Békés Megyei Hírlap, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-08-09 / 83. szám

6. OLDAL - 2000. ÁPRILIS 8-9., SZOMBAT-VASÁRNAP INTERJÚ Kalán néni, a mesehős autistákat istápol CSORVÁS Amikor kiderült, hogy egyik unokája autista, a család igen megörült — két és fél évi huzavona után tudták végre, mi a gond. De az igazi problémákkal csak ezután szembesült gyerek, szülő, nagymama. Az eltelt hosszú tanulási évek és megélt gyötrelmek alatt kialakult gyakorlat juttatta el Pak­si Pálnét arra a pontra, amikor megfogalmazta magában: jajgatva nem lehet előre jutni! mondta ki, hogy az unokám autista. Először szembesültem Margó néni, a fővárosi óvónő az azzal, hogy óvónői diplomával te­átélt, megszerzett tapasztalatok hetetlen vagyok. Ez a felismerés továbbadására törekszik azóta is. adott újabb lökést: tanulnom kell! Úgy tartja: ez a legkevesebb, em- Tagadhatatlan, a fájdalmam is óri- beri kötelesség! Jobbítani mások ási volt, mert be kellett látnom, gondjain. A nyugdíjas óvodape- hogy mások egészséges gyerme- dagógust ma már nem Paksi Pálnénak, de nem is Margó néni­nek, egyszerűen csak egy mesefi­gurával azonosítva Kalán néninek szólítja mindenki. Önzetlen, segí­teni akaró asszony, aki...- ...aki aktív korában is keres­te, kutatta a másság okát, és segí­teni próbált. Ilyen voltam fiatal óvónőként is, amikor Szentgálon éltem a családommal és az ottani óvoda alapjait raktuk le. Tánccso­portot vezettem, más népek kul­túrájával ismerkedtem. Mindig iz­gatott az a problémakör, hogy az óvodából kikerülő gyerekben mi­ért okoz törést az iskolába való át­menet. Amikor a fővárosba köl­töztünk, az ottani óvodában to­vább kísérletezhettem. Olyan sze­rencsés helyre kerültem, ahol a vezető óvónő nagyon ügyelt arra, hogy munkatársának mindenük meglegyen az oktató-nevelő munkához. Továbbképzésekre küldött bennünket. Én a tartásja­vító tornában jártam élen, majd egy olyan XIV. kerületi intéz­ménybe kerültem, ahova külföldi követségeken dolgozók gyerme­keit járatták, de akadt közöttük kerekes székhez kötött, vak, moz­gássérült kisgyerek is. Ott egy újabb kísérletet kezdtem: kidol­goztam a készség-képesség fej­lesztő játékrendszert évszakokra, azok vál­tozásaira és az ábrá­zolás foglalkozásra ráépítve — meséli éle­te kevésbé mozgal­mas éveit Paksi Páné, aki szociális érzé­kenységével a létmi­nimumon élők meg­segítésére is szövetke­zett akkoriban.- Ekkor született meg az unoka. Mikor derült ki róla, hogy autista?- Öthónapos lehe­tett, de nem gügyögött, nem ne­vetett, nem sírt. Azt mondta a vé­dőnő, majd kinövi! Egyévesen a bölcsiben azt mondták, ádott jó gyerek! Ez ütött szöget a fejem­ben - csak a beteg gyerek lehet ennyire jó! Minden speciáistát megjártunk, Balázs Anna - ma az Autista Kutatóintézet vezetője ­tak az ötlet ellen. Akkor már azon törtem a fejemet, kiket nyerjek meg az ügynek. Mert az tűrhetetlen, hogy ezek az érző, látó emberek ne hempereghes­senek a fűben, ne köthessék le idejüket hasznosan! Itthon nem volt kapaszkodó. Hollandiából jött a segítség, így hozhattam létre 1993. június 8-án a Kalán Néni Pihenőkertje Közhasznú Autista Alapítványt.- Kitől kapta a Kalán néni ne­vet?- Két hónapig kerestük a meg­felelő elnevezést. A mesehősök kor ajánlották a drótpucolást - meg lehet próbálni! Istentelenül nehéz fizikai munka. Ez sem ment. Arra gondoltam, mi lenne, ha kifaggatnám az idős csorvásiakat: mit csináltak a hosszú, téli, falusi estéken? Kide­rült, hogy szalmáztak, kukoricát morzsoltak, szőttek, fontak, rongyszőnyeget készítettek. 1998 óta mi is.- Haszonnal dolgoznak?- Ugyan már! Ez a tevékeny­ség terápia, nem profitot termelő munka!- Ekkor még mindig nem tud­Paksi Pálné, Kalán néni (középen) az általa felkarolt gyermekek otthonának megnyitóján Szilágyi Menyhért polgármesterrel keivel tudok jutni egyről a kettő­re, miközben az én unokámnak nem találok megfelelő helyet - idézi a fájdalmas időszakot az asszony, alti beszédjavító képzés­re jelentkezett, fényterápiát ta­nult, ismerkedett a színek pszi­chológiai jelentésével. Mindent Sérültek pártfogója Neve: Paksi Pálné Kalán néni Született: 1937, Csorvás Család: férje, Paksi Pál közgazdász, 3 gyermek, 5 unoka Életút: Gyomán végzi el a középisko­lát és az óvóképzőt, a megye számos településére helyezik dolgozni. Tót­komlósról költözik családjával Szentgálra, onnan a fővárosba. 41 évi munkaviszonnyal a háta mögött, nyug­díjazása után visszaköltözik Csorvásra férjével, ahol az autistáknak pihenő- kertet, foglalkoztatót és kuckót létesít. meg akart tudni a betegségről, csak hogy segíthessen unokáján.- Mikor fogalmazódott meg a visszatelepülés gondolata?- Csorváson örököltem föl­det, és egyébként is úgy tervez­tük a férjemmel, hogy nyugdí­jasként visszajövünk. Jó gyere­keink vannak, ők nem tiltakoz­azonban céljukat gorombasággal, sokszor agresszivitással érik el. Ilyet nem akartam, a választás ezért esett Kalán nénire. Amikor a pihenőkertet átadtuk, Göncz Árpádné Zsuzsa asszony már így szólított. Azóta szinte mindenki így hív.- Nyugdíjas napjait sem pihe­néssel tölti, hol a foglalkoztató­ban, hol a kuckóban van, fárad­hatatlanul szervez, irányít. Nem gondolt arra, hogy ki kellene szállni? - a kérdés hallatán kissé elkerekedik Kalán néni szeme, de kész a válasszal.- Amikor a pihenőkertet beke­rítettük, az motoszkált a fejem­ben, hogy ezek a sérült fiatalok lassan felnőnek, de mivel lehetne őket lefoglalni? Hol lesz a helyük? Hogy kérdéseimre választ kapjak, mindenhova „odatolakodtam”, tájékozódtam. 250 levelemre 60 válasz érkezett. Fazekasságot, kézműves foglalkozásokat aján­lottak. Nosza, ki kell próbálni! Én is beiratkoztam egy ilyen táborba, tudni akartam, hogy mit csiná­lunk majd otthon: Mondanom se kell, kirepedt a talpam éle, mire megtanultam korongozni! Ilyen foglalatosságot autistáknak?! Ez sérült embereken nem segít! Ak­ARCHÍV FOTÓ ták, hol élik majd le életüket a sé­rült emberek, ha a családi háttér nem lesz biztosított?- Volt olyan szülő, aki kétség­beesve kérdezte: zárt osztályon végzi gyermeke?! Ekkor ismét a hollandok segítettek. Nem akar­tunk otthont létrehozni, mert itt nincs velük anya, apa. De nem is kórházatrhiszén ők nem betegek, habár nagyobb az esélyük a meg­betegedésre. Arra törekedtünk, hogy az itt élő el tudjon vonulni, ha akar, társai között lehessen, ha teheti, menjen haza, de tudnia kell, hogy bármikor visszajöhet, így lett ez a hely a kuckó - mert olyan meleg, be lehet lakni. Maga szerint ki lehet ebből szállni?! - mutat körbe Kalán néni a leg­újabb létesítményükön, miköz­ben a konyha irányából finom il­latok csiklandozzák meg orrun­kat.- Ma főzőnapot tartunk, ké­szül a sok finomság! De ha már kérdezte ezt a dol­got, akkor elárulom, a pályakezdő fiatalok, akik velünk dolgoznak, nagyon ügyesek. Amit itt létre­hoztam, lassan átadom nekik. De ki nem szállók, amíg szuszogni csak tudok! CSETE ILONA Műszerre gyűjtünk A rákos betegek gyógyításának lehetőségeit gazdagítja Szász András fizikusprofesszor talál­mánya, a hipertermiás műszer. Alkalmazására képes a gyulai kórház onkológiai osztálya, be­szerzésére azonban nem. Lapunk szerkesztősége gyűj­tést kezdeményezett a negyven- millió forintba kerülő műszer megvásárlásáért, akciónkhoz már sokan csatlakoztak. Csek­kekkel is rendelkezünk (Békés­csabán, a Munkácsy utca 4. szám alatt a kiadóhivatal titkár­ságán, orosházi szerkesztősé­günkben, a Kossuth utca 6-8. szám alatt és a Szuperinfo oros­házi szerkesztőségében, Kossuth utca 1. szám alatt juthatnak hoz­zá), a számlavezető a Budapest Bank Rt. Gyula. A Pándy alapít­vány elkülönített számlaszáma: 10102684- 35526300-00000006. Az összeg alapján adókedvezmény igénybe vehető. Képzőművészein alkotásai is szépen gyűlnek, hamarosan az internetten is megtekinthetik őket olvasóink. Egyre több nagy­szerű kezdeményezésnek lehe­tünk tanúi megyeszerte, hogy az a alapítvány pénzét gyarapíthas- suk. A hétköznapi emberek ezrei keresik csekkjeinket, de a na­gyobb tőkével rendelkező vállal­kozók, cégek felajánlásait is szí­vesen vennénk, arról, kérés sze­rint hírt adunk. ■ Költözik a gimnázium Ezekben a napokban igen­csak nagy a felfordulás a Petőfi Gimnáziumban: az épületet felújításra a napok­ban átadják a Károlyi és Társa Kft. építőinknek, akik a munkálatokat végzik. Mezőberény ________ Szilágyi Tibortól, a középiskola igazgatójától megtudtuk, hogy a Itivitelezők a tervezett ütemhez képest némi előnyre tettek szert, így aztán nem lehet húzni-ha- lasztani a munkaterület átadását. A költözködés során már szülte mindent bedobozoltak, szállításra előkészítettek. A költözködésbe a diákok is besegítenek. Az oktatás­ban némi bonyodalmat okoz majd a több helyszül, ugyanis a tizen­négy osztályt öt helyszínen helye­zik el, megtartva a tanítás feltételeit. Az önkormányzat által megvá­sárolt egykori Démász-székházban lesz három, a művelődési központ­ban két osztály, az Orlai Petries So­ma Általános Iskolában és a polgár- mesteri hivatalban helyeznek el egy-egy osztályt, míg a többi az is­kola kollégiumában kap helyet. Az év végéig a pedagógusok a helyszí­nek között ingáznak majd, az óra­rendben különösebb változás nem lesz, s hogy minden tanár időben, a tanóra kezdetére az adott osztály­hoz érjen, ezért tizenöt percesek lesznek a szünetek. A ballagást, majd az üásbeli érettségit a kollégi­um tantermeiben rendezik. A né­hány hetes kényelmetlenség, ami a tanévből még hátra van, műiden bi­zonnyal az új tanévre emlék ma­rad, ugyanis a kivitelezők vállalták, hogy augusztus 22-re befejezik a több, műit 330 millió forintos felújí­tást, s megszépítve, kibővítve átad­ják rendeltetésének a középiskolát, a hozzá tartozó kollégiumot és a ki- egészítő létesítményeket. sz ­Sértenek az újságcikkek! A belvárosból „költöztetik” a szovjet hősi emlékművet. A megyei lapok felkapták a hírt, hol ez, hol az nyilatko­zott az ügyben elégedettsé­gének, vagy éppen felhábo­rodásának hangot adva. A tótkomlósi Matajsz András a Hírlapot választotta, hogy el­mondja álláspontját. Tótkomlós Ami eddig megjelent a lapokban, az nem a megbékélést szolgálja, inkább a kedélyek borzolását. Megmondom őszintén, sértenek az újságcikkek! — kezdte mondandóját, miközben az ominózus sorokra mutatott. — Téves állítások, túlzások lát­tak napvüágot a Tótkomlós köz­pontjában álló szovjet hősi emlék­műről. A tisztánlátás érdekében szeretném elmondani, hogy az 1947-ben felállított emlékművet 1956-ban igyekeztek lerombolni, de nem sikerült. Visszaállították eredeti állapotába. A polgármester a kilencvenes évek közepén felvet­te a kapcsolatot az orosz konzulá­tussal a szándékként megfogalma­zódott áthelyezés érdekében. Az érintettek azt mondták, a szobor áthelyezésének nincs akadálya, mert halottak nincsenek alatta. Ta­valy a pártokkal egyeztetve szüle­tett a döntés, ha lesz pénz az áthe­lyezésre és az új, helyére kerülő Szent István-szoborra, akkor meg­kezdődnek a munkák. Az elbontásra és a parkrendezésre a testület az idei költségvetéséből 3 milliót szavazott meg. Az egyház adott területet a temetőben, ott állít­ják vissza a hősi emlékművet, miköz­ben a Szent István-szoborra nyolc­milliót nyert a város. Április lOére el­készülnek a munkákkal - fogalma­zott a komlósi vállalkozó. cs.i. Balázsi László, megyénk egyetlen unitárius lelkésze „Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz, / súlyos vérző kövek, / de néha röppen sóhaj is, / szeretet is, rózsa is ... / mégis mondo­gatni kell / a fellebbezhetetlen, / sziklakemény, / vigasztaló / igét: / Krisztusnak és Pilátusnak, / frazeusoknak és vámosoknak / zsi­dóknak és rómaiaknak / egyformán szolgálni / nem lehet” - idéz­te Dsida Jenő lírai sorait Balázsi László, a Füzesgyarmati Unitári­us Egyházközség lelkésze. Balázsi László, Békés megye egyetlen unitárius papja. Az Ér- délyből 1989-ben áttelepült lel­kész tíz esztendeje áll a gyarmati gyülekezet élén. Élete során sok megpróbáltatás érte, ám a holt­pontokon mindig átsegítették Dsida Jenő fentebb említett sorai.- Már gyermekkorában tuda­tosan készült a papi pályára, vagy csak később, felnőttként vá­lasztotta ezt a hivatást?- Lókodon szinte a templom tövében nőttem fel, egy hatgyer­mekes család legkisebb fiaként. Édesapám állandóan kapcsolat­ban volt az egyházzal, ahol kán­torként, gondnokként és haran­gozóként is tevékenykedett. Már kisgyermekként gondoltam, hogy a papi pályát választom, de ezt végérvényesen tizedikes korom­ban döntöttem el. Persze ebből akkor több konfliktusom is szár­mazott, hisz' a romániai kommu­nista hatalom nem nézte jó szem­mel a vallási pályaválasztást.- Melyik egyházközségnél kezdte meg a munkát, és mikor szentelték pappá?- Teológiai tanulmányaimat 1974-ben fejeztein be Kolozsvá­ron. Ezt követően a Nyárád men­tére (Szentháromság-Kisador- jánra helyeztek). Két esztendővel később a marosvásárhelyi zsina­ton szenteltek pappá.- Ön a nyolcvanas évek köze­Névjegy pén egyetlen romániai egyházköz­ségnél sem vállalhatott munkát. Miért?- Az 1982-es romániai választá­sokkor nem mentünk el szavazni, attól kezdve ál­landósult zak­latásunk. Majd 1986-ban ez a meghurcoltatás abban „tető­zött”, hogy ki­léptettek a pap­ságból. Három évig barátaink házában lak­tunk, ők segí­tettek. Ez idő alatt sok olyan igaz erdélyi embert ismer­tünk meg, akik valóban szol­gálják és védik a magyarság ügyét. Közben arra vártunk, hogy a román hatóságoktól megkapjuk a kivándorlási engedélyt.- Áttelepülésüket követően kezdte meg szolgálatot gyarmaton? mikor a papi Füzes­Született: Lókod-Homoródszent- mártonon, 1951. augusztus 18. Családi állapot: nős, felesége Balá­zsi Mária Gyermekei: Noémi (24 éves), Zita (£4 éves), Alpár (21 éves) Tanulmányai: Kolozsváron teológiát végzett 1974-ben Munkahelyei: lelkész a Nyárád mentén (1974- 86), politikai okokból állástalan (1986-89), 1990 óta a Füzesgyarmati Unitárius Egyház- község lelkésze Hobbija: olvasás - több, mint 5500 kötetes könyvtára van- Romániát 1989. december 13-án hagytuk el. A következő év február elsejéig Budapesten, az unitárius egyház vendégszobájá­ban laktunk. Ezt követően költöztettek Füzesgyar­matra, ahol 1990 húsvét- ján — négy évi kényszerű hallgatás után - vehettem ismét vállamra a papi pa­lástot. Abban a pillanat­ban kimondhatatlan emo­cionális érzés fogott el. Va­lami hasonlót talán csak most, a napokban éreztem, ami-, kor meglepetésemre a helyi pres­bitérium és a családom köszön­tött füzesgyarmati szolgálatom ti­zedik évfordulója alkalmából.- A füzesgyarmati unitáriu­soknak korábban nem helyben lakó, hanem beszolgáló lelkészük volt, így bizonyára akadt teendője bőven. Milyen jelentősebb előrelé­pések történtek az elmúlt tíz esz­tendőben?- Itt 1990-ben egy teljesen ha­lódó gyülekezet volt. Azóta rend­be tettük a templomot, emlékeze­tes ünnepségeket rendeztünk. Például háromszor közvetített templomunkból istentiszteletet a Kossuth Rádió, egyszer pedig a Duna Televízió. Nemzeti zászlót avattunk. Honfoglaló őseinknek és az aradi tizenhárom vértanú­nak emlékművet állítottunk. Rendszeressé tettük a hitoktatást és az istentiszteleteket. Ötven ke­resztelést és tucatnyi házassági megáldást végeztünk. Egyház- községünknek tagjai és pártoló­ink remek partnereknek bizo­nyultak az elképzelések megvaló­sításában. Egyházunk két alapít­ványban (Zs. Nagy Lajos Hunor Alapítvány és Unitárius Alapít­vány) vesz részt, amely évente összesen 200 ezer forintot oszt szét nemes célokra. — Milyen terveik vannak a jö­vőre vonatkozóan?- Ezt a megtapasztalt és ered­ményt ígérő utat szeretnénk to­vább követni. Rendezvényeinkbe még aktívabban be akarjuk vonni a szórványunitáriusokat Debre­centől Gyuláig. A templom mel­letti emlékhelyet pedig egy '56-os emlékmű felállításával kívánjuk teljessé tenni. MAGYARI BARNA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom