Békés Megyei Hírlap, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-25 / 96. szám
RIPORT 2000. ÁPRILIS 25., KEDD - 7. OLDAL Nem tudni, hogyan folytatódik a legendás épület története Az elesettek védelmében, az igaz ügy mellett kiálló Rózsa Sándor legendája máig él Kondoroson. Bár a betyárromantikára egyre távolabbról tekintünk, támogatni való ügy ma is van a településen. Mostanában az eladásra meghirdetett csárda sorsa foglalkoztatja a helybélieket. Az önkormányzat örömest megvenné, ha lenne több tízmillió forintja. A jeles épület képzeletbeli históriás könyve hol vidáman fonja a szót, hol szomorkásra vált. A riport szereplői bizakodóak, szerintük visszahozható a csárda eredeti funkciója, a melegkonyhás éttermes vendégfogadás. Kondoros Egyes források már a tizennyolcadik század derekán jegyzik a Kondorosi csárdát, amely nyolc út kereszteződésében nőtt ki a pusztából. Jó száz évvel később, 1875- ben a csárda, illetve a vele szemközt felépített csendőrlaktanya körül épült ki a mai település, Kondoros. A csárdát megannyi titok lengte körül. A legendákat a békési betyárélet, kivált Rózsa Sándor személye ihlette. A mesés történetekben központi szerepet játszott a kacskaringós kéménynyel, rejtelmes alagúttal épült fogadó. A legendákat a magyar zenészek és a költők is megénekelték, hírét vive a csárdának és vele együtt a takaros falunak, Kondorosnak. A fogadó később is népszerű vacsorázóhely volt, szövetkezetek, cégek tartottak benne rendezvényeket, s a turistabuszok is előszeretettel álltak meg itt. Cigányzenekar húzta A hetvenes éveket a Kondorosi csárda fénykoraként emlegetik. Sutyinszki Mihály, a csárda akkori vezetője ma már Páratlan érték kei Aíadi úti Vadász bisztrójában találkoztunk vele. Amikor mesél, szemlátomást szép emlékeket idéznek benne azok az évek. Kondorosi parasztcsaládból származott. Elsőnek a cukrászmesterséget tanulta ki, majd tovább képezte magát. A főzéstől a felszolgálóig, a konyhamészárostól a vezetési ismeretig otthonos a vendéglátó szakmában. Mindehhez elegendő gyakorlatot is szerzett, így történhetett, hogy fiatal kora ellenére, amint a katonaságtól leszerelt, megbízták a Kondorosi csárda vezetésével.- A csárdába életet kellett vinni. Személyesen jártuk végig az IBUSZ-kirendeltségeket, kapcsolatokat építettünk. Hattagú cigányzenekart szerződtettünk, házi disznótort rendeztünk. A gyulai SZOT-üdü- lőből például hetente két vendégcsoport érkezett hozzánk, s rengeteg buszos kiránduló társaságot is fogadtunk. De eljártak hozzánk az egész megyéből, különösen a közelebbi településekről. Egy sor híresség lépett fel nálunk a nóta- és a táncdalesteken. A pinceborozót és a kerthelyiséget a hangulata miatt különösen szerették a vendégek - kalandoztunk vissza a múltba Sutyinszki Mihállyal, aki második otthonaként szerette a csárdát. A szomszédban lakott családjával, s bár volt két helyettese is, amikor látta, hogy telt ház van, nem volt otthon maradása. Ha kellett, beállt a konyhába, ha úgy hozta a sor, felszolgált. Szíwel-lélekkel a csárdáért dolgozott, akárcsak a többi kollégája.- Szerettük csinálni, s láttuk, az emberek elégedettek azzal, amit nyújtunk. Annál pedig nincs nagyobb boldogság. Az akkori vendégeim közül azóta is sokan megkeresnek - mondja búcsúzóul. Kívül csárda, belül diszkó Vajon mit szólnának Sutyinszki Mihály régi vendégei a mostani csárdához? Nyilván zavarba jönnek, akik a múlt képeit keresik a mai falak között. A biliárdteremben Cola feliratos piros álmennyezet, a cigányzenekar helyett zenegép, a nagyteremben az esti diszkó kellékarzenálja: tükrök, lámpák, fényes gömbök. Most lássuk a két véglet között eltelt időt! A csárdában Szeljak Györgynével, a Kondorosi Áfész elnökével indultunk sétára, hogy felidézzük az elmúlt négy évtized históriáját. Az épületegyüttes műemléki része a régi csárdaépület. Itt átalakítást egy bérlő sem véElegendő pénzzel, szíwel-lélekkel el lehetne érni, hogy a csárda újra az eredeti funkciója szerint működjék D-FOTÓ, LEHOCZKY PÉTER Kíváncsiak voltunk, mit gondol a csárdáról a műemlékvédelmi hivatal? A hivatal illetékese elmondta, a Kondorosi csárda sorsát akkor látná megnyugtatónak, ha azt a funkciójának megfelelően hasznosítanák. A csárdát szeretnék jó gazda kezében tudni, aki folyamatos karbantartással, megfelelő ráfordítással védené az épület állagát. A műemlékvédő szerint ez a kondorosi önkormányzatnak is érdeke. A csárda páratlan érték, s ezt az idegenforgalomban a község javára fordíthatnák. Jelképes az az összeg, amennyivel a hivatal a műemlékek felújítását támogatni tudja. Ehhez mindenképpen központi, állami forrást kell szerezni. A község a felújításban számíthat a szakmai segítségükre, iránymutatásukra, annál is inkább, mivel az építéshatósági jogkörben a hivatal az illetékes. Szeretném, ha ismét a hírnevéhez méltóan működne gezhetett, diszkót sem lehet tartani. Jelenleg a mostani bérlő tata- roztatja a belsejét. Korábban ennek a kemencés nagyterme volt a magyaros étterem. Van itt egy használaton kívüli bemutatóterem, továbbá múzeumi szoba, a tanyákról, idős falubéliektől való korabeli berendezéssel, amit a kirándulócsoportok előzetes bejeMl LEGYEN A KONDOROSI CSÁRDÁVAL? a BnHaittta Émiinriu liRvilaU haiJlanla aptfíl unninH UUuRluaRni kutaÉia* a UlaaAUaan ■ MituzonB, Aonoonn mjzbibu naTiiapja bttoi Tegzen iwzfBiomBRyHuniiaai b ibibpuibsbii. A véitszadók i mjiltilr Mi lenne velünk Csárdadiszkó nélkül... dolgok is vannak a községben lentkezés alapján nézhetnek meg. Az épületegyüttes másik, utcafronti része szolgálja a vendéglátást. Van ott egy kocsma, egy helyiség zenegéppel és egy biliárdterem. Az egykori modem étterem ma a diszkóterem, a pincében pedig nosztalgiazene várja a közönséget. A belső udvari kerthelyiséget egykor nagy fák díszítették, ma itt kopár betonplacc van. A bérlő az épület túlsó részén alakított ki szabadtéri 3 helyet. A tulajdonos áfész tíz esztendeje adta bérbe az épületegyüttest. Azóta többen üzemeltették: öt évig hagyományos vendéglátóhelyként, azóta diszkóként. Ha visszafelé gombolyítjuk történetünk fonalát, 1955 májusáig jutunk, a csárda ekkor került a Kondorosi Földműves Szövetkezet használatába, majd 1969-től a jogutód Kondorosi Áfész tulajdonába. 1970-ben konyhát korszerűsítettek, a jókora étterem egyik részét hagyományos magyaros bútorokkal rendezték be, a másik részt modernekkel. Az idő múltával a konyha és a kiszolgálóhelyiségek már nem feleltek meg a közegészségügyi követelményeknek, így 1983-ban eldöntötték, nagyszabású felújításba kezdenek. A következő évben a csárdát műemlékké nyilvánították, ami új helyzetet teremtett. A tulajdonosnak módosítania kellett az átalakításra vonatkozó elképzeléseit, újradolgozni a terveket. A teljes körű fel- i újítás 1984-ben i kezdődött és * két évig tartott.- Az 1986- ban megnyitott csárda megújulva változatlanul népszerű volt. Az áfész arra törekedett, hogy a vendégek által keresett és megszokott színvonal ne romoljon, ám ezt egyre több pénzből tudta csak biztosítani. Az üzemeltetésénél keletkezett veszteséget a minden elkésett többi vendéglátóegység eredményéből pótolta. E folyamat következménye lett a bérbeadás - hallottuk Szeljak Györgynétől. A festést minden évben elvégzik, két éve pedig újraverették a nádtetőt. Az áfészelnök nem titkolta, a ráfordítást a bérleti díjból származó bevételük nem fedezi. Mivel a tulajdonosi kötelezettségeket maradéktalanul nem tudják felvállalni, s a reájuk bízott érték iránt felelősséget éreznek, úgy döntöttek, eladják a csárdát. Három esztendeje hirdették meg először eladásra, s azóta többször is. Eddig komoly érdeklődő nem akadt. Fél éve tárgyalásba kezdtek a település vezetésével. Felvetették, az önkormányzat vegye meg és viselje gondját a csárdának. A csárda továbbra is eladó, s amíg új gazdára nem talál, a bérleti rendszer megmarad. Ha pénze lesz, megveszi Visszahozható-e a csárda fénykora? Dankó Béla, Kondoros polgár- mestere osztja riportunk korábbi két szereplője véleményét: elegendő pénzzel, szíwel-lélekkel el lehetne érni, hogy a csárda újra az eredeti funkciója szerint működjék. A polgármester mindemellett úgy látja, önkormányzati szerep- vállalás nélkül sem-, miképpen nem lehet üzemeltetni a csárdát. Ennek pedig egyszerű magyarázata van: nincs az a vállalkozó, aki több tízmillió forintot költené a csárda felújítására.- "Fél éve az áfész azzal keresett meg, megvásárolná-e az önkormányzat a csárdát. A szövetkezet elnöke elmondta, számukra nem mindegy, ki lesz a létesítmény új gazdája. Ő maga is azt szeretné, hogy a csárda ismét az eredeti funkciója szerint, melegkonyhás étteremként működjön - idézte fel az akkori találkozást Dankó Béla, aki úgy látja, előzetes és szerény számítás szerint is a vételár többszörösét kell rákölteni a csárdára. Ötvenmillió forintnál kevesebb pénzzel felelősen aligha lehet erre vállalkozni. E célra a szágos, sőt nemzetközi hírű, így nem túlzás azt mondani, a község büszkesége, a térség és a megye idegenforgalmának is megSzem-szájnak ingere 1 A csárda cigányzenekaráról és az igen jó konyhájáról volt híres, de ezen túl is szolgált meglepetésekkel. Télen lovas szánon megszánkóztatták a vendégeket. A hideg pusztán a hajtok alkalmas pillanatban elővarázsoltak maguk mellől egy kosarat, abban pálinka és meleg pogácsa volt, amit körbekínáltak a didergő vendégeknek. A csoportok kérésére szinte hetente tartottak disznótort a kerthelyiségben. A disznót szalmával porzsolták, a hentes bontáskor elmagyarázta, miből lesz a kolbász meg a hurka és a többi finomság.- Most feldolgozzuk, fél óra múlva már a tányérjukon lesz az étel! - ígérte a hentes, és mit ad isten, úgy is volt. A vendégek csak ámultak, nem tudták, hogy egy korábban leölt és feldolgozott disznó kolbászát eszik. A másik kedvenc étel a bográcsos birkapörkölt volt. A játék kedvéért a bogrács mellett szorgoskodó ember magyaros ruhát öltött. Illik-e mindezek után fokhagymás pirítóst emlegetni? Nos, a pince borozójában, poharazgatáskor úgyszólván elmaradhatatlan volt ez az étek. kondorosi önkormányzat kasszájában sincsenek több tízmilliók. A polgármester nem titkolja, óriási feladat ez, az önkormányzatnak könnyen beletörhet a bicskája. Érthető hát az óvatosságuk. A képviselő-testület hivatalosan még nem foglalkozott a témával, egyelőre a polgármester igyekszik számba venni azokat a táBetyárok rejteke Rózsa Sándor és a többi betyár regényes történetére minden kirándulócsoport kíváncsi volt. A padláson kiállított képek a csárda és a betyárvilág legendájáról meséltek, s egynéhány kalandos esetet maga Sutyinszki Mihály mondott el a látogatóknak. A legtöbben a betyárok szökéséről akartak hallani. A menekülők a kéményből ugrottak le az alagútba. Ha az üldöző követte őket, könnyen odaveszett. Aki nem ismerte a titkot - a kémény belső járatát - és rosszul ugrott, az szakadékba zuhant. A rejtett alagút a nádasba vezetett. Egy másik kép tanúsága szerint történt, hogy Erkel Ferenc Gyuláról Kecskemétre tartva két napot időzött a csárdában. Együtt mulatott a betyárokkal, akik igen megkedvelték. Amikor a zeneszerző felkerekedett, a betyárok egészen Kecskemétig kísérték, nehogy baja essen az úton. mogatási lehetőségeket, amelyek forrásul szolgálnának. Teljes támogatást egyetlen állami forrás sem nyújthat, szükségük van kistérségi és megyei területfejlesztési hozzájárulásra is. A csárda orhatározó színfoltja lehetne. Dankó Béla hangsúlyozta, mindez még csak terv. Továbbgondolva hozzátette azt is, nem lenne szerencsés, ha az önkormányzat vállalkozói tevékenységbe fogna, mert annak az a vége, hogy a hiányt finanszírozza. Olyan embert aligha találnának, aki vállalkozói szemlélettel, egyben hivatalnoki elhivatottsággal vezetné a csárdát. A Kondorosi csárda sorsa igazán akkor venne jó irányt, ha az önkormányzat a pályázatokon össze tudná gyűjteni az elegendő pénzt a vételre és a felújításra. A vállalkozónak ekkor már csak a működtetés lenne a feladata. Annyi bizonyos, amennyiben ezt az ügyet felvállalja az ön- kormányzat, az igazsága felől a település lakosságát nem kell győzködnie. Egy közelmúltban elvégzett felmérés szerint ugyanis a megkérdezett helybéliek hetvennégy százaléka úgy válaszolt, szeretné, ha a Kondorosi csárda ismét a hírnevéhez méltóan működne. CSATHRÓZA Három éve eladó a Kondorosi csárda
