Békés Megyei Hírlap, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-14 / 88. szám
É V F 0 R D U L Ó 2000. ÁPRIUS 14., PÉNTEK - 5. OLDAL Emlékeztek... Tegnap délután Békéscsabán, a Ligeti temetőben és Gyulán, a Németvárosi temetőben emlékeztek meg az iskola három egykori nagy egyéniségéről. Békéscsaba—Gyula Az iskola képviseletében Rajnai Endre tanár és több diák, a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság részéről Török János és munkatársai helyezték el az emlékezés koszorúját dr. Barna Bálint egykori igazgató és Endrész László tanár sírjánál. Békéscsabán dr. Mizó Mihály néhai igazgatóra emlékeztek. „Köszönjük, hogy munkássága idején csak a szépre és jóra, a munka szeretetére és tiszteletére tanított bennünket. ígérjük, hogy tanítását nem feledjük, iskolánk hírnevét, a tanár úr örökségét megvédjük, és becsülettel tesszük a dolgun- kat!” — hangzott a síroknál, ifi Képünk Gyulán, Endrész László síremlékénél készült A nap programja A vízműsök mai, békéscsabai világtalálkozójának tervezett programja: 9.00 óra: Az iskola fél évszázados fennállását köszöntő hivatalos ünnepség a Körös Főiskola sportcsarnokában. (Fővédnök Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter.) 14.00 óra: Ugyanitt „Újra együtt a nagy csapat” címmel baráti találkozó. Történetek arról, ahogy a régi diákok látják, egykori tanárok visszaemlékezései. Játék - a Ki a vízmű legjobb évfolyama? címért. Bemutatkoznak az iskola alapítványai. Évkönyvpremier: az iskola fennállásának 50. évében megjelent „kék könyv” bemutatása. 17.00: Séta a Vásárhelyi Pál Műszaki Szakközépiskolába, majd „Újra itthon címmel” kiállítások megtekintése, Zöld alternatíva természetvédelmi séta, Régi bútordarabok, avagy a 7. számú tanterem titkai... Multimédia és fizikai szemléltető bemutató. „Kedves tanárnő!” - találkozás nyugalmazott tanárnőkkel. Sajtópáholy, avagy a vízmű médiatagozata. Sakkszimultán. 20.00: „Kicsi nekem ez a ház” mottóval vacsora Békéscsaba belvárosi éttermeiben. Ünnepel a csabai „Vízmű” Változhat a név a pecséten, akár el is költöztethetik (Isten őrizz!), jöhetnek bármilyen idők, aki egyszer a békéscsabai Deák utcai középiskolában végzett, élete végéig csak így válaszolhat a „Hová jártál?” kérdésre: „A Vízműbe!” Jobb, ha máris töredelmesen bevallom, magam is idejártam, s még most is megvan az égszínkék egyen- sapkám (az angol gyerekek vajon miért hordják emberemlékezet óta olyan következetesen?), ennél fogva kissé - illő, nem illő - elfogult leszek. Tegnap délelőtt ott járva észrevettem ugyan néhány, talán nem odavaló apróságot, de ünnepen végképp nem illik csak jót és szépet írni. Mellesleg ennek az alma maternek bőven van oka a büszkeségre. Ha csupán az emléknapra kitalált jelszót - „Fél évszázad - 5000 szakember” - nézzük, már amiatt is. De legalább olyan büszkeséggel mondja minden ott végzett, amit ezeken a hasábokon Zerinváry tanár úr is, hogy emberséget is tanultunk a vízműben. Becsületet és még számos olyan tulajdonságot, amelyekre összefoglalóan úgy szoktuk mondani: követendő, és az erkölcs kategóriájába soroltatik. Nem tudom, az öregekkel ma együtt ünneplő fiatalok, a jövő műszaki szakemberei milyen emlékekkel lesznek gazdagabbak, egyáltalán mennyire ünnep számukra, hogy éppen az ő diákságuk idejére esik a fél évszázados évforduló. Remélem, legalább úgy emlékeznek majd visz- sza, mint mi, nagyon sokan az egykor végzett diákok közül! Sokan nem tudnak eljönni, hiszen százával teljesítenek szolgálatot a gátakon s az árvédekezést irányító központokban. De hiszen ez így természetes. Akik ezt a felelősségteljes munkát, hivatást választották, azok ilyenkor csak gondolatban ünnepelhetnek. Ha ez az újságpéldány eljut hozzájuk, akkor megtudhatják: jó szívvel gondoltunk rájuk is. FÁBIÁN ISTVÁN Ötven év, ötezer szakember Beszélgetés Török Árpád igazgatóval Török Árpád igazgató azt mondja, a békéscsabai Vásárhelyi Pál Műszaki Szakközépiskola ma is ugyanazon képzési alapcélokkal működik, mint első tanévében, vagyis 1950— 51-ben: az építés, a vízügy, földmérés területeire képez szakembereket — csak immár a mai kor színvonalán. Időről időre áttekintik az összes kapcsolódó szakterületet, és igény szerint indítanak osztályokat, jelenleg 12 szakot kínálnak. Szeptemberben hat évfolyamon 460 tanuló kezdte el az iskolaévet. Úgy néz ki, jövőre ötszáz fölé emelkedik a diáklétszám. elkel mindenféle segítség. Békéscsaba gazdálkodása úgy alakult, hogy harmadik éve csökken az évi 80-90 milliós költségvetésünk. Hozzáteszem, ez nem csak minket érint. Hozzávetőleg 5 millió forint hiányzik minden évben. Egy ideje aztán minden szalonképes dolgot megpróbálunk, hogy hozzátegyünk valamennyit. — Azokra a szakokra iskolázunk be, amelyekre a legtöbb jelentkező van. Hál' istennek nincs gondunk, túljelentkezés van, 1996-ot már el is felejtettük, amikor nem volt nagy érdeklődés az iskola iránt — mondja még bevezetőül Török Árpád.- Az ünnep alkalom arra is, hogy az elődeire emlékezzünk.- Iványi Miklós volt az első igazgató, 1955-től dr. Barna Bálint vette át a stafétabotot, őt Í972-től dr. Mizó Mihály követte, majd Vándor György irányította az iskolát, akit 1991-ben Tóth Mihály váltott fel. Jómagam negyedik éve igazgatom a jelenleg 46 tagú tantestületet. A hitvallásom nagyon egyszerűen megfogalmazható: nagyon sokat kaptam az iskolától diákként, és amikor 1973-ban végeztem, majd a moszkvai egyetemen szerzett hídmérnöki diplomám átvétele után megfogadtam, ha lesz alkalmam, szeretnék minél többet visszaadni!- Milyen az iskola jelenlegi „felállása"?- Többnyire Békés megyéből verbuválódik a diákság, de másik hat megyéből is van tanulónk. A fenntartói jogot a város önkormányzata gyakorolja. A régi klasszikus tantárgyak, illetve szakok közé bekerült a környezetvédelem, informatika, magasépítés és tér- informatika is. Az idén végző osztályok közt lesznek útépítők, magasépítők, földmérők, vízgazdálkodók, ugyanakkor az elsősök közt vannak közlekedésépítők, informatikusok, környezetvédők, geológusok, földmérők és magasépítők. Nagyon büszkék vagyunk számítógépes parkunkra. Érdekesség, hogy az első négy évben is „benne van” egy esztendő, akik ugyanis gimnáziumból kerülnek át hozzánk, csak a hatodik évben végeznek.- Végül beszéljünk az infrastruktúra legfontosabb eleméről, az anyagiakról.- A választ sejtheti... Nagyon Török Árpád igazgató: „Nem is gondoltuk volna, hogy annyian segítségünkre sietnek” Örömmel mondhatom, magunk sem számítottunk olyan segítségre, együttműködésre, mint amiben részünk van. Az iskola oktató-nevelő munkáját két alapítvány is segíti.- További sikereket, egyelőre újabb ötven évre! 1964-ben „elballag” a 4/A. Elöl Szerencsés Lászlóné osztályfőnök, Mészáros Zoltán és dr. Barna Bálint igazgató. Mögöttük Fekete Elek és Cseh György énekel A tanár úr folytatja... Azt hiszem, kevesen mondhatják el magukról, hogy egykori iskolájukban tanítanak. Nos, Zerinváry Lajos mérnök tanár, a békéscsabai Vásárhelyi Pál Út-, Híd- és Vízműépítési Technikum volt diákja érettségi után néhány esztendővel visszatért az alma materbe tanárként. Igaz, az iskola közben nevet és bizonyos mértékben profilt váltott, de ez nem jelent különösebbet a vízműsök körében. A tanár úr folytatja azt a hagyományt, mely családját az iskolához köti. Békéscsaba- Ha szabad úgy fogalmaznom, dinasztiáról van szó...- Édesapám gépészmérnöki diplomával a zsebében, a harmincas évektől az ipari tanonciskolában oktatott, majd átkerült a vízműbe, ahol sajnos, csak három évig tanított műszaki tárgyakat, ugyanis fiatalon, 1953-ban, alig 48 évesen meghalt. Édesanyám 1953-tól tizenkilenc éven át, nyugdíjazását követően is még néhány évig irodakezelőként dolgozott az iskolában. Húgommal itt érettségiztünk, feleségemmel az iskolában, már tanárként ismerkedtünk meg, s nyugdíjazásáig ő is 25 évet töltött itt...- sorolja Zerinváry Lajos, aki ma is olyan csendes, segítőkész és szerény ember, mint annak idején diákként volt. A zsurnaliszta ez esetben nagyon nehéz helyzetben van, ugyanis évtizedek óta ismeri, ugyanis egy iskola padjait koptatták.- Annak idején gondoltál arra, hogy egykoron volt iskoládban tanítasz?- Az egész famíliám pedagógus volt, nagyapám a Rudolf Gimnáziumban, két nagynéném általános iskolában, édesápám a vízműben tanított. Már hetedikes koromban eldöntöttem, hogy a vízműben tanulok majd tovább, ugyanis ismertem az iskolát, kisgyerekként bejártam. Diákként megfordult a fejemben, a családban ezt el is mondtam, hogy majd a pedagógus pályára lépek, de érdekeltek a műszaki kérdések is. Nem volt határozott célom arról, hogy itt tanítsak. Megmondom őszintén: a volt vízműsök közül nagyon sokan más pályát választottak, az itt érettségizettek között van művész, pedagógus, jogász, hogy csak néhányat N^évjeFÍV említsek. ■*- Hogyan kerültél vissza az iskolába?- Érettségi után földmérőként a debreceni Tervező Vállalatnál dolgoztam. Aztán '71- ben az iskola akkori igazgatója, dr. Barna Bálint hívott, s első szóra igent mondtam. Technikusként műhelygyakorlatot, földméréstant tanítottam, majd egyre több szaktárgyat kaptam. Közben a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola útépítés és fenntartás szakán diplomáztam, majd miután Sipiczky Frigyes, volt tanárom nyugdíjba vonult, fő tárgyam lett az útépítés és a forgalomtechnika.- Önként adódik a kérdés: az egykori vízműsök közül hányán tanítanak az iskolában, s kollégáid között vannak-e valamikori tanítványaid?- Csaknem tíz hajdani víz- műs diák tanít az iskolában, s örömömre három egykori tanítványommal taníthatok együtt. Nagy János földméréstant, Rajnai Endre környezetvédelmet, Novák Zoltán hídépítéstant oktat. Nagyon kellemes, jóbaráti és kollégális a kapcsolatom velük.- Tanáraid közül kikre emlékszel vissza szívesen?- Szinte mindegyikre. Mind a diákévekről, mind 29 éves tanári működésemről szép emlékeim vannak az iskoláról. Ha már rákérdeztél: Kruchió Gáborra, aki matematikát, Endrész Lászlóra, aki vízgazdálkodást, Buzássy Bélára, aki földméréstant, Szerencsés Lászlóra, aki történelmet tanított, s nem utolsósorban Brózik Jánosra, testnevelő tanáromra.- Milyen tanárnak tartod magad?- Olyannak, aki diákjait türelemmel, szeretettel az életre neveli, nemcsak szakmai segítséget ad nekik, hanem az életre is felkészíti őket. Elvem, hogy „Jó szóval oktasd, játszani is engedd...”- Szigorú vagy?- Inkább következetes, persze szigorúság nélkül nem lehet eredményeket elérni. A vízmű mindig is kemény iskola volt, a Zerinváry Lajos: „Csaknem tíz egykori víz- műs tanít az iskolában” A SZERZŐ FELVÉTELE színvonalból nem engedtünk, a mérce továbbra is magasan van.- Most, a vízműsök világtalálkozóján kivel csevegnél szívesen?- Mindenkivel. Külön örömet okozna, ha megismerkedhetnék Mármarosi Zoltánnal, aki Madagaszkáron él. Jelentkezésében írta, hogy a tengeren túlon valahol három magyar találkozott, mindegyikük más-más korosztályt képviselt. Volt közöttük egy régi tanítványom is, s a beszélgetésük során kiderült: mindannyian a vízműben érettségiztek, s itt lesznek a találkozón.- Hobbid?- A tanítás megköveteli az állandó tanulást, lépést kell tartani a fejlődéssel. A munkám és hobbim szinte egybeesik. Az interneten vadászom az új információkat... A kikapcsolódást a hely- történeti gyűjteményem gyarapítása, rendezgetése jelenti.- A magad módján segíted is az iskola legjobbjait. Értem ezt diákra, pedagógusra...- A feleségemmel létrehoztuk a Vásárhelyi Pál Alapítványt, mely minden évben, a kuratórium javaslatára elismeri a legjobb diákok és pedagógusok teljesítményét - mondotta búcsúzáskor Zerinváry Lajos. SZEKERES ANDRÁS Született: 1948. július 12-én Békéscsabán. Szakmai pályafutása: 1962-66: a békéscsabai Út-, Híd- és Vízműépítési Technikum diákja, 1966—71: földmérő a debreceni Tervező Vállalatnál, 1971-től a békéscsabai Vásárhelyi Pál Műszaki Szakközépiskola műszaki tanára, 1976-ban a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán útépítés és fenntartás szakon diplomázik. Családja: felesége matematika-ábrázoló geometria szakos középiskolai tanár, két lánya főiskolás. Hobbija: helytörténeti emlékek gyűjtése.
