Békés Megyei Hírlap, 2000. június (55. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-17-18 / 140. szám
8 HÉTVÉGI MAGAZIN 2000. június 17-18., szombat-vasárnap Verselő Proletár fiú verse Az én apám reggeltől estig Izzadva lót-fut, robotol, Az én apámnál nincs jobb ember, Nincs, nincs sehol. Az én apám kopott kabátú, De nekem új ruhát vészén S beszél nekem egy szép jövőről Szerelmesen. Az én apám gazdagok foglya, Bántják, megalázzák szegényt, De estére elhozza hozzánk A jó reményt. Az én apám harcos, nagy ember, Értünk ad gőgöt és erőt, De önmagát meg nem alázza A pénz előtt. Az én apám bús, szegény ember, De ha nem nézné a fiát, Megállítná ezt a nagy, földi Komédiát. Az én apám ha nem akarná, Nem volnának a gazdagok, Olyan volna minden kis társam, Mint én vagyok. Az én apám ha egyet szólna, Hajh, megremegnének sokan, Vígan annyian nem élnének És boldogan. Az én apám dolgozik és küzd, Nála erősebb nincs talán, Hatalmasabb a királynál is Az én apám. Bármennyire is hihetetlen, nem csak az anyáknak, de az apáknak is van ünnepnapja: vasárnap tartják az Apák Napját. Az apák megünneplését az Amerikai Egyesült Államokban kezdeményezték a századelőn, 1908-ban tisztelegtek először előttük a nyugat-virginiai '"'■nont templomában. Egy évvel " megemlékezés túllépte a .om kapuit, 1972-ben pedig <ixon javaslatára törvénybe is iktatták az ünnepet. Magyarországon először 1994-ben rendeztek Apák Napját. Ady Endre ismert versével az apákat köszöntjük. APRÓHIRDETÉSÉT TELEFONON IS FELADHATJA a Békés Megyei Hírlapba! (66) 527-222 ________Tűzhajadonok földjén Mongóliában________ Hentij-expedíció a nomádok között Mongólia. Dzsingisz kán, sámánok, a tej illatú puszták és a vaj arcúak hazája. Mi, átlagemberek körülbelül ennyit tudunk erről az országról, pedig őseink nomád életmódja és hitvilága talán közel állt a hagyományokat ma is őrző mongol néphez. A nyáron az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Bölcsészettudományi Kar Belső-ázsiai Tanszékének irányításával hat mongol szakos — köztük két, Békés megyei szálakkal rendelkező — fiatalember kutatóexpedíciót szervez. Az utazás előkészületeiről, annak céljáról és további terveiről kérdeztük őket. — Utazásunk célja a hagyományos mongol műveltség kutatása és dokumentálása — kezdi a bemutatást ifj. Avar Ákos, a Hentij-expedíció vezetője. — Terepgyakorlatunk helyszíne a Mongólia északkeleti részén található Hentij megye, a világhódító Dzsingisz kán szülőföldje. Hiánypótló jellegű lenne a kutatás, hiszen a tanszék eddigi vizsgálódásai jórészt Nyugat-Mon- góliára összpontosultak. Kelet-Mon- gólia általunk kiválasztott területén évtizedek óta nem járt magyar kutató. Szeretnénk kiemelni, hogy tervezett utunk államiságunk ezredik évfordulója miatt kiemelt szereppel bír, ugyanis szeretnénk hozzájárulni honfoglaló elődeink mindennapi életének minél alaposabb megismeréséhez. —Mongóliára nem a fejlett úthálózat a jellemző, s a terület, amelyet kutatni kívánnak, igen nagy kiterjedésű. Milyen eszközök állnak rendelkezésükre? — Csak és kizárólag a ló. A terület nagy részét erdő és hegyvidék borítja, így más „közlekedési eszközt” nem tudunk használni, s mivel az utat két hónapra tervezzük, komolyan vesszük a felkészülést, vagyis már hónapok óta rendszeresen lovagolunk. — Az expedíció fő célja az anyag- gyűjtés és a dokumentáció. Milyen területeket kívánnak érinteni? — Egy megye regionális szintű vizsgálatára készülünk, ahol mindannyiunknak megvan a saját kutatási célja, ám ezek szorosan kapcsolódnak egymáshoz a hagyományőrzés területén, s majd a későbbi feldolgozás is ezen alapul. Én személy szerint a helyi mesék és népdalok megörökítésére készülök. Az egymástól több napi járóföldre élő népek meséinek, dalainak java része a nomád ember és a természet erőinek szoros kapcsolatáról szól. Kollégáim között Varga Ferenc a hiedelemvilág, s elsősorban a sámánhitű természeti népek területre jellemző sajátosságait fogja dokumentálni. Ezáltal alaposabban megismerhetjük a lovas nomád népek hiedelemvilágát, és így közelebb kerülhetünk őseink hitvilágának megfejtéséhez is. Törcsi Levente Balázs legfőbb célja Dzsingisz kán szülőhelyének, az Ónon folyó forrásvidékének és mitológiai nyugvóhelyének, Burkán—Kaldun hegyének felkeresése, és a személyével kapcsolatos szellemi hagyaték gyűjtése. Balogh Mátyás az út során bejárt hegyek, vízfolyások, hágók, barlangok neveinek eredetét kutatja, s a helyekhez fűződő legendákat, meséket dokumentálja. A cél Dadal járás részletes feltérképezése, nyelvészeti szempontok alapján is. Lengyel Balázs a tabuk szent törvényeivel kíván foglalkozni, hiszen Mongóliában ma is szokás áldozat bemutatása a nevezetes helyek szellemének. Ennek célja a helyi szellemek jóindulatának elnyerése, s e célból állítanak kőből vagy fából úgynevezett „obo”- kat, amelyeken elhelyezik a vértelen, illetve véráldozatokat. Bánfi Balázs egyfajta kultúrközi összehasonlítást szándékozik előkészíteni az út során, mely elsősorban antropológiai alapokon nyugszik. Pszichológiai eszközök használatával mérné fel a lovas nomádok bizonyos szociokulturális jellemzőit, s mivel a területen még nem történt hasonló jellegű kutatás, így hiánypótló adatokat gyűjthet kollégánk. — Úgy tudjuk, hogy Mongóliának e területe pestissel fertőzött. Fel lehet készülni erre, van valamilyen ellenszer? — Valóban fertőzött a terület, méghozzá mind a bubo-, mind a tüdőpestis megtalálható. A mormotavadászok között elterjedt, mivel a mormota bolhája teijeszti a betegséget. Ellenszere elsősorban az elővigyázatosság. Nem fogunk vadászni és megpróbáljuk a húsát is elkerülni, a nomádok között viszont akaratlanul is találkozunk vadászokkal. Védőoltás nincs ellene, antibiotikummal lehet kezelni. Mi azonban igyekszünk vigyázni magunkra, összegyűjteni az anyagokat, hazatérve pedig rendszerezzük, s utána újra visszatérünk a pusztákba. Hiszen aki egyszer tüzet gyújtott Burkan- Kaldun hegyén, az többé nem szabadul a hely szellemétől. Tusjak Marianna Egy negyvennyolcas lovassági honvédszázados emlékezete Százhetvenöt éve született id. Terényi Lajos ügyvéd, alispán Hont vármegyében született, de rövid élete felét Gyulán élte le idős Terényi Lajos ügyvéd, alispán, az 1848/49-es szabadságharc honvédszázadosa. Gazdag munkásságával nevét beírta Békés vármegye történetébe. Méltó arra, hogy emlékezzünk rá születésének 175. évfordulóján. Id. Terényi Lajos édesapja ipolyi és terényi Stummer Ferenc, Hont vármegye főbírája. Édesanyja Szmrecsányi Árzéna, aki szülei házában, a Léva melletti Horvátiban hozta világra második gyermekét, Lajost 1825 június 14-én. (Első fiuk, Ipolyi Arnold, művészettörténész, nagyváradi püspök volt.) Terényi tanulmányait Korponán és Selmecen végezte, majd Pesten és Nagyszombaton tanult bölcsészetet, Pozsonyban pedig jogot. Egy évvel az oklevél megszerzése után, 1844-ben Gyulán ügyvédi irodát nyitott, de kezdettől fogva vonzotta a közszolgálati pálya. Nagybátyja, Stummer János csabai főszolgabíró, majd alispán-helyettes egyengette lépéseit. Terényi 1848-ban lovas nemzetőr tisztnek állt be, csapatával a Délvidéken, Nagybecskereknél és Neusinánál vívtak kemény harcokat, majd az erdélyi hadjáratban vett részt, ahonnan azonban 1848 végén sebesülten, betegen jött haza Gyulára. 1849 elején az orosházi járás főszolgabírája lett, majd 1849 júniusában Békés vármegye alispánjává választották. A világosi fegyverletétel után Komáromba ment, ahol Klapka századosnak nevezte ki. Komárom kapitulációja után Hornban, Békésben és Moldvában bujdosott. 1851 végén tért vissza Gyulára, egy évvel később feleségül vette Beliczey Máriát, házasságukból öt gyermek született. Terényi ezt követően gazdálkodással foglalkozott. 1854-ben Almásy Pál és Csomortányi titkos szövetséget kötött a 48-as alkotmány visszaállítására. A szimpatizánsok névsorában Terényi Lajos neve is szerepelt anélkül, hogy ő tudott volna róla. Az osztrákok letartóztatták, és börtönbüntetésre ítélték. Rokonsága áldozatok árán azonban egy év után kiszabadult. Hazatérése után újból gazdálkodott, de amikor 1860 őszén megindult a vármegyék szervezése, bekapcsolódott a politikai életbe: alispán lett, majd az orosházi kerület országgyűlési képviselője. Az 1861-es országgyűlésen emlékezetes beszédet mondott, hatására Deák, a Haza bölcse szűkebb baráti körébe fogadta az ellentétes pártállású ifjút. Az ország- gyűlést még abban az évben feloszlatták, Terényi ettől kezdve újból családjának élt. Köz- szereplése csak a gyulai kaszinó elnökségére szorítkozott. Másfél év múlva megbetegedett és 1863. április 6-án, 38 évesen hirtelen meghalt. Halálhíre mély megdöbbenést keltett az egész városban. Ravatalánál br. Wenckheim Béla tartott szép gyászbeszédet, ahol veretes mondatokban ecsetelte az elhunyt tartalmas életét. A gyulai Szentkereszt temetőben helyezték örök nyugalomra, fényképét a Kaszinóban, díszhelyen helyezték el. Nevét azonban hamar elfelejtették, lexikonok nem jegyzik. A rendszerváltás után újból utcát neveztek el róla Gyulán. Felesége, — aki húsz évi özvegység után újra férjhez ment — 1906-ban hunyt el. Első férje, Terényi Lajos mellé temették a Szentkereszt (Kolera) temetőben. D. Nagy András Deák Ferenc, a Haza bölcse szűkebb baráti körébe fogadta PiZ ORSZÁG ELSŐ BETONÚTJA A millennium évében avatják fel Gerendáson — ahol az ország első be- tonútja épült — azt az emlékhelyet, amit a hálás utókor, a ma Gerendáson élők állítottak. A vasárnapi falunapon erre a jeles dátumra is emlékeznek a község lakói. Idézzük fel néhány gondolat erejéig, miért éppen itt és akkor, 70 évvel ezelőtt javították a közlekedés feltételeit az elődök. Az alakuló község legnagyobb gondja volt a földes utak járhatósága főleg ősztől tavaszig. Békéscsaba irányába már a község szélén mély, istrángszaggató partszakasz nehezítette a közlekedést. A legközelebbi állomás, ahova az eladott jószágot szállítani, bevagonírozni lehetett, az Csorvás volt. Az orosházi piacra való bejutás szintén az időjárás függvénye volt. Nem véletlen tehát, hogy már 1926-ban a község képviselőtestülete érdemben tárgyalta egy köves- út megépítésének a lehetőségét. Az elöljáróság tárgyalásokat folytatott különböző pénzintézetekkel, mert a községnek vagyona nem volt. A testület küldöttséget alakított, hogy a pénzügyi kormányzattal tárgyalhasson. Gellény János bíró, Czanik Pál főjegyző, Lavatka József plébános, Birkás Mihály és Bagyinka András gazdák képviselték a községet. A meglévő jegyzőkönyvekből azonban nem derült ki, milyen sikerrel jártak a küldöttek. Annyi tény, hogy az útépítés, a szándéknyilatkozatok megfogalmazása gyakori téma volt a képviselők előtt. Az útépítés mindig drága dolog volt, főleg a kőben szegény Alföldön. A község elöljárói és lakói azonban 1926 és 1929 között mindent megtettek, hogy megépülhessen a szilárd burkolatú út. Ä megoldásban 1929-ben állt be fordulat: a 4 méter széles kőpálya 5 kilométer hosszban 200 ezer pengőbe került, ebből az összegből a kormány 1/3 rész költséget elvállalt, a vármegye szintén és a község is. Gerendás elfogadta a javaslatot, mert a köves- útra égetően szükségük volt. Nagyon nehéz gazdasági viszonyok között született a döntés, de az egyes birtokosokra eső teher alig haladta meg a két pengőt 5 évre (valószínű, holdanként, vagy aranykoronánként). 1930. június 6-ai közgyűlésen ismertették a kövesút irányát: „...közvetlenül a község nyugati szélén, a szeszfőzde előtt el és a csorvási határban a Farkas major felé...” Ősszel már az előkészületek folytak: kitűzték az út nyomvonalát és a kisajátítások zajlottak. A hálás utókor az útépítés 70. évfordulóján állított emléket Gerendáson, a községháza előtt FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A magyar útépítő ipar követve a nyugat-európai fejlődést, a makadám burkolatok építése mellett a betonburkolatok kivitelezésével is kísérletezett (gépi, illetve kézi gépláncos rendszerben). Gerendás — Csorvás határában kiástak egy mély gödröt, amelyből főként azt a hajlatot emelték meg, ami a szeszfőzdénél látható, s így egy szintre egyengették az utat. Nyár elején kezdtek hozzá a kőalapzat kiépítéséhez, majd nagyfokú gépesítés bevezetésével szakaszosan öntötték be betonnal a kialakított „ágyakat”. A köznyelv szerint így készült a „földre fektetett” betonút. A gépsor egy amerikai vállalat tulajdonát képezte, amelyik később Orosháza—Gyopáros- fürdő, Miskolc—Lillafüred, valamint a Balaton körül végzett hasonló útépítést. A gerendási 5 kilométer hosszú be- tonutat a Magyar Általános Útépítő Rt. készítette el egy éven belül, a tapasztalatok szerint kibírta a történelem viharait, az elmúlt 70 évet — miközben jártak rajta abroncsos kocsik és szovjet tankok is. Manapság a nehéz tengelysúlyú kamionok teszik próbára a régi útépítők munkáját. De senkinek nem kell szégyenkeznie, mert az útépítési tankönyvben példaként emlegetett út sok mindent elviselt eddig is. Csete Ilona Betonút az Alföldön A megépült útszakasz teljes hossza: 5000 méter; Az útpálya szélessége: 5 méter. Az Útépítő Rt. azonos területű makadám út építési áráért és 15 éves fenntartási költségért vállalta a beruházást. Az állammal közösen viselt kivitelezési költségekből Gerendás 39 ezer 386 pengőt, Csorvás 16 ezer 880 pengőt fizetett ki. 1932. február 15-ei közgyűlésen a főjegyző bejelentette: a betonút építése befejeződött! Népviseletbe öltözött nomád mongol férfi, jellegzetes kistermetű lovával FOTÓ: SERES ISTVÁN
