Békés Megyei Hírlap, 2000. július (55. évfolyam, 157-177. szám)

2000-07-08-09 / 158. szám

2000. július 8-9., szombat-vasárnap

HÉTVÉGI MAGAZIN

9

____________A VILÁGUTAZÓ BEFEJEZTE, VÉGLEG VISSZAVONULT_________________

Hajó, ha nem jó, Fa Nándor kikötőket épít

Föld-kerülő hajósunk, Fa Nándor a tengereknél jóval zavarosabb vizekre tévedt, jelenleg ugyanis vállalkozó. A neve alatt futó Fa Hajó Kft. tengeri és édesvízi kikötőket épít. Mostani megbízása folytán a Karib-tengeren található Martinique-ra szállít egy komplett kikötőt.

—Odáig képben vagyunk, hogy visszatért a második Föld-kerülő vitorlásversenyről, a kikötőben himnusz várta, itthon köszöntők fogadták, aztán eltűnt. De legalábbisfelhagyott a közszerepléssel...

— Nem tűntem el, de a reflektorfény nem az én világom. Amikor visszavonultam, döntenem kellett: végül is belefogtam egy vállalkozásba, kikötőket építek, ami kézenfekvő, hiszen ehhez értek.

—Miért épp kikötőt? Miért nem hajót?

— Egy dolog a vágyakozás, egy dolog a realitás: valóban imádom a hajókat, de tudomásul kellett vennem: a piac dönti el, mire van szükség.

—Hajóra nincs? Akár készíthetne milliomosoknak vitorlásokat is.

— Luxushajókat nem akartam építeni, versenyhajó meg senkinek sem kell. Azaz egy ilyen kis műhely nem tud verseny- képes lenni a nagyobb, futószalagon termelő cégekkel.

Ám nem is ez volt a legfőbb indok, hanem az, hogy elegem lett a hajóépítésnél használt mérgező anyagokból, az epoxitból, a különböző gyantákból, és egyéb embertelen dolgokból. Ugyanakkor láttam, hogy egy ilyen zöldmezős beruházás kevés a komoly hajóépítéshez, így maradt a kikötőépítés.

— Ez világújdonság? Mármint hogy

egy műhelyben összeszerelik, aztán kiszállítják a helyszínre?

— Dehogy! Amit már kitaláltak, azt nem kell újra felfedezni. Egy francia partnerem segítségével adaptáltam a már létező technológiát, persze ehhez hozzátettem a magam kikötői tapasztalatait. Jártam néhány százban, tudom, mi kell.

—Ki akar manapság ilyesmit építtetni?

— Itthon senki, illetve ha mégis, nem velem. Most a Karib-tengeri Martinique-ra dolgozunk. Éppenséggel ez a föld talán legjobb helye, innen nincs feljebb, akár abba is hagyhatnám. Olyan ez, mint a búvárkodásom: életem első merülése a világ legnagyobb korallzátonyán volt. Azóta nem merültem. Ennél csak rosszabb helyek vannak. Nagy szívfájdalmam, hogy csak külföldre dolgozunk, holott ezek a szerkezetek hazai vizekre is alkalmasak lennének.

— Vagyis: beindult az üzlet?

— Most már elmegy.

— Hogyhogy? Már egy Fa Nándornak is akadhattak gondjai?

— Tapasztalatból tudom, hogy amit az egymást váltó kormányok folyamatosan állítanak, miszerint a kis- és középvállalkozásokat támogatják, az egyszerűen nem igaz. Márpedig ez a réteg segítségre szorulna, de hiába. A multik- nak pedig végképp nem érdekük, hogy megerősödjenek a hazai középvállalkozások.

—Ha ilyen jól látja a hibákat, miért nem politizál?

— Nézze, annak idején megkerestek ez ügyben, mármint hogy ismertségem biztosan szerezne néhány szavazatot az adott pártnak, de én és a politika nem találtunk egymásra.

— Maradt a földön.

És a vízzel mi a helyzet?

Végleg visszavonult?

— Igen, befejeztem.

—Komolyan?

— Hát, ha épp úgy adódna, nem is tudnám, mit tennék. A tenger, az óceán továbbra is nagyon vonz.

— Emlékszem, visszatérésekor amondó volt: ha ezután újra próbálkozna, az felelőtlenség lenne.

— Valóban ezt mondtam, de akkor győzni akartam. Viszont más vitorlázófilozófiával is neki lehet vágni: a nyerési esély és a teljesítési szándék között óriási a különbség. Én már nem akarnék nyerni, csak végigmenni és élvezni az utat.

—Ha úgy adódna, újra vízre szállna?

— Nem hiszem, hogy még egyszer összejönne annyi pénz, amennyi ehhez szükségeltetik. Mielőtt félreértené, sietve hozzáteszem: mostani életemet rendkívül élvezem, nap mint nap örömöt okoz, hogy a két kezem közül kerül ki valami, amit jónak tartok. Elégedett vagyok a sorsommal, azzal, ahogy a két lányom megéli az apja történeteit rövid, ám tartalmas szabadságaink során, kis balatoni vitorlásunkkal. Kell ennél több?

Vincze Attila

Névjegy

Született: Székesfehérvár, 1953. júl. 9.

Pályája: a Köfém SC kajakozója (1970-79), vitorlázója (1979—), finn dingi (1979-84), S-jolle (1989), laser (1993) hajóosztályban, óceánjáró egy- és kétszemélyes hajókban (1985—). Gál Józseffel elkészítik Szt. Jupát nevű hajójukat (1981-84), mellyel 717 nap alatt megkerülik a Földet (1985-87), megépíti Alba Regia nevű hajóját (1988-90), amellyel részt vesz a BOC Challenge Föld-körüli versenyen (1990-91), a Vendée Globe Föld-körüli versenyen 5. (1992-93), az atlanti-óceáni átkelő versenyen 4. (1997).

AZ AMERIKAIAK LEMARADTAK CSEHSZLOVÁKIA ’68-AS MEGSZÁLLÁSÁRÓL

Rengeteg szem figyel bennünket a világűrből

Ajánló

CD-sikerlista

1. One World One: Love Parade

2. Café Del Mar: Volumen Siete

3. Club Rotation 11.

4. Neil Young: Silver And Gold

5. Scooter: Sheffield

6. B. B. King — Eric Clapton:

Riding With The King

7. Gheorghe Zamfir: The Feeling

Of Romance

8. Natalia Oreiro: Vad Angyal

9. Paffendorf: Dance City'

10. Eminem: The Marshall

Mathers

(Rock Island)

Filmajánló

M: 1-2

A romantikus akció-thrillerben Ethan Hunt (Tom Cruise) különleges ügynököt egy nagyszabású nemzetközi válság megoldásával bízzák meg. Segítői: egy számítógépzseni (Ving Rhames) és szíve gyönyörűséges tolvaja (Thandie Newton). Hősünk a gonosztevők felkutatása közben végigszáguld Ausztrián és Spanyolországon.

Könyv

Honvédtüzérség

SESÉDSSKTVKK

rxxumstMMim

IIOWKDIIZEILSEG

4Z ä*«**»...

1848-49«

S/ABAÍ>SA(,HARCBAN

Csikány Tamás

A kozmikus kémkedés, az ellenség területének űrből történő fényképezése századunk hatvanas éveitől a két szuperhatalom bevett gyakorlatának számított. A régi felvételek egy részét (köztük az 1995 és 97 között készülteket) az orosz hivatalok újabban hatalmas összegekért árulják külföldi érdeklődőknek. A nyugat-európaiak meggyőződhetnek róla, mily tökéletesen feltérképezték országaikat.

Amikor 1957. április 4-én az űrben felhangzott az első szovjet szputnyik pitye- gése, az amerikai katonai körökben eluralkodott a pánik. Az USA azonban hamar felocsúdott, és 1958-ban az Explorer űrszondával válaszolt a kihívásra, 1960. végén pedig már 20 űrszonda keringett bolygónk körül. A navigációs, tudományos és távközlési műholdak mellett természetesen hamar megjelentek a titkos objektumok is. Az Egyesület Államok 1960. augusztus 18-án felbocsátotta a kamerával ellátott Discover 14-et, amely a Szovjetunió fölött elhaladva-több felvételt készített, mint az ismert U-2 kémrepülőgép négy év alatt összesen. Az USA 1972-ig több mint száz átrepülést hajtott végre, és nyolcszázezer felvételt készített

a Szovjetunióról. 1962-től a szovjetek is „megindultak”, és a hatvanas évek végétől évente harminc-harmincöt műholdat bocsátottak fel.

1969 márciusában kínai alakulatok átkeltek a befagyott Usszuri folyón, és tűzharcba keveredtek szovjet egységekkel. Mindkét oldalon voltak halottak és sebesültek, s a Szovjetunió nagyszámú gyalogságot küldött a térségbe. A szovjetek két hónap alatt húsz műholdat lőttek fel, hogy kiderítsék a kínaiak szándékait. A felvételekből hamar nyilvánvaló volt, hogy a kínai oldalon nem került sor haditechnika és katonaság tömeges mozgására, így a riadót lefújhatták. Ezek után a világ minden komolyabb konfliktusát szatellitek kirajzása

követte. így volt ez az 1971-es indiai— pakisztáni háború idején, az 1973-as közel-keleti konfliktus során, az iraki— iráni háború kitörését (1980), vagy a szovjetek 1979-es afganisztáni invázióját követően. A Kozmosz űrszonda például pontosan felmérte, hol jöttek létre az afgán—pakisztán határon menekült- táborok és felkelőközpontok. Az űrszondák mindig ellipszis pályán mozogtak, hogy a konfliktus színhelye fölött legyenek legközelebb a Földhöz, alig 150 kilométernyire. A szovjet Kozmosz 1377 így tudott 1982-ben pontos képet készíteni az izraeli katonaság mozgásáról. A felvételeket az oroszok azonnal eladták a szíriaiaknak. Bár a szovjetek előnyben részesítették az olcsó, robusztus műholdakat, amelyeket nagy szériában,, rövid felhasználásra gyártottak, a fényképezési technológia mindkét oldalon megegyezett. Az érzékeny filmek exponálás után eleinte az egész űrszondával együtt érkeztek a földre (ejtőernyővel), 1975-től már

csak a filmeket tartalmazó dobozokban. Egy részüket speciális repülőgépek fogták el a levegőben, a többit a földön szedték össze. Ennek a módszernek azonban volt egy hátránya: a filmek megszerzése és előhívása között néhány napnak kellett eltelnie. így maradtak le az amerikaiak az 1967-es hatnapos háborúról, Csehszlovákia 1968 augusztusában történt megszállásáról és az izraeli—arab háború elejéről 1973- ban. Az információkat ugyan minden esetben megszerezték, de későn.

Először az amerikai KH-11 (Keyhole — kulcslyuk) űrszondának sikerült 1976-ban digitális felvételeket küldenie a földié. A Szovjetuniónak ugyanez csak 1978-ban sikerült. Az oroszok ennek ellenére a régi technológiával dolgoznak továbbra is. Az információkat ugyan néhány- nap késéssel kapják, de annál jobb minőségben. A digitális technika ugyanis még mindig nem képes felvenni a versenyt a klasszikus és szuperérzékeny fototechnikával.

A könyv teljes címe: Honvédtüzérség az 1848-49-es szabadságharcban. Szerzője pedig a békéscsabai születésű Csikány Tamás hadtörténész. Különösen emiatt fontos nekünk ez a könyv, amelyet a Tinta könyvkiadó adott ki segédkönyvként — ahogy a borító „homlokán” olvashatjuk — a hadtörténet tanulmányozásához. A szerző áttekinti a császári tüzérség békeszervezetét és eszközeit (lövegeit és lőszereit), majd a cári orosz sereg szervezetét és megjelenését Magyar- országon, ezt követően pedig nagy terjedelemben — a kötet nyolcvan százalékában — elemzi a honvéd tüzérség szervezetét, felszerelését és harci tevékenységét különböző szituációkban és feltételek között. Részletesen ír a tábori, a vár-, az ostromtüzérségről, a könyv végén pedig közli a honvéd tüzértisztek és a tüzérségnél szolgáló szekértisztek névsorát. A könyvet gazdag képanyag, ábra és táblázat teszi teljessé.

Döbbenetes a magyar futballisták lényegre törő nyelvi tömörsége és a sivár szókészlet igénytelen egyhangúsága. Minden esetben mindig mindenkitől ugyanazt halljuk. Azt a bizonyos cselekvésre ösztönző ige egyes szám második személyű, felszólító módú, tárgyas ragozású rövidebb alakját, elváló igekötővel. Olyan igealakról van szó, mint az írd, olvasd, tanuld, kérd, hozd stb. A „meg” igekötőt pedig külön írjuk és mondjuk, mert hát az ige után áll. Még az ilyen csúnya ige után is.

Szomorúan nézem a zöld gyeptéglákat, s az összevissza szaladgáló gyepmestereket. A csatárzseni átesik a hátvéd lábán. Elkésett becsúszó szerelés, nem késik viszont az igekötős ige tegező társalgási formája. A sértett törleszt, megcélozza a másik térdét. A labdát ritkán, ezt mindig eltalálja. Máris halljuk a tárgyas ragozás rövidebb változatát. Nyújtott lábú rátartás nyomán üvöltés, egyes szám második személy. Meg kéne esküdni valamire, de talán így is elhiszik, hogy még a cserejátékosok is. ugyanúgy ragoznak.

Semmi választék, lírai körülírás, irodalmi igényű stílusámyalat. Pedig: varietas delectat, a változatosság gyönyörködtet. No, a meccs nem a gyönyörködés helye és ideje. A mi fiaink szókincse egységesen szegényes, nyelvük egyetlen töltelékszóra forog, eszükben sincs variálni, mostanában már az egyenes ági felmenők iránt sem érdeklődnek. Sivár beszédkömyezet, internetes világ, magyamyelvkultura- ketezerbenponthu

Régmúlt virágok illatát érzem, mikor Cyrano szellemét idézem. Tekintélyes orrának sziluettjét is vetítem az emlékezés belső monitorán. Edmond Rostand híres lovagja nemcsak legyőzhetetlen párbajhős, hanem tehetséges író és ragyogó stiliszta is volt a XVII. században. Azt az unalmas, szürke mondatot, hogy „Önnek az orra nagy”, Cyrano de Bergerac tucatnyi variánsban improvizálta, többek között kihívó, baráti, kíváncsi, kötődő, gyöngéd, tragikus hangnemben és sziporkázó ötletességgel — majd a vers végén felszúrta kardja hegyére az üres

Cyrano orra

fejű provokálót. Futballistáink szánalmas beszédstílusa bizonyára elkeserítené a derék lovagot. Cyrano orra tovább nyúlna csalódottságában.

A mérkőzések színvonalát elviselhetővé tette volna, ha legalább szépen, színesen fogalmaznak a főszereplők. Sportélmény helyett legalább filológia-esztétikai élvezetben részesítettek volna bennünket, szegény szurkolókat. Például a felrúgott csatár ilyesféle monológgal tápászkodhatna fel a gyepszőnyegről:

— Mélyen tisztelt Uram! El nem tudom képzelni, mivel idéztem elő azon neheztelését, melytől indíttatva az előbb fölvágni méltóztatott. A világért sem akarom elmélyült gondolataimban zavarni, de talán konszenzuális alapon közelíthetnénk egymás elképzeléseit a jövőre vonatkozóan: teszünk-e összpontosított kísérleteket a másik törékeny térdkalácsát illetően? Félre ne értsen, eszemben sincs megbántani közismert finomlelkűségét és intuitív értelmi-érzelmi világát, mégis hivatkoznom kell empatikus hajlandóságára, miszerint a továbbiakban figyelembe veszi megélhetési tevékenységemet megalapozó lábaim munkavállalói állagának megőrzési esélyeit. Annak is kimondhatatlanul örülnék, ha védtelen lengőbordáimat máskor nem rugdosná oly eltökélt szorgalommal és intenzitással. Van okom reménykedésre, Uram?

Mire a hátvéd így replikázhat:

— Már engedelmet kérek, Illusztrissime, hogy néhány alázatos észrevétellel terhelem becses figyelmét és érdeklődési mikrocsipjeit. Szíves belátására apellálok, amikor feltételezni merészelem, hogy nem elhatározott hátsó szándékkal tartózkodik oly huzamosan a támaszkodó lábamon. Egyúttal arra is tisztelettel kérem mélyen izéit Uram, hogy induló lábam sarkára ne gyakoroljon marasztaló hatású tal- palást, mert annak belátható következménye lehet Achilles-inam szakadási tűrőképességének határesetére. Nézvést. Ismerve közismert vonzódását a

klasszika-filológiai tanulmányok iránt, bizonyára Önnek nem kell magyaráznom, hogy a Tróját ostromló acháj harcosok közül a legyőzhetetlen Akhilleusznak egyetlen sebezhető pontja a sarka volt. Utólagos engedelmével még megemlíteném az államat, melybe az imént teljes erővel szíveskedett belefejelni, és azóta ilyen sekély eséllyel keresem nyelvem leharapott darabját. Emlékezzék a Napkirályra, aki azt mondta volt, hogy „L'état c'est moi”, vagyis, hogy az állam én vagyok. Végül engedje meg, hogy lenyűgöző társaságát átmeneti időre megszakítva, fölfeküdjem a hordágyra. Bízom konszenzusra irányuló affinitásában, maradok őszinte tisztelője a professzionális idők végezetéig et cetera...

De a játékosok javíthatatlanok, ugyanazt az igeragozást mondogatják, amit a bevezetőben említettem: rövidebb alak, tárgyas ragozás, egyes szám második személy, elváló igekötővel a végén.

Közben Cyrano orra újabb milliméterekkel nyúlik hosszabbra.

Szász András

Elege volt a mérgező anyagokból és a

politikából