Békés Megyei Hírlap, 2000. július (55. évfolyam, 157-177. szám)

2000-07-29-30 / 176. szám

KÖRKÉP 2000. július 29-30., szombat-vasárnap - 9. oldal MEGYEI Élet hangulati gazdagsággal Nem könnyű torokkal bírni egy-egy éjszaka végigéneklését A szeghalmi Bartis Márton igencsak változatos életet él: hol sertéskanjait viszi párzani, hol polgári gyászszertartás szó­nokaként tevékenykedik, hol pedig családi eseményeken, ünnepeken vidám muzsikát játszik. Többször volt már úgy, hogy egyetlen nap alatt mindhárom kihívásnak meg kellett felelnie, de ő sziklaszilárdan kiállta mindhárom próbaté­telt. Bartis Márton főállásban szellemi szabadfoglalkozású, de az életben semmilyen munkától sem riad vissza.- Hogyan viszi a megrendelt helyre,, sertéslovagjait’’? — Kezdetben kizárólag gyalog hajtottam a kant. Volt úgy, hogy öt-hat kilométerre is el kellett baktassunk, majd vissza. Ezek a hosszú gyaloglások sok időt vet­tek igénybe, ezért egy-két év után gépiesítettem. Vettem egy utánfutót. Arra egy póráz segít­ségével vezetem fel a tenyész­kant, így az egy pillanat alatt fel­jut a szállítójárműre. Sőt a kanok már annyira megszokták a pó­rázt, hogy ha a lakásomhoz kö­zel viszem az állatot, akkor oda szíjjal vezetem. Szeghalom ________- Mióta foglalkozik sertéstartás­sal, s mióta fedeztet kocákat?- Szarvasmarha-tenyésztő sza­kon érettségiztem Békésen 1970- ben. Az iskola befejezése óta szin­te mindig voltak sertéseim. Kato­naidőm alatt szüleim gondozták az én disznóimat is. Aztán a nyolcvanas években az állattar­tóknál lévő sertések fajállományá­nak feljavítása érdekében az állam tenyészkanokat helyezett ki. Ab­ban az időben én is vállaltam né­hány kant, amit a rendszerváltást követően megvásároltam. Bartis Márton: „Mindig muzikális gyerek voltam” DWTÓ: LEHOCZKY PÉTER — Állatszeretete tehát részben szakképesítésével is magyarázha­tó. Honnan származnak a zenei adottságok?- Mindig muzikális gyerek vol­tam. Úgy alakult, hogy sohasem tanultam zenét, ennek ellenére már egész fiatalon szerettem hangszeren játszani. Általános is­kolás koromban volt egy kis har­monikám, s azon sok nótát elját­szottam szüleimnek, családtagja­imnak. A katonaságnál magamtól tanultam meg annyira gitározni, hogy ha énekeltem, a hangszerrel tudtam kísérni az éneket.- Úgy tudom, néhány éve együttest is alakított.- Igen, 1994-ben a Mendre testvérekkel létrehoztuk az MBM- triót. Az együttes neve tulajdon­képpen a családneveinkből szár­mazik: Mendre-Bartis-Mendre. Számtalan régi slágert dolgoz­tunk fel, a helyi televízióban is sokszor szerepeltünk. Aztán há­rom éve az együttes felbomlott, azóta egyedül zenélek. Sőt, saját zeneszámokat, szöveget, dalt is írok. Csak az a baj, hogy egy-egy lakodalmon egyedül muzsikálni nagyon megerőltető. Egy teljes éj­szaka végigéneklését nehéz to­rokkal bírni.- ,,Disznópároztatás" és lako­dalmas zene. Ha úgy nézzük: ezek talán valahol még passzol­nak is egymással. De a temetési gyászszertartások hangulata telje­sen más. Utóbbiak hogyan kez­dődtek, s mióta játszanak szere­pet az ön életében?- Már kisiskolásként erős iro­dalmi érdeklődést tanúsítottam. Itt, Szeghalmon az általános isko­lában nagyon sokat kaptam Vígh Erzsébet tanárnőtől, aki csodála­tos ember volt. Magyar nyelvet, irodalmat és éneket tanított. Már akkor tagja voltam a színjátszó csoportnak és az énekkarnak. Ké­sőbb, békési gimnazistaként pe­dig főleg versmondó versenyeken vettem részt szép eredmények­kel. Felnőttként is vállaltam a sza­valóversenyek kihívásait. Sőt, közben irodalmi színpadot is al­kottam, a különböző ünnepeken pedig felléptem, verseket mond­tam. Ezzel a múlttal 1986-ban a szeghalmi tanács elküldött egy szónokképzőre, ahol a polgári gyászszertartást tanították. Ezt a képzést elvégeztem, de ennek el­lenére csak erős rábeszélésekre vállaltam el az első temetéseket 1986 őszén. Ma viszont már ez a polgári temetésen való szónoki közreműködés jelenti a fő foglal­kozásomat.- Ha mondjuk délután két óra­kor temetnie kell, pár órával ké­sőbb pedig lakodalomban zenél­ni, könnyedén sikerül-e a hangu­lati átváltás?- Valóban többször kerültem már hasonló helyzetbe. Hol nehe­zebben, hol könnyebben, de a hangulati váltás mindig sikerült. Emiatt sohasem kellett lemonda­nom az egyik vagy a másik ese­ményen való közreműködést. A temetésen és a lakodalomban is adva van a környezet, a hangulat, amihez az adott helyzetben iga­zodni tudok.- Ön nagyon régóta verseket is ír. Mikor pattantak ki agyából az első rímek?- Tizenhét éves korom óta ki- sebb-nagyobb rendszerességgel verselgetek. Főleg a hangulati ol­dalról közelítek témáimhoz, így költeményeimmel sokakat meg­nevettettem már. MAGYARI BARNA Lehetünk-e (önkritikusak? Pirosokká Ray leteremtő levele Ditzingenből Hízelgő lenne azt hinnie az újságírónak, hogy az olvasók emlékeznek még arra, mit is írt korábban egy harminc so­ros jegyzetében. Melynek célja az volt, hogy néhány példá­val érzékeltesse, milyen gyermekbetegségekkel küzd egy vendéglátásból megélni akaró város, Gyula. Miért kell az olvasónak ismét baj­lódnia az itt álló írásrészlettel?! Piroschka Ray aláírással levelet kaptunk a ditzingeni városházá­ról. Úgy tudjuk, a hölgy főállásban „Gyula—Ditzingen-ügyi” előadó. S mint kitűnik, gyulai kolléganője tisztelt meg bennünket azzal, hogy eljuttatta hozzá a jegyzetet. Erre a húsz-egynéhány sorra Piroschka Ray nyolcvansornyi észrevételt tett. S ebből negyven­ötven sor a helyreigazítási igénye. Helyreigazítani persze ténybeli té­vedést lehet. A hölgy pimasz tudósításnak nevezi az írást, ebből a tudósítással lehet bajom. Lévén, hogy jegyzet­ről van szó, ami tudvalévőén pub­licisztikai műfaj, s az újságíró véle­kedésének kifejezésére szolgál. Lajtán innen, de Lajtán túl is. Gon­dolom, a magát magyarul értőnek mondó levélírónak nem okozha­tott problémát annak megértése, hogy olyan jelenségeket hozott szóba az írás, melyek a tisztes gyu­lai idegenforgalmi szándékok elle­nében esnek meg — sajnos. Szó nincs benne a ditzingeniek bármi­féle megbántásáról. Feltéve, ha ugyanarról az írásról beszélünk. Azt írja a hölgy, hogy egy dél­magyarországi körutazás során négynapos gyulai programot telje­sítettek. S pontosít: városa egykori polgármestere nem velük érkezett Gyulára, hanem külön, a családjá­val. (A gyulai polgármester telefo­non felhívott, s elmondta, nem „szabály” a polgármesternek a másik városból érkezett turistákat fogadnia, bár ez azért sűrűn meg­esik. Ditzingen volt polgármeste­rével azonban találkozott, csak hát a csoporttal nem. Amit persze, ha megígér az ember...) Persze Piroschka Ray magyarul is papírra vethette volna gondola­tait, valamiért inkább németül tet­te. Ahogy hallani, Gyulán még maga is elégedetlenkedett néhány az írást. Vajon kire nézve lenne az? A ditzingeniekre? Az ügyet­lenkedő gyulaiakra? (Akik megne­vezését elkerültük, s eddig ők sem igényelték a nagyobb nyilvánossá­got.) A hölgy meg is fenyeget: ha Németországban lennénk, akkor jogilag járna el az újságíróval szemben. Punktum. Piroschka Ray tehát helyreigazítást kér. Meg­említi például, hogy a polgármes­A,,bűnös” írás , ,(Mostoha)testvérvárosi kapcsolatok Gyula és a németországi Ditzingen között? Szegény németek még mindig abban hisznek, amiben pár éve mi is. Pünkösd környékén ditzingeni turisták érkeztek Gyulára. Velük a korábbi polgármesterük is. Egy vacsora vagy egyéb alkalmával szerettek volna találkozni a gyulai polgármesterrel is, de neki nem volt „érkezése”, már talán indulása sem... Átrándultak Arad­ra, melynek polgármestere megneszelte, hogy Gyula testvérvá­rosának népe Aradon bóklászik. Meghívta hát a testvér testvéreit egy vacsorára. Európa máris elért Aradig. Nagyjából. A ditzingeniek Gyulán egy háromcsillagos szállodában aludtak. EU-szabvány szerint a fürdőszoba földjére dobták azt a törülkö­zőjüket, melyet cserére érettnek véltek. A szorgos takarítónők vi­szont gondosan felrakták valamennyit a törülközőtartókra. A tre- hány németek után. Amikor pedig az egyik belvárosi étterembe - túl a vacsorán - egy kis italra, traccsolásra tértek be, az amúgy üresen árválkodó kerti asztaloktól átterelték őket a zené­nek mondott zajkeltéstől szennyezett teraszra. Egy másik étte­remben meg kikérték az ebédet, ám a pincér a rendelés felvéte­le után ideiglenesen máshol állomásozott, így az étel a konyha és az asztalok közötti utat pincér nélkül tette meg: magyarosch vendéglátás... A fürdőbelépőket egyszerre szerették volna meg­venni valamennyi gyulai napjukra, ám ez teljesíthetetlen kívánság maradt. Nálunk rend van.” kellemetlenség miatt, meg utas­társai közül is, akikről azt írja, mindenki elégedett volt az úttal. Ez ugyan nem zárja ki, hogy az említettek nem bosszantották vol­na őket... Ám az írás nem róluk szól, s aki ért magyarul, még az ironikus felhangot sem találhatja ellenük szegezettnek. Piroschka Ray hiányolja, miért nem tájékozódtunk személyesen. De hiszen megtettük! Igaz, nem vele beszéltünk, de miért tettük volna? Kompromittálónak tartja tért az illetékes alpolgármester he­lyettesítette. (Aki — tegyük hozzá - a polgármestertől függetlenül is eleve jelen volt a találkozón.) Ő is írja, a ditzingeni expolgármester nem a csoporttal érkezett, velük csak az aradi látogatásra tartott. Ahol Arad első embere nem va­csorán, hanem fogadáson látta vendégül a németeket a városhá­zán...) Azt ugyan elismeri, hogy a szállodában voltak kisebb hiá­nyosságok - mi sem földrengés­ről beszéltünk amit a németek jelentettek a szálloda vezetésé­nek, s a bakikat azonnal kijavítot­ták. Azt sem vitatja, hogy vacsorá­juk máshol történt elköltése után egy étterem kerthelyiségében nem engedték őket csupán italt fo­gyasztani és beszélgetni, azon a vendégtelen esten át kellett volna ülniük máshová. Piroschka Ray európaian megbocsátó, mondván, hogy Nyugat-Európában is van­nak ilyen éttermek, számukra te­hát az eltanácsolásban nem volt semmi meglepő... (Mások más­ként emlékeznek erre.) Hozzáteszi: az egyetlen barát­ságtalan mozzanat számukra az volt, hogy a gyulai határátkelőhe­lyen - a magyar hatóságok indo­kolatlan várakoztatása miatt — órákat kellett vesztegelniük Arad­ra utazván, s hazafelé is. Azt írja Piroschka Ray, hogy a busz leg­több utasa ekkor arra az elhatáro­zásra jutott, addig nem lépik át többé ezt a határt, amíg nem lesz európaibb. A cikk írójának ad- resszált kifogás: erről egy szót sem írt. Hát, a határőrök, vámo­sok cselekedeteit nehéz lenne a gyulai vendéglátás számlájához csapni. Bár kétségtelen - ha meg­történt -, hogy eljárásuk éppen­séggel csapnivaló volt. A levél hatására még egyszer megnéztük a történteket. Csupán annyi lényegi pontosítást igényel a dolog, hogy az „önkiszolgáló” ebéd esete egy másik alkalommal történt meg, ám sajnos Gyulán. Piroschka Ray levelében még egy kicsit sértegeti az újságírót, nyil­ván így szokás Európában, mely­től ugye mi még messzebb va­gyunk, mint például a németek, ám lehetséges, hogy közelebb, mint az aradiak. Magam persze ezt a stílust a tőlünk keletebbre élőkre nézve kényesen kerülném, még akkor is, ha valami ok folytán hirtelenjében a gyulaiaknál nyu- gatiabbakká válnának. KISS A. JANOS Gépek, szaktudás versenye Pénteken a tizenhármas számot húzta a felvételünkön látható versenyző, Szakács Pál. Ér­dekesség, hogy a születésnapját is 13-án ünnepli d-fotó: kovács Erzsébet Tegnap rendezték meg az országos szántóverseny szarvasi területi döntőjét. A Hilesz Farm Bt. Szentesi úti tábláján három kategóriá­ban megrendezett vetélke­dés legalább annyira a gé­pek, mint a szaktudás ver­senye volt. Szarvas A rendezvény házigazdája a Tessedik Sámuel Főiskola Mező- gazdasági Víz- és Környezetgaz- . dálkodási Főiskolai Kara volt. Dr. Soós Sándor, a Magyar Szántóverseny Szövetség titkára lapunknak elmondta, bár a hazai versenyek is a nemzetközi sza­bályzat alapján bonyolódnak, magyar jellegzetesség, hogy ná­lunk a világversenytől eltérően nem kettő, hanem három kategó­ria van: a 2-3 testű ágyekék, a 4- 5-6 testű ágyekék, valamint a 2-5 testű függesztett, váltva forgató ekék kategóriája. A Szarvason el­ső ízben megtartott területi döntő sokakat kicsalt a város határába. Az érdeklődők között üdvözöl­hettük Hidasi Pált. Tanyán, gaz­dálkodó szülők gyermekeként beleszületett a mezőgazdaságba. Bár kenyérkereső szakmának a sofőrséget választotta, sose távo­lodott el a gazdálkodástól, rizst termesztett. Ma már nyugdíjas, húsz hektár földet művel, gabo­nafélét, lucernát és tököt termel.- A mostoha időjáráshoz ké­pest a termésre nem panaszko­dom, a gond az alkatrészek és az üzemanyag árával van. Csak azért, hogy megtankolom a trak­tort, huszonötezer forintot fize­tek! — magyarázta, miközben a szántón forgolódó erőgépeket fi­gyeltük. A területi versenyek után az országos döntőt szeptember 30- án Derecskén tartják. ________________________ffl MAMF: idén kilencedszer Tehetségkutató versennyel, Ganxsta Zolee és a Kartell koncertjével, képzőművé­szeti tárlat megnyitásával, versenytánc-bemutatóval és számos egyéb programmal vette kezdetét tegnap este Köröstarcsán a Megyei Amatőr Művészeti Fesztivál (MAMF), amelyet idén már kilencedik alkalommal ren­deznek a településen. Köröstarcsa A hét végén megyénkén kívül Erdőtarcsáról (Nógrád megye) és a jugoszláviai Oromról is érkez­nek vendégek. Az ingyenes prog­ramok két helyszínen zajlanak: az ártéren és a művelődési házzal szemben lévő Crick Bar udvarán. Szombaton délelőtt a gyerekeket várják focizni és játszóházba, este az ártéri színpadon Bikini-kon­certet hallgathatnak az érdeklő­dők. A másik színpadon a népdal és a népi tánc kedvelői lelhetnek szórakozásra. Vasárnap lesz báb­színház, aerobik- és társastánc­bemutató, este a könnyűzenei te­hetségkutató verseny eredmé­nyét hirdetik ki, fellép Nagy Feró és a Beatrice. A záróestén nem maradhat ki a tombola, a humor, a diszkó és a filmvetítés sem. __________________ PW Felújítják a vízelvezető rendszert A Szociális és Családügyi Minisztérium (SZCSM) köz- munkaprogram-pályázatán 4 hónapos időtartamra, 100 közmunkás foglalkoztatá­sára 16 millió 518 ezer fo­rintot nyert a sarkadi ön- kormányzat. Sarkad A városgazdálkodási iroda irányí­tása mellett a „brigádok” június 2-a óta a belterületi belvízelveze­tő csatornarendszer karbantartá­sán fáradoznak. — Tavaly ugyancsak az SZCSM közmunkaprogram-pályázatán 19 milliót nyert a város, s akkor szintén száz tartós munkanélkü­lit tudtunk alkalmazni hat hó­napra. A megyei területfejlesztési tanácstól '98—'99-beni felhasz­nálással 9 millió forint címzett tá­mogatásban részesültünk, s ab­ból, illetve a tavalyi közmunka­programon nyert összegből elvé­gezhettük a belterületi - Szalontai úti, Ady Endre és Bat­thyány utcai - csapadékvíz-elve­zető főgyűjtők felújítását. Ezzel megoldódott a víz tározókba, a Gyepes-csatornába és az Éden- tóba juttatása. Jelenleg a '98— '99-es belvizes tapasztalatok alapján a legkritikusabb csator­nák karbantartásán munkálkod­nak a közmunkások — tájékozta­tott Kővári Arnold, a polgármes­teri hivatal műszaki osztályveze­tője.- A Békés Megyei Területfej­lesztési Tanács júniusi ülésén a CÉDA (céljellegű decentralizált alap) támogatásikeret-felosztá- sánál elfogadta Sarkad pályáza­tát, s az önkormányzati feladato­kat érintő természeti és más ka­tasztrófából (belvíz) eredő károk enyhítésére kétéves ütemezés­ben 21 millió 719 ezer forint tá­mogatást ítélt meg. Ennek jó ré­széből a Gyulai út korszerűsíté­séhez csatlakozva — még idén — az ottani csapadékvíz-elvezető rendszer felújítására kerül sor. __________ - BOTH -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom