Békés Megyei Hírlap, 2000. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-29 / 74. szám

RIPORT 2000. MÁRCIUS 29., SZERDA - 7. OLDAL feBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Levágtam már a magam részét! Nyolcvan évesen sem hagyja kihunyni a parazsat Az orosházi hentes és mészáros, Kiss Feri bácsi egy ízletes császárszalonnát is megmutatott, ráadásként pedig elárult egy jó kolbászreceptet is FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Jó házból való fiút hentesnek felveszek! — ezt a hirdetést 1929-ben, az akkori orosházi újságban olvastuk. Szente- tornyán gőzgéppel csépeltünk, vasár­nap tudtuk csak felkeresni a mestert, Sülé Antalt. A Kígyó utcai üzletben tíz óráig húsmérés volt, amikor csendese­dett a forgalom, Sülé úr cigarettát so­dort magának és rám nézett — itt van előttem, mintha ma lenne! Orosháza Te tényleg hentes akarsz lenni? Mit végez­tél? - faggatott apám mellett állva. Én meg bizonygattam, hogy az ám, meg hogy négy polgárit kijártam.- Kapálni tudsz-e? És kaszálni? Sározni? No, és szereted-e a kutyákat? - ilyen és eh­hez hasonló kérdésekkel vizsgáztatott, majd közölte a számomra örömteli hírt, hogy ha már ilyen ügyes vagyok, mehetek hozzá próbaidőre! - idézte meg a több emberöltő- nyi idővel ezelőtt történt dolgokat Kiss Fe­renc, Orosháza köztiszteletben álló hentes­mestere, aki 87 éves kora ellenére nap mint nap tesz-vesz a ház körül, a füstölőben soha nem hagyná kihunyni a parazsat.- Feri bácsit ezek szerint nem sokat kellett biztatni?! Másnap már ment is segédkezni?- Augusztust írtunk akkor a naptárba. Aludni alig tudtam az izgalomtól! Mire a Nap felkelt én már bent voltam Orosházán. Egy hatalmas komondor és egy bernáthegyi kutya csaholt ki a góré alól, hangzavarukra jött elő a hentes édesanyja.- Jó reggelt kívánok, én lennék az új inas - mondtam kissé megszeppenve, mire az asszonyság közölte velem, hogy ilyenkor a gazda bizony még alszik! Átmentem a szomszédba, ahol a jégveremben a többi se­géd - Csomós Pali és Szabó Imre — már dol­gozott. Viharlámpa fényénél feszítővassal vágták a jeget. A jege­lés - ez volt első tény- Mesterlevél kedésem Sülé mester­nél. Arra is nagyon emlékszem, hogy a vágóhídon - ahol 36 inast foglalkoztattak - kicsúfoltak a szemem miatt. Merthogy kis­gyerekként elvesztet­tem az egyik szemem világát. De kiállt mel­lettem a barátom, és azt kiáltotta a többiek­nek: - Meglássátok, ez a gyerek mutatja majd meg nektek, hogy kell a disznót levágni! - sok év eltelt azóta, ők szinte mindannyian pályát módosítottak. Én viszont maradtam az, áld voltam - igazí­tott egyet mondandójának megerősítéseként a füst fölött lógó kolbászokon Feri bácsi, majd folytatta a sort. Éppen a 10 pengős se­gédfizetésnél tartott, amikor őszinte szeretet­tel csalt a másik füstölő ajtajához:- Nézze csak kedves, hogy nyaldossa a füst a szalámit! De nem mindegy ám, hogy mit rakok alá! De nem ám! - emelte intőn mutatóujját, majd a fűrészporos zsákok mélyére dórt.- Tölgy, bükk, akác jöhet, de fenyő és gyümölcsfa nem. Ezekben ugyanis nincs elegendő konzerváló anyag! - Feri bácsi ar­ra a hozzá nem értő kérdésünkre, hogy mi van akkor, ha elég a sok finomság, a legter­mészetesebb nyugalommal csak annyit mondott:- Jaj, ké­rem, a füstö­lőben nincs tűz, csak füst! - eny- nyiben ma­radtunk és közösen folytattuk a múltidézést. —Amikor kitanulta a szakmát, Pestre ment dolgozni. Mikor és miért tért vissza Oroshá­zára?- A háborús hangulatot érezve, úgy dön­töttem, nem maradok én ott a bajban, Oros­házán, az akkori Terényi utcában (most Dózsa György utca) megüresedett egy üz­let, azt vettem ki. Azonnal beindult a bolt! Behívások voltak, a sült kolbász illata oda­csalogatta a katonákat is. Egy év múlva megnősültem, elvettem Rajki Amáliát, aki hét gyermekkel ajándékozott meg - és már sorolta is a születési éveket, no meg azt a szomorú dátumot, amikor végső búcsút vett drága asszonyától.- Dolgozott a boltban, ugyanakkor házakhoz is járt disznót vágni?- De még mennyit! Ka­szapertől Karancskesziig! Mindenfelé hívtak. Azt tartották rólam, jó mestere vagyok a szakmámnak. Én meg azt mondom, csak szeretni kell azt, amit csinál az ember.- Önálló hentesként meddig dolgozott?- 1950-ig üzemeltettem a boltot, az államosítás után a kiskereskedelmi vállalat boltjaiban dolgoz­tam, majd a tatársánci Szabadság Termelőszövet­kezetben. De olyan kevés volt a pénz, hogy a nagy család eltartása került ve­szélybe. Ekkor csábítottak el a Csülag Áruház hentes osztályára. Onnan men­tem nyugdíjba.- Feri bácsi azóta sem pihen!- Mindig van tenniva­ló a füstölő körül.- Azt már tudjuk, mi­től jó a füst. De milyen alapanyag kell ahhoz, hogy a végtermék, a kol­bász kifogástalanul fel- füstölődjön?-Az a lényeg, hogy szikkadt legyen a füstölnivaló és keményre legyen töltve. Mert ugye, azt tudják, hogy fia­tal malac vizes húsából mi a jó? Hát a töltött káposzta! - és már szemléltette is az illatos kamrában a jóféle portékán mindazt, amiről az imént beszélt. Árra a kérdésre, hogy vág-e még disznót a családnak, vagy mások felké­résére, a válasz nagyon rövid volt.- Nem. Levágtam én már a magam ré­szét! De csinálok helyette mást! Ha valaki megkér, annak feldolgozom a disznóságát” - kicsontozom, sózom, pácolom.- Segítsünk a háziasszonyoknak! Mit ajánl, mi kerüljön a pádébe?- Hogy a császárhús, a sonka, a csülök igazán finom legyen, ahhoz kell a lébe fok­hagyma, babérlevél, koriander, fenyőboró­ka, mustármag. Ezek adják meg az igazi ízt.- És ha arra kérem, hogy egy jó kolbász­receptet osszon meg az olvasókkal?- Már mondom is, én hogyan csinálnám: hét kiló húsból (comb, lapocka, fehérpecse­nye) és három kiló szalonnából (ipari sza­lonna, hasa, pofa) ajánlatos a következő mó­don. Ezt a tízkilós adagot be kell sózni (22 dkg), egy napig hagyni kell állni. Utána kell fűszerezni (20 deka csemege paprika, 2 de­ka őrölt kömény, 5 deka fokhagyma, 2 deka fekete bors, 3 deka erős paprika), majd ala­posan összegyúrni és ledarálni. Nem téve­dés! Fűszerezve ledarálni! Ha betöltöttük a bélbe, akkor fel kell akasztani a kolbászokat, hogy szikkadjanak. Csak másnap ajánlom elvinni füstöltetni. Azután jó étvágyat hozzá! CSETE ILONA „...arról, hogy Kiss Ferenc iparos urat, aki 1913. évben Orosháza községben született, orosházi lakos, az Orosházán működő mészá­ros és hentesipari mestervizsgáló bizottság előtt 1938. évi szeptember 17. napján sikerrel letett vizsgálata alapján ezennel mészáros és hentes mesternek nyilvánítjuk mihezképest az egyéb törvényes kellékek fennforgása eseté­ben a mészáros és hentes iparban iparjogosít­ványt kaphat. A „mester” megjelölést iparával kapcsolatosan cégében nyomtatványain és hir­detéseiben jogosan használhatja." Képzőművészek a nemes célért Nemrégiben felhívást közöl­tünk lapunkban, amelyet a megyében élő és innen el­származott képzőművé­szeknek címeztük. Kértük, legyenek partnereink a ne­mes cél megvalósításában. Egy-egy alkotásukkal — amelyet árverésen értékesí­tünk — segítsenek egy rák­gyógyító gép megvételében. Sokan szinte a megjelenés napján jelentkeztek, hogy felajánlják műveiket. Azokat, akik­nek a címe, te­lefonja rendel­kezésünkre állt, telefonon keres­tük meg, hiszen nem mindenki olvashatta a la­punkban meg­jelenő kérésün­ket. Minden, eddig megkere­sett művész gondolkodás nélkül ajánlotta fel alkotását. El­sők között volt Virág Éva, Csuta György, Ezüst György, Korbely István, Ungvári Mihály, Pataj Pál, Kora Róbert, Püski Sándor, Farkas László, Görgé- nyi Tamás, Sze- reday Ilona, He­vesi Nagy Ani­kó, Hevesi Fe­renc, Takács Győző, Szeve- rényi Mihály, Két ma­gánjelentke­ző is volt. Egyikük azért ajánlot­ta fel a tulaj­donában lé­vő fest­ményt, mert fia súlyos be­teg, remény­kedik abban, hogy a rákgyógyító gép beszerzése még időben megtörténik. Másikuk egy fára és egy üvegre festett ikont ho­zott be a szer­kesztőségbe. Ő pár évvel ez­előtt rákban el­hunyt testvérét temette el. Mindketten ar­ra kértek, ne ír­juk meg a ne­vüket, név nél­kül is a nemes célt szolgálják. Volt olyan ne­héz helyzetben lévő rákos be­teg, aki húsz befizetési csek­ket kért, hogy az általa „be­szervezették” be tudják fizet­ni a felajánlott összeget. Jó ér­zés hírt adni a sok segíteni kész embertár­sunkról. A me­gyében élő és innen elszár­mazott képző­művészeket ar­ra kérjük, ha Volent Katalin, Meskó Anna, Póka György, Varga Árpád, Kristóf György, Szőke Sándor, Pap Zoltán, Petrovszki Pál, Várszegi Tamás dr. A műszerre gyűjtünk A rákos betegek gyógyítá­sának lehetőségeit gazda­gítja Szász András fizikus- professzor találmánya, a hipertermiás műszer. Alkal­mazására képes a gyulai kórház onkológiai osztálya, beszerzésére azonban nem. Lapunk szerkesztősé­ge gyűjtést kezdeményezett a negyvenmillió forintba ke­rülő műszer megvásárlásá­ért, akciónkhoz már sokam csatlakoztak. Csekkekkel ,ús rendelkezünk (Békéscsa­bán a Munkácsy utca 4. szám alatt a kiadóhivatal tit­kárságán, orosházi szer­kesztőségünkben a Kos­suth utca 6-8. szám alatt és a Szuperinfo orosházi szer­kesztőségében, Kossuth utca 1. szám alatt juthatnak hozzá) a számlavezető a Budapest Bank Fit. Gyula. A Pándy Alapítvány elkülöní­tett számlaszáma: 10102684-35526300- 00000006. Az összeg alapján adókedvezmény igénybe vehető. segíteni akar­nak, keressék me g felajánlásaik­kal szerkesztőségünket a 06-66- 527-207-es telefon számon. Szépolvasás? Ez a közismert neve a Ka­zinczy Ferencről elnevezett „szépolvasási” versenynek, amelynek hivatalosan a „Szép magyar beszéd” a cí­me. Hagyományosan Gyomaendrö- dön, a városi könyvtárban szerve­zik a megyei döntőt, és igen nép­szerű a középiskolások között: az idén negyven résztvevője volt. A versenyzők egy szabadon válasz­tott és egy kötelező szöveget ol­vasnak fel, s aki a legjobban tudja közvetíteni a leírt gondolatokat, az jut a győri országos döntőbe. Békés megyét az idén a követ­kezők képviselik. A gimnáziumi Szép olvasás! kategóriában első helyen Mándi Adrienn, a gyomaendrődi Kner Imre Gimnázium, másodikon Bődi Etelka, a szarva si Vajda Pé­ter Gimnázium tanulója végzett. (Tanárok Malatinszky Zita és dr. Pilishegyi József). A szakközép- iskolások első helyezettje Gadóczi Erzsébet, a békéscsabai Vásárhelyi Pál Szakközépiskola tanulója, (tanára Tímár Judit), a szakmunkástanulók legjobbja Sutyinszky Adrienn, a szarvasi Székely Mihály Szakmu nkáskép­ző diákja lett. Ők négy tan képvi­selik Békés megyét az országos versenyen. Pálinkó Gábor céges álmai A Pálinkó Gáborról isme­rősei körében köztu­dott Battonyán, hogy kisgyermekkora óta rajzol és fest; 1995 táján jutott el odáig, hogy kiállításokon is bemutassa festményeit, gra­fikáit. Alkotásai — egy bos- nyák származású galériatu­lajdonos jóvoltából — elju­tottak Nyugat-Magyaror- szágra, Ausztriába, Horvát­országba, Boszniába. Az alábbi beszélgetésben ennek ellenére kevés szó esik a fes­tészetről. A rajzolói-festői vénával megál­dott fiatalember egy időre hűtlen lett a ceruzához és az ecsethez, érdeklődése a fotózás és a számí­tógépes „képcsinálás” irányába fordult.- A fotózás sokkal kötöttebb a festészetnél, viszont tág teret kí­nál a kísérletezésre. Azóta kez­dem igazán érteni, mi is az, hogy kompozíció, mi az, hogy ritmus, mi az, hogy arányok, amióta fotó­zom.- Ezért kedvelte meg a kamerát? — Mindenekelőtt az egyszerű­sége, a gyorsasága miatt. Ha meg­rajzolok öt-hat vázlatot, azzal el­telik egy fél délután. Ugyanezt a fotográfus megcsinálja tíz perc alatt. Amikor az ember belenéz a keresőbe, már nem is azt látja, ami valójában előtte van, hanem a kész képet.- Ezt tapasztalatból mondja?- Még nem tartok itt, de remé­lem, eljutok erre a szintre. Azok a nagy nevű fotósok, Starter György és Kerekes Gábor, akik engem ta­nítottak, annyira ismerik az anya­gokat, a technikai lehetőségeket, hogy náluk már valóban így mű­ködik a dolog.- Azért ön sem panaszkodhat. Emlékezetes az a sorozata, amely- lyel megörökítette a battonyai ál­talános iskola mindennapjait.- Valami százhetven képet láthattak akkor a könyvtárba be­térők. Ennek a „képriportnak” a darabjait mintegy nyolcszáz fel­vétel közül választottam ki. Kiál­lítási anyagként viszont legfel­jebb harmincat használtam vol­na közülük. Ennek ellenére na­gyon örültem annak, hogy ­Csathó András elrendezésében - bemutathattam szülővárosom közönségének a munkáimat. Battonya várossá nyilvánításá­nak tizedik évfordulója alkalmá­ból nyílt az első valódi kiállítá­som „Városom arcai” címmel. Aztán szerepeltem egy közös tár­laton Deme András barátommal Névjegy Szegeden, a Modern Művészeti Galériában. Itt hagyományos és számítógép-manipulált fotókat láthatott a közönség.- Akkor térjünk át a számító­gépre! Tudom, hogy ön készítette a Magyarországi Konzervgyártók Szövetségének lógóját, illetve Battonya város internetes honlap­ját. Nem is tudtam, hogy a város rajta van a világhálón. — Rajta bizony: www.ext- ra.hu/battonya ! A honlapon kö­zösen dolgoztunk Gémes János­sal, aki szintén battonyai. Nem ez volt az első munkánk, több web­lapot is készítettünk. Ő csinálja a kibernetikai részt, az én felada­tom a látványtervezés; lényegé­ben a fotók és a grafikai megoldá­sok származnak tőlem. Battonya 1999 májusa óta van fönn az interneten. A közelmúltban elké­szítettünk egy dizájnosabb válto­zatot. Az az igazság, hogy be akartunk vele nevezni egy ver­senybe. Nekifogtunk, s újra ter­veztük a látványt, a tartalom vi­szont változatlan maradt.- Ha már a versenyt említette, visszatérnék a könyvtári lógóra. Számítógépen tervezte, s első díjat nyert vele.- Sorkatonaként kerültem kap­csolatba a számítástechnikával. Végigjártam a stációkat, kezdve a Comodorral. Már ennek a vi­szonylag kezdetleges gépnek a grafikai lehetőségei is megigéz- tek. Papír és vászon helyett sok­szor a képernyőn rajzolgattam. Webezés közben éreztem rá arra, hogy mennyire „arctalan” az a cég vagy az az intézmény, amely­nek nincs saját grafikus jelképe, azaz lógója.- Szeretne ebből megélni?- Az álmom egy olyan stúdió, ahová bejön az ügyfél, és azt mondja, kérem, van egy cégem, van egy ötletem és ezt tessék vi­zuálisan megjeleníteni web­A művész szeme fénye, gyermeke . _________________SZERZŐ FELVÉTELI; lapon, könyvben, CD-borítón, ki­adványban, levélpapíron, cégtáb­lán, bárhol. Ehhez persze sok tíz­millióra lenne szükség, kicsi az esélye, hogy sikerüljön. A re­ményt viszont nem adom fel, és a munkát, a kísérletezést egy percre sem hagyom abba. MÉNESI GYÖRGY Született: Battonya, 1966. szeptember 17. Családi állapota: nős (Schummer Orsolya), 1998-ban kötöt­tek házasságot. Gyermeke: Petra (1999. május 1.). Tanulmányai: Szülővárosában érettségizett, Békéscsabán ka­tonáskodott, itt szerzett fodrász képesítést is. Később Szege­den elvégezte a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola alkalmazott fotográfus szakát, Budapesten pedig az ASA Fotóstúdió Művé­szet és Mesterség című kurzusát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom