Békés Megyei Hírlap, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-27 / 98. szám

2. OLDAL - 2000. ÁPRILIS 27., CSÜTÖRTÖK VILÁG TÜKÖR ■■■ é&BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Újjáéled a Vasgárda? Bukarest A fasiszta mozgalmak újjászer­vezésének veszélyére figyel­meztet a romániai zsidó közös­ség, hatékony intézkedéseket kér az államfőtől, a kormánytól és a parlamenttől a légionárius mozgalom újjászerveződése ellen. A vasgárdisták mai követői főképp a középiskolások és az egyetemisták között toboroznak híveket. Kulturális egyesületnek tüntetik fel magukat, hogy ki­játsszák a pártokra vonatkozó törvényt. Máris több úgyneve­zett légionárius fészek működik kiadókkal, CD- és kazettagyártó vállalkozásokkal; ezek hozták forgalomba a Vasgárda dalai cí­mű gyűjteményt. A légionáriu­sok megemlékező találkozókat, meneteket, nyári táborokat szerveznek, legutóbb egyéb­ként Kolozsváron ragasztották ki röplapjaikat a magyar egye­tem ellen. A Román Hírszerző Szolgálat legutóbbi jelentése szerint a lé­gionárius mozgalom valójában azok eszköze, akik ellenzik Ro­mánia euro-atlanü integrációját. A szolgálat már régóta figyel­meztetett erre, viszont nem tart­ja az újjáalakuló Vasgárdát köz­vetlen nemzetbiztonsági ve­szélynek. MR Lelőtték a JAT elnökét Belgrádban ismeretlen tettesek meggyilkolták Ziko Petrovicsot, a JAT jugoszláv légitársaság ve­zérigazgatóját, Szlobodan Milosevics elnök feltétlen hívét. Idén már a szerbiai közélet ne­gyedik ismertebb személyisége vált gyilkosság áldozatává. Még nincs itt a csatlakozás ideje Helmut Schmidt és Valéry Giscard d’Estaing közös felhívásban sürgeti az Unió reformját. A volt német kancellár és a francia exelnök szerint a bővítéssel kapcsolatban Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot elsőbbség illeti meg, ám most mindenekelőtt a szervezet megújítását kell szem előtt tartani. Párizs - Berlin A 2000. év végére ígérte a brüsz- szeli bizottság, hogy közzéteszi hét-nyolc tagjelölt ország felvéte­lének „menetrendjét”, s akkor is­merteti az átmenethez szükséges halasztási kérelmek elbírálását is. Ha ez megtörténik, komoly hala­dásról beszélhetünk. Nincs azon­ban előrelépés az Unió szerveze­ti reformjában - fejtegeti a két po­litikus. „Néhány jelentéktelen vonás­tól eltekintve az Európai Unió így szabadkereskedelmi övezet­té fejlődne vissza. Némely or­szágban persze az európai egy­ség eszméjének és történelmi céljának efféle eltorzulása a na­cionalisták ínyére volna. De fő­ként ama washingtoni erőknek tetszenék, amelyek szeretnék megőrizni bizonyos mértékig el­lenőrzésüket Európa fölött, hogy érvényre juttassák globális geo­politikai céljaikat” - olvasható a Welt am Sonntag című német lap cikkében. Schmidt és d’Estaing úgy véli: ha sikerül kiteljesíteni a földrész egységét, Európa meghatározó befolyást gyakorolhat a világban. „Ám az Európai Unió még távol­ról sem alakította ki saját kül- és biztonsági politikáját, márpedig világhatalmi tényezőként erre el­engedhetetlenül szüksége lesz. Földrészünk nemzeteit meg kell győzni arról, hogy a további in­tegrációtól függ az európai társa­dalmak érdekérvényesítése és be­folyásuk súlya a jövőben.” Kétségtelen, hogy harminc or­szág teljes integrációja nem reális cél, mert politikai hagyományaik, kultúrájuk, gazdasági fejlettsé­gük különbözőek. Tévednek te­hát azok, akik a megoldatlan problémák ellenére az Európai Unió gyors bővítését szorgalmaz­zák. „A nyitott kérdések ráadásul nem oldhatók meg kormányközi értekezleteken, ezekről előzete­sen közös álláspontot kell kialakí­tani” - áll a két politikus tanulmá­nyában. ________________________üiAJ BEIKTATÁS. Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök előtt szerdán letette az esküt az új olasz kormány. A háború utáni 58. kabinetnek - amelyet Giuliano Amato (középen) vezet - még meg kell majd kapnia a törvényhozás két háza, a képviselőház és a szenátus jóváhagyását is._______ fotó. f«b/reut«r* Színtől független párbeszéd Hazánk az EU-bővítés élharcosát látja Ausztriában Bécs Martonyi János magyar külügyminiszter szerint az Ausztriával folytatott ál­landó párbeszédnek „kevés köze van a kormány színéhez”. A budapesti diplomácia vezetője Wolfgang Schüssel mai látogatá­sának előestéjén egy bécsi lap­nak nyilatkozott. Az interjúban hangsúlyozta: az osztrák kancel­lár budapesti látogatása egyelőre nem jelez változást a magyar ál­láspontban, vagyis a „kék-fekete” koalíciót a tettei alapján kell meg­ítélni. Magyarország tartalmilag osztja az Európai Unió aggodal­mait, a szankciók formáját illető­en azonban nem követheti az ál­lamszövetséget. Hazánk ugyanis nincs jelen a brüsszeli tanácsko­zásokon, így csakis kétoldalú kapcsolatokat tarthat fenn Auszt­riával. Martonyi hozzátette, hogy ezt Brüsszel is megérti. „Magyarország azt várja el Bécstől, hogy Brüsszelben a kele­ti bővítés előharcosaként lépjen fel, ami egyúttal Ausztria érdeke is” - nyilatkozta a külügyminisz­ter. Martonyi ugyanakkor bátorí- tónak találja Schüssel legutóbbi nyilatkozatait, amelyekben „ér­zékelhetők az első jelei annak, hogy Ausztriában tudatosul a Kö- zép-Európához való tartozás té­nye. Bécs ugyanis eddig kizáró­lag a Nyugat felé orientálódott”. A miniszter végül kitért arra: Magyarország azt reméli, hogy a csatlakozási tárgyalások 2001 vé­géig várhatóan befejeződnek, s ennek nyomán 2003 elejére elér­het a Brüsszelbe vezető út végé­re. A magyar gazdaság 78,5 szá­zaléka, a külföldi beruházások 60 százaléka már ma is integráló­dott az Unióba. ■ HÍREK RÖVIDEN Koszovói albánok tüntettek Pristinában szerda reggel megbénult a közlekedés, mivel több ezer albán tüntető lezárta a fő közlekedési utakat, a szerbiai börtönökben fogvatartóit albánok szabadon bocsátását követelve. Az átmenetileg nemzetközi igazgatás alá vont Koszovó székhelyén a javarészt fiatal tüntetők minden fontos útvonalat lezártak, és a KFOR gépjárműveit engedték továbbhaladni. Moszkva nem hisz Maszhadovnak Szergej Jasztrzsembszkij orosz elnöki tanácsadó határozottan cáfol­ta azokat a moszkvai sajtójelentéseket, amelyek szerint Aszlan Maszhadov hamarosan megadná magát személyesen Vlagyimir Putyin elnöknek. Jasztrzsembszkij emlékeztetett arra, hogy a cse­csen elnök maga hazudtolta meg az egyoldalú tűzszünettel kapcso­latosan megjelent interjúját, s újabb terrorcselekményekre szólította fel a muzulmán felkelők osztagait. Az elnöki tanácsadó mindamel­lett hozzáfűzte, hogy az orosz törvényhozás amnesztiarendelete adott esetben vonatkozhat Maszhadovra is, Fehér mező közepén égő vörös napkorong 3. Minden japán külön sziget A japánok kecses meghajlással Udvözlik egymást, van eb­ben a mozdulatban valami jellegzetes alázat, szolgálatkész­ség a másik ember iránt. Ha kezet fognak, azt csak az ide­gen kedvéért teszik, de akkor sem szorongatják a partnert, nem ölelgetik — hála Istennek —, nem puszilgatják, és főleg nem veregetik vállba. S ne gondoljuk, hogy udvariatlanok lennének, amikor nem néznek a szemünkbe, mert az, aho­gyan a kézszorítás is, hagyományaik szerint tolakodónak, erőszakosnak számít. Előfordulhat azonban, hogy mindar­ra, amit illemtanból megtanultunk, jól rácáfol egy világot látott, tájékozott japán, aki éppen a nyugati szokásokkal igyekszik kedveskedni. A repülőtéri, szállodai alkalma- nek, a nők kalapot, sapkát is, és zottak, a sofőrök, a pincérek, az mindenki mindenütt kecsesen eladók elegáns egyenruhát visel- hajlong. Mivel hátat fordítani nem 1930-ban épült fel a megmaradt gránit alapokra, eredeti (1586-os) formájában, de korszerű anyagokból az ötszintes vasbeton torony, az osakal várkastély. Ahol a japán turisták ki-be­jártak, csak a sajtó nem mehetett be, amíg az elnöki delegáció el nem hagyta a nevezetes- ség helyszínét a szerző felvételei illik, a szobából vagy az asztaltól „rückwärts”-ben távoznak, és persze sűrű hajlongás közepette. A meghajlás enyhébb fokozata a fejbiccentés, amit akkor gyakorol­nak, amikor például két kézzel (fontos, hogy két kézzel, egyéb­ként félvállról tűnhetne a dolog!), átadunk névjegykártyát vagy ki­sebb ajándékot. Idegenvezetőnk, egy kedves hölgy, két-három mondat után mindig sűrű fejbic­centéssel jelezte, hogy „ennyit er­ről”. Aztán, amikor egy-két ártat­lan kérdést fel mertünk tenni az elhangzottakkal kapcsolatban, mondandóját megismételte, majd egyre gyorsabban bólogatott. így adta tudtunkra, hogy nem örül az érdeklődésnek. Ha nem készülök, alighanem meglepődök Göncz Árpád Rácsok című darabjának tokiói premier­jén. Nem csattant fel ugyanis ha­talmas taps, elég mérsékeltnek tűnt a fogadtatás. Japánban az ön­uralom, az önmegtartóztatás nagy erény, nem szokás kiabálni, kifejezésre juttatni érzelmeinket, tapsolni is csak halkan. Különö­sen a nők nem mernek mosolyog­ni sem, nem hogy nevetni. Ha mégis elnevették magukat, gyor­san a szájuk elé tették a kezüket, mintha éppen átmenetileg hiány­zó fogukat szégyellték volna. Mi rázzuk a fejünket, ha valamit nem tudunk, ha valamire nemet mon­dunk. A Felkelő Nap Országában ilyenkor az arc elé lendül a kifelé fordított tenyér, és előre-hátra in­teget. Templomok, szentélyek, de bi­zonyos éttermek és a magánhá­zak bejárata előtt a cipőt letenni kötelező, ezért a hibátlan zokni — fázósabb hölgyeknek a harisnyá­ra húzva - ajánlatos. Nem kivétel a díszvendég sem. Ezzel nem is lenne baj, ám a padlón, rajta ülni vagy magunk mellé gyűrni a lá­bunkat, bizony elég fárasztó. Az Göncz Árpád (mint szerző) a tokiói bemutató után gratulált a Rácsok című darabját előadó színművészeknek egyik vacsoránál - szerencsére asztalnál ültünk -, abban bíztam, hogy bal oldalamon vendéglátóm szed először, én meg majd figye­lem, mit kell csinálni. Sajnos nem így történt. Udvariasságból átadta az elsőbbséget, én meg a sok ide­gen színű és állagú étek és pálcika láttán - evőeszköz sehol -, kicsit zavarba jöttem. Elrebegtem ango­lul, hogy mire számítottam... Ahogy ránéztem, rögtön láttam, nem kellett volna. Aztán beugrott a megfelelő fejezet: kerülendő a viccek, poénok mesélése, a japá­noktól idegen a kettős jelentésen, átvitt értelmen, európai kultúr­körön alapuló humor, és amit mondunk, nem fogják érteni. Az utcákon, a templomokban, a különböző rendezvényeken so­kan maszkot viseltek. Kiderült, hogy nem a szennyezett levegő miatt, hanem azért, mert náthá­sak, köhögnek, és az ilyesmi ne­veletlenségnek számít. Japánban nem kínos a csend, nem számít udvariatlannak a hallgatás, ellen­kezőleg. Társalgáskor, üzleti tár­gyalásokon kifejezetten értékes­nek, kívánatosnak tartják, ha a partner nem beszél folyamatosan. (Ez tetszett a férjemnek, azt re­mélte, hogy majd tanulok vala­mit...)- Nálunk nem probléma, hogy valaki sintoista és buddhista egy­szerre - magyarázta egyik ven­déglátónk. - Ázt szoktuk monda­ni, hogy a legtöbb japán sintoistá- nak születik és buddhistaként te­metik el. Közben, egész életében évszázados hagyományokra visz- szatekintő szertartásokon, ünne­peken vesz részt, még keresztény szokásokat is követ, például az esküvő ilyen. A sintó ősi eredetű, természeti vallás, az egykori agrámép ha­gyományaiban gyökerezik, „az istenek követésének útja”. Kez­detben a természet erőinek tiszte­letén, később az emberi tulajdon­ságokkal felruházott istenek, ősök és a császár imádatán ala­pult. Az uralkodót az istenek egyenes leszármazottjának tart­ják ma is, innen az imádat. De in­nen ered a szülők, az ősök, a nagy emberek tisztelete, a feleba­ráti szeretet is, mint kötelesség. A sintó vallás a legmagasabb érték­nek az emberi élet földi kiteljese­dését tartja, alapelve a tisztaság. A buddhizmus gyors terjedése azzal magyarázható, hogy szin­tén a szeretet, a tisztelet erényét hirdeti, a lélekvándorlásban is az ősök tisztelete játszik szerepet. A buddhizmus a japán művészet és a tudomány gazdagításához is je­lentősen hozzájárult. Mindent egybevetve, nekem gyakran az amerikai Emersontól egy régi idézet jutott eszembe, ami eredetileg az angolokról szól, de a japánokra is nagyon igaz. „Everyone of these islanders is an island himself.” (Minden egyes szigetlakó egy külön sziget.) Be­vallom, egyre sűrűbben és őszinte ragaszkodással gondoltam a jó öreg Európára, s benne a mi kis hazánkra. Mindenütt jó, de leg­jobb - tudják, ugye — otthon. (Folytatjuk.) NIEDZIELSKY KATALIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom