Békés Megyei Hírlap, 2000. szpetember (55. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-23-24 / 224. szám
2000. szeptember 23-24., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7 Gorbacsov felesége protokollt sértett a Vatikánban Magánkihallgatáson Krisztus földi helytartójánál Mádl Ferenc köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Vatikánba utazott. Érkezésük után magánkihallgatáson fogadta őket Krisztus földi helytartója. Az esemény ilyenkor a protokoll szigorú és hosszú ideje szabályozott rendje szerint, nagyjából azonos külsőségek között zajlik. Ezek VI. Pál reformjai óta változatlanok. Ha a magas rangú vendég már eleve Rómában van, vatikáni rendszámú (S.C.V.) gépkocsikkal szállítják. Más a helyzet, ha a külföldi vendég egyenesen a repülőtérről hajtat a Szent Péter térre. A gépkocsik a térnek azon az oldalán állnak meg, ahol a Harangok íve (Arco déllé Campane) található, ott kell a lépcsőkön keresztül a Szent Damazusz Terembe jutni. Az érkezés egyik legfőbb látványossága a Svájci Gárda tiszteletadása. Parancsnoka a hivatalos „fogadóbizottság” részét képezi) akárcsak a Pápai Ház Prefektusa, a vatikáni Pápai Bizottság különleges megbízottja, valamint a Szentatya szolgálattevő kamarásai. A Svájci Gárda rövid díszszemléje után a pápai rezesbanda eljátssza a Vatikán és a vendég országának himnuszát. Néhány egyéb formaság után a „második Loggián” megalakul a „menet”, amelyet a Svájci Gárda őrmestere „nyit meg”, nyomában a pápai székhordozók. Két oldalt a svájci gárdisták alkotnak „keretet”. Középen a külföldi államfő halad, mellette a már említett prefektus és a különleges megbízott. Mögöttük megy a vendég házastársa a vatikáni állam tanácsadójával (Consultore), a Svájci Gárda parancsnoka, az államfői kíséret tagjai, valamint a kamarások. Amikor a Kelemen terembe érnek, ott a pápai Alamizsna hivatal vezetője és a protokollfőnök várja az érkezetteket. Es természetesen Vatikán állam első számú hivatalnoka, Angelo Sodano bíboros-államtitkár. Jelen van Tauran érsek, a Szentszék külkapcsolataival foglalkozó államtitkársági osztályának vezetője. A következőkben a program három fő részre tagozódik. Először kerül sör a legfontosabbra, a külföldi államfő és a pápa négyszemközti tanácskozására, amelyet nem „megbeszélésnek” vagy „tárgyalásnak* neveznek, hanem „magánkihallgatásnak”. Ehhez több terem is rendelkezésre áll. A monarchiákat például a királyi teremben fogadja a pápa, de tarthat magánkihallgatást a dolgozószobájában, a könyvtárban is. Ez általában húsz perces meghitt, inkább általános témákat érintő beszélgetés, amelyen nem születik semmiféle döntés, inkább csak átfutnak néhány, a két állam viszonyát érintő kérdést vagy a vendég kilététől függően szólhat az ökumenikus párbeszédről, a mindennapi értékekről, a világpolitika egyes kérdéseiről. Rejtett csengő a pápa kezénél II. János Pál több nyelven beszél, ezért alig fordul elő, hogy a magánkihallgatáson tolmácsnak is jelen kell lennie. A kérdés — mint minden „vendégeskedés” esetében — ezúttal is az: mikor és kinek illik felállni először, udvarias formában lezárni a találkozást? Ezt úgy oldották meg, hogy a Szentatya egy rejtett csengőt érint meg a kezével, ez az odakint várakozó protokollfőnöknek szól. O az, aki az adott