Békés Megyei Hírlap, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-14 / 88. szám

É V F 0 R D U L Ó 2000. ÁPRIUS 14., PÉNTEK - 5. OLDAL Emlékeztek... Tegnap délután Békéscsa­bán, a Ligeti temetőben és Gyulán, a Németvárosi te­metőben emlékeztek meg az iskola három egykori nagy egyéniségéről. Békéscsaba—Gyula Az iskola képviseletében Rajnai Endre tanár és több diák, a Kö­rös-vidéki Vízügyi Igazgatóság részéről Török János és munka­társai helyezték el az emlékezés koszorúját dr. Barna Bálint egy­kori igazgató és Endrész László tanár sírjánál. Békéscsabán dr. Mizó Mihály néhai igazgatóra emlékeztek. „Köszönjük, hogy munkássága idején csak a szép­re és jóra, a munka szeretetére és tiszteletére tanított bennün­ket. ígérjük, hogy tanítását nem feledjük, iskolánk hírnevét, a ta­nár úr örökségét megvédjük, és becsülettel tesszük a dolgun- kat!” — hangzott a síroknál, ifi Képünk Gyulán, Endrész László síremlé­kénél készült A nap programja A vízműsök mai, békés­csabai világtalálkozójának tervezett programja: 9.00 óra: Az iskola fél évszá­zados fennállását köszöntő hivatalos ünnepség a Körös Főiskola sportcsarnokában. (Fővédnök Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter.) 14.00 óra: Ugyanitt „Újra együtt a nagy csapat” cím­mel baráti találkozó. Törté­netek arról, ahogy a régi diá­kok látják, egykori tanárok visszaemlékezései. Játék - a Ki a vízmű legjobb évfolya­ma? címért. Bemutatkoznak az iskola alapítványai. Év­könyvpremier: az iskola fennállásának 50. évében megjelent „kék könyv” bemutatása. 17.00: Séta a Vásárhelyi Pál Műszaki Szakközépisko­lába, majd „Újra itthon cím­mel” kiállítások megtekinté­se, Zöld alternatíva termé­szetvédelmi séta, Régi bútor­darabok, avagy a 7. számú tanterem titkai... Multimédia és fizikai szemléltető bemu­tató. „Kedves tanárnő!” - találkozás nyugalmazott tanárnőkkel. Sajtópáholy, avagy a vízmű médiatagoza­ta. Sakkszimultán. 20.00: „Kicsi nekem ez a ház” mottóval vacsora Bé­késcsaba belvárosi éttermei­ben. Ünnepel a csabai „Vízmű” Változhat a név a pecséten, akár el is költöztet­hetik (Isten őrizz!), jöhetnek bármilyen idők, aki egyszer a békéscsabai Deák utcai középisko­lában végzett, élete végéig csak így válaszolhat a „Hová jártál?” kérdésre: „A Vízműbe!” Jobb, ha máris töredelmesen bevallom, magam is idejár­tam, s még most is megvan az égszínkék egyen- sapkám (az angol gyerekek vajon miért hordják emberemlékezet óta olyan következetesen?), en­nél fogva kissé - illő, nem illő - elfogult leszek. Tegnap délelőtt ott járva észrevettem ugyan né­hány, talán nem odavaló apróságot, de ünnepen végképp nem illik csak jót és szépet írni. Melles­leg ennek az alma maternek bőven van oka a büszkeségre. Ha csupán az emléknapra kitalált jelszót - „Fél évszázad - 5000 szakember” - nézzük, már amiatt is. De legalább olyan büsz­keséggel mondja minden ott végzett, amit eze­ken a hasábokon Zerinváry tanár úr is, hogy emberséget is tanultunk a vízműben. Becsületet és még számos olyan tulajdonságot, amelyekre összefoglalóan úgy szoktuk mondani: követen­dő, és az erkölcs kategóriájába soroltatik. Nem tudom, az öregekkel ma együtt ünneplő fiatalok, a jövő műszaki szakemberei milyen emlékekkel lesznek gazdagabbak, egyáltalán mennyire ünnep számukra, hogy éppen az ő di­ákságuk idejére esik a fél évszázados évforduló. Remélem, legalább úgy emlékeznek majd visz- sza, mint mi, nagyon sokan az egykor végzett diákok közül! Sokan nem tudnak eljönni, hiszen százával teljesítenek szolgálatot a gátakon s az árvédeke­zést irányító központokban. De hiszen ez így természetes. Akik ezt a felelősségteljes munkát, hivatást választották, azok ilyenkor csak gondo­latban ünnepelhetnek. Ha ez az újságpéldány eljut hozzájuk, akkor megtudhatják: jó szívvel gondoltunk rájuk is. FÁBIÁN ISTVÁN Ötven év, ötezer szakember Beszélgetés Török Árpád igazgatóval Török Árpád igazgató azt mondja, a békéscsabai Vásárhelyi Pál Műszaki Szakközépiskola ma is ugyanazon képzési alapcélokkal működik, mint első tanévében, vagyis 1950— 51-ben: az építés, a vízügy, földmérés területeire képez szakembereket — csak immár a mai kor színvonalán. Időről időre áttekintik az összes kapcsolódó szakterületet, és igény szerint indítanak osztályokat, jelenleg 12 szakot kí­nálnak. Szeptemberben hat évfolyamon 460 tanuló kezdte el az iskolaévet. Úgy néz ki, jövőre ötszáz fölé emelkedik a diáklétszám. elkel mindenféle segítség. Békés­csaba gazdálkodása úgy alakult, hogy harmadik éve csökken az évi 80-90 milliós költségveté­sünk. Hozzáteszem, ez nem csak minket érint. Hozzávetőleg 5 mil­lió forint hiányzik minden évben. Egy ideje aztán minden szalonké­pes dolgot megpróbálunk, hogy hozzátegyünk valamennyit. — Azokra a szakokra iskolázunk be, amelyekre a legtöbb jelentke­ző van. Hál' istennek nincs gon­dunk, túljelentkezés van, 1996-ot már el is felejtettük, amikor nem volt nagy érdeklődés az iskola iránt — mondja még bevezetőül Török Árpád.- Az ünnep alkalom arra is, hogy az elődeire emlékezzünk.- Iványi Miklós volt az első igazgató, 1955-től dr. Barna Bálint vette át a stafétabotot, őt Í972-től dr. Mizó Mihály követte, majd Vándor György irányította az is­kolát, akit 1991-ben Tóth Mihály váltott fel. Jómagam negyedik éve igazgatom a jelenleg 46 tagú tan­testületet. A hitvallásom nagyon egyszerűen megfogalmazható: nagyon sokat kaptam az iskolától diákként, és amikor 1973-ban vé­geztem, majd a moszkvai egyete­men szerzett hídmérnöki diplo­mám átvétele után megfogadtam, ha lesz alkalmam, szeretnék mi­nél többet visszaadni!- Milyen az iskola jelenlegi „felállása"?- Többnyire Békés megyéből verbuválódik a diákság, de má­sik hat megyéből is van tanu­lónk. A fenntartói jogot a város önkormányzata gyakorolja. A régi klasszikus tantárgyak, illet­ve szakok közé bekerült a kör­nyezetvédelem, informatika, ma­gasépítés és tér- informatika is. Az idén végző osztályok közt lesznek útépí­tők, magasépí­tők, földmérők, vízgazdálkodók, ugyanakkor az elsősök közt vannak közleke­désépítők, infor­matikusok, kör­nyezetvédők, geológusok, földmérők és magasépítők. Nagyon büszkék vagyunk számí­tógépes par­kunkra. Érde­kesség, hogy az első négy évben is „benne van” egy esztendő, akik ugyanis gim­náziumból kerülnek át hoz­zánk, csak a hatodik évben vé­geznek.- Végül beszéljünk az infrast­ruktúra legfontosabb eleméről, az anyagiakról.- A választ sejtheti... Nagyon Török Árpád igazgató: „Nem is gondoltuk volna, hogy annyian segítségünkre sietnek” Örömmel mondhatom, magunk sem számítottunk olyan segítség­re, együttműködésre, mint ami­ben részünk van. Az iskola okta­tó-nevelő munkáját két alapít­vány is segíti.- További sikereket, egyelőre újabb ötven évre! 1964-ben „elballag” a 4/A. Elöl Szerencsés Lászlóné osztályfőnök, Mészáros Zoltán és dr. Barna Bálint igazgató. Mögöttük Fekete Elek és Cseh György énekel A tanár úr folytatja... Azt hiszem, kevesen mond­hatják el magukról, hogy egykori iskolájukban taní­tanak. Nos, Zerinváry Lajos mérnök tanár, a békéscsa­bai Vásárhelyi Pál Út-, Híd- és Vízműépítési Technikum volt diákja érettségi után néhány esztendővel vissza­tért az alma materbe tanár­ként. Igaz, az iskola közben nevet és bizonyos mérték­ben profilt váltott, de ez nem jelent különösebbet a vízműsök körében. A tanár úr folytatja azt a hagyo­mányt, mely családját az is­kolához köti. Békéscsaba- Ha szabad úgy fogalmaznom, dinasztiáról van szó...- Édesapám gépészmérnöki diplomával a zsebében, a har­mincas évektől az ipari tanoncis­kolában oktatott, majd átkerült a vízműbe, ahol sajnos, csak há­rom évig tanított műszaki tárgya­kat, ugyanis fiatalon, 1953-ban, alig 48 évesen meghalt. Édes­anyám 1953-tól tizenkilenc éven át, nyugdíjazását követően is még néhány évig irodakezelő­ként dolgozott az iskolában. Hú­gommal itt érettségiztünk, felesé­gemmel az iskolában, már tanár­ként ismerkedtünk meg, s nyug­díjazásáig ő is 25 évet töltött itt...- sorolja Zerinváry Lajos, aki ma is olyan csendes, segítőkész és szerény ember, mint annak ide­jén diákként volt. A zsurnaliszta ez esetben nagyon nehéz hely­zetben van, ugyanis évtizedek óta ismeri, ugyanis egy iskola padjait koptatták.- Annak idején gondoltál ar­ra, hogy egykoron volt iskolád­ban tanítasz?- Az egész famíliám pedagó­gus volt, nagyapám a Rudolf Gimnáziumban, két nagynéném általános iskolában, édesápám a vízműben tanított. Már hetedikes koromban eldöntöttem, hogy a vízműben tanulok majd tovább, ugyanis ismertem az iskolát, kis­gyerekként bejártam. Diákként megfordult a fejemben, a család­ban ezt el is mondtam, hogy majd a pedagógus pályára lépek, de érdekeltek a műszaki kérdé­sek is. Nem volt határozott célom arról, hogy itt tanítsak. Megmon­dom őszintén: a volt vízműsök közül nagyon sokan más pályát választottak, az itt érettségizettek között van művész, pedagógus, jogász, hogy csak néhányat N^évjeFÍV említsek. ■*- Hogyan kerültél vissza az iskolába?- Érettségi után földmérő­ként a debrece­ni Tervező Vál­lalatnál dolgoz­tam. Aztán '71- ben az iskola akkori igazga­tója, dr. Barna Bálint hívott, s első szóra igent mondtam. Technikusként mű­helygyakorlatot, földméréstant tanítottam, majd egyre több szaktárgyat kaptam. Közben a Közlekedési és Távközlési Mű­szaki Főiskola útépítés és fenn­tartás szakán diplomáztam, majd miután Sipiczky Frigyes, volt ta­nárom nyugdíjba vonult, fő tár­gyam lett az útépítés és a forga­lomtechnika.- Önként adódik a kérdés: az egykori vízműsök közül hányán tanítanak az iskolában, s kollé­gáid között vannak-e valamikori tanítványaid?- Csaknem tíz hajdani víz- műs diák tanít az iskolában, s örömömre három egykori tanít­ványommal taníthatok együtt. Nagy János földméréstant, Raj­nai Endre környezetvédelmet, Novák Zoltán hídépítéstant ok­tat. Nagyon kellemes, jóbaráti és kollégális a kapcsolatom ve­lük.- Tanáraid közül kikre emlék­szel vissza szívesen?- Szinte mindegyikre. Mind a diákévekről, mind 29 éves tanári működésemről szép emlékeim vannak az iskoláról. Ha már rá­kérdeztél: Kruchió Gáborra, aki matematikát, Endrész Lászlóra, aki vízgazdálkodást, Buzássy Bélára, aki földméréstant, Sze­rencsés Lászlóra, aki történelmet tanított, s nem utolsósorban Brózik Jánosra, testnevelő taná­romra.- Milyen tanárnak tartod ma­gad?- Olyannak, aki diákjait türe­lemmel, szeretettel az életre ne­veli, nemcsak szakmai segítséget ad nekik, hanem az életre is fel­készíti őket. Elvem, hogy „Jó szóval oktasd, játszani is en­gedd...”- Szigorú vagy?- Inkább következetes, persze szigorúság nélkül nem lehet eredményeket elérni. A vízmű mindig is kemény iskola volt, a Zerinváry Lajos: „Csaknem tíz egykori víz- műs tanít az iskolában” A SZERZŐ FELVÉTELE színvonalból nem engedtünk, a mérce továbbra is magasan van.- Most, a vízműsök világtalál­kozóján kivel csevegnél szívesen?- Mindenkivel. Külön örömet okozna, ha megismerkedhetnék Mármarosi Zoltánnal, aki Mada­gaszkáron él. Jelentkezésében ír­ta, hogy a tengeren túlon valahol három magyar találkozott, mind­egyikük más-más korosztályt képviselt. Volt közöttük egy régi tanítványom is, s a beszélgetésük során kiderült: mindannyian a vízműben érettségiztek, s itt lesz­nek a találkozón.- Hobbid?- A tanítás megköveteli az ál­landó tanulást, lépést kell tartani a fejlődéssel. A munkám és hob­bim szinte egybeesik. Az inter­neten vadászom az új informáci­ókat... A kikapcsolódást a hely- történeti gyűjteményem gyarapí­tása, rendezgetése jelenti.- A magad módján segíted is az iskola legjobbjait. Értem ezt di­ákra, pedagógusra...- A feleségemmel létrehoztuk a Vásárhelyi Pál Alapítványt, mely minden évben, a kuratóri­um javaslatára elismeri a legjobb diákok és pedagógusok teljesít­ményét - mondotta búcsúzáskor Zerinváry Lajos. SZEKERES ANDRÁS Született: 1948. július 12-én Békéscsabán. Szakmai pályafutása: 1962-66: a békés­csabai Út-, Híd- és Vízműépítési Technikum diákja, 1966—71: földmérő a debreceni Ter­vező Vállalatnál, 1971-től a békéscsabai Vá­sárhelyi Pál Műszaki Szakközépiskola mű­szaki tanára, 1976-ban a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán útépítés és fenntartás szakon diplomázik. Családja: felesége matematika-ábrázoló geometria szakos középiskolai tanár, két lá­nya főiskolás. Hobbija: helytörténeti emlékek gyűjtése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom