Békés Megyei Hírlap, 2000. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-07 / 56. szám

6. OLDAL - 2000. MÁRCIUS 7., KEDD R I P ŐRT Dobozon meghalt egy 13 éves kisfiú! A család világi szertartással temettette el. A gyerek nevelőszülői nagy­anyja viszont szerette volna, ha a kicsi lelki üdvéért ha­rangot kongatnak. Csakhogy Dobozon az a harang ennek a gyereknek a lelki békéjé­ért nem szólalhatott meg... Messze kimagaslik a református templom tornya Dobozon. Bizony viharfelhők gyülekeznek fölötte. Annak ellenére, hogy verőfény­ben úszik a település. A vasárna­pi, tízórai istentiszteletre harang­szó hív. A templom zárva. Hideg van még ahhoz, hogy ott szóljon híveihez a dobozi református lel­kész. A lelkészi hivatal egyik kis helyiségében hirdetik ilyenkor Is­ten igéjét. Négy idős asszony és egy férfi várja a lelkész érkezését. A bejárati ajtó előtt fejkendős, szemüveges asszonyt szólítok meg. Az istentiszteletre érkezett.- Hogy a tiszteletest milyen­nek ismerem? - sóhajt mielőtt megfogalmazná a választ. - Sok­szor kértem, törekedjen a békére, hirdesse inkább a szeretetet. Le­gyen nyugalom Dobozon. Nem szép irigyelni másokat, de bizony jó lenne, ha nekünk is egy szelíd lelkű lelkészünk lenne. Sajnos a miénk csúnyán beszél, nem úgy viselkedik, mint egy lelkész. Ordí­tozik, olykor káromkodik.- Kifogása van a lelkész ellen, mégis eljár a templomba?- Nem hagyom cserben az egyházamat. Világéletemben templomjáró voltam. Reményke­dem és kérem az Istent, világítsa meg lelkészünk gondolkodását, hogy szeretet és béke legyen a szí­vében.- Úgy látom, kevesen hallgat­ják Isten igéjét.- Sajnos valóban sokan elma­radtak és más településre járnak templomba. Harang nyolcezerért Látszik Dézsi Lajosnén - aki leve­let küldött a szerkesztőségünkbe -, még mindig a történtek hatása alatt áll.- Ahogyan megírtam, minden úgy igaz - kezdi az idős asszony. - Bementem megrendelni a ha­rangot. A gyerek szülei társadalmi temetést kértek, én meg úgy érez­tem, jár neki a lélekharang. Azt mondta a lelkész, nyolcezer forin­tért négyszer zúghat a harang. Sajnos csak kétezrem volt. Kér­tem, legalább egyszer szólaljon meg a harang... Nekem esett, dü­höngött, aztán azt mondta, fizes­sem ki öt évre visszamenően a gyerek után az egyházi adót, ak­kor lehet róla szó. Sírva jöttem el. Másnap a temetés előtt pár órával küldött két asszonyt, ha egyházi temetést rendelek, megszólal a lé­lekharang. De akkor már nem le­hetett visszacsinálni a társadalmi szertartást. Beszélgetésünket többször fél­beszakítja az ajtó nyitása... Futó­tűzként terjedt a hír, hogy mi já­ratban vagyok, s jöttek kérés nél­kül, akiknek dolga akadt a lel­késszel.- Hát még ha mindenki tudná, hogy miért jött - jegyzi meg egyi­kük —, tele lenne a művelődési ház... Özvegy Márta Lajosné lehup­pan a mellettem álló székre.- A sír kiásásáért 10 ezer forin­tot kért a lelkész. Kérdeztem tőle, mi van, ha annyit nem tudok kifi­zetni? Szívesen segítenek az isme­rősök, rokonok. Azt felelte, nem mehetnek be az egyházi temetőbe csak az ő sírásói. Vitatkoztunk, aztán felállt és ott hagyott.- Balogh Lajos nem lelkipász­tor - szólal meg az egyház pár hónappal ezelőtt leköszönt ha- rangozója, Tóth János. - A visel­kedése után egyáltalán nem ér­demli meg, hogy tiszteletes úrnak szólítsák...- Önt elküldték és azért beszél Balogh Lajosról rossz szájízzel?- Dehogy küldött, magamtól jöttem el, mert elegem volt a visel­kedéséből. Sokszor tapasztaltam, hogy a gyászoló családot elküldte, hogy nem ér rá, jöjjenek később. Ki a kakas a szemétdombon? Doboz: harangozzon Horn Gyula! Kilenc óráig mindig zárva a lelké­szi hivatal. Szeret sokáig aludni Balogh lelkész. De legtöbbször a gyász-istentiszteletet sem vállalja a temetés napjára, pedig sokan messzi vidékről érkeznek, nem várhatják meg a vasárnapot azért, hogy részt vegyenek a gyász-is­tentiszteleten... Sajnos az isten­tiszteletek alatt sokat mocskoló- dik, sokat kommunistázik, az egész települést baloldali beállí­tottságúnak tartja, s ezért nehez­tel is jócskán. Nem is csinál belő­le titkot. Levél az esperesnek Szabó József és testvére mesélték, hogy katolikus édesapjuk gyász- jelentését kitűzték a katolikus plébánia kapujára, nem tudva, hogy a katolikus pap úgy jár át Gyuláról. Másnapra a református lelkész eltüntette a gyászjelentést.- Forrt bennem a düh... - em­lékszik vissza Szabó József -, be­mentem a lelkészi hivatalba.- Már tegnap vártuk magukat- fogadott a lelkész. - Aki nem kér szolgáltatást, ne is hirdessen! — mondta durva és harsogó han­gon, nem törődve a gyászunkkal. Kifizettette a temetői fenntartási költséget. Háromezret pedig azért kért, hogy bemehessen a család a temetőbe kiásni a sírt.- Velem meg mit csinált? - ve­szi át dühösen a szót Árgyelán Mihályné. - Kimentem halottak napján a férjem sírjához. Látom, hogy kiragasztottak a sírkőre egy papírt, hogy eldúrják a sírt, ha nem fizetek. A férjem 1983-ban halt meg. Tudtommal huszonöt év után kell fizetni. Addig pedig akárhogy is számolok még nyolc év van. Nem is vagyok hajlandó hamarabb fizetni. Nem tudom, mit képzel magáról, hogy a haran­got sem húzatja meg, ha kérik. Persze pénzért mindenre hajlan­dó. De akinek nincs?- Egy lelkipásztornak az a fel­adata, hogy lelki vigaszt nyújtson a gyászolóknak, nem pedig az, hogy nekik essen - mondja Sza­bó Ferenc. - Sorolni is hosszú lenne, mennyien haragszanak a lelkész viselkedése, stílusa miatt. Nagyon sértő volt, hogy apánk gyászjelentését leszedette. Arról nem beszélve, hogy olyan kijelen­tést tett, ha nem fizetjük ki a te­metőhasználatot, letiltatja a teme­tést. Milyen jogon? Szálkái Lászlóné elém tesz két sűrűn aláírt lapot. A levelet Szabó Endrének, a Békési Református Egyházmegye esperesének címezték. „Tisztelettel kérjük, legyen se­gítségünkre... Dobozon tűrhetet­len állapot alakult ki mind az egy­házi, mind a polgári életben. Ezt az állapotot súlyosbítja és ger­jeszti az itt szolgáló lelkipásztor. Magam is református családban születtem, itt kereszteltek meg, itt kaptuk házasságunkra Isten ál­dását. Akkor még Ön szolgált itt és Ön áldott meg bennünket. (...) Amikor a környező települések gyülekezeteit és lelkészeiknek a lakossággal való kapcsolatát fi­gyeljük - fáj a lelkünk és arra gondolunk, miért nem adatik meg ez nekünk is? (...) Szeret­nénk, ha megbékélés lenne és a gyermekeink is megkapnák a szükséges lelki nevelést. (...) Ha­tározottan meg vagyunk győződ­ve arról, hogy a 24. órában va­gyunk. Mi nem tanácsot akarunk adni esperes úrnak, hanem tiszte­lettel és szeretettel kérjük, lel­készváltással segítsen helyre ten­ni a dobozi egyházi életet. (...) Balogh Lajos lelkész munkáját felül kellene vizsgálni, hiszen vi­selkedése a lakossággal és a gyá­szoló családokkal szemben tűr­hetetlen. Mivel Krisztus Urunk is kitiltotta a kufárkodókat (célzás arra, hogy a református templom­ban koporsót árulnak - a szerk.) a templomból, ezért kérjük, hogy tegyen intézkedést. Amennyiben nem történik semmi, abban az esetben továbbítjuk ezt a levelet a médiáknak és a püspök úrnak.” (159 aláírás.)- Szomorú, hogy azzal dicsek­szik - folytatja mondandóját Szalkainé -, hogy a szemétdom­bon ő az úr, de olyat is hallottunk, hogy Istennek tartja magát! Lassan készülődöm. Nehéz megemészteni, hogy az Isten és az egyház szolgája ellen ilyen el­lenséges a hangulat. Lelketlen lelkész? A református lelkészt nem talá­lom a hivatalában. Levelet ha­gyok, kérem, hívjon vissza... Este visszajelzést kaptam Balogh La­jostól. Az volt az első kérdése, mi­lyen ügyben keresem. Mondtam, meg sem hallgatott. Másodszor küldöttséget menesztettem hoz­zá. De hogy jobban megértse a történetet, minden abból adódik, hogy ő egy ávós századosnak az özvegye. — Ez mennyiben befolyásolta az Ön döntését? — Semmiben. Illetve annyiban, hogy aki engem feljelentett Önök­nél, az egy ávós özvegye.- Ha jól tudom, a társadalmi temetést már megszervezték, kifi­zették, ezért nem tudta az utolsó pillanatban elfogadni az Ön aján­latát. Igaz, hogy dühöngött és dur­va volt hozzá?- Én? Dézsiné az ideges termé­szetű. Minősíthetetlen hangon beszélt a feleségemmel. Hagyján, hogy ordítozott, de visítva átkozta a családomat, a gyermekemet, a fel- és lemenő rokonaimat. Ennek „Hogy kinek, mikor és hogy húzzák meg a harangot, az egyházi belügy” - állítja a dobozi református lelkész. A lakosok másként gondolkodnak... archív-fotó nem telefontéma. Mire visszakér­dezett: harangügy? Igen - vála­szoltam. - Akkor nem nyilatko­zom - mondta durva hangon. Igyekszem meggyőzni, egyoldalú lenne az írás, helyesebb, ha talál­kozunk. Kötélnek állt. Balogh Lajos református lel­kész alaposan felkészült. Nyilat­kozatot írat alá. Beszélgetésünket szó szerint kéri leírni. És biztos, ami biztos, még magnófelvételt is készít. Felolvasok, és idézek a hoz­zánk küldött panaszlevélből: „Mint nevelőszülői nagymama elmentem a református egyház lelkészéhez, hogy harangszót kérjek. Tudott az esetről, mert korábban a feleségével beszél­tem. Meglepődtem, hogy nem lel­készt, hanem egy dühöngő, ha­donászó embert találtam, aki el­zavart a kérésemmel együtt. Hiá­ba rimánkodtam, ne úgy legyen a kisfiú eltemetve, mint egy kutya. (...) Azt mondta, ez egy mocskos falu, jönnek kérni a kommunis­ták, mert kell a harang, de őrá bezzeg nincs szükség. Össze­vesztünk. Hogy lehet egy lelkész ilyen lelketlen?” Balogh lelkész ellenőrzi, vesz-e a magnetofon? Megnyugszik, fo­rog a szalag. Kissé indulatos hangnemben válaszol. — Ott kezdem, hogy sem Dézsiné, sem a családja nem tag­ja az egyháznak. Ennek ellenére kétszer is felajánlottam, hogy in­gyen is hajlandó vagyok a gyere­ket eltemetni, s ehhez a harang­szó is jár. Az első találkozáskor ellenére ment a küldöttség hozzá. Üzentem, megértem a fájdalmát, nem haragszom rá, hajlandó va­gyok a gyereket eltemetni.- Dézsiné nyolcezer forint he­lyett kétezret ajánlott a harangszó­ért, mert nem tudott többet adni. Ön nem fogadta el.- Ez nem pénz kérdése. Hogy kinek, mikor, hogy húzzuk meg a harangot, az egyházi belügy.- Az is belügy, hogy felajánlot­ta, ha kifizeti öt évre visszamenő­leg a halott gyerek után az egyhá­zi adót, akkor harangoz?- Ismétlem, kétszer felajánlot­tam, hogy ingyen eltemetjük a gyereket és ehhez ingyen haran­gozunk is!- Lépjünk tovább!- Akikkel beszéltem, azt állít­ják, Ön az istentisztelet alatt is át- kozódik, politizál és kommunistá­zik.- A választás előtt körlevelet kaptunk, amit kötelező volt felol­vasni, ha ezt értik politizálás alatt?- Miről szólt?- Arról, hogy Horn Gyula azt állította, a papok miatt vesztették el a választást, gerjesztve ezzel az egyházellenességet. Ezt minősít­hették kommunistázásnak. Vol­tak egyházi újságokból felolvasott cikkek is. Ezekben arról adtak hírt - többek között -, hogy érdekes módon mindig a református isten- tisztelet alatt romlik el a rádió- és tévéközvetítés. Kiderült, hogy a közvetítés vezetője kinek a roko­na és milyen politikai beállítottsá­gú. Ilyen és ehhez hasonló cikke­ket valóban felolvasok, hiszen nem mindenki jut hozzá ezekhez az egyházi újságokhoz. Ki az isten Dobozon?- Felpanaszolják, hogy egy lel­késznek nem politizálni, hanem inkább a hívek lelkét kellene gon­dozni.- Ismétlem: felolvastam a püs­pöki körlevelet, és néha egyházi újságokat idéztem.- Dobozon fekete báránynak és nemkívánatos személynek tart­ják. Mi a véleménye, miért?- Mert itt hozzászoktak ah­hoz, hogy a falu vezetése korlát­lan uralmat gyakorol. Ez az én megérkezésemmel megszűnt. Megszűnt például, hogy a temető­ben az és úgy temetkezik, ahogy akar, azt csinálnak, amit akarnak.- Ezt hogy érti?- A sírhelyek megváltására gondolok.- Miért, eddig nem kellett meg­váltani?- Nem. Én pedig rendet tettem a temető környékén.- Állítólag kifizetteti azokat a sírhelyeket is, ahol még nem járt le a 25 év. Ez pedig senkinek sem tetszik- Általában dupla sírhelyek vannak. Már akkor megváltják, amikor még élnek a beletemetke- zők. Beletemetik, aki meghal, s amikor a második holtat akarják elhelyezni, mondjuk már csak hét év van a sírhely lejáratig. A temető könyvelésének karban­tartása, a sírhelyek kezelhetősé­ge úgy biztosítható, ha a poriadá­si idő egybeesik a sírhely lejárati idejével. A poriadási idő pedig 25 év. A magas belvíz miatt általá­ban csak egy halottat lehet egy sírba elhelyezni. A sírhely hasz­nálati idejének és a poriadási idő­nek tehát egybe kell esnie. Ha ki is fizettetem a sírhelyet, a még hátralévő időt levonom a befize­tendő összegből. Ezt ellenőrizni lehet. (A lelkész behozatja fele­ségével a bevételi tömböt - aki egyébként résztvevője a beszél­getésünknek —, hogy bizonyítsa igazát.)- Valóban kijelentette: Dobo­zon Ön az Isten? Sőt, állítólag olyat is mondott, hogy ezen a sze­métdombon Ön az úr!- Az első nem igaz, a második­nál azt mondtam, minden kakas a saját szemétdombján az úr. Miu­tán szemétdombnak nevezték az egyházat, én azt feleltem, akkor a kakas én vagyok rajta.- Egy család, aki harangot akart húzatni halottjáért, sérelme­zi: elküldte őket azzal, harangoz­zon a Horn Gyula, utalva ezzel po­litikai hovatartozásukra...- Nem is tudom, Horn Gyula tud-e harangozni. A harangozást presbiteri döntés szabályozza.- Tudja-e, hogy Önt el akarják távolítani Dobozról, s ennek érde­kében aláírást gyűjtenek?- Hallottam róla, arról is, hogy több esetben panaszt tettek elle­nem. A püspök úr kivizsgálta eze­ket, és mindent rendben talált.- Úgy tudom, a legújabb is el­készüli, 159-en írták cdá. Ezt el­küldik - többek között - az espe­resnek, kérve az Ön eltávolítását.- Az a véleményem, hogy a- polgármesterről legalább ennyit össze lehetne szedni.- De most nem róla, Önről van szó!- Ők gerjesztik ellenem a han­gulatot, mert nem vagyok béke­pap és ők ahhoz vannak hozzá­szokva. Elmozdíthatatlan- Voltak itt Ön előtt is lelkészek, semmi baj nem volt velük.- El is mentek innen.- Ha Ön mindenki megelége­désére végezné a dolgát, miért piszkálnák a településen? Miért akarják, hogy elkerüljön innen? Miért nem lehet békességben, sze- retetben élni az itt lakókkal?- Kivel? A dobozi polgármes­terrel, aki 13 feljelentést tett elle­nem?- Sértődés ne essék, de ha nem érzi itt jól magát, s nehezményezi a fentieket, miért nem távozik bé­késen?- Azt mondja a székely — ahonnan származom —, nem az a legény, aki adja, hanem aki állja.- Úgy tűnik, Ön nem bánja, hogy bántják! Jól érzi itt magát?- Tudja, Krisztus híveit mindig is bántották, az egyházat mindig is üldözték. Békés megyében kü­lönösen üldözték az egyházat, so­ha sehol úgy, mint itt, a legbalo­sabb Viharsarokban. Azért érzem jól magam, mert tudom, hogy iga­zam van. Arról nem beszélve, hogy hiába gyűjtenek aláírást, mert a püspök sem tud elhelyezni engem. Mint ahogyan a polgár- mestert sem. Engem is választot­tak, mégpedig holtig, nem négy­éves ciklusra!- Egy katolikus család a plébá­nián kifüggesztette apjuk gyászje­lentését, amit Ön levetetett.- A család valóban azt állítja magáról, hogy katolikus és polgá­ri módon, azaz pogány, istentaga­dó magatartás szerint temették a hozzátartozójukat. Olyan gyász- jelentést tettek ki, amely polgári szertartásról szólt, s nem jelezték a római katolikus egyháznál sen­kinek, hogy ezt kifüggesztik.- Honnan tudja?- Mert a plébánián senki sem lakik, akivel beszélhettek volna. Hallottam, hogy levették az értesí­tést, de nekem semmi közöm hozzá.- Tényleg koporsókat árulnak a templomban?- Nem a templomban, hanem a melléképületében. Ez egyéb­ként egyházi belügy, miért ne len­ne joga az egyháznak koporsókat árulni?- Igaz, hogy azon a helyen, ahol a koporsók állnak, be lehet jutni a templomba?- Elvben igen, de évtizedek óta zárva van az ajtó.- Amikor bejelentkeztem, hogy beszélni szeretnék Önnel, indulatosan azt válaszolta, in­kább a dobozi vörös csillaggal kel­lene foglalkoznia a Békés Megyei Hírlapnak. Miért zavarja, hogy vörös csillag van egy kegyeleti em­lékművön?- Azért, mert ez vörös fasiszta jelkép... és szellemi törpékkel, vö­rös fasiszta jelképpel - ahogyan Pallag képviselő fogalmazott - nem lehet Európába menni. Visz- szatérve beszélgetésünk elejére és a harangozásra, nem tudom megérteni, miért van szüksége bárkinek is egy pogány szertartás­hoz az Isten templomának ha­rangját meghúzni, amely imád­ságra, istentiszteletre hív. Hogyan hívhatna egy pogány szertartásra, amely az istentagadás kifejezése? Egyébként egyetlen egyház sem hajlandó harangozni a társadalmi temetéseken. Kérdezze meg, ha nem hiszi... Megkérdeztem. Az egyik egy­ház megyei vezetője szerint lelké­sze válogatja. Semmi nem tiltja, hogy megkongassák a harangot a társadalmi temetésen. Ugyanezt válaszolták a református egyház kaposvári esperesi hivatalánál is. Nagykőrösön viszont nem-mel válaszoltak, de hozzátették: ilyen kérés soha nem érkezett még hoz­zájuk. E szerint valóban lelkésze válogatja... * * * A dobozi polgármesteri hivatal­ban nem akarnak nyilatkozni az ügyben. Annyit viszont meg­tudunk, évek óta folyamatosan érkeznek a panaszlevelek Ba­logh Lajos ellen. Miután más le­hetőségük nincs, az írásokat to­vábbítják a lelkész hivatali felet­teséhez. Új fejlemény, hogy a mező- berényi esperes az ügyben szer­da délelőtt fogadja a dobozi kül­döttséget. BÉLA VALI

Next

/
Oldalképek
Tartalom