pillanatban belép a szobába és akkor a pápa és vendége együtt távozik onnan. A pápa személyes joga, hogy a magánkihallgatás idejét esetleg hosszabbra nyújtsa. Ä „második mozzanat”: bemutatják az egyházfőnek a vendég házastársát, majd a delegáció tagjait. Kötelező erejű eleme a programnak az ajándékozás és a fotózás. Az ajándékok lehetnek: könyvek, érmék, naptárak, vagy valamilyen művészeti tárgy. II. János Pál ilyenkor mindig mond egy-egy mondatot, amit mások is hallanak, ez inkább csak amolyan tréfás megjegyzés. Ä látogatás következő, harmadik része a vatikáni bíboros-államtitkárral való találkozás. Ezen már érdemi kérdések kerülnek terítékre, tartalommal töltve meg a formalitásoktól gazdag napirendet. . A hölgyek fejét kéretik befedni Alapjában véve a pápával való találkozásnak magasztos, erkölcsi jelentősége van, bármely államfő is járuljon Szent Péter utódának küszöbéhez. Ä külvilág — főleg a világi sajtó — ilyenkor minden apró mozzanatnak jelentőséget tulajdonít. Joaquin Navarro Valis vatikáni szóvivő korábban beszámolt arról is, hogy milyen színű nyakkendőt viselt a vendég. Az öltözet kérdése azonban inkább a régebbi korokban volt ügy, ma már ki-ki a jó ízlés szabályainak megfelelően ölti magára a találkozáshoz illő ruhadarabot. Nők esetében például íratlan szabály, hogy a fejet finom fátyollal tanácsos befedni. Van, aki betartja, van aki nem, a lényeg az, hogy a szebbik nemhez tartozó látogatók ugyanúgy alkalmi öltözetben jelenjenek meg a Krisztus földi helytartója előtt, mint a férfiak. Ez utóbbiak a közéletben általánossá vált sötét öltönyt és nyakkendőt viselik. A pápai szék egyik hordozója vetette papírra több évtizedre visszanyúló emlékeit. Massimo Sansolini minden egyes mozdulatot, tekintetet, hangulatot megpróbált elraktározni emlékezetében, egyben ítéletet is mondva a világ nagyságainak erényeiről és hibáiról a pápánál lezajlott látogatások alkalmával. Áradozva szól Erzsébet királynő és férje, Fülöp herceg nagyszerű ízléséről, arról, hogy a brit uralkodó méltósággal és egyben alázattal „viselte” királyi mivoltát a Vatikánban. ír Jacques Chirac büszke és megnyerő stílusáról, de megemlíti azt az „otrombaságot” is, miszerint a francia elnök a pápa beszéde közben végig keresztbe tett lábbal ült. Gorbacsovék felrúgták a protokollt A szerző megütközéssel fogadta, hogy Mihail Gorbacsov felesége 1989-ben piros kosztümben érkezett a Vatikánba. „Talán először fordult elő, hogy egy asszony egy államfői látogatás alkalmával nem feketében jelent meg, és nem fedte be fejét fátyollal” — úja Sansolini, hozzáfűzve, hogy a pápai „udvar” tisztségviselői nem is fukarkodtak egymás között elmarasztalni az utolsó szovjet elnök nejének e „kihágását”. „A későbbiekben azonban találtam erre magyarázatot, s ez inkább nemessé tette a szememben ezt az aszszonyt: akkor éppen a Szovjetunió szabadságának történelmi pillanatait élte. Ebből az alkalomból öltötte magára hazája zászlajának a színét. Magasztos dolog volt ez!” — úja a székhordozó, aki ugyanakkor nem tudta megbocsátani Václav Havel cseh államfő tolmácsnőjének, hogy a prelátusok ruházatának tipikus színeiben „tündökölt”. Állítólag rossz benyomást keltett egyszer Giuliano Amato miniszterelnök, aki a kilencvenes évek elején ugyancsak kormányfői minőségében járt a pápánál. Zakója hátulján olyan hasíték volt, amely „udvariatlanul sportossá” tette megjelenését. A székhordozó nem kíméli Scalfaro volt olasz államfőt sem, aki a zakója alá a kelleténél rövidebb mellényt vett fel, emiatt a nadrágja fölött az inge kilátszott, fehérlő csíkot rajzolva a politi- .kus nem csekély pocakja köré. „Azt kérdezem magamban: hogy fordulhat elő ilyesmi egy olyan országban, ahol a divatszakma a gazdaság és az esztétika lényegi elemét jelenti?” — olvas- • ható a szerző visszaemlékezéseiben. Kóbor kutya a díszszemlén A szigorú protokoll-események közepette vannak mulatságos pillanatok is. A székhordozó ezekből is idéz. Egy amerikai elnök (a szerző szándékosan nem árulja el a nevét) amikor felért a pápai termekig, a liftes fiú egyenes tartásban a plafon felé emelte fejét. Sajátos egyenruhája volt, ezt a Fehér Ház lakója katonai öltözetnek nézte, s a fiú tartását vigyázzállásnak vélte. Maga is katona módjára tisztelgett a liftes fiúnak. Nagyot nyeltek a protokollosok. Korábban, még VI. Pál idején történt az eset, az akkori máltai miniszterelnököt éppen búcsúztatták a Szent Péter téren. A ceremónia kellős közepén a díszes társasághoz szegődött egy kóbor kutya. A szegény korcs ott kuncsorgott a vatikáni kamarások lábánál, majd a máltai kormányfőtől próbált valami ennivalót kunyerálni. Látva, hogy nem esik le számára semmi, eloldalgott anélkül, hogy tudta volna, milyen borzasztó udvariatlanságot követett el. Tény, hogy mindenki, aki államfőként eljut a Vatikán falai közé, maradandó emléket visz magával egy kicsiny birodalomról, amelynek határai az életen túli világra is kiterjedhek. Garzó Ferenc Ajánló Videofilm-sikerlista 1. Macsakajaj 2. Életfogytig 3. Stigmata 4. Halálsoron 5. Amerikai pite 6. Asterix és Obeliszk 7. Jean D’arc 8. Csúcsformában 9. Börtönpalota 10. Harcosok klubja (Astra videotéka) Filmajánló A Hurrikán A hurrikán elsöprő erejének senki nem tud ellenállni. Rubin Cáriért (Denzel Washington), a bokszolót épp ezért nevezik Hurrikánnak. Úgy tűnik, hogy hamarosan ő lesz az ökölvívás középsúlyú profi világbajnoka. Ám, amikor egy New Jersey-i kocsmában gyilkosság történik, hamis bizonyítékok alapján életfogytiglani börtönre ítélik. Évek múlva Hurrikánban újra feltámad a harci szellem, és jaj annak, aki az útjába áll... Könyv Rubicon Mai ajánlatunk folyóirat, de terjedelmét, fontosságát, kivitelét tekintve akár könyv is lehetne, hiszen a Rubicon 6. és 7-8. számának össz-terjedelme átlagos könyvformátumra vetítve mintegy 300 oldal. A két lap témája Kádár János életútja. Történelmünk egyik legvitatottabb, ugyanakkor — a népszerűségi felmérés szerint — a század legnagyobb alakjának pályájához a lap szerkesztői avatott kézzel, a lehető legob- jektívebben nyúltak hozzá. A történelmi folyóirat tudományos igényű írásokat, dokumentumokat és visszaemlékezéseket egyaránt tartalmaz, ha lehet mondani „mindkét oldalról”. A szerzők (visszaemlékezők) sorában többek között ott találjuk Haraszti Miklóst, Litván Györgyöt, Szabó Miklóst, illetve Aczél Györgyöt, Berecz Jánost, Bihari Mihályt, Gyurkó Lászlót, Hajdú Tibort, Nyers Rezsőt és Szűrös Mátyást. Izgalmas és nagyon fontos olvasmány a Rubicon két Kádár-száma, amely a Nemzeti Kulturális Alap, az Oktatási Minisztérium és a Soros Alapítvány támogatásával jelent meg. ■■uni MHMNK Hl ,. 'Z liStwilra iiluyUal Az utolsó szó jogán - az Esőben Ennek a lapnak itt kellett volna megjelennie, Békés megyében — ez az első gondolat, amely az ember eszébe villan, amikor kezébe veszi a Szolnokon megjelenő irodalmi folyóirat (önmeghatározása szerint: irodalmi lap), az Eső legutóbbi számát. A III. évfolyamában járó periodika mostani, 3. számát ugyanis a Gyulán élt Simonyi Imre emlékének szentelte. Százhúsz oldalának több, mint felét 70 oldalt áldozta a József Attila-díjas költő ébresztgetésére — igényesen. Nagy kár, hogy a megyében — ilyenolyan okok miatt — nem volt készség egy Simonyi-emlékszám összeállítására, hogy az egyéni sérelmek még mindig erősebbek, mint az érték tisztelete, de örüljünk annak, hogy a szomszédvárban — amelyhez Simonyit talán csak egyetlen szál (Igényes emlékkötet Szolnokról) fűzte — méltó emléket állítottak költőnknek. A dicséret és az elismerés a feltehetően egyetlen „szálé”, Jenei Gyuláé, a lap főszerkesztőjéé, aki maga is Simonyi-tanítvány, a Mester tisztelője. Nyilván ez késztette arra, hogy megszer- vezze-összegründolja a Simonyi-emlék- számot. Mégpedig sikerrel és színvonalasan. Még olyan szerzőket is sikerült megnyernie, mint Alföldy Jenő kritikus, Faragó Vilmos kritikus, Géczi János költő, Gyurkovics Tibor író, Hatvani Dániel költő, Mezei András költő, Ördögh Szilveszter író, Réz Pál irodalomtörténész, Tüskés Tibor író és Zoltai Dénes zeneesztéta. Valamennyien olyanok, akik közelről, a szerkesztői asztal mellől vagy egyugyanazon szellemi közegből ismerték Simonyit. Mellettük ott vannak az itteniek, a Békés megyeiek, egy kivételével gyulaiak, Árpási Zoltán, Bőd Péter, Kiss Ottó és Sarusi Mihály, akik rövidebb-hosszabb ideig együtt „laktak” a Mesterrel, járták a Simonyi-iskolát. Míg előbbiek többnyire a költő személyes emlékekkel átszőtt irodalomtörténeti meghatározását adják, jelentőségét méltatják, illetve versben emlékeznek rá, addig az utóbbiak inkább közelbeli élményeik alapján, a gyulaiak (egy részének) szemével láttatják alakját. Talán csak Sarusi írása a kivétel, aki Simonyitól Simonyiig címmel a Mester gyökereiről ír, s egy beszélgetés, a költő és ötvenhatos ügyésze közötti, amely 36 évvel később, 1992 nyarán hangzotf el. A szöveges részt három fénykép, egy Garai Gábor- és négy Márai-levél egészíti ki. Izgalmas, érdekes, letehetetlen olvasmány az Eső Simony i-emlék- száma. Gyulaiaknak, Simonyi-' rajongóknak és vele nem szimpatizálóknak egyaránt megkerülhetetlen. Jó, hogy elkészült, egy majdani Simonyi- életrajz meghatározó forrása lehet. Köszönet és elismerés érte Jenei Gyulának, akinek igyekezete — miként a Simonyi-emlékszám is mutatja — rangos (színvonalas) és olvasható irodalmi folyóiratot teremtett vidéken (a mi vidékünkön). Az Eső csak kivételes alkalmakkor jut el hozzánk, s ilyenkor meggyőződhetünk értékeiről, most például a Simonyi-részt követő írások alapján is. Bíró József, Fabó Kinga, Dienes Eszter, Erdei-Szabó István és Rékasy Ildikó versei, Benedek Szabolcs, Ember Mária, Molnár H. Lajos és Péterfi András prózája, valamint Körmendi Lajos csatakróni- kája-betyártörténete-krimináliája igazi szellemi élmény, állja a versenyt a más irodalmi lapokkal való összehasonlításban is. \ —tán
