Békés Megyei Hírlap, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-08-09 / 83. szám

2000. április 8-9., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9 A győztes Koppenhága, az örök város a sor végén kullog Nyugat-európai fővárosok versenye A keretben látható sorrend nem valamilyen sportverseny helyezéseit mutatja, hanem egy felmérés eredményét, ame­lyet 1993 és 1999 között végeztek. A kutatás azt volt hivat­va megállapítani, milyen az élet az európai uniós országok fővárosában. A felmérések során több összetevőt értékel­tek: a levegő szennyezettségét, az ivóvíz minőségét, a váro­si közlekedést és a zöldövezetek mennyiségét. Ezenkívül megvizsgálták a munkanélküliség arányát, a megélhetési költségeket, az óvodák, a bölcsődék és a kórházi ágyak szá­mát, valamint a bűnözés mértékét és a napsütés arányát. 2886, Madridban 2814, Lisszabonban 2799, Rómában 2491 órát süt a nap. Az ivóvíz tiszta­sága tekintetében következő a sor­rend: 1. Stockholm, 2. Helsinki, 3. Mad­rid, 4. Koppenhága, 5. Berlin, 6. Róma, 7. Bécs, 8. Brüsszel, 9. Athén, 10. Lisz- szabon, 11. Párizs, 12. Luxemburg, 13. Amszterdam, 14. Dublin, 15. London. Azok a fővárosok, A dán főváros szerencsés földrajzi fekvésű, és kedvező a klimatikus adottsága (képünkön a amelyek jó minősé- városháza és környéke látható) Nem véleüen, hogy a felmérésben az észak-európai fővárosok végeztek az élen, ami logikus következménye az északi né­pek fejlett ökológiai tudatának. Az északi fővárosok közé ékelődött a dél-európai Madrid, míg például az istenített Párizs az utolsó helyek egyikére szorult, Londonról nem is szólva. A levegő tisztaságát tekintve a követke­ző sorrend alakult ki: 1. Koppenhága, 2. Amszterdam, 3. Helsinki, 4. Madrid, 5. Lisszabon, 6. Luxemburg, 7. London, 8. Dublin, 9. Berlin, 10. Stockholm, 11. Pá­rizs, 12. Brüsszel, 13. Bécs, 14. Athén, 15. Róma. A dán fővárosban könnyen lélegez­nek az emberek, mert a városi hivatalok előnyben részesítik a tömegközlekedést, a városközpontban alig van parkolóhely, és 1990 óta nem növekedett a gépkocsiforga­lom aránya. Emellett Koppenhága szeren­csés földrajzi fekvésű, és kedvező a klima­tikus adottsága. Síkságon fekszik, ahol nem tűz a nap, és a tenger felől lengedező szelek miatt a káros anyagok aránya sosem lépi túl a megengedett értéket. A levegő minősége tekintetében Róma került az utolsó helyre, ahol a sok napsütés, a lég­mozgás hiánya növeli az ózonszintet, a sok gépkocsi, a tömegközlekedés gyér igény­be vétele alaposan termeli a szmogot, rá­adásul egészen a kilencvenes évek elejéig nem törődtek az ipari légszennyezés visz- szaszorításával. Északon szabadabban lé­legzik az ember, nemcsak a kedvező föld­rajzi adottságoknak köszönhetően, hanem annak is, hogy az északi ál­lamok megelőzik az uniós törvényhozást, és a meg­előzésre összpontosítanak. Stockholmban például a rádió állandóan tájékoztat a levegő minőségéről. A városi hivatalok és az üze­mek vezetősége igyekszik úgy beütemezni az alkal­mazottak munkaidejét, hogy elkerüljék a forgalmi dugókat. Ezt a rendszert már Athénban is kénytele­nek voltak bevezetni, igaz, egyelőre csak a nyári hó­napokban. A dél-európai fővárosok sok hátránnyal küszködnek, mégis kiválik közülük Lisszabon, ahol a tenger felől szinte állandó­an fúj a szél, és a gépkocsikat kitiltották a városközpontból. Még jobb helyzetben van Madrid, mivel több mint hatszáz mé­terrel fekszik a tengerszint felett, s a közeli hegyekből fúj a szél. A legkevesebb nap­sütés Dublint éri (1432 óra évente), ahol az óceán közelsége miatt havonta tizenöt nap esős. Amszterdamban (1477 óra napsütés évente) és Brüsszelben (1490 óra) szintén hiányzik a napfény, míg például Athénban gu ivóvízzel rendel­keznek, többnyire eredményesen védik a vízforrásaikat. A svédek például hiper­modern víztisztítókat helyeztek üzembe, de a svéd normák is megelőzik az unióso­kat. A stockholmi vízvezetékek vasból, polietilénből és PVC-ből készültek, ól­mot elvétve sem találunk bennük. A kon­tinens déli részén fekvő fővárosoknak nincs jó ivóvizük, kivétel Madrid, amely­nek környékén nincs intenzív mezőgaz­daság. Párizs, London, a kis Luxemburg ellenkező helyzetben van, ezért az ő vi­zükben nyomokban nitrátokat találni. Meglehetősen jó ivóvize van Athénnek, amelyet egy, a fővárostól kétszáz kilomé­terre fekvő tóból biztosí­tanak. Bakteriológiai szempontból nyolc fővá­rosban megnyugtató a helyzet, hét metropolis­ban — például Amszter­damban, Dublinban, Londonban — időnként túllépik a megengedett normát. Közlekedés: 1. Kop­penhága, 2. Amszter­dam, 3. Luxemburg, 4. Athén, 5. Lisszabon, 6. Helsinki, 7. Bécs, 8. Stockholm, 9. Párizs, 10. Berlin, 11. Madrid, 12. Brüsszel, 13. Róma, 14. Dublin, 15. London. Harmincezer kerékpár — a koppenhágai városi közlekedésnek 30 százalékát teszi ki a kerekezők aránya, ezért a dán fővárosban nem ismerik a forgalmi dugót. S még egy apróság: a kórházak, az iskolák és az üzemek mind az autóbusz-pályaudvarok és vasútállomások közelében fekszenek. A sor végén kullogó London emeletes buszai és metrója elengedhetetlen tarto­zékai a város folklórjának, ám a műszaki elaggottságnak is mintaképei. A londoni metró a maga 266 állomásával és négy­száz kilométerével ugyan a leghosszabb a világon, ám a legdrágább és a legöre­gebb is, hiszen 1863-ban fejezték be az építését. A közlekedés terén elért ered­mények záloga a sokrétűség. A legjobb helyezést elérő fővárosokban metró, au­tóbusz, trolibusz és kerékpár közt vá­laszthatnak a közlekedők. Fontos a lég- szennyezés mértéke is: Berlinben példá­A kis sellő — Andersen bronzba öntött mesehőse a koppenhágai tengerparton ul riksák taxiznak, Bécsben már harminc éve cseppfolyósított gáz hajtja az autóbu­szokat, Amszterdam központjában pedig tíz dolgozóra jut egy parkolóhely. A hol­land főváros ennél is tovább ment: a la­kosságot arra ösztönzi, hogy otthon dol­gozzék. Kétezer lakást úgy építettek meg, hogy húsz négyzetméterrel tága­sabbak, és „munkahelyül” szolgálnak. Stockholmban rengeteg az autóbusz, de etanollal járnak, vagy benzinnel és vil­lanyárammal. Berlinben raktárakat épí­tettek a város peremén, s onnan hajókon szállítják a központba az árat. A brüssze­li húszezer Európa bizottsági hivatalnok­nak azt tanácsolták, használják a városi tömegközlekedést. Az élet minőségét sok mindennel lehet mérni, de ezekben a kategóriákban a sok aspektus miatt nem készítettek táblázato­kat. Ami mérhető: Bécs a parkjaival, sző­lősdombjaival „zöldbe borait” város, míg Athén kopár, ahol a házak balkonjain kí­vül szinte csak a Mars-mezőn találni né­mi zöldet. Ami a veszélyes ipar közelsé­gét illeti, Madrid, Amszterdam, Bécs és London érdemlik a legrosszabb osztály­zatot. Koppenhága viszont alig 15 küo- métenre fekszik a svéd barsebacki atom­erőműtől, míg Luxemburgot szinte kö­rülölelik az atomerőművek (a francia Cattecom, a német Biblis, a belga Chooz). Ugyanakkor a luxemburgi nagy- hercegség fővárosában és Amszterdam­ban gazdag zöldövezet található. Ezzel szemben Párizs történelmi központjában mindössze tizenegy négyzetméternyi zöld jut egy lakosra. A társadalmi mutatók szempontjából Luxemburg az ellentétek városa: itt a leg­alacsonyabb a munkanélküliség, ám leg­magasabb a bűnözési arány. A bűnözés egyébként főleg délen jelent problémát (Lisszabon, Athén, Madrid és Róma), északon biztonságosabb az élet. A kü­lönbségek azonban abból is adódnak, hogy egy-egy országban más és más a bűncselekmény kategóriája, büntetési fo­ka. Luxemburgban gyakorlatilag nincs munkanélküliség, s az országos arány is mindössze három és fél százalékos. Ró­ma szomorú rekorddal, 18,5 százalékkal „dicsekedhet”, s ehhez járul még, hogy az örök városban szinte lehetetlen lakáshoz jutni. Egy négyzetméter lakóterület átla­gos ára meghaladja a 6000 dollárt, ami azt jelenti, hogy egy háromszobás lakás félmillió dollárba kerül. (A madridi Muy Interresante alapján) Ajánló Videofilm-sikerlista 1. Star Wars — Baljós árnyak 2. Sztárom a párom 3. A bambanő 4. Agy ament Harry 5. Discopatkányok 6. Tökéletes Katona 2. 7. A szomszéd 8. Indiana Jones 1-3. 9. Wild Wild West — Vadiúj vadnyugat 10. A negyedik emelet +1. Kutyám Jerry Lee 2. (Fanfár Videotéka) Zenei ajánló AC/DC: Stiff Upper Lip Mindössze három évnyi rákészülés után adta ki a kemény rock nagyöreg csapata, az AC/DC tizenhetedik al­bumát. A 12 új számban is legalább annyi a lendület és düh, mint 1976- os első albumukon — a High Voltage-on —, sőt még Brian Johnson énekes hangja sem gyógyult ki a szűnni nem akaró rekedtségből. Könyv Erdély román megszállása A könyv teljes címe: Erdély román megszállása (1916—1920). A szerző, Eördögh István eredetileg teológusnak készült, csak a szegedi Hittudományi Főiskola elvégzése után dönthetett úgy, hogy mégis történész lesz. Rómában, pontosabban Vatikánban szerzett levél­tárosi diplomát, s ugyanott, de már a Pápai Gergely Egyetem Egyháztörté­neti Karán doktorált. Mindez azért fon­tos, mert most bemutatott munkája olasz és vatikáni levéltári forrásokon alapul. így az olvasó először nyerhet betekintést a korabeli olasz katonai je­lentések és a vatikáni diplomácia aktái­ba, amelyek a pártatlanság erejével meggyőzően igazolják a Párizs környé­ki békeszerződések diktátum jellegét, a győztes nagyhatalmak gazdasági és po­litikai érdekeinek érvényesülését az egyes népek önrendelkezési jogának teljes mellőzésével. A kötet Európa legnagyobb számú nemzeti kisebbsége kialakulásának tragikus története. A VÁROSOK SORRENDJE 1. Koppenhága 2. HalsinkL .« )l 3. Madrid 4. Amszterdam 5. Stockholm 6. Berlin 7. Luxemburg 8. Lisszabon 9. Bécs 10. Brüsszel 11. Dublin 12. Párizs 13. Athén 14. Róma 15. London KLOÁKÁKKAL A DEAlOklUTlkLS ElRÓPA FELÉ Miközben március idusán a magyar parlamentben kiosztották a Kossuth- és Széchenyi-díjakat, és este az Opera­házban a kitüntetett művészek tisztele­tére zenéltek, az újabb román hordalék elérte a Tiszát. A februári ciánszeny- nyezés után a változatosság kedvéért -— már második alkalommal — nehéz­fém-szennyezés, ólom-, cink- és réz­küldemény érkezett a szomszédoktól, hadd kapja meg a szerencsétlen folyó és az árterében szárnyát bontogató ma­gyar idegenforgalom a kegyelemdö­fést. Amúgy kelet-európai módon, be­jelentetlenül. Magyarországot óvatos becslések szerint már eddig is milliár- dokban mérhető kár érte a szomszéd felelőtlensége miatt. Jut eszébe az em­bernek: mi jöhet mér ezek után? A Mengyelejev-táblázat minden eleme? Hisz bővében vannak a rozzant álla­potban lévő gyáraknak és lezserségnek román oldalon. Az embernek óhatatla­nul eszébe jut: létezik ennyi véletlen? Nincs e mögött valami apró szándé­kosság? S miközben a szocialisták és a liberálisok március tizenötödikén is­mét világgá kürtölték fájdalmukat, hogy a magyar kormány hóhérolja a szabad sajtót, holott a sajtótermékek zöme az ő kezükön van, s ők nem haj­landók a médiakuratóriumban helyet foglalni, az ember szájában összefutott a keserű nyál, holmi magyar balsorsra gondolva. Azon már nem is hökkent meg túlságosan, hogy a MIÉP vezére Erdély-foglalásra kampányolt a Hősök terén. Amúgy is mindenki hozta a for­máját. A miniszterelnök a nők szívét bizsergette, Budapest főpolgármestere a kormányt szidta, Torgyán József pe­dig kokárdásan kivonult a Tisza-part- ra, és „lenyilatkozta”, hogy erélyes fellépést fog számon kérni a kormá­nyán. Ki-ki a maga vérmérséklete sze­rint ünnepelt. Torgyán legalább kara­kánul. Pozsonyban is minden a szokásos módon zajlott. Mialatt az elnöki palo­tába 14-én az európai rabbikonferencia résztvevői a hátsó ajtón surrantak be, a Grassalkovich-palota előtt a zsidók ez­reit deportáló Tisót éltette fennhangon a csőcselék, amely spontánul eldöntöt­te, hogy átkaiból kihagyva a zsidókat „csak” a magyarokat ócsárolja. Az utódállamok kórusából Jugoszlávia ezúttal kimaradt, van elég baja önma­gával is. Hanem az ember csak elmélázik ezen a tavaszi zsongáson. Miféle lep­rás nációja vagyunk mi ennek a Köz- tes-Európának, hogy így bánnak ve­lünk a szomszédok? Természetesen nem a csőcselékre gondolva, hiszen van abban célzatosság, hogy amíg a románok Ukrajnát értesítették az újabb szennyezésről, Magyarországot le se bagózták, holott értesítési kötelezett­ség vonatkozik rájuk. Szlovákiában sem a Pánis-féle kopaszok csapata a lényeg, hiszen azokra a rendőrök vi­gyáztak, hanem a szlovák demokraták, akik elnézik, hogy a szlovák alkot­mányból ismét kiszorítsák az államal­kotó kisebbséget, mintha legalábbis bevándorlók volnának a szülőföldjü­kön. így állunk az évezred fordulóján. S míg Szlovákia meg Románia veri a 1ÜÜ mellét az uniós csatlakozás vonatkozá­sában, számolgatja, hány fejezet vá­lasztja el az áhított európai dotációk­tól, a kloákák tovább ontják a szeny- nyet. Képletesen és valóságosan. Pe­dig hát nem az Európai Unió akar be­lépni Romániába és Szlovákiába. A fejlett Nyugathoz tartozni akaró országoknak — hangzik el számlálat­lanul — maguknak kell törekedniük az európai normák elérésére. Ezekben pe­dig a szomszéd ország arrogáns szeny- nyezése és a polgárok másodrendűvé degradálása nem csak egy-egy fejezeti problémát jelentenek, hanem a csatla­kozási törekvések alapfilozófiáját, a szándék tisztaságát kérdőjelezik meg. Kövesdi Károly (Pozsony) ■1111111

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom