Békés Megyei Hírlap, 2000. június (55. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-17-18 / 140. szám

2000. június 17-18.. szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Tűzhajadonok földjén Hentij-expedíció a nomádok között 8 Terényi Lajos emlékezete Százhetvenöt éve született a negyvennyolcas lovassági honvédszázados Egy fiú édesanyja betegéséről „Köszönöm Istenem, hogy gyermekekkel áldottál meg” „Mihály és Gábor hozta Istvánnak a Szent koronát” Talán nem túlzás azt állítani: történelmi nap szűkebb pátriánknak, a béké­si tájnak a mai, amikor Szarvason a köztársaság miniszterelnöke millenni­umi Szent korona-szobrot avat, Mihály Gábor munkáját. Nekünk, befoga­dóknak általában nincs módunk végigkísérni az alkotás folyamatát. Talán nem is fontos, hiszen amit elkészülve látunk, úgyis önmagáért beszél. Kivé­telek persze adódnak... A művész Százados úti műtermében, az utolsó szoborszemlén. Képünkön (szemben, balról jobbra): Babák Mihály és Domokos László, a közgyűlés elnöke A Békés megyéből elszármazott szob­rásszal akkor beszélgettünk, amikor még javában dolgozott élete talán leg- megtisztelőbb megbízatásán. Mihály Gábor: „Ennek a csengőnek az eredetijével vezeti Juan Antonio Samaranch a NOB elnökségi ülése­it” D-FOTÓ: SUCH TAMÁS — Gábor! Itt állnak a Százados úti műteremben, egy hatalmas csarnok­ban a kicsinyke szobrok, az igazinak még csak előképei, a ,,gyermekei”. Bi­zonyára naiv kérdés, de már ilyenkor is képes elhelyezni az „igazit” majda­ni miliőjében? — Ha rápillant erre az öt munkára, talán érzékelhető, hogy ezek éppen olyan pontosak, precízek, mint az, amelyik majd a végleges helyére ke­rül. Kétségtelenül az a legfontosabb, hogy hosszú, belső vajúdó töprengés után, ha nem is teljességében, de meg­szülessen az ember agyában a szobor. Innen kezdve mindkettő egyformán fontos, a kisebb természetesen meg­előzi kivitelezésben a véglegest, de már az első hegesztésnél, formázásnál arra gondolok: milyen is lesz, hogyan is mutat ez majd nagyban? — Attól a naptól kezdve dolgozott az agyában a Szent korona-szobor, hogy három éve öt pályázó közül el­nyerte a megyei közgyűlés megbízá­sát? — Igen is, meg nem is. Az írókhoz hasonlóan, engem is egyszerre több feladat foglalkoztat. Érdekes módon azonban amikor a zsűri, illetve a meg­rendelők bizonyos részletekben módo­sították az általam bemutatott „min­tát”, a fejemben azonnal járni kezdett, hogy is legyen akkor... Azt csak mel­lékesen mondom, hogy Szarvasra egy másik szoborral is pályáztam, de nem azt választották. Természetesen a „Szarvas-variációt” sem akarom elfe­lejteni. —Ha nem kulisz- szatitok, hogyan pattant ki fejéből a Szent korona-terve­zet? — A Szent koro­náról kiadott képes albumban, de egye­bütt is olvasható — ezt ábrázolások is alátámasztják —, hogy a legenda sze­rint Mihály és Gá­bor, a két angyal szállt alá a magas­ból, s hozták István­nak a koronát. Hogy engem történetesen Mihály Gábornak hívnak, az puszta véletlen... Nem tör­tént más, mint ezt az érkezési pillana­tot formáztam meg az én ízlésemmel, tehetségemmel, legjobb szakmai tudá­sommal. Nagyon fontosak az arányok, továbbá, hogy jó anyagismerő legyen az ember. Ezt például aranyból nyil­ván nem lehetett volna elkészíteni, már praktikus okokból sem, noha ti­zenegy méter magasan emelkedik ki az oszlop tetejére illesztett korona a Körös vizéből... Igyekeztem olyan műszaki megoldásokat alkalmazni, hogy a látvány nagyban is hasonlítson a kicsiéhez, beleértve az 1 milliméte­res rézlemezből készült angyalokat és a fúvott üveggel helyettesített drága­kő-díszeket. Babos László festő-szob­rász barátommal egy kicsit statikusok­ká is váltunk, hiszen különleges fel­adatot jelentett kitalálni, hogy a szer­kezet biztonságosan elbírja önmagát. Gondolni kellett az időállóságra is, ügyelve olyan látszólag apró részletre is, hogy ne tudjon rajta madár megte­lepedni. — Nem mehetünk el egy különleges munkája mellett. Az Ón által készített díszcsengő, itt a kezében Pierre Coubertint, a modern olimpiai játékok megálmodóját idézi. Tanúsíthatom, gyönyörű a hangja is... — Amennyire tudom, Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke ezzel vezeti a testület tanácskozásait a világszerve­zet lausanne-i székházában. Története természetesen ennek is van. Amikor 1998 nyarán Budapesten járt Sama­ranch úr és felavatta a Népstadion dísztermében Né­meth Imre olimpiai bajnok mellszobrát, amit történetesen én készítettem, mindvé­gig a mellszobor- avatóra invitáló'csen- gőről beszélt. Akkor megkért, ha lenne módom rá, készítsek egyet nekik is. — Vízfüggöny, esti megvilágítás. Mint Babák Mihály szar­vasi polgármestertől tudjuk, a kormány je­lentős összeggel tá­mogatta az emlékmű felállítását. — A szobrásznak az a dolga, hogy alkosson, a szervezőknek, hogy szer­vezzenek. Természetesen amikor a szarvasi polgármesteri hivatalba kosság is megismerhette a kisebb vál­tozatot, még nem vonta be vízfüg­göny. Azt hiszem, egy kicsit a régió jelképévé válik majd a szobor, hiszen a Békés megyébe érkezők találkoznak vele, afféle első benyomásként az or­szágrészről. Ezért a jelentősége túlnő egy helyi kezdeményezésen, és az év­században bennünket követő utódok számára is jelkép lesz, megérdemli te­hát a kiemelt figyelmet. — Ha jól tudjuk, nem a szarvasi az egyetlen ünnepi szobra az idén... — Két másik millenniumi alkotás is készül a megyébe. Az egyik az au­gusztus 20-án Csorváson felavatásra kerülő, szintén Istváni jelenetet ma­gán hordozó díszkút. A felkérést örömmel vállaltam, hiszen a szom­széd faluban, Csanádapácán gyere- keskedtem. Szintén dolgozom a jövő nyáron, Tótkomlóson felállítandó munkámon, amely a koronázási jele­netet ábrázolja. Fábián István Névjegy Született: 1942-ben, a Nagyvárad melletti Székelyhídón. Pályája: Csanádapácán, majd Orosházán járt iskolába, a Táncsics Gim­náziumba. Elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, ahol Mikus Sándor volt a mestere. Budapesten él, minden jelentősebb hazai és számos külföldi ki­állításon szerepelnek munkái. Közel ötven köztéri szobra áll Magyarorszá­gon, de Szöulban és Lausanne-ban is gyönyörködhetnek alkotásaiban. Ez utóbbi világhírűvé tette, hiszen a Kerékpárosok című munkája a NOB vi­lágmúzeumának kertjében áll. Elismerései: Munkácsy-díj (1979). Róla írták: „Több egyedi vonása mellett van egy, csak rá jellemző: a narratív (elbeszélő) jellegű szobrokat ötvözi a plasztikai elemmé változta-. tott építészeti elemekkel...” (Dr. Bereczky Loránd művészettörténész) ppg HH PPl m PPWP wmmmm ■HM Egy rendőr ezredes letartóztatására Rajk Lászlóval történhetett hasonló. Jöttek a kollégák, fegy­veresek és udvariasan felszólították: kövesse őket. A többit tudjuk. Persze ma más világot élünk, nincs „többi”. Csak a sima történet: őrizetbe vették a rendőr ezredest. A fegyvere­sek, a mostaniak, ha lehet, még udvaria­sabbak voltak, mint 1949-ben a Rajkért érkezők. Azok nem tudták, ezek sejtették, hogy piszkos ügy részesei. Ma már nyilvánvaló, a Pallag-bizottság munkájának következménye az őrizetbe vétel. Azt is tudni, hogy két bűnöző vallomása-állítása adott alapot a rendőr ez­redes elhurcolására. Olyan vád előráncigálása, amelyet már évekkel ezelőtt többször és minden részletre kiterjedően ki­vizsgáltak és megalapozatlannak találtak. Mostantól félni kell. Jön két tanú, és azt állítja rólam, ró­lad, róla, hogy másfél milliót... Aztán jönnek a kommandó­sok. Mert rólunk is feltételezhetik, hogy az utcai harcosok védenek bennünket. A belügyminiszter, az országos főkapitány hallgat. Azt hiszik, egy kisrendőr, egy városi kapitány, egy megyei rendőr ezredes elvesztésével megmenthetik a testület becsü­letét. Remélik, helyesen cselekszenek, amikor rezzenéste­len arccal tudomásul veszik, hogy magas rangú beosztottju­kat bűnöző módjára lefogják, csaknem bilincsbe verve fog­dába dugják, s napokat váratják az első kihallgatásig. Politikai játszma ez a javából. Mi mással lenne magya­rázható a látványos akció, az indoklásul pofánkba vágott magyarázat: azért kellettek a kommandó­sok, mert attól lehetett tartani, hogy utcai harcosok védik a rendőr ezredes házát. Miféle rendvédelmi szolgálat, miféle kommandós társaság az, amelyik nem tudja, kik sertepertélnek (sertepertélnek-e egyáltalán) a ki­szemelt áldozat háza körül? Erre mondta hajdani kollégám: „Na, ne marháskodjunk már!” És mire volt jó az egész őrizetbe-vételesdi? Mennyivel korrektebb lett volna a rend­őr ezredes felrendelése Budapestre, azonnali kihallgatása- maghallgatása, ügyének rövid úton való lezárása! Igaz, an­nak nincs hírértéke, nem lehet felmutatni látszateredményt, s nem tereli el a figyelmet egyes pártok hónapok óta daga­dó botrányairól. A rendőr ezredest hírbe hozták. Lefogásának körülménye­it és a hatalom ördögi köreit látva nehéz elhinni, hogy vissza­térhet hivatalába. De amíg ellene szóló bizonyítékokat nem látunk, higgyük el, hogy ártatlan. Ennyi joga még egy rendőr ezredesnek is lehet ebben az országban. Árpási Zoltán ' ' ' '' iÜ g£ + g' Mostantól félni kell. Gyula, 1940. Pénzügyigazgatósági palota. A Petőfi tér képen látható részle­te nem sokat változott: megnőttek a fák, felállítottak egy szép szobrot, s odake­rült az országzászló

Next

/
Oldalképek
Tartalom