Békés Megyei Hírlap, 2000. június (55. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-17-18 / 140. szám
2000. június 17-18., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9 „Köszönöm Istenem, hogy gyermekekkel áldottál meg” Egy tizenegy éves fiú az édesanyja betegségéről Engem Ivánkának hívnak, és tizenegy éves vagyok. Van négy testvérem, közülük Borisz az ikertestvérem. Amikor ez a dolog édesanyámmal történt, még csak hétéves voltam, ó' pedig harminckilenc. Mindig vidám édesanyám egyik pillanatról a másikra egyszer csak sírni kezdett, a megszokottnál gyakrabban ölelgetett meg bennünket, és ilyenkor még jobban potyogtak a könnyei. Nem tudtuk a dolgot mire vélni, kérdően néztünk rá: „Csak nem voltunk túlságosan elevenek?”. Válaszként sajnos nem azt kaptuk, amire számítottunk, mert ő valami betegségről kezdett el beszélni, ami miatt kórházba kell mennie. Egy teljes napon át csak pakolt, szervezett, hogy a mi iskolába járásunk az ő távollétében is zavartalan legyen. Szerencsére mindenről beszélt, amire kíváncsiak voltunk, és úgy magyarázott, hogy mindent meg is értettünk. Sírva, örülve mondta el, hogy nem is gondolta, jelentéktelennek tűnő tünetei súlyos, veszélyes betegség kezdetét jelentik, ám ha siet a kórházba, jó esélye van a gyógyulásra és a nagy baj megelőzésére. Akkor már értettem, lehet sírva örülni, tehát ha igyekszik, és beleegyezik a méhét eltávolító műtétbe, akkor semmi rossz nem történhet. Úgy fogalmazott, ez az első próba, amit ki kell állni, mint a mesében. Mi már elég nagyok voltunk ahhoz, meg sokat beszélgettünk édesanyával, hogy tudjuk, mit jelent a méh, és sejtsük, mit jelenthet az egészség és mit a betegség. Láttam, nagyon helyt kell majd áll- nom, és szerettem volna segíteni, hogy édesanyám egy kicsit megnyugodjon, ezért a következőt mondtam neki két ölelés között: — Édesanya! Én odaadom az életemet neked, csak gyógyulj meg! Erre válaszként az ölébe vett, és ha láthattam volna az arcát, elcsodálkoztam volna, milyen hatalmas elszántság, szeretet és hála árasztotta el. Azt súgta a fülembe: meggyógyulok értetek, Ivánkám. Azután számoltunk is egy kicsit, kíváncsiak voltunk, vajon öten hány napot laktunk édesanya hasában. Végeredményül három év, azaz harminchat hónap, tehát körülbelül ezemyolc- van nap jött ki. Megállapítottuk, hogy ez szép teljesítmény. Ennyi idő után vettünk búcsút első otthonunktól. ’ A „kórházmesétől” teljesen meg voltunk döbbenve, de látogatáskor édesanya így fogadott bennünket: — A kórházban jó! Végre meg vagyok nyugodva, mert jókor vagyok jó helyen! Azt is mondta, már nincs mitől félnie, és mosolygott. Úgy láttam rajta, hogy teljesen elhiszi, amit mond, és ez az érdekes fajta biztonságérzés ránk is átragadt. A kérdőjel azonban csak ott maradt a tekintetünkben (hogy lehet jó, felvágott hassal kórházban feküdni?), ezért magyarázni kezdett: — Jókor? Az idő! Csak az idő! Nem holnap, nem a jövő héten, nem majd egyszer, nem majd ha ráérek! Az idő egyet jelenthet a gyógyulással. A jókor nem más, mint esély, lehetőség az igazán remekül fejlődő orvostudománynak, hogy sikerre tudja vinni a maga dolgát. Jó lehetőség a kegyetlen idővel való „kibánásra” a szűrővizsgálatok sokasága, bár még mindig sokan rettegnek attól, ami majd esetleg kiderül. És a kis alattomos apró tünetek... Bizony, nem múlnak el majd maguktól, még akkor sem, ha igyekszünk vele nem foglala szemére, nehogy kiégessék!”. Az egész szerkezetet még le is rajzoltattuk vele, hogy tudjuk, biztonságos a dolog. O pedig mosolyogva megnyugtatott bennünket: ilyen a második próba. Viszont megtudtunk ismét egy sor új dolgot, mire is jó a kobaltsugár, mi a sugárterápia, mi a sugárterápiás bunker, és miért van édesanyának mindig hányingere, hasmenése, miért fáj és piros bizonyos helyeken a bőre, miért iszik ginzengteát, Béres-cseppet, miért fáradékony, szóval, világossá vált, hogy sok dolga van a mi édesanyánknak a gyógyuláshoz vezető úton. Azt súgta a fülembe: meggyógyulok értetek, Ivánkám (Képünk illusztráció) kozni. Mindezekből már csak a „jó helyen” következik, vagyis tudnom kell, hol tudok meggyógyulni, illetve hol tudnak meggyógyítani. Látjátok, ezért vagyok jó helyen! Tudom, jól jön majd a sok gyógytea, a „csodaszerek”, sokat segít az őszinte imádság, a pozitív gondolkodás, ezek igen jól kiegészítik a szakszerű orvosi kezelést. No és a család „segítő keze”. Milyen jó volt édesanyának arra ébrednie, hogy a testvére folyamatosan suttogja gyógyító szavait, választ nem Édesanya! Én odaadom az életemet neked, csak gyógyulj meg!” várva rájuk. „Meggyógyulsz”, „minden nap könnyebb lesz” — ezek voltak a varázsigék. S a varázsigék idővel szép lassan komoly elhatározássá nevelődtek édesanyában: „Meggyógyulok, minden nap könnyebb lesz” — ismételte rendületlenül. A jó helyen és a jó időben történő kezelések sorában a kórház után újabb dolog keltette fel érdeklődésünket. Sugárkezelés. No, az biztosan valami borzasztó lehet, igen rosszul hangzik. Mi Borisszái édesanyát óvandó, fel is hívtuk a figyelmét, hogy: „vigyázzon A harmadik próba „kiállásában” édesanyáé volt a főszerep, de mindig mondta, hogy ez a műsorszám nélkülünk sosem jött volna létre. Úgy látjuk, most már a „kedve is meggyógyult”, igaz, mi mindig vigasztaltuk, hogy ne szomorkodjon, amiért nem lehet több kisbabája, azért ő ugyanolyan értékes, mint volt, a papa felesége, a mi édesanyánk. Észrevettük, hogy gyakran van melege, ilyenkor tiszta piros volt az arca, és úgy látszott, mintha mérges lenne valamiért. Ijedtségünket látva megnyugtatott bennünket, hogy csak átmeneti kellemetlenségekről van szó, és ez olyan hormonok hiányától alakult ki, amelyeket eddig a petefészkei termeltek. A gyógyteák ha lassan is, de ebben is segítettek. Ezt legelőször a nevetésén vettük észre, ami végre a régi volt, és amit már annyira hiányoltunk. Vidámságát anyukájától, a^ mi Mamócinktól örökölhette, mert Ő is mindig jókedvű. (Milyen sokat segített Mamócika is nekünk! A Papa dolgozott ránk, és amíg édesanya gyógyult, nagymamánk volt a második anyukánk.) Kezdtük már megszokni édesanyát a gyógyteáival, ám ismét valami szokatlanra bukkantunk a konyhában. Először gyanakodtunk, de feltétlenül meg kellett kóstolnunk a készülő újdonságokat, amik nem is néztek ki olyan rosszul. Ettől ti is egészségesebbek lesztek jelszóval mára mindannyian megszerettük és élvezzük a „reformdiétát”. (Kedvenceink a frissen préselt gyümölcslevek, mézes teák, magos zsömlék, barna rizs, barna kenyér, fehér husik, párolt zöldségek, savanyú káposzta, és még sorolhatnám.) Még tartott a sugárkezelés, amikor édesanyánk nagy újdonsággal várt bennünket: klubtag lett. Ebbe a klubba édesanyához hasonlóan olyan emberek járnak, akik valamikor betegek voltak, és már majdnem vagy teljesen meggyógyultak. Havonta találkoznak, és megfigyeltük, hogy édesanya mennyire felfrissülve érkezik haza. Előálltunk az újabb kérdéseinkkel. — Itt mindig betegségről beszélgettek? — Nem, gyerekek, ellenkezőleg! Mindig egészségről! — És mit csináltok még? — Mindent, ami kell az egészséghez. Életmód-előadásokat hallgatunk, gyógy- tomázunk, közös programokat szervezünk, finomakat eszünk-iszunk, tombolázunk, sokat nevetünk, és ünnepelünk is: névnapot, szülinapot, nőnapot, karácsonyt. Mindez nagyon jól hangzott ahhoz, hogy boldogan tegyünk eleget annak a meghívásnak, amit édesanyával együtt kaptunk a legutóbbi karácsonyi ünnepségre. De jól éreztük magunkat! Édesanyánk szerencsére nem ment vissza dolgozni, és úgy érezzük, ez bizony mindannyiunknak igazán jó. Jó neki, mert nem fárad el annyira, és szerinte nagyszerű itthon lenni. Jó nekünk, mert sokat tud velünk beszélgetni, és van ideje mindenre, ami velünk kapcsolatos. És jó a Papának, mert így mindig van vasalt inge, és nem neki kell a család ügyes-bajos dolgait intéznie. Történetem végén megkértem édesanyát, hogy írjon valami szép dolgot befejezésül. — Köszönöm Istenem, hogy gyermekekkel áldottál meg, és általuk édesanya lehettem. Köszönöm, hogy örömeimben és gondjaimban is velem voltál és velem vagy. Köszönöm, hogy tudást, ügyességet és orvosi hivatást adtál annak az embernek a kezébe, aki világra segítette mind az öt gyermekemet, és most engem is új élettel ajándékozott meg. Köszönöm, hogy segítettél türelmesnek lennem, és akarattal, elszántsággal, őszinte hittel bízhattam gyógyulásomban. Köszönöm, hogy továbbra is odafigyelnek rám, és hogy az orvosi ellenőrzések után megnyugodva mehetek haza a családomhoz, és határtalan örömmel léphetek be az ajtón, így ujjongva: MEGGYÓGYULTAM!!! G. Ivánka, Gyula Ajánló CD-sikerlista 1. Natalia Oricro (filmzene) 2. Bravo Hits 29. 3. Sterbinszky: Megint egy nyár a flörtben I-II. 4. Thalia II. (filmzene) 5. Tommyboy: Boatparty 2000 6. Britney Spears: Oops!...I did it again 7. Bon Jovi: Crush 8. Eric Clapton — B. B. King: Riding With Die King 9. Hobo Blues Band: Gyöngy a sárban 10. Roger Hudgson: Open Hie Door (Rock Island) Film The Story Of Us A magyarul Velem vagy nélküled címre keresztelt romantikus filmben Bruce Willis és élete párja, Michelle Pfeiffer tizenötévnyi házasság után érzi úgy: nincs tovább. Vagy mégis? A film klasszikus gitárjáték alapú zenéjét Eric Clapton és Marc Shaiman szerezte és adja elő az azonos című albumon. Könyv Jókai Mór / Jókai és szülővárosa Első hallásra meglepő, hogy szarvasi helytörténész ír Jókai Mór életéről könyvet. Magyarázatképpen: Jókaiban Szarvas a díszpolgárát tiszteli, továbbá a szerző Szilvássy László rajongója az írónak. A nagy mesélő élete kész regény, tollhegyre kívánkozó téma. Szilvássy nem életművet elemez, hanem a hús-vér ember élettörténetét írja le, bemutatva a felnőtté és íróvá érését, a szabadság eszményéért lelkesedő közéleti embert, s a mélyérzésű férfit, aki a világ ellenében is kitart választottja mellett. Mivel az író egyéni sorsa elválaszthatatlan a 19. századi magyar történelemtől, így lett a könyv lenyomata a szabadság- harcnak és az azt követő időszaknak. A kötet második fele a Jókai és szülővárosa címet viseli. A szerző Vermes Gábor arra keresi a választ, Jókai mit ad vissza regényeiben a gyermek- és ifjúkora komáromi színhelyeiből? A kötetet Jókai Mór születésének 175. évfordulójára Komárom Város Önkormányzata adta ki. Megvásárolható, illetve utánvétel megrendelhető a komáromi polgármesteri hivatalban. dé • Kedves Fiatalok! Zenei játékunk folytatódik. A kérdésre adott helyes válasszal két darab Tliália kazettát lehet nyerni, melyet a békéscsabai Rock Island Hanglemezbolt ajánlott fel. Kérdésünk: Melyik film zenéjének előadója található az albumon? a) Kamilla b) Vad Angyal c) Rosalinda A helyes válasz betgjeiét írjátok fel a levelezőlapra! A megfejtést legkésőbb június 22-én agátok postára! Címünk: Békés Megyei Hírlap, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írjátok rá: Zene! Zene! A múlt heti rejtvény megfejtése: b) Ne sírj! Nuertesek: Bacsjánszki László, Békéscsaba, Filó Bernadett, Csárdaszállás. A nyereményt a Rock Island Hanglemezboltban lehet átvenni (Békéscsaba, Andrássy út) . Figyelem! Játékunk már az interneten is olvasható. Keressétek a www.bmhirlap.hu weboldalon! Békéscsaba, Andrássy út 42. Tel.: 324-193. Kondoros, Nagyszénási út 2. _ Nyitva: héttőtől péntekig MKAKtB kivi 9-18-jg, szombaton 8-13-ig. ti IMJflKtö-itéUmH hú a szenzációs ❖ 4, 5 m-es padlószőnyegek . már (és még mindig) 490 Ft/m2 (áfás ártól) ❖ 2, 3, 4 m-es padló PVC-k 390 Ft/m2 (áfás ártól) ❖ exkluzív padlószőnyegek (4, 5 m-es) 1790 Ft/m2 helyett 1290 Ft/m2 (áfás áron) ❖ gépi perzsaszőnyegek óriási szín- és méretválasztékban 1590 Ft/m2 (áfás áron) *Ha esz, ka tél oaqy midé, a /Ueíakeml miniig fél jár! ERSTE-közlemény Az ERSTE BANK HUNGARY RT. ezúton tájékoztatja tisztelt ügyfeleit, hogy a 2000. július 1-jétől bevezetésre kerülő új számlavezetési rendszerre történő átállás időszakában bankfiókjai a következő nyitva tartással működnek: 2000. június 30. (péntek) 2000. július 3. (hétfő) 2000. július 4. (kedd) 2000. július 5. (szerda) 2000. július 6. (csütörtök) 2000. július 7. (péntek) 8-12 óráig* bankszünnap bankszünnap 8-14 óráig* 8-14 óráig* 8-15 óráig ■'Bankszünnapnak nem minősülő korlátozott nyitva tartás: korlátozott fizetési forgalom, készpénzt vehet fel, vagy fizethet be. Azonban nem lesz lehetőség új számla nyitására és betétlekötésre, és egyéb szerződéses kondíciók megváltoztatására. További Információért keresse a bankfiókokban elhelyezett Hirdetményt. Megértésüket és türelmüket köszönjük! Első a biztonság.