Békés Megyei Hírlap, 2000. május (55. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-13-14 / 111. szám
2000. május 13-14., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7 Kínok tövisében — nagy emberek, hétköznapi kórok Kosztolányi Dezső költőnk „szájsebe” Gondolkodott-e már a kedves olvasó azon, hogy melyik a legszebb magyar szó? Ha eddig nem tette, ne fáradjon — a legszebb tíz magyar szót ugyanis már 1933 óta ismerjük. A magyar nyelv egyik legnagyobb mágusa, Kosztolányi Dezső hatvan évvel ezelőtt e szócsokrot találta a legszebbnek: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. Amikor a negyvennyolc éves költő e válogatást a Pesti Hírlap hasábjain megjelentette, testében már fészket vert egy súlyos kór. Olyan betegség, amely a következő három évben már egyre többször mondatja ki Kosztolányival a 8. és a 10. legszebb magyar szót: a vért és a sírt. Kosztolányi ifjú korától hajlamos volt a hipochondriára — betegesen félt ’a fertőzéstől. Szerencsére a családi s baráti körben mindig akad orvos, aki okos válasszal eloszlatja a költő kétségeit. Elsősorban öccsét, az orvos Árpádot, a kétszeresen rokon — vér- ségileg mint unokaöcs, s szellemileg mint novellaíró — ideggyógyászt, Brenner Józsefet, írói nevén Csáth Gézát ostromolja költőnk újabb s újabb panaszaival. Talán ennek az állandósult félelemnek tudható be, hogy amikor 1933 nyarán Kosztolányi újra „farkast kiált” — környezete ismét csak a hipochondriájára gyanakszik. Pedig ezúttal Kosztolányi félelme a „ráktól” nem volt alaptalan! Nyelve hegyével a bal alsó ínyén — ahonnan már korábban kihúzták két fogát — egy szilvamag nagyságú érzékeny területet tapogat ki. A bíborvörös folt a szokványos háziszerektől — kamillával való öblögetés, meleg borogatás — halványulni látszik, s mivel fogorvos ismerőse is ártalmatlan dolognak tartja, Kosztolányi egy időre megnyugszik. A nyarat Tátraszéplakon tölti családja társaságában. A biztonság kedvéért itt is megvizsgáltatja magát a szanatórium orvosával, ám az is egészségesnek találja őt. Visszatérve Pestre, újra beleveti magát az irodalom forgatagába, sokat dolgozik — de az ínyén lévő folt egyre jobban nyugtalanítja. Ekkor már fájdalmat is érez alsó állkapcsában. Újra fogorvoshoz fordul, alsó fogsorára aranyhidat tesznek, hogy az érzékeny „foltot” rágáskor minél kevesebb izgatás érje. December elején végre egy igazi szakember, egy fiatal szájsebész, Simon Béla vizsgálja meg Kosztolányi „foltját”, akit a költő félig tréfásan, félig komolyan felszólít: „Elvárom tőled, mondd meg az igazat... Mi történhetik? Legfeljebb főbe lövöm magam...” Simon próbakimetszést végez, ám a szövettani vizsgálat eredményét nem meri közölni a költővel. A hisztológiai lelet ugyanis riasztó: a nyálkahártyarák egyik legrosszindulatúbb változata tárul fel a mikroszkopizáló orvos szeme előtt! A költő azonban diagnózist követel — így születik meg az „epulisz” fedődiagnózis (epulisz = a fogíny jóindulatú elváltozása). A súlyos leletnek megfelelően kellene alakítani a kezelés menetét. Ám a sebész, Ádám Lajos profesz- szor — a radikális, azonnali műtétet ajánló Simon véleményével szemben — megelégszik a helyi kezeléssel: elektromos késsel kiégeti a „foltot”. Kosztolányi is elégedett, a kezelést alig érezte — megnyugszik. Három nap múlva azonban mentőkocsi viszi vissza a sebészetre: a műtét elkerülhetetlen. Április 17- én részleges állkapocs-eltávolítás történik, sajnos, a már valószínűleg áttéteket tartalmazó nyaki nyirokcsomók eltávolítása nélkül. A sebészprofesz- szor ugyanis abban bízott, hogy az áttétek besugárzása, a rádiumkúra is elégséges lesz a rosszindulatú folyamat megállítására. A bizakodás nem volt teljesen megalapozatlan, hiszen a sugárkezelést a legjobb szakemberHALOTTI BESZÉD (RÉSZLET) Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szívünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él s mint fán se nő egyforma-két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka. Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer. . 1933 Bár Kosztolányi hipochonder volt, mégis reménykedett, hogy legyőzi a gyilkos kórt (a költő a Pesti Hírlap szerkesztőségében) re, a stockholmi Rádiumhemmet tanárára, Berven professzorra bízták. 1934 júniusának közepén utazik ki Kosztolányi Svédországba, hogy ott ismételten rádiumkúrában részesüljön. Amikor belépett Stockholm híres, 1910-ben alapított intézetébe, meglepődött, hogy a márványlépcsős, fényes palota helyett egy „ütött- kopott kétemeletes barna házban” húzódik meg az intézet. Kosztolányi méltán bizakodik a gyógyulásban, hiszen „a kimutatások, melyeket a rádium gyógyító hatásáról 1929-ben tettek közzé, biztatóak”. Ráadásul egy orvos barátjától azt is megtudja, hogy ezek a kimutatások nagyon megbízhatóak. Az intézet a maga csöndjével, rendjével, a betegek sorsának az intézet elhagyása utáni követésével megnyeri költőnk tetszését. Az 1934. szeptember 5-én, második rádiumkúrája idején keletkezett Rádiumhemmet című írása utolsó soraiban a Kosztolányi. visszavedlik költővé: „Élni, élni, újra föltekinteni a napra, vagy eltűnni, meghalni, meghalni, ami svédül olyan lágyan hangzik, mint valami dajkadal, oly édesen, mint valami gyermekgügyögés, és csak ennyi: Dö.” A halál gondolata ettől kezdve egyre gyakrabban jelenik meg költeményeiben, novelláiban. Ekkor születik meg az egyik legszebb magyar vers, a lét és nemlét „boldog- szomorú” filozofikus költői megfogalmazása, a Halotti beszéd. Sajnos, az ismételt rádiumkúrák csak lassítani tudják a rákos burjánzást, de megállítani nem. 1936 márciusában jön vissza Pestre az utolsó stockholmi kezelésről — egyenesen egy pesti kórházba. Állapota rohamosan romlik. Március 28-án a jó barát, Márai Sándor ajánlatára még műtétnek is aláveti magát: az áttétes nyirokcsomókat irtja ki a sebész. Pár hetes lábadozás után, augusztus 9-én drámai fordulat: a hirtelen fellépő gé- gevizenyő miatt csak a légcsőmetszés (tracheotomia) menti meg a megfulladástól. Hangjától megfosztva, papír- szeletkékre írja fel közlendőit. Szenvedéseitől a halál 1936. november 3- án szabadítja meg. Mindössze ötvenegy éves volt... *** Kosztolányi szomorú végű esetének egyik nagy tanulsága: a fokozott önfigyelés, a hipochondriára való hajlam ■ olykor éppen az ellenkező hatást váltja ki a hozzátartozókban, orvosokban. A sok régi, „megunt" panasz közt feltűnő új és nem egyszer súlyos kórra utaló tünet elsikkadhat és akadályozza a korai kórismézést és kezelést. A másik tanulság nem kevésbé megszívlelendő: a súlyos kór ellen csak súlyos gyógyító fegyverzet azonnali bevetésével remélhető tartós eredmény. „Kosztolányit, a költőt kímélték. Nem akarták elcsúfítani. Bíztak a rádiumban... és ez lett a veszte” — állapította meg az orvos, író és jó barát egy személyben: Műnk Artúr. A kortárs által kimondott vád súlyát az azóta eltelt több, mint fél évszázad mérsékelte. Ma sem állítható százszázalékos biztonsággal, hogy a daganatkezelés óriási fejlődése ellenére a Kosztolányi kórjával azonos daganat véglegesen meggyógyítható. Dr. Kiss László A TÍZ LEGSZEBB MAGYAR SZÓ láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír Ajánló CD-Sikerlista 1. Bravo Hits 14. 2. High On Hits 2000 3. Juventus Mix 2000 4. In Da House 7. 5. Cypress Hill: Skull and Bones 6. S Club 7: S Club 7. Vengaboys: The Platanium Album 8. Alice Deejay: Who needs guitars anyway? 9. Ákos: Keresem az utam 10. Tankcsapda: Tankológia (Musicland — Univerzál) Filmajánló Velem vagy nélkülem Tizenötévnyi házasság megkoptatja a szerelmet, de ki gondol még erre mikor kimondja a boldogító igent. Bruce Willis és Michelle Pfeiffer jó úton halad a válás felé, de közben kiderül: túl sok közös emlék köti össze őket. Lehet, hogy a szakításnak szerelem lesz a vége? Könyv Félamatőrök, félprofik „... attól, mert a sportolók direktben nem politizálnak, még nem hülyék. Nagyon jól megérezték, hogy (...) a fogadási ünnepségen manipuláltak velük. Kimerültek voltak, türelmetlenek, elegük lett s megpróbálták belefojtani a szót a miniszterelnökbe”. Földesiné dr. Szabó Gyöngyi Félamatőrök, félprofik című, nem túl nagy felhajtással megjelent, ám rendkívül érdekes könyvében vélekedik így egy ismert sportvezető a Barcelona után történtekről. Aki azt is hozzá teszi: az öregebb versenyzők dübörögtek, mert az előző rendszer is felhasználta őket, de az legalább tejelt is. A szerző ismert sporttudós, évtizedek óta igyekszik a dolgok mélyére nézni és a szóban forgó Olimpiai szak- könyvtár sorozat 4. köteteként megjelent könyve is számos izgalmas kérdést feszeget. Bizony, nem könnyű egyszerre tudományos igényességgel, ugyanakkor szórakoztató, élvezetes stílusban írni. Szabó Gyöngyinek sikerült. F. I, Viktor bácsi ajándéka Csak egy éjszakára kaptam kölcsön a könyvet valakitől, akinek meg csak pár napra engedte át egy kisfiú. Mert — miként ez a mű utolsó oldalán is olvasható: „Az Ezer esztendő című olvasó- és daloskönyv 2001. augusztus 21-éig kereskedelmi forgalomba nem hozható!” Addig tulajdonképpen csak a kisiskolás gyerekek, szüleik, meg tanítóik olvashatják, forgathatják. Nahát, én nem várhatok 2001-ig. Tán nincs is annyi időm, meg aztán már megjelenése után pár héttel elég nagy port vert fel ez a könyv, ami — miként az a sajtóközleményekből ismeretes — emlékül, ajándékul kerül, került az első osztályos kisgyerekek kezébe. Méregetem a (táskába túl nehéz) kötetet, tetszenek a Felső-Tisza-vidéki keresztszemes motívumok, amelyekkel — teret és hangulatot teremtve — Gazdag Sándor grafikus díszítette a könyvet. Szóval, a külcsín rendben, de milyen a belbecs? Erről megoszlanak, sőt keményen összecsapnak a vélemények. Ami lehetne természetes, de azt tapasztaltam, hogy ki-ki pártállása és hűsége szerint mond véleményt a könyv ismerete nélkül. Persze, mindenki magyar, sőt magyarabb magyar! Nos, a könyv is magyarul tanít, csak az a kérdés: mélymagyarul, hígmagyarul, ősmagyarul, gyászmagyarul, búsmagyarul, díszmagyarul vagy hogy az Isten csudájába? Nemeskürty — ő ugyebár a magyar millennium kormánybiztosa — előszava megnyugtat. A könyv „örömet adó időtöltésnek, eltűnődési alkalomnak” van szánva, hogy örvendezhessünk: átéltük ezt az elmúlt ezer esztendőt... Hát, olyan nagyon nem örvendezem, de Nemeskürtyt tisztelem, s tanúsíthatom, hogy negyedszázaddal ezelőtt is ugyanaz volt a véleménye a magyarság sorskérdéseiről (mondjuk Trianonról vagy a Második magyar hadsereg pusztulásáról), mint manapság. Vagyis a mostani mélymagyarok még mókusok sem voltak a csillebérci táborban, mikor Nemeskürty józan történelemszemléletre tanított szóban és írásban. A kötet szemelvényeit Ugrin Aranka (az ő eddigi munkásságát sajnos, nem sikerült felderítenem) válogatta. Nagyon könnyű és nagyon nehéz dolga volt. Mert rendelkezésére állt hét évszázad magyar irodalma — az összes mondájával, legendájával, s minden rendű-rangú írói, költői művével, meg aztán (ez jól érezhető) átnézte a korábban kiadott olvasókönyveket is. Ilyenkor áll elő a bőség zavara, s nem diktálhat más, csak az ízlés. Ugrin ízlésével nincs baj, hisz kincskereső munkája közben sok-sok valódi értéket lelt fel, a krónikaírók szövegeitől a ma élő lírikusaink alkotásáig. A baj csupán az, hogy olykor más ízlésének (tán ízlésterro»jának?) is enged, illetve eleget akar tenni. Ennélfogva aztán kicsit dogmatikusabb, kicsit vallásosabb (apám római katolikus népiskolai tanító volt, s a Szent István Társulat összes régi kiadványát ismerem), s főleg hígabb lett a matéria, mint lehetett volna. Annak mindenesetre örülhetünk, hogy az igazi nagy klasszikusok mellett, például Czuczor Gergely és Lévay József is helyet kapott a kötetben, s most már megjelenhetett Wass Albert és Márai is. Pósa Lajost és Szabolcskát (a költőcskét) én nem hiányolnám annyira, s persze, hogy Bálint Györgynek és Babits Mihálynak jobban örülök, mint Sajó Sándornak. Reméljük, utóbbi versét („Féltőn borulni minden magyar rögre, / S hozzátapadni örökkön-örökre!...) nem fogják túl sokat szavalni a kisiskolások. Nagyon nagy kár, hogy csak a fejezeteket taglaló tartalomjegyzék található a könyvben, és nincs óim-, illetve névmutató. Mindent összevetve: mint adófizető, nem sajnálom pénzem erre a kiadványra. De! De mi az, hogy Orbán Viktor mintegy személyesen adományozza ezt a kötetet a gyerekeknek? Egy szót sem szólnék, ha ezt olvasnám: Megjelent 2000-ben — Orbán Viktor miniszterelnöksége idején — A Dinasztia Kiadó gondozásában. Persze, ez is ízlés dolgaMég jó, hogy dakota közmondások nincsenek az olvasókönyvben. Gyarmati Béla mm
