Békés Megyei Hírlap, 2000. május (55. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-27-28 / 123. szám
2000. május 27-28., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Kenderes vagy Horthyfalva? A kormányzó hentesmesterének termékei rendszersemlegesnek bizonyultak 6 Kiss Sándor emlékezete Stéberl András gyulai kolbászának címkéjét készítette 6 Szabadidőpartner egyetemisták A vendég ne érezze, hogy agyatlan libával bújik ágyba Hold alatt repülő szekér Újházy Lászlóval kapcsolatosan barátságunk okán több közös élményem van. Most az interjú előtt csak egyet osztanék meg az olvasóval. Még a kilencvenes évek elején felolvasó estet tartottak a Békés Megyei Jókai Színház Vigadójában, ahol a megye költőinek verseit a színház művészei adták elő. Azon az estén Újházy László verse kapta a legnagyobb tapsot. Ha minden igaz, készül a költő második kötete, mely magánkiadásban jelenik meg. Tizenöt évet kellett rá várni, de ami késik nem múlik, és ez költőnk esetében — erről szól ez a beszélgetés is —, többszörösen igaz. — A kecskeméti Piarista gimnáziumban érettségizett a hatvanas évek ele* jén. — Római katolikus tanító rend oktatott bennünket. Tanáraink papok voltak, mai szemmel nézve misztikusan kiváló elmék. Példaként említeném dr. Hardy Mihály tanár urat, aki latint és franciát oktatott, és mellette nyolc nyelvet beszélt. A fizika tanárom Terényi Lajos olyan fizika példát megoldó gépet szerkesztett, melyet 1961—ben a Magyar Televízióban is bemutattak. Tanáraink, műveltségüknek megfelelően rendkívül magas követelményt állítottak elénk. Katonai fegyelmet tartottak, kötelező volt az egyensapka viselése, napi félóra kimenőt kaptunk, hétvégeken nem hagyhattuk el a kollégiumot, állandó ellenőrzés alatt álltunk. A diákság összetétele sem egyszerűen a munkás—paraszt osztályból, és az értelmiségi réteg gyerekeiből került ki. Voltak akik a családi hagyomány miatt kerültek hozzánk, mint Perczel Mór és Dessewffy Arisztid negyvennyolcas tábornokok dédunokái, Rédei gróf dédunokája, Törley pezsgőgyáros unokája, Kruchina báró fia. Ilyen neveket említhetek. És még sok pesti utcagyerekét, akiket azért küldtek ebbe az intézménybe, hogy majd ott megnevelik őket... Mint mondtam, következetesen szigorú neveltetésben részesültünk. Ám hiába kerültük a balhét, a hatalom csak a nyakunkba varrt egyet. Ürügyül a bolond ballagásunk szolgált, amelyen öltönyt és nyakkendőt viseltünk, a vál- lunkon egy koporsót vittünk, melyre az volt írva: „Itt nyugszik a diákélet — Élt négy évet ”. Szabályos menetben vonultunk végig Kecskemét főutcáján, még a közlekedési rendőr sem talált semmi kifogásolnivalót a menetünkben, melyet, az élen Áron Laci diáktársunk — ma színész —, vezetett egy farkaskutyával. Ám a helyi lap, a Petőfi Népe újságírója, jól kiosztott bennünket a cikkében, amelyben azt írta, hogy a piáros diákoknak már semmi sem jó, jövőképük sincs. Annyi bátorság sem volt benne, hogy aláírja a cikket, csak egy monogram, T. P. állt alatta. A jegyzet nyomán a minisztérium alig akarta engedélyezni, hogy leérettségizzünk. Tizenkét tanár, fele pap, fele világi előtt vizsgáztunk. — Önéletrajzában az olvasható, hogy politikai nézetei miatt nem engedték tovább tanulni... — Ezt röviden így lehet megfogalmazni. Nagyszüleim, kulákszármazá- súak voltak. Ennek és a „jóindulatú” párttitkároknak köszönhetően hiába jelentkeztem többször is tanárképző főiskolára, nem sikerült felvételt nyernem egyikre sem. Jelentkeztem Pécsre, majd egy másik alkalommal Szombathelyre, ahonnan átirányítottak Debrecenbe. Ott Petőfi költészetéről, és az egyszerű mondatokról kellett beszélnem. Szerintem jól sikerült a feleletem, de nem kaptam rá csak három pontot, ami elégtelennek felelt meg. — Mikor kezdett el verseket írni? — Első zsengéimet még gimnazista koromban „követtem” el. Dr. Jeleníts István, aki most a piarista rend magyarországi tartományfőnöke, akkor még tanári minőségben gondozgatta őket. — Ez idő tájt kezdett kopogtatni a szerkesztőségek ajtaján is. Előbb a Nők lapja, majd nagyon gyorsan az Élet és Irodalom hozta a műveit. Ezek után számtalan publikáció következett a napi és a hetilapokban, valamint az irodalmi folyóiratokban. Tehetségesnek tartották, és most „csak” három költőét mondom, akik ha nem jön értük a halál, tevékenyen befolyásolhatták volna az ön pályáját: Kormos István, Zelk Zoltán, Nagy László. — Kormos István a Kozmosz kiadó, fiatal költőket bemutató sorozatát szerkesztette a hetvenes években. Utolsó beszélgetésünkön arról biztosított, hogy megjelenik a kötetem. A táskájában voltak a verseim. Meghalt, és csak egy antológia lett a dologból Nagy Gáspár szerkesztésében. Zelk Zoltánnak és Nagy Lászlónak is mutattam a verseimet, ez már Kormos István halála után történt, ígérték, hogy írnak ajánlást a kiadóknak, de a halál megakadályozta őket ebben. De nem akarom, hogy most oda lyukadjon ki, hogy azt kezdjük meghányni vetni: mi lett volna ha... Miután megnősültem, először vissza a szülőföldemre Jánoshalmára kerültem, majd mivel a feleségem Erzsiké Battonyán kapott zenetanári állást, hetvenötben oda költöztünk. Ezek után is publikáltam, de a levél, és a telefon nem pótolhatta a személyes jelenlétet. 1983—tói az Új Auróra munkatársa lettem. A folyóirat fontos szerepet töltött be a megye kulturális életében, megszűnése után a Felső— Bácska nevű Jánoshalmán megjelenő regionális lap főszerkesztője lettem, újraindításától kezdve egy évig. De otthagytam, mert nem az a típus vagyok, aki úgy táncol, ahogy a támogatók, a tulajdonosok fütyülnek. Azóta gazdálkodással foglalkozom. Verseimet a Bárkában publikálom. — Új kötete a napokban jelenik meg. Mit kell tudni róla? — Az olvasók Hold alatt repülő szekér címmel találják majd meg a boltokban. A címlapot, és az illusztrációkat Bújdosó Ernő Munkácsy-díjas festőművész készítette. Válogatott, és új verseket egyaránt tartalmaz. A papírra vetett műnek egyébként is több élete van. A kéziratos formát követheti az újságé, a folyóiraté, és esetemben most a köteté. Ez az utolsó stáció. Kötetbe került versen már nem változtat a szerző. Pánics Szabó Ferenc Ajánló sorok nyolcvanötből „Dinamikus egyéniség, aki szenvedélyesen éli át élményeit. Valójában az átélés forrósága érződik a verseken is, amelyek lendületesen, erős expresszivitással fejezik ki a költő belső válságát, tapasztalatit. Újházy nyitott személyiség, inkább kifelé fordul a világ felé, az élmény meglehetősen könnyen válik verssé a kezén.” (Pomogáts Béla, az írószövetség elnöke Újházy László költészetéről) Utazik a miniszter Nem kétséges, félelem uralja a magyar ugart. Azt az elvadult, Ady-énekelte ős, buja földet, melyen nem csak dudva terem, s melyet nem csak indák gyűrűznek körül, hanem mélyén valami rág, leginkább bolsevik férgek sokasága. Hiába hatástalanították a sok bombát — gabona- , sertés-, kukorica- és napraforgóbombákat —, hiába emelték fel a mezőgazdaságot, fejlesztették sikeresen a vidéket, hiába a sok beruházás a parasztgazdaságokba, szinte bőrünkig hatol a fenyegetettség, mely legnagyobbjainkat veszélyezteti. Különben mi mással lenne magyarázható az a látvány, amelynek mindazok tanúi lehettek, akiket jó dolguk szerdán este, úgy háromnegyed nyolc és negyed tíz között a 44-es útra vitt. Ékkor utazott ugyanis a miniszter. Hazafelé, Gyuláról Budapestre a szinte tök üres negyvennégyesen. Elöl nínózó motorosrendőr parancsolta félreállni a szembejövő kocsikat, mögötte jó lőtávolságban söpört úgyszintén kék lámpa fedezete alatt egy fekete Merci, utána dettó kék lámpával repesz- tett egy fekete dzsip, majd úgyszintén kék lámpával egy úgyszintén fekete, úgyszintén Merci száguldott, végül — nem hiszik el — egy úgyszintén nínózó motorosrendőr zárta a sort. így vonult a miniszter — a koalíciós paktumból kifolyólag ugye —, a kormány második embere. Szerényen, szinte észrevétlenül. Gondolom, mint annak idején a ldsgazdapárt — amikor még kisgazda volt a párt —jelesei, Tildy Zoltán, Kovács Béla és mások, igazi úriemberek, akkor még nem megváltók, mégis nagyok. Sokadjára tesszük fel a kérdést: mi folyik ebben az országban? Kik és miért engedik meg, hogy egy miniszter vagy pártelnök vagy akárki így közlekedjen a szabad forgalmat akadályozva, KRESZ-t felrúgva (tudjuk, a kék villogó felment a szabályok betartása alól, de mit keres a rendőrlámpa egy miniszteri kocsin?), feltűnést keltve. Miféle félelem uralkodhat ezen a tájon, ha ekkora biztosítás kell egy pártelnök-miniszternek? Lehet-e, szabad-e tartósan félelemben élni? Ki kell-e ténni bárkit is céltáblának vagy inkább abba kell vele hagyatni? Én az utóbbira szavazok. Népünk bölcs vezére, a magyar mezőgazdaság és a vidék felemelője, aki a gátakon is helytállt a bolsevista restauráció elleni harcban, ne veszélyeztesse életét miattunk. Sokáig szükségünk van még előremutató tanácsaira, önfeláldozó lemondására (a köztársasági elnöki székről), jó meglátásaira, nemes nagylelkűségére, hatásos kijelentéseire. Árpási Zoltán Szerényen, szinte észrevétlenül. Békés, 1899. A Ladányi út részlete. Igazi különlegesség a lap, több, mint százéves. Hol van már a gémeskút, a nádfedeles ház, a fehérruhás cseléd? „Nem az a típus vagyok, aki úgy táncol, ahogy a támogatók, a tulajdonosok fütyülnek ” d-fotó: kovács Erzsébet
