Békés Megyei Hírlap, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-22-24 / 95. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete Schéner Mihály könyve Egy mezőn sétálunk, hasonló virágokat szedünk Önvizsgálat Vatikánban / Opusztaszer direktora Miért kért bocsánatot II. János Pál nagyböjt első vasárnapján? 12 Legnagyobb álma, hogy birodalma nemzeti emlékhellyé váljon 13 Püspök, Szent Gellert székében Gyulay Endre tizenhárom éve ül a Szent István-i szeged-csanádi egyházmegye első püspöke, Szent Gellert jelképes székében. A főpap a magyar katolikus egyház egyik meghatározó személyisége, 1990 óta a Magyar Püspökkari Konferencia helyettes elnöke. A megyéspüspök nyíltan vállalja nagy elődje szellemi és emberi örökségét. Követendőnek tartja Szent Gellért közéleti- ségét, nem egészen finomkodó stílusát, részvállalását az egyház országos ügyeinek intézéséből, s a hívek körében végzett munkáját, hogy járta az egyházmegyét, térített és keresztelt. Gyulay Endre ugyanakkor határozott szókimondásával gyakran kavar vihart a hazai politikai életben. A megyéspüspököt erről, valamint papi hivatásáról, a katolikus egyház állapotáról, és a közvéleményt foglalkoztató egyéb témákról kérdeztük. —Mikor határozta el, hogy Isten szolgálatába szegődik? — Jóanyámat kilencéves koromban, 1939-ben el kellett temetnünk, s a következő évben Budapestre kerültem, a jegyzők országos árvaházába, mert Battonyán — ahol születtem — nem volt lehetőség a továbbtanulásra. Az egykori Széchenyi Gimnáziumba jártam iskolába, ott egy Úmapi körmeneten felötlött bennem, mi lenne, ha én vihetném az oltári szentséget. Ez volt az első mély találkozásom a hivatással... —... megérintette Isten jelenléte vagy inkább egy hosszú találkozás kezdetéről beszélhetünk? •— Nálam ez a pillanat döntött. Innentől nem is gondoltam arra, hogy más hivatást válasszak. — Minden szülő természetes vágya, hogy gyermeke férjhez menjen, megnősüljön, s unokákkal ajándékozza meg. Édesapja mit szólt a döntéséhez? — Tizenhárom éves voltam, amikor segédjegyző édesapám agyvérzést kapott. Utána meglehetősen vallásossá vált, abból merített erőt a maga keresztjének hordozásához. így nem okozott különösebb gondot számára a döntésem. De történt egy érdekes dolog. Édesanyám haldoklóit, már ellátták a szentségekkel, amikor a battonyai plébános, Klivinyi Lajos prépost hazatérve szabadságáról, megkereste őt és hosszan beszélgetett vele. Pappá szentelésem után egy évvel Klivinyi prépost — aki szentelésem idején éppen börtönben volt — elmondta nekem: édesanyám arra kérte, tegyen meg mindent, hogy pap legyek. — Ön gyakran nyilatkozik politikai ügyekről. Kézenfekvő a kérdés: az egyház szolgálatában állók esetében hol a politikai életben való részvétel határa? — A római katolikus egyház törvénykönyve tiltja a politikai vezetői szerepvállalást, legyen szó polgármesteri vagy országgyűlési képviselői állásvállalásról. Mivel azonban a magyar értelmező szótár szerint a politika szó a közösségért, a társadalomért érzett felelősség vállalását is jelenti, megnyilatkozásaimat nem nevezném politizálásnak, hanem a közösségért érzett felelősségnek. Tehát, ha mint püspök szóvá teszem, hogy gyerekek éheznek az országban, mert a szülőknek nincs pénze reggelire, s egy szociális társadalomban igenis gondolni kell rájuk, akkor a közösségért tettem valamit és nem egyik vagy másik párt mellé álltam. — Nyilatkozatai többször kavartak vihart. Szeret érdesen fogalmazni. Ha visszafogottabb lenne, nem érne el többet? — Püspökké szentelésemkor — még 1987-ben — azt mondtam, jóapám szókimondó ember volt, s ehhez tartom magam is. Udvarias leszek, de az igazságot mindig igazságnak fogom kimondani. Máig ehhez tartom magam. Hogy miért fogalmazok így? Azért, mert kereken és világosan szeretek megszólalni. Feltárni szeretem és nem elkenni a dolgokat. Nyíltságommal gyógyítani akarok. Nem hiszem, hogy bárki ellen gyűlöletet szítottam volna, amikor az egyházat sértő filmmel kapcsolatban megnyilatkoztam vagy - amint Hóm úr a könyvében egyedül engem említett név szerint —, kritizáltam előtte kormányzása egyikmásik intézkedését, például szociális, családi kérdésekben hozott és az egyházi ingatlanokkal kapcsolatos döntéseit. Ha mindenki lapít és nem szól, akkor semmi nem oldódik meg. — Ügy hírlik, püspök úrnak a zsidósággal, illetve az izraelita egyházzal nem éppen felhőtlen a viszonya. — Inkább azt mondanám, hogy néhány kijelentésemet félreértették. Például azt, hogy örülök a Csurka parlamentbe kerülésének. Nem azért mert — mint állítják róla — fajgyűlölő, hanem mert — mint nyilatkoztam akkor — lesz valaki, aki nem engedi szőnyeg alá söpörni a dolgokat. Nem arról beszéltem tehát, hogy milyen a viszonya Csurkának a fajgyűlölethez, a sovinizmushoz, a trianoni határokhoz. A helyi zsidó hitközséggel egyébként korrekt a kapcsolatom, a gyűléseikre is eljárok, amikor meghívnak. Nem egyszer előadásra is felkértek a Keresztény-zsidó Baráti Társaságban. — Ha már Csurkát említette, azt azért elfogadja, hogy a MIÉP elnökének vannak antiszemita kijelentései? — Ha nem is antiszemita, de nagyon éles kijelentései vannak a zsidókérdésről, a határokról és egyebekről, ami nem biztos, hogy szerencsés, mert egy politikusnak tudnia kell, mi válik valóban és jelenleg az ország javára. — Püspök Úr! Milyennek látja a magyar katolikus egyház állapotát a negyven évi ateista kurzus után? — Rozogának. Mert negyven évig nem volt érdemi hitoktatás, miközben az egyházakat és a papokat rágalmazták, gyalázták s ezek lerakodtak a mostani szülők lelkében. Ezt csak személyes pasztorációval lehet levezetni bennük. A másik végletet azok alkotják, akik csak szokásból járnak templomba, s az első nehézség után elmaradnak a szentmiséről. Nagy gond továbbá, hogy sajnos kevés fiatal választja hivatásának a papi szolgálatot. Szépen alakul viszont a hitoktatás, sok a megtérő fiatal, s eredményesnek érzem a katolikus iskolák munkáját. Ennek ellenére legalább húsz év kell ahhoz, hogy erőre kapjunk. Árpási Zoltán (Fenti interjúnk egy hosszabb beszélgetés része. A teljes szöveget lapunk vasárnapi kiadásában, a Békés Megyei Hírlap Vasárnap Reggel Arckép rovatában olvashatják. Ebből megtudhatják még, mi a véleménye a megyéspüspöknek a papi nőtlenségről, az egyház és a pártok viszonyáról, s arról, hogy valóban egy körlevél buktatta meg a szocialistákat az 1998-as választáson. Olvashatják továbbá három püspök, a református Bölcskei Gusztáv, az evangélikus Harmati Béla és a katolikus Várszegi Asztrik, pannonhalmi főapát véleményét Gyulay Endréről.) Névjegy Született: Battonya, 1930. szeptember 17. Tanulmányai: Budapesten, majd Hódmezővásárhelyen járt gimnáziumba, Szegeden a papi hivatásra előkészítő kisszemináriumba, a helyi piaristákhoz középiskolába, végül a Hit- tudományi Főiskolára. Pályája: 1953-ban szentelték pappá, utána káplán Röszkén, Ásotthalmon, Gyulán, plébános Domaszéken, Mezőhegyesen, templomigazgató Makón, tanít a Hittudományi Főiskolán, spirituális majd szeged-rókusi plébános, 1987-től szeged-csanádi megyéspüspök. A Magyar Cserkészszövetség elnöke (1998), a Széchenyi-emlékplakett kitüntetettje. Hobbija: olvasás. A főpap a magyar katolikus egyház egyik meghatározó személyisége D-FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Orbán a gátakon Meg kell hagyni, jó PR-es csapata lehet a kormányfőnek! Jól kitalálták a fiúk-lányok, hogy Orbán Viktornak a gátakon a helye — legalább három napra. Az se baj, ha ott él diplomáciai életet, hadd lássa a világ, hogy a magyar miniszterelnök tökös gyerek. Olyan legény, aki nem ijed meg saját árnyékától, különösen nem a homokzsákoktól, sőt, ha a helyzet úgy kívánja, még a dzsip hátuljába is bevágódik fél fenékkel, s kapaszkodik, mint harminc évvel ezelőtt a pesti tuján (villamoson) a srácok. Nem vitás, fideszék most besöpörnek néhány százalék szimpátiapontot a közvélemény-kutatási tabellán. Igazuk van. Ha valaki mégis fanyalogna Orbán „népszerűséghajhász” döntésén, hát csinálja utána. Szabad a pálya, legfőképp a homokzsák, lehet cipelni vagy hátat támasztani a rogyadozó gátnak. Kétségtelen, Orbán Viktor iskolát teremtett, mostantól kezdve kiállása a mérce. (Utódai szerencséje, hogy legközelebb 500 év múlva jön erre a víz.) Különben elképzelem (nem nagyon sikerül mosoly nélkül), amint rendszerváltástól számított elődei — Antall, Boros, Horn — állnak a gáton és zsákolnak. És persze gyűjtik a népszerűségi pontokat. De ne révedezzünk a múltba, maradjunk a jelenben. Orbán gátra lépésének azért van olyan üzenete is, hogy uraim, drága elvtársaim, nem szájalni kell, meg szószékről világot váltani, hanem „lemenni” a nép közé. Hogy érezzék: vagyunk. S ha innen nézzük a dolgokat, bizony teljes a zavarodottság mind a koalíciós partnerek, mind az ellenzékiek körében. Nehéz lenne ugyanis elképzelni Torgyán doktort, Csurka Istvánt, Kovács Lászlót, Magyar Bálintot homokzsákolni, már csak életkori okok miatt is. (Bár, mit lehet tudni? Mire e sorok megjelennek...) Különben úgy néz ki, mintha a politikai sárdobálás kissé alább hagyott volna. Valaki azt mondta, ha nincs tévéközvetítés a Parlamentből, a T. Ház egészen normálisan viselkedik. Hát ha még parlament sincs, csak áradó Tisza, s helytállásból, kivagyiságból ott kell (lehet) csak példát mutatni! A szocialisták egyetlen elsóhajtott kritikai megjegyzésén kívül más nem történt, említésre érdemes pofon nem csattant el a héten. Megfontolandó, ha levonul az ár, a honatyáknak-anyáknak nem kel- lene-e inkább gátat erősíteni, fertőtlenítem, homokzsákokat kiüríteni-elpakolni vagy kalapolni a helyreállításra? Mennyivel boldogabb, nyugalmasabb ország épülne a Tisza mentén! Arpási Zoltán Szabad a pálya, legfőképp a homokzsák. Mezőhegyes, 1916. Cukorgyár, igazgatói lak. Egy kép abból az időből, amikor még működött a cukorgyár. A felvételhez nincs mit hozzá tenni, legfeljebb siratni az idilli éveket
