Békés Megyei Hírlap, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-15-16 / 89. szám
2000. április 15-16., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 9 __________________________A HOLOCAUSTRÓL, ÖTVENÖT ÉVVEL A BORZALMAK UTÁN__________ ÜLDÖZÖTTEK, FÉL LÁBBAL A SÍRBAN Az emlékezet foghíjas tárház — mindezt John Steinbeck Nobel—díjas amerikai író mondta. Zsidó törvények, deportálás, munkaszolgálat, Auschwitz. Mit mondanak ma, több mint fél évszázaddal késó'bb ezek a szavak? Auschwitz-t T. W. Adorno művészettörténész — közvetlenül a második világháború után tett híres mondásával: „Auschwitz után nincs költészet” — az emberiség korszakhatárának nevezte. Két Békés megyei, egy nő és egy férfi beszél itt arról, hogy a második világháború poklában milyen megpróbáltatásokat kellett átélniük zsidóságuk miatt. Sorsuk annyiban közös, hogy a szabadulást mindketten egy Prágához közeli gettóvárosban Terezinben élték meg. — Tizenhat éves voltam, amikor deportáltak. Hogy zsidó vagyok, ezt 10-11 éves koromban kezdtem érezni, úgy 1938—tói. Apám hamar meghalt, édesanyám egyedül nevelt bennünket az öcsémmel. Akkor fordult minden rosszra, amikor a németek megszállták Magyarországot. Szarvasra jártam iskolába, gyalog. A mellemhez szorítottam a táskámat úgy vittem, hogy eltakarjam vele a zsidócsillagot, amit a ruhámra kellet varrni. Szégyelltem, meg bántottak is ha látták rajtam. Másfél hónappal a német megszállás után lovas kocsira rakták a csendőrök a családunkat... — Mit vihettek magukkal? — Személyenként tíz kilónyi csomagot. — Szökésre nem gondoltak? — Hova tudott volna menni egy alföldi, falusi ember? Hova bújhatott? A pestieknek talán könnyebb volt. De itt? A vidéki zsidóság teljesen elpusztult. Alig maradtunk hírmondónak. Meg az ember nem hitte, el sem tudta képzelni, hogy koncentrációs táborba vihetik. Szegény nagymamám ma is előttem van. Ült a széken és azt mondta: ne féljetek, nem visznek el bennünket, hiszen minket szeretnek itt a faluban. Senkit nem bántottunk... — Hova vitte magukat az a lovas kocsi? r-p Egy grófi kastély istállójába. Ott még nem bántottak bennünket, de a jobb módúakat véresre verték, hogy kiszedjék belőlük, hova rejtették a pénzüket. Ott még voltak ágyak, amin aludhattunk. Egy hét után aztán marhavagonokban a szolnoki cukorgyár raktárába szállítottak valamennyiünket. Két hónapot voltunk ott, áprilisban, és májusban. A szeszélyes időben a puszta földön aludtunk, s az élelmünk is fogytán volt. A környékbeliektől tudtunk ugyan ennivalót szerezni, de ahogy telt az idő, az is egyre nehezebben ment. Aztán az egyik nap a magyar csendőrök elkezdték olvasni a neveket. Mi hárman, az édesanyám és a kilenc éves öcsém egy csoportba kerültünk. A nagy- szüleim, testvéreik és azok gyerekei, mintegy harmincán egy másik csoportba. Anyám akkor odament egy zsidó parancsnokhoz, aki ügyvéd volt, civil, s persze ugyanolyan fogoly mint mi és megkérte, intézze el, hogy a rokonaink csoportjába kerüljünk, mire szelíden azt válaszolta anyámnak, ne vágjunk a sors elé. A rokonaim vonata Auschwitzba ment. Soha nem láttam őket viszont... Mi Ausztriába kerültünk, egy Bécs melletti lágerbe. Ez amolyan elosztó volt. SS—katonák vigyáztak ránk. Itt nem gáz folyt a tusolóból, rendesen lezuhanyozhattunk. Két nap múlva egy magángazdaságba kerültünk a cseh határhoz közel. Többezer holdas birtok volt. A parasztok a német államtól béreltek bennünket. Itt rendesek bántak velünk. — Viszonylag, hisz előzetes beszélgetésünkben mintha azt mondta volna, hogy nagyon megverte egy öreg osztrák paraszt. — Igen, lány létemre nem tudtam megkötni a kenderkötelet. Úgy megvert, hogy utána nagyon sokáig alig láttam a szememre. Édesanyám már attól félt, hogy megvakulok. — Milyen munkát végeztek a gazdaságban? — Konyhait, emellett az istállóban kellett segíteni. Például tehenet fejni. — Rendszeresen kaptak enni? — Azt mondhatom. Rendszeresen ehettünk, igaz keveset, és alacsony tápértékűt. Nagyon kevés krumplit kaptunk, és napi 25 deka barna kenyeret. De legalább volt kenyér. Édesanyám főzött nekünk, no nem paprikás csirkét. Paprikáskrumplit, krumplilevest, zöldségféléket. Tejet azt persze nem kaptunk, viszont teát főzhettünk magunknak. Emlékszem, édesanyám egyszer a veremből lopott krumplit az ebédhez. Fél évig voltunk itt, majd egy Bécs melletti faluba szállítottak bennünket. Itt ért bennünket a tél. Havat söpörtünk. Sokat fáztunk és éheztünk. Két hónap elteltével újra útra kellett kelnünk. Lovaskocsira rakták a holmijainkat, mi pedig gyalog mentünk utána. Száz kilométereket kellett gyalogolni. A Prága melletti Terezinbe vittek bennünket, egy hatalmas gettóvárosba. Negyvenöt tavaszáig voltunk ott. — A háború végét is itt élték meg? — Igen, de örökös halálfélelemben, mert azt mondták, hogy kivégeznek bennünket. Egy laktanya padlásán feküdtünk az öcsémmel és anyámmal. Majdnem megfagytunk, és sokat éheztünk. A gettóban szinte minden épületet aláaknáztak a németek. Azzal fenyegetőztek az SS-legények, hogy felrobbantják az épületeket, ha odaérnek az oroszok. Közeledett a front, és mi minden éjjel azzal a tudattal aludtunk el, lehet, hogy a reggelt már nem érjük meg. Végül május nyolcadikán felszabadultunk. Olyan érdekes volt, előtte nap hirtelen eltűntek az SS-legények. — Hogyan élték meg azt a napot, amikor újra szabadok lettek? — Sikítozást hallottunk, és robbanás zaját. Géppuska és géppisztoly ropogását. Azt hittük, most robbantanak fel bennünket. Életemben ott, akkor láttam először orosz katonát. Csodálatos megkönnyebbülést jelentett, hogy újra szabadok lettünk... — Harminchétben vonultam be katonának. Három évi szolgálat után szereltem le, de a következő év tavaszán elvittek munkaszolgálatosnak. Kassán kellett jelentkeznem. Onnan Ukrajnába vittek, ahol utakat építettünk. A keretlegények, akik őriztek bennünket nagyon kegyetlenek voltak. Nem csoda. Ügy igazították el őket Kassán, hogy ha valaki is életben marad közülünk, nem kerülnek haza. Egy őrnagy mondta a beszédet, sűrűn használta a megdögleni kifejezést velünk kapcsolatban. Ukrajnából Kurszkba kerültem, 1942—tői 1943 végéig építettem utat. Ott zajlott a híres tankcsata ahol a német páncélosokat tönkre verték az oroszok. A visszavonulás egészen a lengyel határig dobott... Ott gyengélkedőre kerültem, ahonnan egy Shwartz nevű zsidó ügyvéddel megszöktünk. Pesten a Dreher sörgyár palackfejtőjé- be jelentkeztünk munkára. — Nem keresték? — De, és jó ideig sikerült bujkálnom. Aztán 1944 október 15—én színházban voltam egy barátommal. Akkor buktam le. Igazoltatás után a Magdolna utcai gyűjtőfogházban töltöttem az éjszakát. Másnap az óbudai téglagyárba hurcoltak. Ott összetereltek bennünket, azt hittem a Duna partra visznek, és belelőnek mindenkit a folyóba. Gyalogmenetben mentünk. Nyilas legények kísértek bennünket. — Aki kidőlt, azzal mi lett? — Ott helyben tarkón lőtték. Később azt láttuk, hogy a menet eleje elkanyarodik a Dunától. Abda, Győr, majd Mosonmagyaróvár következett, ahol a puszta betonon aludtunk egy huzatos raktárban. — A menet útvonalának állomásai Radnóti Miklós utolsó verseiből csengenek vissza számomra. — Igen. Vele nem találkoztunk, de hallottuk, hogy előző nap arrafelé járt. Rengeteg munkaszolgálatos századot vontak ott össze. Mosonmagyaróvárról reggel indultunk tovább. A nyilasok egy határhoz közeli osztrák faluban adtak át bennünket az SS—legényeknek. — Ok mit csináltak magukkal? — Bevagonúoztak, és egyenesen Buchenwaldba vittek minket. November vége volt, havas idő. A táborban le kellett vetkőznünk, aztán szőrtelenítettek bennünket, majd a fürdő után, csíkos nadrágot, csíkos vászon felsőt és fapapucsot kaptunk. Ez aztán soha le nem került rólunk. Ebben aludtunk, ebben dolgoztunk. Alsóneműt nem kaptunk. — Milyen volt az élet Buchenwaldban ? — Fűtetlen barakkban, fa- priccseken aludtunk. A hajnali sorakozó után egész délelőtt számoltak bennünket. A reggeli fekete lötty, az ebéd levesnek nevezett ihatatlan moslék volt. Vacsorára kis darab fekete kenyeret kaptunk, hozzá kis darab avas margarint. Égy hónap múlva — nyilván a ffont közeledtére — Berlinbe kerültem egy muníciógyárba, ahol zöld ruhás ukránok vigyáztak ránk. Itt már az élelmezés is jobb volt. Kétszáz lengyel fogoly között dolgoztam, általában éjszaka az állandó bombázások miatt. Aztán már akkor sem. Tífusz járvány tört ki közöttünk, söpörni lehetett rólunk a tetveket. Sokan meghaltak. Engem Terezinbe vittek a németek. Aztán jöttek az oroszok. Emlékszem, kifogták a lovakat a kocsikból, és kevélyen azt mondták, ha a németeknek tudtatok dolgozni, akkor nekünk is tudtok... Három hónap múlva, mikorra a vasútvonalat úgy ahogy megcsináltuk, egy tehervagonnal végre haza tudtunk jönni Magyarországra. Pánics Szabó Ferenc Ajánló CD-sikerlista 1. Sash: Trilenium 2. Viva Hits 8. 3. Alice Deejay: Who needs guitars anyway 4. No Doubt: Return Of Satum 5. Ministry Of Sound: Dance Nation 6. S Club 7: S Club 7. N Sync: No Strings Attached 8. Ákos: Keresem az utam (maxi) 9. Másfél: Angyal tojás 10. Heaven Street Seven: Cukor (Rock Island — Origó) Filmajánló A csontember Lincoln Rhyme (Denzel Washington), a könyörtelen logikájú szuperzsaru egy baleset következtében nyaktól lefelé szinte teljesen lebénul, mégis elkezd nyomozni az őrült sorozatgyilkos után. Segítőjének egy közlekedési rendőrnőt választ, aki még maga sem sejti mibe bonyolódott... Könyv Veres Péter munkái VERES PÉTER Magyar megmaradás A paraszti jövendő Az Alföld parasztsága Paraszlsors - magyar sors PÜSKI Rendkívüli feladatra vállalkozott a békési születésű Püski Sándor, amikor megpróbálja feltámasztani haló poraiból Veres Péter életművét. Gyanítani lehet, vannak már korosztályok, amelyeknek fogalmuk sincs arról, ki volt Veres Péter, egy időben íróként, öltözködésében is vállalt parasztemberként a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere. Veres Péter azért mégsem a miniszteri munkásságával, hanem szépírói életművével írta be nevét a magyar történelembe. Nehéz, keserves utat járt be, mire a „Hortobágy mellyéki” parasztból író lett, s tett tanú- bizonyságot hitből és politikai bölcsességből. Olyan korban — napjainkban — amikor az utóbbi évszázad irodalmának alapkérdése, az urbánus-népi vita az urbánusok javára látszik eldőlni, küldetésszerű vállalkozás Veres Péter munkáit kiadni. A mostani kötetben négy tanulmány szerepel — Magyar megmaradás, A paraszti jövendő, Az Alföld parasztsága, Prasztsors -— magyar sors -— közülük az egyik könyvben most jelent meg először. A kötetet amelyet 1250 forintért vásároltunk, érdemes forgatni. A magyar parasztságról van benne szó. Bolhacirkusz „Zsenik és bolhák” címmel figyelemre méltó cikk jelent meg az egyik országos napilapban. Nagy idők nagy embereinek levelezéséből Tompa Mihály baráti sorait ismerhettük meg, Arany Jánost vigasztalta A nagyidai cigányok miatt elszenvedett bírálatok idején, jelentéktelen „bolhacsípéseknek” kicsinyítve azokat. A megtámadott költő érzékeny lelkét bántotta a sok keserű szemrehányás, s a maga csöndes, tépelődő módján fel is sóhajtott, védekezett is a Bolond Istók második énekében: ,,S oly küzdelemre, mely világcsoda, Kétségb'esett kacaj lön Nagy-Ida.” Maga mentségére hozta fel az önpusztító szőlősgazda tragikus esetét is. Azóta már több, mint 126 év telt el, ám a kis idők kis emberei, a legújabb kori ügyeletes bolhák mégse nyughatnak. A rendszerváltó korszak 90-es éveiben nem találtak egy szál zsenit sem, hát kiásták maguknak Arany Jánost, hogy legyen kit csípni-mami. Nem csupán Nagyidáért, hanem Madách prozó- diájának csiszolásáért, a Hamlet-fordí- tásért is, meg úgy átaljában mindenért, érthetetlen dühvei és gyűlölködéssel. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor egy irodalmi riportot hallgattam a közszolgálati rádió műsorából. Posztmodem kortárs irodalmunk belterjesen kitenyésztett emblematikus költője vette magának a pimasz bátorságot, hogy enyhén trágár szövegkörnyezetben avíttnak, mucsainak, megalkuvó lojálisnak, szűk látókörű lokálpatriótának, muzeális kövületnek — s egy rikoltó, betetőző kegyelemdöféssel — rossz költőnek nevezze Petőfi (a másik zseni) barátját, akinek ugyan — anno dacumál — a nyertes pályaműért egész koszorút kellett adni, de ma már óvni kell tőle a modem olvasóközönséget. Az interjút készítő riporter sunyítva hallgatott, egy árva szava sem volt Arany János védelmére. Eltűnődtem: honnan ered és miért buzog ez az indulatos deheroizálás? Kinek használ ez a lélekromboló, értékveszej- tő kegyeletsértés. Cui prodest? Kinek az érdeke? Hát nem hallják a Toldi-ban (Sütő Andrással szólva) anyanyelvűnk erdőzúgását? Nem érzik a világelső remekmívű balladák lélektani mélységeit, a magyar nyelv kifejező erejének olümposzi magasságait? Nem látják a 24 karátos Arany-életmű pótolhatatlan értékeit? Talán csak nem a költőcskék- írócskák féltékeny dühe szól belőlük, mivelhogy Arany János művészi teljesítményét megközelíteni sem tudják; pedig inaszakadásig pattognak a bolhacirkuszban? Reméljük, nem ez a négy sor irritálja az idegenmajmoló multikulturális kozmopolitákat: ,JLégy, ha bírsz, te „világ-költő!" Rázd fel a rest nyugatot: Nekem áldott az a bölcső, Mely magyarrá ringatott;” A bolhák kiváló ugróbajnokok. Testméretük sokszorosát teljesítve világcsúcsokat döntögetnek — a maguk szintjén. Kérjük a bolhacirkusz részvénytársaságát, hogy maradjanak saját porondjukon, és hagyják békén Arany Jánost. Hadd nyugodjék sírjában, s éljen örökké szívünkben és emlékezetünkben. Hisz’ rá is érvényes, amit Széchenyiről írt: „Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl;” Mert ő „anyanyelvi Tóránk őrzője”. Széchenyi, s a többi halhatatlan társaságában „Egy éltető eszmévé finomul, Mely fennmarad s nőtt ön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik;” Szász András, Geszt A CITIBANK Lakossági Bankjának megbízottja tanácsadói feladatra munkatársakat keres Békéscsaba, Békés, Orosháza, Szarvas, Gyomaendrőd, Szeghalom, Mezőbe rény, Sarkad városokban. Várjuk jelentkezését, ha 1-2 éves értékesítési tapasztalattal, kiváló kapcsolatteremtési készséggel rendelkezik, önálló és sikerorientált. Munkájáért teljesítményarányos javadalmazást és egy nemzetközi vállalat által nyújtott karrierlehetőséget biztosítunk. Kérjük, önéletrajzát a 485'4690-es faxszámra küldje. C-Agent2 Kft. HR osztály ^ 1056 Budapest, Váci utca 81. ^ __________ WWW.ALLASPONT.COM _________L A CSANÁDPALOTAI AGRÁR-KeR. KFT, április hónapban is folytatja Csanád- palota, Dózsa sor 1. sz. alatt a 2000. évi termékértékesítési szerződések kötését az alábbi növényféleségekre: f olajnapraforgó 42 500 Ft/t + áfa áron I búza, árpa, kukorica napi áron I dugh. őrig. vöröshagyma 26 Ft/kg + áfa áron I fokhagyma napi áron ) fűszerpaprika I. o. 55 Ft/kg + áfa áron II. o. 45 Ft/kg + áfa áron _________III, o._____35 Ft/kg 4 áfa áron. Tel.: (62) 263-049. „Fűtetlen barakkban, fapriccseken aludtunk...”
