzal folytatódott, hogy letartóztatták a rendőrség volt bűnügyi nyomozóját, Papát. Kis idő múlva őt is meghallgatta az olajbizottság, ahol bizony Grószfater is kipakolt. Mint Nógrádi. Vagyis nem kímélt se istent, se embert, se belügyminisztert, se volt belügyminisztert, se más politikusokat. Vallomását egy ideig titkosan kezelték, maga az érintett ügyvédje is tiltakozott a nyilvánosságra hozatal ellen. Két nap múlva aztán jött az olajbizottság elnöke és mindent megosztott a közvéleménnyel. A felháborodás a hírbe hozottak részéről elemi volt, perek sorozatát helyezték kilátásba, néhányat el is indítottak. Közben az olajbizottság elnöke, kisgazda politikus a testület elé idézte a belügyminisztert, az országos rendőrfőkapitányt, az elnök által már korábban hírbe hozott volt államtitkár-helyettest. Úgy ültek ott valamennyien, mint bűnözők a bíróság előtt. Itt álljunk meg egy pillanatra, és fordítsunk egyet a gondolat menetén! A kisgazdák portáján egyre másra robbannak a bombák: korrupciós ügyek a környezetvédelmi minisztérium intézetében, Székely képviselő vesztegetési botránya, Torgyán doktor épülő villája körüli vihar. Naivitás lenne azt gondolni, hogy ezek gyújtókanócát a sajtó vagy a politika természetes menete lobbantotta lángra. Inkább arról van szó, hogy megkezdődött a törlesztés. Senki nem hülye a megvádoltak közül, hogy lenyelje a békát. Különösen a rendőrök nem. Ami széfjeik mélyén lapul, vagy ami ügyet politikai megfontolásból eddig altattak, azt most mind előveszik. A kisgazdák és annak elnöke alighanem időzített bombák sorozatán ülnek. Nehéz idők várnak a Torgyán doktor vezette történelmi pártra. Árpási Zoltán Battonya, 1907. A Magyar Királyi Adóhivatal épületét ábrázolja a képeslap, amelynek feladója az alábbiakat írja Orosházára, Onagysága Hibrandt Ellus úrleánynak: „Most minden második nap járok zongoraórákba, Battonyára. Küldök egy látképet onnan.” ... megkezdődött a törlesztés.