Békés Megyei Hírlap, 2000. május (55. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-10 / 108. szám

4. OLDAL - 2000. MÁJUS 10., SZERDA H A 2 A I TŰKOR ■■■ 59 új mentőállomás kellene A szirénaszóra általában mindenki összerezzen az ut­cán. Akivel előfordult már, hogy a mentők sürgős segít­ségére szorult, az hálával és tisztelettel gondol a fehér ko­csik személyzetére. Különö­sen ma, május 10-én, a men­tők napján. 1887-ben alakult meg hazánkban az első Önkéntes Mentőegyesü­let Kresz Géza doktor kezdemé­nyezésére. Ennek emlékére nyil­vánították május 10-ét a szolgálat születésnapjává. Tóth Attila, az Országos Men­tőszolgálat (OMSZ) vezető men­tőtisztje szerint a mindennapi gondok sajnos beárnyékolják a legmagasztosabb ünnepet is. Bár a jelenlegi egészségügyi miniszter kiemelt helyen kezeli a sürgősségi betegellátás fejlesztését, a sokéves lemaradást nehéz behozni. Óriási gond, hogy az ország­ban még ma is sok az olyan tele­pülés, amelynek közelében nem található mentőállomás. Ahhoz, hogy a mentésre szoruló embe­rekhez 15 percen belül eljuthas­son a segítség, további 59 mentő- állomás létesítése indokolt. A „fe­hér foltok” megszüntetése a szaktárca szerint két éven belül lehetséges. Tóth Attila arra is figyelmez­tet, hogy nem elég a mentőállo­mások számát gyarapítani. Meg­felelően képzett személyzet, és jól felszerelt mentőautók nélkül nem sokat érnek ezek a fejleszté­sek. Az utóbbi esztendőben a 3 százalékos létszámcsökkentés miatt a bevethető mentőgép­kocsik számát hússzal kellett mérsékelni, s további 23 kocsi szolgálati idejét korlátozták. Azonnal indítható mentőgép­kocsik hiányában a sürgős hívá­sok egy részében már eleve ké­séssel, illetve más mentőállomás­ról indulhat csak a segítség. Az OMSZ legfrissebb adatai szerint a tömeges balesetek szá­ma 8,5 százalékkal csökkent, mi­közben a sérültek létszáma nem lett kevesebb. Figyelemreméltó, hogy verekedések miatt tavaly másfélszer annyian szorultak a mentők segítségére, mint egy év­vel korábban. A tömeges ételmér­gezések száma a korábbi eszten­dőhöz képest 75 százalékkal lett magasabb. Örvendetes, hogy ne­gyedére csökkentek a gombamér- gezés miatti riasztások. w. zs. Nehéz gyerekek Már csecsemőkorban elő­bukkannak olyan tünetek, amelyek a későbbi tanulási, magatartási zavarok előz­ményeinek tekinthetők. A minél korábbi felismerést és a szakellátás fontosságát hangsú­lyozzák azok az orvosok, pszicho­lógusok, pedagógusok, akik a ne­hezen kezelhető gyerekek megse­gítésére alakult Pozitív Országos Szakmai Egyesület tegnap kezdő­dött konferenciáján felszólaltak. Szakorvosok tapasztalata az, hogy a súlyos figyelemzavarral, nyugtalansággal, komtnunikációs, vagy beilleszkedési zavarral küsz­ködő gyerekek megfelelő ellátás mellett rátalálhatnak a számukra legmegfelelőbb munkára. Ha a szülő azt veszi észre, hogy csecse­mőjét nem tudja megvigasztalni, ha gyermeke rendszeresen nem jól alszik, ha mozgása nem az élet­korának megfelelően fejlődik, ha nem kezd időben kúszni-mászni, beszélni, vagy például nem képes egyedül, elmélyülten játszani, mindenképpen forduljon szakor­voshoz. Ne hagyja magát lebeszél­ni azzal, hogy hiszen fiú, később érik be, vagy majd kinövi, netán csak lusta, szégyenlős. A gyerme­keinkről van szó, nem baj, ha ag­gódunk értük, és esetenként túl­biztosítjuk magunkat - vélekedik G. Tóth Viktória, a Budai Gyer­mekkorház orvosa. Kevés még az olyan szakem­ber, aki a legcélravezetőbb mód­szerrel tud foglalkozni a kis bete­gekkel. A doktornő a rendelle­nesség mielőbbi felismerését és ellátását tekinti a legfontosabb­nak, ugyanakkor tarthatatlannak érzi, hogy az ország legkülönbö­zőbb pontjairól, például Miskolc­ról, Debrecenből is a fővárosba járnak speciális kezelésre. Iskoláskorban már nehéz a gyógyítás, hiszen addigra a fogya­tékos diákokat annyi kudarc érte, hogy nagyon nehéz elfogadtatni velük a tanulást; az önbizalmukat vesztett kis lurkók már elhiszik, amit állandóan hallanak, hogy bu­ták és ügyetlenek. Minél később derül fény a fogyatékosságra, és kezdődik el a terápia, annál kevés- bé remélhető gyógyulás. h. m. Vége az árvízi vészhelyzetnek A kormány visszavonta az árvízi vészhelyzetről szóló ren­deletét, egyúttal döntött a gátépítési munkálatok ütemezé­séről. A kabinet a nemzeti foglalkoztatási akciótervről, a magyar-román munkaerőcseréről és a közlekedési pont- rendszer bevezetéséről is tárgyalt. Budapest Hivatalosan is elmúlt az árvízi ve­szély - jelentette be Borókai Gá­bor kormányszóvivő, s elmondta; a vészhelyzetről szóló rendelet visszavonásával egyidejűleg le­járt Katona Kálmán árvízi kor­mánybiztos megbízatása is. A ka­binet köszönetét fejezte ki azok­nak, akik az elmúlt időszakban 402 településen 1 millió 454 ezer embert védtek a gátakon. Mint megtudtuk, az ár- és belvíz sújtot­ta körzetekben összesen 18 milli­árd forintot költöttek védekezés­re. A közeljövőben 5,5 milliárd forintot költenek gátépítésre, ké­sőbb pedig annyit fordítanak erre a célra, amennyi a kormány által korábban jóváhagyott árvízi ke­retből megmarad. Javában tart a kárfelmérés, vagyis csak később derül ki, hogy mekkora lesz a kártérítésekre kifizetett összeg. A miniszterek nemzeti foglal­koztatási akciótervet fogadtak el, hogy ösztönözzék a legrászorul­tabbak elhelyezkedését. A befek­tetések és általában a munka­helyteremtés feltételeinek köny- nyítése mellett a terv a munkálta­tó által fizetendő tb-járulék továb­bi csökkentését is tartalmazza. A csökkentés mértéke 2001-ben és 2002-ben is 3-3 százalék lenne. A kormány jóváhagyásával ro­mán-magyar munkaerőcserére kerülhet sor a közeljövőben. Könnyűipari, építőipari, idegen- forgalmi, vendéglátó-ipari és me­zőgazdasági szezonmunkára ösz- szesen 8000 magyar utazhat Ro­mániába és ugyanennyien jöhet­nek hozzánk. A kabinet rendeletet fogadott el az úgynevezett közúti közleke­dési előéleti pontrendszer 2001 januárjától történő bevezetéséről. A rendszer lényege az, hogy a két éven belül legalább 18 büntető­pontot összegyűjtő autós átmene­tileg - minimum 6 hónapra - el­veszíti a jogosítványát és azt csak utánképzést követően kaphatja vissza. Az egyes szabálysértési, illetve bűncselekmény-kategóri­ákhoz rendelt pontok nagysá­gáról később születik végleges dÖntéS. TAKÁCS MARIANN Beszélgetés villanyvezetéken Mobiltelefon és internet kapcsolata a gyakorlatban FOTÓI FEB/KÖRMiNDI IMRE Az informatika csak eszköz, amelynek a tár­sadalmat, annak fejlődését keli szolgálnia. Élni kell az információs társadalom lehető­ségeivel, nem pedig félni tőlük - mondta Katona Kálmán miniszter az INFO 2000 el­nevezésű informatikai kiállítás megnyitóján. Budapest A hírközlési tárca vezetője rövid történeti áttekin­tésében arról beszélt, hogy a magyar hírközlés, mely a háború előtt már a középmezőnyhöz tar­tozott, visszaküzdötte magát oda. Ez azért nagyon jelentős eredmény, mert 1990-ben utolsó előtti volt Európában, csak Albániát előzte meg. Katona Kálmán megjegyezte: ma technikai robbanás előtt állunk, meg kell teremteni a világháló olcsó eléré­sét, biztosítani kell az elektronikus aláírás hiteles­ségét. Az állam egyik legnagyobb feladatának ne­vezte, hogy megakadályozza a társadalom ketté­szakadását informatikát értők és ahhoz hozzáfé­rők, valamint abból kimaradók között. A minisz­ter szerint fontos eredmény, hogy a középiskolá­ból kikerülőknek ma már van alapfokú képesítése informatikából, meg kell azonban oldani, hogy a 40-50 évesek is be tudjanak kapcsolódni a kép­zésbe és ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Az INFO 2000 kiállítás szenzációja, a villany­vezetékes telefon is segítheti az internet- hozzáférés terjedését, mert a legeldugottabb he­lyeken is lehetőséget biztosít a világháló és a számítógép használatához. _________________■ Akadémiai közgyűlés A legerősebb magyarországi au­tonómiává kívánja formálni a Magyar Tudományos Akadémi­át a tudóstestület vezetése - er­ről Glatz Ferenc beszélt az in­tézmény 166. közgyűlésének második napján. Az elnök a mintegy 300 összegyűlt akadé­mikus előtt hangsúlyozta, hogy az MTA egyforma távolságot kí­ván tartani a politikai pártoktól. A társadalomtudományok ará­nya ma mindössze 18 százalék a testületben - emlékeztetett Glatz Ferenc, amikor elmondta, hogy az idén 49 új tagot vá­laszthatnak. Nyugat-Európában a természet- és társadalomtudo­mányok képviselőinek aránya nagyjából 50-50 százalék az akadémiákon. Felvetette a tes­tület fiatalításának kérdését is, mondván: ha ismét idősebb tu­dósokat választ a testület a most 70 éves átlagéletkorú Aka­démia tagjai sorába, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a testület elveszti kapcsolatait a fiatalabb kutatógenerációkkal. KATONA MEGY? A minisz­terelnökkel folytatott keddi megbeszélése után valószínűnek nevezte távozását a tárca éléről Katona Kálmán, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium vezetője. Újságíróknak elmondta, hogy nem ért egyet a minisztérium tervezett „feldarabolásával”, amelynek leglényegesebb eleme az, hogy leválasztják róla a távközlési és az informatikai területet. AUTÓPÁLYA. Az SZDSZ parla­menti vitanapot kezdeményez az autópálya-építés megkezdé­se érdekében. A párt Majtényi László adatvédelmi biztoshoz fordult, miután Járai Zsigmond pénzügyminiszter - a bank­titokra hivatkozva - megtagadta a választ a sztrádaépítés 600 milliárd forintos össz­költségének felhasználásáról. TURIZMUS. Az év első három hónapjának adatai szerint élén­kült a belföldi vendégforgalom, és 9 százalékkal nőttek a bevé­telek is. A Magyarországra láto­gató külföldiek száma március végéig ugyanannyi volt, mint tavaly ilyenkor; valamivel meg­haladta az ötmilliót, ezen belül azonban 30 százalékkal csök­kent a német utasok száma. ■ Szökésben a Whiskys 8. Úticél: banánköztársaság Május 17-én kezdődik a Whiskys néven elhíresült rabló bí­rósági tárgyalása. Ambrus Attila most másodszor van lakat alatt. Hat évig tartó bankrablás-sorozat, majd lebukás után tavaly júliusban sikerült megszöknie. Két ismert újságíró, Gyuricza Péter és Kardos Ernő kinyomozta a Whiskys szö­késének és egyik legnagyobb rablásának körülményeit, ta­lálkozott bújtatóival és barátnőivel, áldozataival és őreivel. Lapunk a megjelenés előtt álló könyvből közöl exkluzív ré­szeket. Ambrus Attila naplójából: Én már tudtam, el akarok menni az országból. Ehhez pénz kell, te­hát újra rabolni fogok. Ha nem ju­tok nagyobb összeghez, addig csi­nálom, amíg nem sikerül. Az új élet elkezdéséhez 20-25 millió kellett. Ebből Erdélyben vagy va­lamelyik banánköztársaságban főúrként élhettem volna. Nehezí­tette a helyzetemet, hogy segít­ségre nem számíthattam. Mirellá- nál sem maradhattam sokáig, hiá­ba jó nála, lassan éreztem, terhes a jelenlétem. Szegény lány attól rettegett, nehogy valaki belásson a lakásba. Az éjjel-nappal besöté­tített lakás egy idő után gyanússá válhat. Egy telefon a megfelelő helyre és máris ugrott a banán- köztársaság... Egy hét után leléptem Mirellá- tól, ekkor került képbe a Domo­kos. A srácot korábban nem is­mertem, mégis vállalta a rizikót. Kölcsön adta Nagy Lajos király úti lakását. Sokan drukkoltak ekkor nekem, más azonban a szimpátia és más a konkrét segítség. Én csak azért lehettem népszerű, mert az emberek elégedetlenek voltak a rendőrök teljesítményével. Ezért a rokonszenvnek nem tulajdoní­tottam nagy jelentőséget. Én csak eszköz voltam a nemtetszés kife­jezésére. A forgalmas kereszteződésben még napközben sem mehettem ki a teraszra, legfeljebb éjfél után. Olyankor egy üveg whisky társa­ságában vártam meg a napfelkel­tét. Órákon keresztül tudtam egy helyben ülni, nézni a csillagokat és a jövőmön töprengeni. Meg a következő balhé szervezésén. Jó­zanul minden sivárnak, szürké­nek, borúsnak látszott. A csilla­gok állása szerint nehéz időszak várt rám. Tegyük fel: sikerül a bal­hé, elhozok egy kalap pénzt, de akkor még nem tartok előrébb. Azt tudtam, a tiltott gyümölcs ízét akkor élvezhetem, ha elhagyom az országot. Amit nem szívesen tettem. Magyar és székely vagyok. Ide húz a szívem. Úgy éreztem, kitoltak velem. Hiába akartam le­ülni a büntetésemet, hiába akar­tam megjavulni, a másik oldal eb­ben nem volt partner. Én nem kö­vettem el emberölési kísérletet, elég nekem 27 rablásért ülni. Be­rágtam. Az akkori stratégia szerint két lehetőségem volt. Az első: román papírok birtokában meghúzom magam egy erdélyi tanyán. Elkez­dek gazdálkodni, utána majd csak lesz valahogy. A második: fél év alatt megtanulok annyira angolul, hogy valamelyik Karib-tengeri or­szágban be tudjak illeszkedni. Ezek a gondolatok naponta meg­fordultak a fejemben. Mindez álomnak tűnt. Sejtettem, a törté­netnek csak a mesében jó a vége. Az élet nem erről szól. Újságokkal rendszeresen ellá­tott a Domonkos. így mindenről naprakészen informálódtam. He­tente két-három alkalommal fel­jött, ilyenkor fölírtam, mire van szükségem. Soha nem mentem le semmiért, tulajdonképpen min-, dent Domonkos szerzett be. Sze­A magabiztos Whiskys rencsére a lőszerem, meg a fegy­verem korábbról megmaradt, így nem kellett azután sem járnom. Úgy gondoltam, meglátogatom a Grassalkovich úton lévő OTP-t. Korábban Orbán Gáborral három­szor nulláztuk le ezt a bankot. Mint törzsvendég, reméltem kellő tiszteletet tanúsítanak. Megértik, hogy most nagyobb szükségem van pénzre, mint valaha, és nem gördítenek akadályt. A bankot meg a környéket úgy ismertem, mint a tenyeremet. Bár sejtettem, nem lesz könnyű móka, bíztam magamban. Ezekben a napokban Mirellá- nál húztam meg magam. Ő tudta, ki vagyok, azt is tudta, mit szán­dékozom tenni, de nem csinált je­lenetet. Tudomásul vette, ahhoz, hogy lelépjek az országból, pénz­hez kell jutnom. Amíg itt laktam, úgy éltem mint egy kiskirály. Fi­nomabbnál finomabb ételekkel traktáltak, Mirella mamája, egy végtelenül kedves nő, még a ked­venc ételemet, a bablevest is meg­főzte. Ahogy a mamája, úgy a lá­nya is kedves, aranyos teremtés, lefeküdtem vele, szóval nem pa­naszkodhattam. Végül is nem csak én akartam a szexet, ez köl­csönös volt. Ha Mirella nem kez­deményez, én bizony nem merek próbálkozni. Soha nem voltam önző az ágyban, viszont a nagy akarásnak majdnem nyögés lett a vége. Nekem baromi jó volt, vi­szont nem tudom, mennyire volt jó Mirellának. A mostani balhém előkészüle­ténél is ragaszkodtam a két rend ruhához. A szerelésemet baseball sapkával meg szemüveggel egé­szítem ki. Itt még majdnem ko­pasz voltam, úgy fél centi hosszú lehetett a hajam. A haj fontos ele­me a balhé után kialakult képnek, ugyanis a zsaruk azt mondták, hogy hajmintát találtak a helyszí­nen. De még nem tartunk ott, majd elmondom, miért nem mondtak igazat. Régen taxit használtam a me­neküléshez, mivel most már a zsaruk is tudták, mivel közleke­dem, a balhé után túl kockázatos­sá vált, ezért egyedül a tömegköz­lekedés maradt. Július akárhányadikán, a dél­előtti órákban elindultam bankot rabolni. Mint becsületes állampol­gár, vettem buszjegyet. Természe­tesen lukasztottam, mert ez a mo­mentum is fontos. Kitujáztam So­roksárra, bár tartottam attól, hogy valaki felismer. Szerencsére bele­simultam a tömegbe. Mire kiér­tem a Soroksári OTP-be, elmúlt 12 óra. A régi szép időkben, amikor Gabival rendszeres látogatói vol­tunk az OTP-nek, a bank fél négy­kor zárt. Ezúttal tévedtem, az or­rom előtt zárták be a bankot. Nem tudom, van-e Isten, de elképzel­hető, hogy ő vigyáz rám, mert ahogy a biztonsági őr ráfordította a kulcsot, rá tíz másodpercre egy rendőrségi autó fékezett a bank előtt. A fantázia kérdése eldönte­ni, mi történt volna, ha az OTP- ben találnak a zsaruk. Csináltam egy hátra arcot, szégyen, nem szégyen, inkább elkullogtam. Gyakorlatilag az történt, hogy ke­veset ittam. Ezért is vacilláltam, ugyanakkor féltem attól, ha sokat iszom, és netán futásra kerülne a sor, összeakadna a lábam. Beval­lom férfiasán, józanul, pisztollyal a kezemben nem mernék pénzin­tézetbe berontani. Az ital az én esetemben a gátlásokat oldja, annyira, hogy két deci whisky után még magától az ördögtől sem ijedek meg, de pia nélkül nem tudok bankot rabolni. (Következik: ,, Tudjátok, ki va­gyok...”)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom