Békés Megyei Hírlap, 2000. június (55. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-03-04 / 129. szám

A Békés Megyei Hírlap Melléklete Élete a szervezés Frankó Attila jelenleg saját magát menedzseli 8 Színház Orosházán Thália papjainak zajos nyári sikerei a 8 Trianon A tényeknek már semmilyen jelentőségük nem volt Nóniusz: Kiváló vér, nemesség, erő Újsághír: A tegnap Mezőhegyesen kezdődött nemzetközi díjugrató lo­vasversenyen vasárnap megtekinthető lesz az európai körúton lévő Quito de Baussy is, „aki" 1990-ben a stockholmi világbajnokságon egyéniben és csapatban is aranyérmet nyert, egy év múlva La Bauleben kontinens-első lett, a barcelonai olimpián (1992) pedig bronzérmes csapatban. A Seile Francis fajtájú francia mén sportered­mény indexe ISO 169. Apja, Jalisco, ma a fedezőmének közt a második a világranglistán. Quito de Baussy hazánkban is fedez, 250 ezer forin­tért áll a kancák mögé... Ha már itt tartunk, az esemény, meg a nagyfő­nök jelenléte kapcsán érdemes visszapergetni a mezőhegyesi lóte­nyésztés időkerekét. Van mire emlékezni. Ezt tettük dr. Szollár István segítségével. Dr. Szollár István állatorvos, a je­lenlegi lovas menedzser A múlt század vége felé a gazdasági iparágak kialakításában jeleskedő Gluzek Gyula jószágigazgató mellett, elöljáróban e helyütt sem feledkezhe­tünk még Kozma Ferenc munkálkodá­sáról, akit Ferencz József 1872-ben, második mezőhegyesi látogatásakor miniszteri tanácsossá léptetett elő. Az ő nevéhez fűződik a ménesbirtok lóál­lományának világhírűvé tétele, szobrát tegnap avatták fel újra Mezőhegyesen. És akkor helyben is vagyunk! A nó­niusz másfél évszázadon át a legismer­tebb hazai fajta volt, méltán lett világ­hírű, mégpedig akkor, amikor rájöttek: nem csupán katonalónak alkalmas... Ezért is mondta 1878-ban a párizsi vi­lágkiállítás elnöke: „Magyarország nem kísérletezésről számol be, hanem készen hozza a tökéletest. Itt a középló, Erő és könnyedség, harmónia és báj... Felhatalmazást kérek, hogy külön méltatása iránt kormányomnál lépéseket tehessek.” A nóniusz fajtát a századfordulón a következőképpen jellemezték: „A test nagyságával arányos, kissé durva, félkosfej; középhosszú izmos nyak; középmagas, telt, izmos mar; hosszú hát; középhosszú, néha hosszú és szé­les ágyék; izmos, széles, enyhén lejtős far, amely rövidebb, mint a félvéré. Mellkasa inkább dongás, szügye szé­les, izmos; inai, ízületei a hasonló test­nagyságú európai melegvérű fajták között a legszárazabbak. Járása lépés­ben témyerő, ügetése lendületes, vág­tája rövid. Színe pej, sötétpej, fekete.” Tartotta magát a jellemzés a század első negyedében is, a hosszú távú ver­senyeken (350 kilométer távhajtás, 30 kilométer gyorsasági szakasz) élen jártak a mezőhegyesi lovak, mi több a hatvanas években Magyar Fogathajtó Derby győztes is lett a törzskanca fo­gat. Ám 1961-ben jött egy rendelet — ez már politika —, hogy új sportlovat kell kitenyészteni, a mezőhegyesi nó­niusz tenyészkanca állomány egy ré­szét Hortobágyra irányították át... Hiá­ba kapta meg négy évvel később újra a fajta a „tiszta vérben történő tenyész­tés” feladatát, a sportra (fogatsportra) való alkalmasság nem játszott szerepet a célok között. Kipróbálatlan fedező­mének kerültek a főistállóba, akadt olyan törzsmén, amely 9 évig fedezett, de teljesítményét tekintve semmit sem tett le az asztalra. Kiöregedése után a Nonius XXII-eshez kellett nyúlni, amely még apjánál is gyengébb volt... Ez — más tényezőkkel együtt — oda vezetett, hogy ma a nóniusz fajtáról az általános kép: „A legegyöntetűbb fajta ugyan, de jobb esetben is csak mező- gazdasági munkára használható.” Az 1962-ben, Mezőhegyesen ma­radt, jó munkakészségű tenyészkan- cák jelentős része az állami gazdaság kerületeiben vegyes fogatolási felada­tokat látott el, így a legfeljebb idős ko­rukban egy-két csikót ellő, lezsarolt (!) kancák után nem lehetett nagyobb létszámú utódot nyerni és terebélyes kancacsaládot kialakítani. A nehezen tanítható gyenge munkaképességű „Némelly embernek az egész esze abban áll, hogy soha semmit nem próbál, és minden próbatételrül már előre mindég azt jövendö­li ’ E bizony, meglássák, nem fog menni. — és minekutánna uj dol­got alig, vagy csak ritkán lehet egyszerre végbe vinni; illy prófétá­nak többször van igaza, mint nem, mellynek következtében a ’Soka­ságnál nagy hitele is szokott lenni. Az embereknek ezen osztálya a leggyűlöletesebb..." ,,’A’ Lótenyésztés gazdaságbeli Tárgy, melly Hasznot nem ád — sikertelen; ’s azért — ha a lótenyésztés sikerét látni akarjuk; — a Haszon, a’ Nyereség Lehetségét mentül hihetőbbé tenni törekedjünk,. (Széchenyi István: Lovakrul, 1928, szemelvény a „Mit kellene tehát ne­künk tenni?” című fejezetből, szó szerinti szerkezetben.) A mezőhegyesi nóniusz kancák viszont fiatalon ménesbe ke­rültek, így aztán rendszeres és szak­szerű fedeztetésük nyomán ők adták a nagy számú utódokat és nem a dolgo­zó, jó képességűek. Az eredmény: sú­lyos kontraszelekció. Az elvárás mára természetesen megváltozott. Mezőhegyesen olyan nóniusz fajtát szeretnének tenyészte­ni, s ez a tendencia el is kezdődött, amely magán hordozza az eredeti jelleget, de megfelel a fogatsport követelményeinek is. Tenyésztésbe csak olyan egyedeket visz­nek, amelyek már bizo­nyítottak a versenyeken. A szelekció már öt éve elkezdődött, amikor a durva küllemű, súlyos lábszerkezeti hibás egyedeket kizárták. Ép­pen ilyen fontos a meg­felelő mének felderíté­se, olyanoké, mint az öt éve idekerült Doliart, a holland fekete sportfél- vér, vagy a Westfaliából származó jegytelen fe­kete telivér, Ákitos. A szakértők úgy tartják, közeledik az idő, amikor az újra jó irányba terelt tenyésztés ismét piacképes fajtává válik! Az utolsó tíz év „legjegy- zettebb” lovai: Randi, ő” jelenleg Nagy-Britanniában, a világ egyik leg­ismertebb lovasánál, John Whita- kernél van, és Hermina, vele a hama­rosan sorra kerülő hortobágyi kor- osztályos Európa-bajnokságra ké­szül a mezőhegyesi Pi­roska Zoltán. Egyébként jelenleg kétszáz lovat tartanak a Ménesbirtok Rész­vénytársaság ménesé­ben,. további negyven­négy, ugró, illetve fo­gathajtó versenyekre készülő lovat pedig a sportoló istállóban ápolnak. Ezen a hétvé­gén „hazai pályán” Hermina és Nissan Olimpia mutathatja meg tudását. Két má­sik mezőhegyesi lovat, Ivettet és Igazánt nem helyi versenyző lova­golja. Fábián István Kozma Ferenc (1826- 1892) miniszteri taná­csos, őfejlesztette világhí­rűvé a lóállományt ■ : : : .. 1 .ISIillil...1 lllllllllllllli ■■■■■ A MÓL MA NEM EMEL ÁRAT A MÓL holnap sem emel árat. Holnapután sem. Lenyilat- kozták a főnökök, a vezér is, az elnök is. Lovagiasan meg­ígérték, önmérsékletet tanúsítanak. Végül is igazuk van. Amennyit lehetett (képük elbírt), emeltek a múlt héten. Mi­nek a héten is, meg a jövő héten is. Egy hónapra (nekünk egy évre) elég ennyi. Figyelem a pártokat, a politikusokat, a médiát. Mindenki a MOL-t püföli. Ráverik a balhét. Még kormánypárti oldalon is igyekeznek a MÓL elleni hadjáratból poli­tikai hasznot húzni (mintha nem a mostani kormány hajtotta volna végre a cég élén a fejcserét, mintha nem az ő emberei ülnének ma ott). A pénzügyminiszter az olajtársaság elnöké­vel tárgyal, az államtitkár nyilatkozik, hogy az államnak sem­mi haszna a benzináremelésből, végül felszólítják az olajtár­saságot, csökkentse az árait. Vagyis sugallják — ki nem mondják! —, hogy tisztességtelenül járt el a MÓL. Csakhogy a Versenyhivatal sietve leszögezi, az olajosok nem sértettek versenytörvényt, nem éltek vissza monopolhelyzetükkel. Az embernek ezek után olyan érzése támad, mintha ket­tős játék folyna itt. Az egyik a nyilvánosságnak szól, a má­sik a háttérben zajlik. Miközben a politikusok a közvéle­mény előtt meg-megsuhintják korbácsaikat, a háttérben csendben megveregetik a MOL-vezérek vállát: „Szép volt, fiúk!” De sejteni itt mást is. A MOL a magyar ipar zászlóshajója. Sorra építi benzinkútjait Romániában, Szlovákiában, felfalja a horvát vagy szlovén, majd a szlovák vállala­tot, s ha így folytatja, maholnap Közép-Euró- pa meghatározó olajtársaságává növi ki ma­gát. A nyugatiak közül már most lekörözte az OMV-t, s nem lehetetlen, hogy további pia­cokat is szerez. Feltéve, hogy lész hozzá ele­gendő tőkéje! Nagy kérdés, nem arról van-e szó, hogy az olaj vi­lágpiaci árának emelkedését kihasználva, a MOL most j,felszívta” magát? Erősít, hogy tovább léphessen. Hogy ne csak innen vigyenek ki profitot, hanem végre egy magyar cég is hoz­zon máshonnan, esetleg nyugatról? Meglehet. Ráadásul miköz­ben a magyar adófizetők nyögnek a benzinár terhei alatt, a nyu­gati turistáknak a kétszázötvenvalahány forint még mindig ala­csony. Aligha hiszem, hogy a turistaszezon kezdetén a MÓL je­lentősen visszalépne az áraival. Nincs ezzel baj, sok mindent kibírtunk már, csak nem kellene odafonn farizeusként viselkedni. Szóból ért a magyar, meg kell mondani neki, nekünk, minek mi az ára. Még ha százalékokat is jelent lefelé a népszerűségi listán. Árpási Zoltán „Szép volt fiúk!” tJ&M •xSsSSSSS «Sít : 1| is g#: 1 Gyula, 1905. Egy ritka szép képeslap a róm. kath. Főgimnázium (ma Karácsonyi János, egy időben Erkel Ferenc gimnázium) épületéről. Uralja a teret, meghatározza a környék arculatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom