Békés Megyei Hírlap, 2000. október (55. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-09 / 237. szám
RIPORT 2000. OKTÓBER 9., HÉTFŐ - 7. OLDAL Vallatom fogott rabtemető ,,Nem tudhattuk, mikor történik meg velünk is a baj” A számunkra kedves személy elvesztésének biztos tudatánál csak egy rosszabb létezik, a bizonytalanság. Mert amíg a végtisztesség várat magára, a lélek sem nyugodhat. Sokan cipelik magukkal ezt a terhet, ám kevesen beszélnek róla. A gyomaendrődi Holdmézesi-Serb dr. Szerb Györgynére és családjára is sokáig hallgatást parancsolt a hatalom. Gyomaendrőd 0V9m őbirtoimti lamjrfcmt j r*af,íö Holdmézesi-Serb dr. Szerb Györgyné Mirhóháti úti háza nappalijában, a gőzölgő kávé mellett idézzük az ötvenöt évvel ezelőtti történetet. Akkor a Szerb család még Budapesten élt.- 1945 után a férjemet, aki tizenöt évig volt a Budapesti Szent Margit Kórház szülész főorvosa, megpróbálták beléptetni a pártba. Ő erre nem volt hajlandó. A rendszer ezt úgy torolta meg, hogy a fővárosból kihelyezték a Bács-Kiskun megyei Bócsára. Harminc kilométeres tanyakörzet orvosa lett, ha kellett, levezette a szülést, fogat húzott. Szolgálati lakásban, nagyon nehéz körülmények közt éltünk. A férjem sokáig hasztalan próbálkozott, hogy jobb helyre kerüljünk, az álláspályázatait sorra elutasították - idézte riportalanyunk a negyvenes évek második felét, amely a családjuk többi tagjához sem volt kíméletes. - A férjem öccsét az ávósok olyan kegyetlenül megverték, hogy belehalt a sérüléseibe. A bárónő sógornőm szintén áldozatul esett a rendszernek. Negyvenkilencben, a hetvenegy esztendős apósomat, Szerb Tódor Györgyöt a rákospalotai családi házából a Markó utcai gyűjtőfogházba hurcolták. Innen egy év múltán bírósági ítélet nélkül a kistarcsai intemálótáborba vitték. Az apósom vezető tisztviselő volt, a Belügyminisztériumból ment nyugdíjba. Amikor csak lehetett, a fogságban látogattuk, ám egyszer, amikor mentünk, azt mondták: „ne keressék, mert maguk is oda kerülnek, ahová ő”. Akiknek van emléke az dcpo ■ • - - ) r ‘:n Holdmézesi-Serb dr. Szerb Györgyné kezdeményezésére néhány éve kiállításon mutatták be Gyomaendrödön a gyomai és endrődi nemesi családok címereit. A felvétel a kiállítás megnyitóján készült ávósok kegyetlenségéről, azok megértik, a továbbiakban nem tehettünk semmit. Teltek az évek. Szerb doktor több állomáshely után 1964-ben Gyomán kapott állást. A körzeti főorvos itt praktizált egészen 1985-ben bekövetkezett haláláig. Feleségével egy fiút és egy lányt neveltek fel. MindVégre lesz egy hely... A váci önkormányzat az egykori rabtemetö helyén kegyeleti helyet alakít ki. Holdmézesi-Serb dr. Szerb Györgyné elmondta, kegyeleti szempontból igen nagy ennek a jelentősége. Annyi évtized után végre fejet hajthatnak itt, a méltatlanul meghurcoltak hozzátartozói, s halottak napján lesz egy hely, ahol megemlékezhetnek elvesztett szeretteikről. ketten pedagógusok. A rendelőintézeti asz- szisztens nyugdíjas feleség így emlékezik a Gyomán köztiszteletben álló párjára:- Ötvenegy évet töltött orvosi szolgálatban, az életét szentelte a betegek gyógyításának. Minden este imádkozott szegény apjáért, ám végig csak találgatni tudott: vajon erőszak által vagy természetes halállal halt meg a táborban? Évtizedekig megfigyeltek minket. A betoppanó idegen láttán már összerezzentünk. Nem tudhattuk, mikor történik meg velünk is a baj. Gyomán sem a család nemesi származásáról, sem a hozzátartozóink elhurcolásáról nem beszéltünk. A kényszerű hallgatás egészen 1990-ig tartott. A rendszerváltozás után már nem volt akadálya, hogy az özvegy kutatásba kezdjen. Levelet írt a Történelmi Igazságté- teli Bizottságnak és a Belügyminisztériumnak is. Utóbbi 1990. novemberében arról értesítette, hogy az 1950 májusában Kistarcsára internált apósa 1952. június 5- én a táborban meghalt. A váci rabtemetőben hántolták el, sírja nincs. Az asszony, bár ma is kétli, hogy a Kistarcsán elhunyt személyt váci temetőbe szállították volna, nem tehetett mást, elfogadta a választ. Idén májusban azután hírt kapott róla, hogy feltárják a váci rabtemetőt. Az ötvenes évek elején elhantolt emberek exhumálását a helyi önkormányzat és az Igazságügyi Minisztérium kezdeményezte. A feltételezések szerint itt hántolták el Hóman Bálint egykori kultuszminisztert is. Az özvegy levelet írt a váci polgármesternek, aki azt továbbította az Igazságügyi Orvosszakértői Intézetbe. Nemsokára megérkezett a válasz. A levelet az intézet biológus-antropológus szakértője, dr. Susa Éva írta. Tudatta, hogy az általa vezetett szakmai csoport idén május 29. és június 17. között feltárást végzett a váci rabtemetőben. A feltárást megelőzően a váci levéltárban, a váci börtönben és a Történeti Hivatalban adatgyűjtést végeztek. Az adatok között megtalálták Szerb Tódor György nevét. Ezek az információk is a váci rabtemetőhöz kötik az eltemetés helyét. A feltáráskor közel száz sírt exhumáltak, az antropológiai vizsgálat befejezése ősz elejére várható. A szakértő a vizsgálat eredményéről tájékoztatást ígért. CSATH RÓZA A „Ferenc József” diákjai a ménesbirtokon A gyomaendrődi Bethlen Gábor Szakképző Iskola és Kollégium osztrák partneriskolájának hét tanulója a mezőhe- gyesi ménesbirtokon teljesítette növénytermesztő gépész és állattenyésztő gyakorlatát. Az ígéretes kapcsolatról beszélgetvén kiderült, hogy az osztrák iskolák működési költségekre háromszor annyit kapnak az államtól, mint a magyarországiak. Gyomaendrőd—Mezőhegyes A diákok gazdálkodó családok gyermekei voltak, ezért az adott ágazatban való munkavégzés számukra természetes volt, azonban újként hatott rájuk a gazdaság mérete, az alkalmazott technika és technológia. Elmondták többek között, hogy Ausztriában a mezőhegyesinéi lényegesen kisebb birtokokon folyik a gazdálkodás. Az összefüggő gyakorlat végén a tanulókat meglátogatták az osztrák iskola vezetői. A négytagú delegációt dr. Megyeri Zsolt vezér- igazgató fogadta, beszélt a ménesbirtok történelméről, ismertette az eredményeket, gondokat, és felvázolta a jövőbeli elképzeléseket. Ezt követően a felnőttek és a tanulók határszemlén vettek részt. A vendégek nem palástolták meglepetésüket a látottakkal kapcsolatban, és az eredményeket illetően elismerően nyilatkoztak. Megköszönve a tanulókról való gondoskodást, meghívták iskolájukba a ménesbirtok, a mezőhegyesi és a gyomaendrődi szakképzés irányítóit.- Célunk elsősorban a Wieselburg-Erlaufban működő, Ferenc József nevét viselő mező- gazdasági szakképző iskolával, az ottani szakemberekkel, tanárokkal való megismerkedés volt. Azt tapasztaltuk, hogy az intézmény létszámát tekintve hasonló nagyságú, mint a gyomaendrődi, illetve a mezőhegyesi. Hasonló az iskola- és az oktatásszerkezet is. Az intézetben mezőgazdasági technikus, mezőgazdasági gépgyártó és élelmiszer-ipari technológus szakirányú képzés folyik. Hozzánk hasonlóan kollégiumot is működtetnek. Lényeges különbség, hogy a működési költségekre háromszor annyit kapnak, mint a magyarországi iskolák, így az oktatástechnikai, laboratóriumi és műhelyberendezéseik igen korszerűek és hatékonyak. Igaz, tangazdasággal nem rendelkeznek, de a környék gazdái olyan fel- szereltségűek, hogy képesek a tanulókat gyakorlati foglalkozásokra fogadni. Úgy váltunk el vendéglátóinktól, hogy a kapcsolatot folytatni és erősíteni szándékozunk - jelentette ki Gubucz József, a gyomaendrődi szakképző iskola igazgatója. A wieselburg-erlaufi és a gyomaendrődi iskolák együttműködését a ménesbirtok a lehetőségekhez mérten a jövőben is támogatja - tudtuk meg dr. Megyeri Zsolt vezérigazgatótól. _________________________(o*ü Alkotótábor a Wörthi-tó partján Felvételünkön Csuta György (balról) és Molnár János Csuta György békési festőművész — miután VIII. Nemzetközi Művésztelepét augusztus közepén „bezárta” — szeptember elején az ausztriai Klagenfurt mellett Krumpendorfban, a Kärntner Caritasverband szervezésében egyhetes alkotótáborban vett részt. A krumpendorfi művésztelep jótékonysági céllal jött létre, és a Pension Caritasban, ami korábban szálloda volt, ma diákotthon, évek óta a segítségre rászoruló, mostohább körülmények között élő osztrák művészeknek igyekeznek a pihenés és az alkotás lehetőségét biztosítani. Az idén már negyedik alkalommal kapott a táborba meghívást három magyar alkotó: a nagykanizsai Ludvig Zoltán, a sárvári Molnár János és Csuta György. Ludvig Zoltán festőművész tagja az osztrák szövetségnek, így kapta az első meghívást és vihette magával Csuta Györgyöt. A Wörthi-tó partján, festői környezetben, évről évre szép munkák születnek, és az egy hét jó alkalom az eszmecserére is. A művésztelepre az idén huszonkét alkotót hívtak meg, az osztrákokon kívül néhány szlovén, magyar és román vendéget is. Mindannyian a karitatív szervezetnek ajándékozzák az ott készített műveiket, amelyek azután a Caritas épületeit, idősek otthonát, gondozóházait díszítik. Csuta György elmondta, hogy nagyon szívélyes légkörben teltek a napok, baráti kapcsolatok alakultak ki, s úgy érzi, megszerették a magyarokat. A külföldi művészek körül többen meghívást kapnak majd a békési, illetve a nagykanizsai mű- vésztelepre is. _____________njc Fiatal lírikus támogatókat keres A kétegyházi Puravecz Péter (képünkön) verseket ír. Jelenleg első kötetének ösz- szeállításán dolgozik. Arról kérdeztük, mit jelent számára a költészet.- A Vásárhelyi Pál Műszaki Szak- középiskola ötödéves hallgatója vagyok, a vízügyi technikus szakon - kezdte a bemutatkozást Péter. - Hét éve írok verseket.- Emlékszel a legelső versedre?- Igen, édesanyámról szólt, és Anyák napjára írtam. Édesanyám rendkívül boldog volt, nagyon tetszett neki. Tevékenységemet tanáraim is nagyra értékelték, ösztönöztek, hogy írjak. Igen gyorsan kezdtem publikálni is.- Hol közölték eddig az írásaidat?- A kétegyházi általános iskola Nebulók nevű újságjában és a vízmű Vizeslepedő című lapjában. Tanáraim Békéscsabán is felkaroltak, informáltak a pályázati lehetőségekről. így kerültem bele a most megjelenő Tavaszi Antológiába is.- Könnyen vagy nehezen születnek a versek? Szilánkok Melle domború, érzékien piheg, Arcomat simogató hajfonat, szemembe mélyedt tekintet. Egy fájó szeretkezés, lomhán vakító táj, Védtelen időhurok, egy neked adott nyár.- Mostanában nehezen, de attól is függ, hogy milyen hatások érnek. Régebben tíz-húsz percig tartott egy vers születése. Manapság két-három napig is eltart, amíg csiszolom.- Milyen versformát használsz?- Leginkább a szonettet és a szabad verset. Az eddigi száznegyvennégy próbálkozásom így született.- Milyen témakörökhöz kapcsolódnak?- Elsősorban a szerelemmel, a férfi-nő viszonnyal foglalkozom. Az érzéseimet, az indulataimat, a vágyaimat próbálom megfogalmazni bennük. A költészet oldottabbá teszi az ember lelkét, így van ez, ha olvasó, ha szerző az ember. De megragad a való világ is. A szegényeké, a koldusoké. PANICS SZABÓ FERENC Az „intermediális” Géczi János A beszélgetés apropóját az adta, hogy a Magyartanárok Egyesületének meghívására Géczi János a közelmúltban Békéscsabán járt. (A címbeli idézőjeles szó Tandori Dezsőtől való.) Békéscsaba- Arra kérem, először Békés megyei kapcsolatait tisztázzuk.- Anyai ágon medgyesegyházi származású vagyok. (De én már Monostorpályiban születtem.) Nagyszüleim tanyáján, később a faluban olyan meghatározó élményekre tehettem szert, mint a nagycsalád, a gazdag, paraszti kultúra és a természet. A biológiát - végzettségem szerint biológus vagyok - általános iskolai tanítóm, Katona Sándorné, Erzsiké néni szerettette meg velem. Harmadik osztályos gimnazistaként a sárospataki biológusnapokon aranyérmet nyertem, így lettem biológus. A szegedi egyetemen szereztem diplomát.- De hogyan lett költő?- Részben családi indíttatásra. Mivel több festő, író is van a családunkban, eleve nem volt tőlem soha idegen a művészet. Szegedi egyetemi éveimben aztán közel kerültem az Ilia Mihály szerkesztette Tiszatájhoz. Nagyjából egy időben indultam Baka Istvánnal, Zalán Tiborral. De soha nem akartam a költészetből megélni. Jelenleg három felsőoktatási intézményben, a pécsi, a szegedi egyetemen, valamint a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanítok, mind a három helyen művelődéstörténetet.-Ön a vizuális költészet művelője, sőt mestere. Hogyan lett azzá?- Meggyőződésem, hogy a hagyományos szónyelvet széjjel kell rúgni. A képi jelek kitágítják az üzenetet, amit a szavak önmagukban már nem képesek közvetíteni. A korosztá- Anyai ágon medgyesegy- ly°mra is házi származású ez a *°bbmufajuság jellemző. Ez egyfajta világértelmezés is, amire egy műfaj önmagában már nem alkalmas. Könyvművekben gondolkodom, kompozícióban, ezért egy-egy kötetem általában vegyes műfajú: van benne vers, esszé és kép. Összeköt korosztályommal az is, hogy az irodalmi életen kívül létezünk mindannyian.-A Tiltott ábrázolások könyve és az Angyalhéj című kötete egy sajátos, csak Önre jellemző Róma-élményt, Itália-élményt tükröz. Mik ennek a gyökerei? Mi ennek a vonzódásnak az oka?- Igazából az antik görögség, a bizánci kultúra, a hellenisztikus kqr vonz engem, legjobban a patrisztika korában élt keresztény szerzők érdekelnek. Róma, ahogyan a horvátországi Rovinj is, inkább pótélmény. Szeretem a mediterrán világot, a délszakias növényi környezetet és életmódot.- Ejtsünk néhány szót az Iskolakultúra című folyóiratról, melynek Ön az alapító főszerkesztője. Hol a helye ennek a lapnak szellemi életünkben?- Jelenleg 96 pedagógia folyóirat létezik az országban, ezek többmilliós példányszámban jelen-’ nek meg összesen. Egy tanárra 45 példány jut. Sok-e ez vagy kevés? Egy jó folyóirat sohasem a jelennek készül, mindig a jövőnek, feladata az értelmiség tudásának fenntartása. Az Iskolakultúra egyébként nem kifejezetten pedagógiai folyóirat, noha arról is szól, sokkal inkább művelődéstörténeti, tehát szélesebb spektrumú. Támogatja Névjegy az Oktatási Minisztérium; ama néhány lap között van, amelyeknek nincsenek egzisztenciális gondjaik. A folyóirat rovatvezetőkre épül, nincs fölöttük szerkesztőbizottság. Egy-egy lapszámunk különösen nagy visszhangot váltott ki, általában éppen az érintettek körében (a romákról, a felekezetekről, a nemzetiségi oktatásról). — Sokan még mindig elsősorban a Vadnarancsok szerzőjeként ismerik, pedig több tucat könyv címlapján látható a neve. Mekkora a Géczi-életmű?- A homoszexualitásról szóló könyvem az egyetem elvégzése után jelent meg, nagy port vert fel. Valójában öt kötet viseli a Vadnarancsok címet, ebből csak egy foglalkozik a szexuális devianciával. Eddig 35 szépirodalmi művem látott napvilágot, írtam néhány tankönyvet is.- Megköszönve a beszélgetést, hadd ajánljuk olvasóink figyelmébe legújabb könyvét, mely a maga nemében igazi szenzáció: az Allah rózsái című művelődés- történeti tanulmányában azt vizsgálja, hogyan kerüli át a rózsa az iszlámból a keresztény szimbolikába. SOMI ÉVA Géczi János Monostorpályiban született 1954. május 4-én. Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen szerzett biológus diplomát, író, folyóirat-szerkesztő. 1969-től publikál verseket, regényeket, novellákat, drámákat, esszéket, kritikákat.
