Békés Megyei Hírlap, 2000. augusztus (55. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-26-27 / 200. szám

2000. augusztus 20-27.. szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Julia Roberts tiltakozik Hollywood „rabszolgákat” tart Michael Douglas nősül Beverly Hills, filmsiker és magánéleti történetek Egy kamikaze emlékezik A japánok hazaszeretete erősebb az élni akarásnál Befogadták nyugaton: „Te egy vagy közülünk” Régi, jól ismert arc a magyar politikában Kovács László, az MSZP elnöke, országgyűlési képviselő'. A szocialista politikus a Horn-kormány külügyi tárcáját irányította. Miniszteri négy éve, illetve a korábbi időszak külkap- csolatokat építő, erősítő munkája alapján nyugodtan állíthatjuk: Kovács László régi, jól ismert arc a diplomácia, a nemzetközi élet világában is. A közelmúltban Békés megyében is megfordult a szocialisták elnöke, és készséggel állt lapunk rendelkezésére. Kiindulópontunk a nyugatra nyitás korszaka volt. — Első nyugati útjain hogyan fo­gadták, mint keletről jött embert? — Meglehetősen kellemes benyo­másokat szereztem már a rendszervál­tás előtt is külügyminiszter-helyettes­ként, majd államtitkárként, s ez nem változott ’90 után sem, amikor ellenzé­ki parlamenti képviselő lettem, Egy európai NATO-ország vezető külpoli- tikusa látogatott Magyarországra 1992-ben. A külügyi bizottságban ta­lálkoztunk vele. Rám nézett, s azt kér­dezte: nem találkozhattunk mi Wa­shingtonban 1988-ban? Azt válaszol­tam, hogy valóban, jártam akkor Wa­shingtonban külügyminiszter-helyet­tesként. Előadást is tartottam a Nem­zetközi Tanács nevű intézmény fóru­mán. „Én akkor hazám washingtoni nagykövete voltam, és az előadása után sokat beszéltünk arról, nem gon­doltuk volna, egy Varsói Szerződés tagállamának vezető külügyi tisztvise­lője ilyeneket tud, s mer mondani. Még viccelődtünk is: kíváncsiak len­nénk, mi történik vele hazatérése után” — mondta. Megnyugtattam, hogy semmi nem történt velem. Örültem, hogy kiderült, ’88-ban olyanokat mondtam, amiket ’90 után is lehet vál­lalni. Külügyminiszterként, 1994 után hamar befogadtak a nyugat-európai, il­letve tengeren túli kollégáim. Sok kül­ügyminiszterrel kifejezetten baráti kapcsolatot építettem ki. Egyfajta elis­merésnek tekintettem, amikor kijelen­tették: te egy vagy közülünk. Ezzel azt akarták érzékeltetni, hogy ugyanolyan vagyok, mint ők, nem úgy tekintenek rám, mint valami csodabogárra lesaj­náló, lenéző mosollyal, hanem felké­szültségben, s minden tekintetben tel­jes értékű partnerként fogadtak el. —Az uniós csatlakozási tárgyaláso­kon sem érzett valamiféle hideg eluta­sítást? Látjuk, az ő „köreikbe” nagyon nehéz beférkőzni. — Nem, mert elsősorban az unió tagállamainak külügyminisztereivel találkoztam, vagyis a kollégáimmal. Amikor elkezdtük a csatlakozási tár­gyalásokat ’98 márciusának végén, az Európai Unió Külügyminiszteri Taná­csával ültem szemben, melynek elnö­ke akkor Robin Cook brit külügymi­niszter volt. Munkáspárti politikus, akivel korábban, amikor a brit mun­káspárt ellenzékben volt, többször ta­lálkoztunk Budapesten és Londonban is. Azután találkoztunk, amikor én kül­ügyminiszter voltam, ő viszont még ellenzéki, az árnyékkormány külügy­minisztere. Amikor úgy ült szemben velem, mint az Unió soros elnöke, ne­kem ugyanaz a Robin Cook volt, és neki én ugyanaz a Kovács László. Na­gyon sok ilyen személyes kontaktus segített abban, hogy soha ne érezzék merev magatartást. Az Európai Unió elnöke például az a Romano Prodi, akivel olasz miniszterelnökként több­ször találkoztam, s aki szintén balolda­li politikus. A bővítésért felelős Günter Verheugen a Német Szociálde­mokrata Párt prominens személyisége. Az Európai Unió országainak többsé­gét szocialista, szociáldemokrata mi­niszterelnök irányítja, s a külügymi­niszterek többsége is baloldali politi­kus. Ezek fontos kapcsolatok. Termé­szetesen most, pártelnökként nem a nemzetközi kapcsolatok teszik ki a munkaidőm nagy részét, hanem a bel­politika, a párt irányítása, a parlamenti munka. A nemzetközi munka kicsi, de azért fontos rész, és még jól jöhet va­lamikor Magyarország számára is! — Robin Cookra azért is jól emlé­kezhetünk, mert legutóbbi magyaror­szági látogatásán nagyon erőteljesen kiállt hazánk uniós csatlakozása mel­lett, és tudjuk, Nagy-Britannia szava sokát nyom a latba a közösségben. — Robin Cookkal természetesen most is találkoztam. A beszélgeté­sünknek volt olyan része, melyen jelen voltak a munkatársaink, s négyszem­közti eszmecserére is alkalom nyílt. Rajta is sikerrel próbáltam ki azt az el­képzelésemet, hogy az Európai Unió bővítését kis lépcsőkben kellene vé­gigvinni. Nem tartom jónak azt, hogy mind a tizenkét, de legalább tíz orszá­got egyszerre vegyenek fel. Ennek igen nagy lenne az időigénye, és rend­kívül méltánytalan volna a legfelké­szültebb orszá­gokkal szemben, mert be kellene várniuk azokat, akik évekkel vannak lemarad­va. Arról nem is beszélve, hogy egyszerre tíz vagy tizenkét or­szág felvétele képtelenség. Nem tud az Eu­rópai Unió ennyi országot „le­nyelni és meg­emészteni” egy­szerre. Sokkal hatékonyabb le­hetne a bővítés két-három or­szágból álló cso­portokban. Ro­bin Cook egyet­értett ezzel. Be­széltem erről Günter Ver- heugennel is, aki hasonlóképp vé­lekedett. Említ­hetem ebben a sorban Antonio Gutteres portu­gál miniszterel­nököt vagy a né­met kancellárt, Gerhard Schrö- dert is, akik szin­tén szociáldemokrata politikusok. Mindannyian megfontolásra érdemes­nek tartották az én elképzelésemet. Remélem, így is lesz, mert ebben az esetben Magyarország, a legfelkészül­tebb államok egyikeként jóval hama­rabb lesz az Unió tagja, mintha be kel­lene várnia a hátrább kullogókat. — A közvélemény élénk érdeklődés­sel kíséri a Horn—Kovács—Németh hármas szerepmegosztását. Kérem, jeb lemezze egy őszinte mondattal hármó­juk kapcsolatát. Arra is kíváncsiak va­gyunk, hogyan osztják fel egymás között a munkát a közeli és távoli jövőben. — A viszonyunk korrekt, a legfon­tosabb dolog, ami összeköt bennünket, hogy mind a hárman a szocialista párt legközelebbi választási sikerében va­gyunk érdekeltek. A cél, hogy az MSZP kormányt tudjon alakítani, tisz­tességesen és eredményesen kormá­nyozza az országot. Úgy érzem, nincs közöttünk rivalizálás, hiszen a közös érdek azt is jelenti, hogy a szereposz­tást is ennek kell alárendelni. Bizo­nyos értelemben jól kiegészítjük egy­mást. Mind a hárman meg tudunk szó­lítani olyan választói réteget, amelyi­ket a másik kettő talán kevésbé. Más­képpen kifejezve, mindegyikünk tud hozni olyan szavazatokat, amelyeket a másik kettő kevésbé. Ezért hárman együtt többek vagyunk, mint külön- külön lennénk. — Ha Önök két év múlva sikeresen szerepelnek a választásokon, és egy szocialista többségű koalíció alakíthat kormányt, szívesen lenne újra külügy­miniszter, vagy van tisztség, amit még szívesebben vállalna? — A dolog lényegében már a válasz­tás előtt eldől, akkor kell határoznunk arról, ki lesz a szocialista párt miniszter­elnök-jelöltje. Az én véleményem sze­rint az kell, hogy legyen, akivel a legna­gyobb az esélyünk a győzelemre, a kor­mányalakításra és az eredményes kor­mányzásra. Ma nem tudom megmonda­ni, ki ez a politikus. Ha 2002. elején úgy látszik, hogy erre velem van a legna­gyobb esély, akkor el fogom fogadni a jelölést. Ha úgy látszik, hogy mással, akkor őt támogatom majd jószívvel. Eb­ben az esetben örömmel lennék újra külügyminiszter. László Erzsébet liKin: Mindenki korrupt! Korrupt a parlament, korrupt a kormány, korrupt az ügyész­ség, korrupt a vám- és pénzügyőrség, korrupt Magyaror­szág, korruptak a nem korruptak, vagyis korrupt mindenki — nagyjából ez az üzenete az olajbizottság eddigi tényke­désének, ezt sugallja a testület feje és a bűvészkalapból elővarázsolt „tanúja”. Te­gyük hozzá gyorsan: egyelőre bizonyíté­kok nélkül. Megszokhattuk már. Közel egy éve hangzott el a fej szájából, bizo­nyítékai vannak arra, hogy az öngyilkosnak hitt békési rendőröket meggyilkolták, hogy a megyei főrendőrök sze­xuális orgiákon vettek részt, hogy rendőrtábornok lányok­kal fajtalankodott. A fejek (nem a bizottság elnökének fejé­ről van szó) hullását előidéző állítás tételes bizonyítása, a dokumentumok bemutatása egyelőre várat magára. Még egyszer lejegyzem: közel egy éve. Pedig — kell-e bizony­gatni —, egy tanúsító erejű videokazetta bemutatásához semmi más nem kell, mint egy videomagnó, amit a rend és a béke, a megnyugvást hozó tisztázás kedvéért alighanem bárki kölcsönadna. De ez a vacak magnó valahogy senkinek nem kell, mint ahogy a nyilvánosság sem — lapok, rádiók, televíziók — a tanúsítványok bemutatásához, lejátszásához. A színjáték, amelynek tíz hónapja részesei — mi, Békés megyeiek pedig szenvedő alanyai — vagyunk, nem tanul­ság nélküli. Ha holnap belehazudnám az egyik televízió ka­merájába vagy kiállnék a sarokra és ott kiabálnám az utca zajába, hogy a Kovács szomszéd egy korrupt disznó, a bíró- y - . , ság két hónapon belül elítélne, valószínű Tárgyalás nincs, súly°s pénzbüntetésre. Ha ugyanezt az hiznnuíték nem kell ország belügyminiszteréről, volt kor- uizonyueK nem neu... mányf(5jéről; gazdasági miniszteréről, *■**■* ®® *' ' ' " második legnagyobb pártjáról állítják, ak­kor mindenki röhög egy nagyot, mások elégedetten dörzsö­lik a tenyerüket, az érintettek pedig kétségbeesetten cáfol­nak és feljelentenek. Tárgyalás nincs, bizonyíték nem kell, ügyészség, rendőrség vár nyugodtan, közben újabb nevek és újabb rágalmak hangzanak el. Büntetlenül. Mintha kétféle jog lenne ebben az országban. Az egyik a kisembert védi, a másik a nagyot hagyja gyalázni. Miköz­ben csak alapos, a jogi csűrcsavamak is ellenálló bizonyíték mellett lehet idelenn bárkivel szemben fellépni, odafönn hagyják, hogy lekorrupciózzanak parlamentet, kormányt, ügyészséget, vám- és pénzügyőrséget, az egész országot. Tessék mondani, kinek jó ez? Kinek jó, ha az állampolgár úgy véli, már senkinek sem hihet. Arpási Zoltán Doboz, 1933. Róm. kath. templom és gróf Wenckheim sírbolt. így nézett ki a templom és környéke közel hetven évvel ezelőtt — össze lehet hasonlítani mai arculatával „Sokkal hatékonyabb lehetne a bővítés két-három or­szágból álló csoportokban ” d-fotó: such tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom