Békés Megyei Hírlap, 2000. augusztus (55. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-19-20 / 194. szám
2000. augusztus 19-20., szombat-vasárnap Történet 1790-ből „A címerek, színek, zászlók szemkápráztató sokasága hódolt neki” 6 A Békés Megyei Hírlap Melléklete A Magyar Szent Korona Csömör Lajos meghökkentő megállapítása a nemzeti ereklye történetéről í-v A Szent Korona és a Szent Jobb Az ortodox egyház is nagyjai közé fogadja első királyunkat 7 Szent István műve maga a nyugateurópai civilizációba tagozódott keresztény Magyarország. Természetes reakció, hogy miként minden nagy mű esetében, az államalapításnál is kíváncsian keressük az ügy mögött álló embert. Nem a jót, nem a rosszat: az alkotó egyéniséget. Könnyebb, ha megadatik a személyes ismeretség. Csakhogy az ilyesmi eléggé reménytelen sok évszázad távolából. Hasonló esetekben szikrá- nyi segítséget adhat a személyiség- kép megrajzolásához a keresett ember alakja, arcmása. Ám amikor szentté emelésének évfordulóján megpróbálunk István királyunk alakjára feltekinteni, azt sohasem láthatjuk hitelesen, hajdan volt fizikai valóságként. Kénytelenek vagyunk mások, a régen voltak szemével látni; írástöredékek- ből, alig alkalmas képekből következtetünk a jellemvonásokra. Az eredeti XI. századi miliő nélkül a ma emberének kevéssé valósan értékelhetők az olyan jellemvonások, amiket Szent István nagyobb legendájában olvashatunk: „A komolyságot, amelyet már ifjúkorában magára öltött, élete végéig megőrizte. Ajka csak nagy néha húzódott mosolyra, mert a Szentírás szavaira gondolt, amelyek szerint a nevetéshez fájdalom vegyül, és a túlságos örömre gyász következik. Ezért a szeme előtt mindig az igazság és a jog lebegett: mint király megfontolt volt, és nem fenyegetőzött sem tekintetével, sem szavakkal.” A szent király fizikai alakját, arcát felidézni még nehezebb. Sőt, szinte szó szerint képtelenség. Ugyanakkor a kísérlet mégis izgalmas és történelmi, Szent István arcai — ezer év alatt István király ÁBRÁZOLÁSÁRÓL Hiteles István király-portrénk nincsen, de nincs Károly Róbertról sem, miközben több tucat Betlen- portré közül válogathattam, s akad Kossuthból, Széchenyiből is. Ha például Mányoki Ádám Rákóczija szerepel egy bankjegyen, arra mindenki ráismer, ugye? A művész feladata, hogy azt, akiről nincs semmiféle támpont, olyannak rajzolja, mintha már találkoztak volna, mintha szembejött volna vele az utcán. (Vagyóczky Károly grafikus, a 10 ezerforintos tervezője) kultúrtörténeti kalandozásra visz a legjelesebb Árpád-házi királyaink korába. „István fejedelem alacsony termetű, de nagylelkű, bátor, harcias, okos és Krisztus-tisztelő volt” — írta Laskai Osvát ferences rendi prédikátor félezer esztendeje. Sommás jellemzés, amelynek egyetlen különlegessége, hogy először szól Szent István királyunk külleméről. Arról viszont nem, hogy az alacsony termetet milyen forrásra alapozta a szerző majd' ötszáz év távolából, 1500 táján. Ilyen forrás ugyanis ma már nem ismeretes. Valószínűbb, hogy korának híres prédikátora csak szónoki fogásként említette az alacsony termetet. Az Árpád-ház későbbi férfiúiról ugyanis általában éppenséggel ellenkező jelzőkkel írnak a kortársak. Az 1031-ből származó, és később koronázási palásttá emelkedett miseruhán szerepel Szent István egyetlen hiteles ábrázolása. Ezen a fej alig nagyobb, mint egy mai