Békés Megyei Hírlap, 2000. szpetember (55. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-09-10 / 212. szám
2000. szeptember 9-10., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Különös házasságok A nagy szerelem 50 év körül érinti meg a férfiakat Tarpai Ottó emlékezete Munkásságának méltatása nélkül csonka lenne a város oktatástörténete K Veszélyhelyzetben Ne a postarabló sokkoljon, hanem a támadó! Időjárás-előrejelzés - több, mint valószínű Vissy Károly neve és hangja bizonyára ismerős, már csak azért is, mert gyakori szereplője mind máig az elektronikus sajtónak. Személye viharokkal, kánikulákkal, derűs tavaszokkal, havas telekkel kapcsolódik hozzánk, miután foglalkozása meteorológus. Ennek köszönhetően, valószínűleg ő az egyetlen magyar, aki járt az Antarktiszon is. Vissy Károly szerint az egyhetes előrejelzésre már érdemes gazdasági döntést hozni —Ha annak idején egy kisfiút megkérdeztek, hogy mi szeretne lenni, biztos vagyok benne, hogy elsők között azt mondta, hogy mondjuk mozdonyvezető. Ha ma megkérdezünk egy kisfiút, akkor az esetek többségében azt a választ kaphatjuk, hogy mondjuk Formula—1-es autóversenyző. De én kötve hiszem, hogy volt olyan kisfiú annak idején, aki azt mondta, hogy ő meteorológus szeretne lenni. Vagy Vissy Károly kivétel volt? Az egyetlen kivétel? — Az attól függ, hogy kit nevezünk kisfiúnak. Mert ha egy 15—16 éves fiút annak nevezünk, akkor én már kisfiúként megcéloztam ezt a pályát. A bűnös ebben egy volt tanárom, akire mindig nagyon nagy tisztelettel és szeretettel gondolok, a diósgyőri dr. Szabó Gyulára, aki amatőr csillagász volt, sőt a későbbiekben profi csillagász lett és a Meteorológiai Társaságnak is tagja. Egy meteorológiai csillagászati szakkört szervezett a gimnáziumban és ebben eleinte tagként, majd 1950 tájékán a szakkör vezetőjeként tevékenykedtem. így ismerkedtem meg egyáltalán azzal, hogy ilyen szakterület is létezik. Egyik nagy vágyam vagy álmom — bár nem tudom, mi lesz belőle —, hogy egyszer megírom a meteorológia fejlődésének történetét az '50-es évektől 2000-ig, tehát az utóbbi ötven évet, mert ez fantasztikus fejlődést hozott. Állítom, hogy a meteorológia az élen járt, elsősorban azért, mert legfontosabb eszközei, amelyeket használt, akkor robbantak be a tudományos életbe. Gondoljunk csak a rakéta-technikára, a műholdakra és később a számítástechnikára. — Előtte nem volt más, mint a meg- nyálazott ujj, amit kitartunk a szélbe, hogy fáj-e? — Nem. Gyakorlatilag 150 évre tehető az az időszak, ami szerepet játszott az időjárás előrejelzésének fejlődésében. Mint sok minden a tudomány és a technika területén, ez is egy kicsit visszavezethető katonai, hadi célokra. 1854. november 14-én a Krím félsziget mellett a Balaklavai-öbölben a krími háborúban az egyesített angol— francia hadiflotta totális vereséget szenvedett, de nem a cári flottától, hanem egy vihartól. Ekkor kapta egy francia csillagász a kormányától a feladatot, vizsgálja meg, hogy az akkor már — főleg az Észak-Atlanti térségben és Európában — működő mintegy 40—45 meteorológiai állomás adataiból lehetett volna-e következtemi a vihar érkezésére. A csillagász a munka elvégzése után megállapította, hogy a vihar a Földközi-tenger keleti medencéjétől kezdődően végig követhető lett volna. A felismerés rendkívül nagy lökést adott az előrejelzés fejlődésének. Az elsődleges cél ekkor még a tengeri viharjelzés volt, amit nagyban segített a távközlés fejlődése — nevezetesen a távíró felfedezése —, amely lehetővé tette, hogy amit megállapítanak, azt használják is. A meteorológusok — a nyelvi nehézségek elkerülése és az adatok jó kezelhetősége miatt — már akkor számkódokba foglalták az információikat és morzén cserélték ki azokat egymással. Később, száz év múlva, a számítás- technika megjelenésekor az a körülmény, hogy a meteorológiában mindent számkódba foglaltak, rendkívül megkönnyítette az új technika alkalmazását. A távíróhoz jött a századforduló környékén a repülés, amely már nem csak kért a meteorológiától, hanem sok mindent adott is, hiszen a légkört addig csak a talajról megfigyelve ismerte az ember, vagyis két dimenzióban. A repülés három dimenzióssá tette a légkört. Sajnos, hamarosan kitört a második világháború, ahol, jól tudjuk, milyen nagy szerepe volt a meteorológusoknak a normandiai partraszállás előkészítésében. A meteorológia a háborúban gyakorlatilag minden eszközt — beleértve a katonait is — megkapott az eredményes munkához, így vált a csapadék-megfigyelés egyik legfontosabb eszközévé a radar. Es bizony az első fellőtt műholdak szinte mindegyike rendelkezett már olyan kamerákkal, amelyekkel a légkört lehetett figyelni.-— Akkor ötven év alatt lényegében nem történt semmi vagy azért meg kellett tanulni értékelni azokat a felvételeket, amelyeket a műholdak készítettek? — Nem is ebben van a lényeg. A döntő eszköz a matematikai modellezés, ami a meteorológiában rendkívül számításigényes feladat. Több millió adatot kell feldolgozni ahhoz, hogy egy olyan modell elkészüljön, amely- lyel mondjuk egy hétre előre megadjuk a várható időjárást. Ennek az alapelmélete tulajdonképpen négy alapegyenlet. Ezeket az egyenleteket a legenda szerint egy hadifogságba esett angol pilóta-meteorológus már a második világháborúban megírta egy pálcával a porba. Hogy mi igaz ebből, mi nem, azt hiszem, soha nem fogjuk megtudni, de a számítás egy időjárási helyzet előrejelzéséhez a legegyszerűbb modellekkel is egy hétig tartott, maga az időjárás pedig 24 óra alatt lezajlott. A számítástechnikának kellett tehát oda fejlődnie, hogy a memória- kapacitás, illetve a műveleti sebesség utolérje az elméletet és a modellek használhatóvá váljanak. Az ezirányú fejlődés az 1950- es évek végén, 1960-ban indult meg, de igazán a 70—80-as években teljesedett ki. — Most meg már itt vagyunk a Kánaánban? — Kánaánban azért nem vagyunk, mert az ember sosem elégszik meg az adott helyzettel. A fejlesztés egyik iránya a megfigyelési technika továbbfejlesztése, hogy minél pontosabb kiinduló adatok álljanak rendelkezésünkre a modellszámítás indításakor. De maga a modell- fejlesztés sem áll meg, most tartunk ott, hogy körülbelül egy hétre előre tudunk megbízható előrejelzést adni. Erre a távra tehát már érdemes gazdasági döntést hozni, mert több lesz a várható haszon, mint az esetleges, még mindig előforduló tévedésekből származó kár. Névjegy Született: Miskolc, 1935. augusztus 30. Családi állapota: nős, Takács Mária; három gyermek apja. Pályája: Miskolcon, illetve Ferihegyen repülés- meteorológiával foglalkozik (1957—84), az Országos Meteorológiai Szolgálatnál különböző vezető beosztásokban dolgozik (1984—1991), a szolgálat kereskedelmi irodájának igazgatója (1991-től) Ä WMO Repülésmeteorológiai Bizottságának tagja, részt vesz a 17. szovjet Antarktisz-expedíci- óban (1971—72). Több könyv szerzője. Hobbija: vitorlázás, tenisz, sí, sportszervezés. B N «:■ • ' : ■mm -? mm m iiSm smmm- i iíi m lliiillil & Tábornokok, elbeszélgetésen Ha rendben mentek a dolgok, negyven tábornokunk megkapta az obsitot. A nyolcvanöt közül. Sok vagy kevés — innen nehéz megítélni. Akik a körkörös védelemre, később a hazai haderőreformra esküdtek, bizonyára tudják, pontosan ennyi tábornoknak kell útilaput kötni a talpa alá ahhoz, hogy a hon védelme biztosított legyen, optimálisan, takarékosan, NATO-kompatibili- sen, estébé. Szakemberek ülnek oda- fönn, maga a miniszter, több államtitkára, valamennyi hozzáértő, bölcs ember, virtigli katona, magas sarzsival. Az egyetlen kerékkötőt, egy Wachsler nevű államtitkárt végre sikerült kigolyózni, (bár egyes lófejű újságírók szerint lemondásával a szakértelem távozott a HM-ből, de ló- fejűeknek ne higgyünk, pláne ne újságíróknak), így most már dühönghet a szellemi hozzáértés. Dühöng is. Maga a miniszter mondta, leülnek a tábornokokkal, valamennyivel két nap alatt, s kifaggatják őket az elképzeléseikről, mielőtt sorsukról döntenének. Derék dolog — mondja a magyar, miközben a mosolygós hadügyért hallgatja, aki a tábornokokkal való személyes „kontaktus” kedvéért fel- bontatlanul hagyja a napi postáját, félretolja az aláírásra váró parancsokat és leveleket, nem fogadja a külföldi vendégeket, még a laktanya-látogatásokat is elhalasztja. Mert beszélget. A tábornokokkal. Kíváncsi rájuk, az elképzelésükre. Mondom, derék ember a miniszter. Csak kijelentésének utána ne számoljon a magyar. A nyolcvanöt tábornokot két napra elosztva, s napi tíz órás tiszta munkaidőt számolva, egy tábornokra 26-27 perc jut. Belépéssel, lejelentkezéssel, leüléssel, kávé kavargatással, a család felőli érdeklődéssel, az elképzelések áttekintésével, a miniszteri döntés ismertetésével, a távozásra engedélyt kérő jelentkezéssel és a kilépéssel együtt. Mit mondjak, tartalmas, mély beszélgetéseket folytathattak tábornokainkkal. Nem vagyok naiv, sem hülye, a 26-27 perc körülbelül arra volt elég, hogy X-szel közöljék: leléphet, örökre. Y-nak meg bizalmasan megsúgják: pajtás te maradsz. Ugye milyen szép, demokratikus, emberi az egész? Az embernek a meghatottságtól sími lenne kedve. Árpási Zoltán Mondom, derék ember a miniszter. Szeghalom, 1942. A hősök szobra a járásbírósággal. így nézett ki a tér 58 évvel ezelőtt, fák és bokrok nélkül