terjedelmesebb pénzérme. Az anyag, vagyis a textília, az ábrázolási technika (hímzés), és a méret aligha alkalmas az egyéni arcvonások érzékeltetésére. A szokottnál nagyobb fülkagyló akár a mintarajzoló ügyetlensége is lehet. Az viszont nyilvánvalóan hiteles, hogy az akkortájt ötvenedik életévén túl járó király fején pántkorona van, kezében lándzsa és országalma — valamennyi elveszett a XI. század viharos esztendeiben —, szeme mélyen ülő, arca komoly, kétoldalt lelógó bajuszt és rövidre nyírt körszakállt viselt. Más támpont nincs: kortársi vagy időben közeli források nem szólnak István vonásairól, termetéről. Joggal következtethető ebből, hogy alkatában, arcvonásaiban nem volt semmi szélsőségesen különleges, jellegzetes. Az utókor képzőművészeinek fantáziáját a koronázási paláston lévő kép azonban soha nem zavarta, illetve nem befolyásolta: Szent Istvánt általában hosszú, tömött szakállal ábrázolták szobrokon, festményeken, illusztrációkon. Nagy kérdés, hogy vajon az Árpád-ház híres férfiúira jellemző küllem Istvánig visszavezethető-e? Az Árpádok arany ágának egyik legkiválóbb hajtása Szent László, I. Béla király fia volt. Annak a Vazul hercegnek az unokája, aki — legalábbis az akkori hivatalos verzió szerint — Imre herceg halála és Orselo Péter trónörökössé jelölése miatt István király ellen összeesküvést szőtt, és akit ezért meg- vakíttattak. László viszont az államalapító munkájának legtehetségesebb, legsikeresebb folytatója lett, aki túltette magát a családi ellenérzéseken, és szentté avattatta István királyt. Róla maradt fenn egykorú tudósítás — még ha a leírás eléggé elnagyolt is —, hogy milyen volt termete, külseje. Kanonizációjára írt legendája a fizikai adottságokra is kitérően jellemzi László királyt: „... erős karú és gyönyörű ábrázatú volt. Magas termetével más Szent László arany hermája, valamint Szent István a tízezres bankjegyen, a koronázási paláston (az egyetlen hiteles, korabeli ábrázolás) és a Képes Krónikában (a király menekülésre inti Vazul herceg fiait, köztük Bélát, Szent László apját) emberek fölött egy fejjel kitűnt, úgy hogy az adományok teljessége benne duzzadozván, már maga testalkata is királyi koronára méltónak tüntette fel”. Az ábrázolás összhangban van azzal, amit a kortárs, egy Pannóniába jött francia szerzetes ezzel a kifejezéssel érzékeltetett: „elegantissimus rex”. A sors különös kegyelmének mondhatnánk, hogy éppen Szent László fejereklyetartóján öröklődtek az utókorra az Árpád-ház családi arcvonásai. Tulajdonképpen a mai tízezres bankónkon szereplő Szent István-ábrázo- lás erről az ereklyetartóról kapta az ihletet és mintát. Ä bankó főalakját rajzoló művész ugyanis nem találta előnyös modellnek a koronázási paláston szereplő István-képet, ezért László vonásaiból alkotta meg a maga arcmás látomását. Csakhogy Lászlóról sem maradt fenn igazi arckép. Az ereklyetartó majdnem száz évvel a lovagkirály halála után készült, és erősen feltételezhető, hogy a művész kortárs modellje valós történelmi személy volt. Ismeretes, hogy a Lászlót szentté avattató III. Béla földi porhüvelye maradt fenn hitelesként legépebben. Az antropológusok III. Béla koponyáját tanulmányozva megállapították, hogy az arc alkata teljesen egyezik Szent László hermájáéval. Vagyis ezek szerint tízezres bankónk Szent István királya alighanem leginkább III. Bélára hasonlíthat. A győri székesegyházban őrzött ereklyetartó középkori művészetünk csodája. Az előbbi érdemén túl jelkép is: a fej épp csak nyíló ajkával, homlokráncaival a szenvedő Krisztust is példázza. A művész az arany arcon a szemeket belül kék ellenzománccal festette be, tehát Lászlónak — illetve az ereklyetartó megrendelőjének, III. Bélának — kék szeme volt. Az öröklődés folytán netán az Árpád-ház tagjainak általában. De ez csak egy tetszetős, spekulatív feltételezés. Az arcmáshoz kapcsolódó történelmi folytonosságvonal azonban tény: III. Béla kezdeményezte annak a László királynak a szentté avatását, aki a államalapító Istvánt emeltette a szentek körébe. A politikai példakép-hasonlóság meglepő — szívesen mondanánk: hogy törvényszerű — összefonódást mutat az arckép művészi átörökítésével. Dunai Imre ggragsgrasg gggsssfóggg' ■.> j s;c , Klllll ——1 István, az alcsútdobozi Elképzelem, amint a nagybeteg, erejének hanyatlását érző királyunk, az első, a szent, az Alcsút (1950 óta Alcsútdo- boz) alatti völgyben hirtelen megálla, lovát megpaskolá, majd alattvalóitól megkérdé: „Nem itt születik-é majd ezer évvel később a kommunista diktatúra utáni köztársaság harmadik (polgári) kormányának miniszterelnöke?” Övéi bólogatnak, hogy biz' meglehet, mire István a szent lovánál leszálla és Magyarországot felajánlá a Szűzanyának. Édes hazánkat azóta nevezik Mária országának, az Alcsútdoboz alatti völgyet pedig Mária- völgynek. így képzelem el annak a legendának a születését, amelyet miniszterelnökünk épp egy hete osztott meg az ország közvéleményével. Alcsútdobozon, szülőfalujában fogadta a Szent Korona pápa által megszentelt másolatával Vatikánból Esztergomba tartó küldöttséget. Az előttük mondott beszédben elevenítette fel a kormányfő a falu alatti Mária- völgy fentebb olvasható legendáját. Az ember nyúlfarknyi élete során mindenfélét összeolvasott már, a diktatúra idején is, meg a demokrácia beütése óta is. De az Alcsútot a magyar történelem középpontjába emelő legendára valahogy nem emlékszik. Könnyen meglehet, Torgyán doktor még meg se szólalt! ezúttal is egy újabb Battonya-Nemesmedves legendáriummal állunk szemben. (A fiatalabbak kedvéért: a hazánkat felszabadító dicsőséges Veres Hadsereg Battonyánál lépett földünkre és Nemesmedvesnél hagyta el Magyarországot, vagyis az első és utolsó felszabadított település Battonya, illetve Nemesmedves volt — a hivatalos verzió, utóbb már a történelemkönyvek és a tankönyvek szerint is. A valós, tehát a történelmileg igazolt helyzet egészen más.) Sebaj, mondhatná a magyar, legendák nem csak keletkeznek, hanem csinálják is őket. Idő kérdése, és kerül majd szobor az Alcsútdoboz alatti Mária-völgybe, meg állami ünnep, tűzijáték, idővel még Magyarország szellemi központja is felépülhet ott. Mégiscsak arrafelé dőlt el, az alcsúti házak, miniszterelnökünk bölcsője alatt, hogy szittya népünk oltalmazója maga a Szűzanya lett. A történelem, s főleg annak formálói néha igazán nagy dolgokra képesek. Mit lehet tudni, egyszer még kiderül, a nándorfehérvári ütközet sem a mai Belgrádnál, hanem Alcsút és Felcsút között zajlott le. Megvallom, egy hete már a Pákozd-Sukoró közötti csata helyszínében sem vagyok biztos. És Torgyán doktor még meg se szólalt! Árpási Zoltán Gyopárosfiwrdő. Egy réges-régi képet ad Orosháza akkor már hímeves képeslap, lehet vagy száz éves. Pontos fürdőjéről
