Békés Megyei Hírlap, 2000. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-28 / 73. szám
RIPORT 2000. MÁRCIUS 28., KEDD - 7. OLDAL Zsuzsanna százéves szerelme Teljes pompájában nyílt meg Gyula büszkesége Ismét megnyílt a gyulai Százéves (Reinhardt) cukrászda. A szokásos tél végi karbantartásnál, festésnél az idén sem futotta többre. Átfogóbb felújítására legutóbb tizenhat évvel ezelőtt került sor, amikor a cukrászda akkori tulajdonosa, Jánosi Imre az épületet felajánlotta a városnak. A helyi önkormányzat az áfésszel közösen megvásárolta és a műemlékvédelmi felügyelőség segítségével felújította. Az eltelt időszakról Kosa Zsuzsával, a cukrászda jelenlegi vezetőjével beszélgettünk.- Jánosi Imre, a cukrászda utolsó tulajdonosa több mint ötven évet töltött az épület falai között. Nem sokkal azután, hogy a város és az áfész megvásárolta a cukrászdát, másfél év alatt három üzletvezető váltotta egymást. Mondhatjuk, hogy Jánosi után Ön bírta a legtovább. Mi a titka? - kérdeztük Kósa Zsuzsától.- Egyik gyakran visszatérő vendégünk mondta egyszer, hogy „Zsuzsának ez a cukrászda a szerelme”. Valóban, nagyon jól érzem magam ebben a környezetben. Ismerem az épület minden szegletét, szeretem hangulatos nyugalmát. Ha néhány percre megpihen a tekintetem egy régi csészén vagy az öreg öntöttvas kályhán, akkor elfelejtem a cukrászda fenntartásának gondjait. Amikor 1988 tavaszán egy kollégámmal a cukrászda élére kerültem, még nem sejtettem, hogy milyen keserves feladatot vállalok. Hamar kiderült ugyanis, hogy megfelelő forgalomra csak az idegenforgalmi szezonban számíthatunk. Úgy kellett gazdálkodni, hogy a téli bevételkiesést a nyári hónapok fedezzék. Ez már a ’80-as években sem sikerült. Előbb a kollégám ment el, majd az áfész is kivonult az üzletből és az üzemeltetés jogát visszaadta az ön- kormányzatnak. ’93 óta magánvállalkozóként vezetem a cukrászdát, amit hét éve teljesen egyedül tartok fenn. A bérleti díjon és az egyre magasabb üzemelési költségeken túl a falak, a bútorok és a gépek karbantartása is engem terhelnek. A fenntartás rengeteg időt és pénzt emészt fel.- A cukrászda tíz éven át művészeti célokat is szolgált. 1988-tól adott otthont az úgynevezett Ajtó Színháznak, melynek képzeletbeli deszkáin az ország legkiválóbb színészei váltották egymást. Miként ért véget a szép hagyomány?- Régi álmomat valósítottam meg azzal, hogy visszaállítottam a hajdani kávéházi hangulatot, amely elképzelhetetlen színjátszás, zene és képzőművészet nélkül. Telente a két szalont elválasztó nyitott ajtóban - innen származik az ajtószínház elnevezés - játszottak a művészek. Különleges feladat elé állította ez a szokatlan elhelyezés a színészeket, sokan kihívásnak teldntették és egymásnak adták a kilincset nálunk. Egy téli szezonban 7-8 teltházas előadást tartottunk. Nyáron a cukrászda belső udvarán éjféli kabarékat, koncerteket, irodalmi esteket rendeztünk. A körfolyosón egymás után nyíltak a kiállítások. Pezsgett az élet. Ma már kevesebb előadást szervezünk. A színészek gázsija megemelkedett, egyre drágább az ideutazás. A cukrászda befogadóképessége azonban nem változott. Az előadásokért olyan magas jegyárat kellene kérnünk, amire pillanatnyilag nincs kereslet.- Milyen munkákat végeztek el a mostani felújításkor?- Több mint egy hónapon át tartott a sa- létromos, öreg falak díszítőfestésének aprólékos felújítása. A vizesedés miatt egyes részeken komoly kőművesmunkát kellett végezni. A díszítőfestés javítása és a színek fel- frissítése sok munkát igényelt. A korabeli, facsapos bútorok karbantartásához is nagy szakértelem szükséges.- Honnan talált ehhez hozzáértő kezeket? — Kezdetben a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum főrestaurátora — aki kitűnő asztalosmester — foglalkozott a berendezéssel. Nyolc éve egy hasonló képességű gyulai fiatalember, Kis Péter vállalja ezt a feladatot. A falfestést az ugyancsak helyi Hartmann Sándor végzi évek óta. E két segítőm lelkiismeretes munkájára bármikor számíthatok. A cukrászda karbantartása ugyanis nem időszakos feladat, hanem egész évben folyamatosan ügyelünk mindenre. Nálunk a napi takarítás sem úgy történik, mint egy átlagos vendéglátóegységben. Nem lehet például mosószeres vízzel felmosni vagy a bútorokat akármivel tisztítani. A vaskályhát például vasporral portalanítjuk. A padlót pásztázzuk és a bútorszöveteket is kézzel tisztítjuk. Vagyis takarítani csak múltszázadbeli módszerekkel tudunk, hiszen különben tönkretennénk ezt a különleges környezetet.- A beszélgetésből kitűnik, hogy a cukrászdát lehetetlen magas nyereség reményében vendéglátóegységként üzemeltetni. Mi lenne a megoldás?- Első lépésként a városnak azt kellene eldönteni, hogy a cukrászdát, mint fontos idegenforgalmi vonzerőt múzeumként vagy nyereséget termelő üzletként akarja-e üzemeltetni. Mindkét esetben mások a szabályok. Számomra az is elképzelhető, hogy egy alapítványt hoz létre a város és ezen keresztül működteti a cukrászdát. Sokat tűnődöm azon, miért bánunk meglévő értékeinkkel könnyelműen. Kis jóakarattal, összefogással és némi anyagi ráfordítással a cukrászda sorsa megoldódhatna. Szerencsére eddig még mindig akadtak pártoló tagok, akik tudják, hogy ennek az értéknek élnie, működnie kell. Talán idén a város részéről is mutatkozik némi hajlam a problémák megoldására. Mint minden évet, ezt is azzal a reménnyel kezdjük, hogy talán most elfogadható megoldás születik a Százéves cukrászda érdekében, baracsi Magdolna A vendégkönyvben olvastuk „Végtelenül örülök, hogy a Százéves cukrászda megfiatalodva, megszépülve újra fogadja a vendégeket, mint valamikor fiatal koromban, mikor meghitt beszélgetésre jöttünk össze." Koszta Rozália (Rozó) 1986. július „Gyulai látogatásom emlékére az ország talán legszebb cukrászdájának.” Antall József 1992. március „Szívből gratulálok e gyönyörű, patinás cukrászdához.” Horn Gyula 1992. április „Ritkán találkozik az ember a történelem és a friss ízek olyan együttállásával, mint ebben a cukrászdában. Köszönet érte: Tőkés László 1996. szeptember „Örömmel néztük meg a cukrászdát. Köszönjük a Weinckheim család nevében, hogy ilyen szépen megőrizték. Köszönjük a finom süteményt és a figyelmes kiszolgálást, gróf Weinckheim Frederic és a gróf Széchenyiek nevében Ágh István 1997. augusztus Mélypontról a gyerekekért Küzdelem a rák ellen, a családért Ki tudja, mennyit bír el egy törékeny nő? Gyanítom, ha a gyerekeiről van szó, talán mindent. Ha magáról? Már kevesebbet! Hiszen ha „csak” az anyagi kilátásta- lanságba betegedne bele. De ha sok más egyéb gond mellett az élet egyik legkegyetlenebb szörnyével: a rákkal kell megbirkóznia? Érzi, tudja, le kell, hogy győzze, hiszen a két kisebb fiának nagy szüksége van a mamára... Varga Erika egy tízemeletes ház nyolcadik emeletén él ötödmagával. Öt gyermeke közül kettő már kirepült a családi fészekből. Az asszony pár nappal látogatásom előtt sírva telefonált: keressem meg, ha tehetem, taretne kérni. A műszerre gyUJÍUTlk den hónapban 8800 forint a két gyerek gyógyszere...- Milyen betegségre kapják? — Mindketten ideg- rendszeri problémában szenvednek. Egyikük súlyosabb, nem lehet egyedül hagyni. Miután rokkantságom miatt sűrűn kórházban vagyok, valakinek vigyáznia kell rájuk. Miután az apjuk van itthon velük, nem tud munkát vállalni.- Mikor derült ki, hogy Ön súlyos beteg? — Harminchat évesen, nyolc évvel ezelőtt derült égből villám- csapásként ért, hogy húgyhóVáratlanul érkezem. A lakás ragyog a tisztaságtól. A hófehér beépített bútorokat a férj saját két kezével barkácsolta. Maga tapétázott, s minden ami szép, ízléses a lakásban, az ő keze munkáját dicséri. A két kisebb srác elfoglalja az egyik szobát, társasjátékoznak. Azután, hogy mi nyugodtan beszélgethessünk, a szép arcú, csinos, fekete hajú nővérük összeszedi öccseit, felöltözteti, s a játszótérre indítja őket.- Itt vannak az orvosi papírok - adja kezembe a leleteket a vékony, meggyötört arcú asszony, sírással küszködve. — Jön a húsvét, és a fiam névnapja. Fogalmam sincs, hogy miből veszünk az ünnepre ennivalót s valami kis cukorkát, hogy bevigye az iskolába, hiszen úgy szokták, felkö- szöntik egymást a gyerekek. A lányomnak még a kínaiból sem tudok egy rendes farmert venni. Nem telik...- Miből, mennyiből élnek?- Százszázalékos rokkant vagyok. A férjem itthon van a gyerekekkel, látja, én menni is alig tudok. A családi pótlékkal, rokkantnyugdíjjal, mindennel együtt 66 ezer forintból élünk. Élünk? Vegetálunk! Ebből minA rákos betegek gyógyításának lehetőségeit gazdagítja Szász András fizikusprofesszor találmánya, a hipertermiás műszer. Alkalmazására képes a gyulai kórház onkológiai osztálya, beszerzésére azonban nem. Lapunk szerkesztősége gyűjtést kezdeményezett a negyvenmillió forintba kerülő műszer megvásárlásáért, akciónkhoz már sokan csatlakoztak. Csekkekkel is rendelkezünk, a számlavezető a Budapest Bank Rt. Gyula. A Pándy Alapítvány elkülönített számlaszáma: 10102684- 35526300-00000006. Az összeg alapján adókedvezmény igénybe vehető. lyagrákom van. Az egyik fiam kettő-, a másik ötéves volt. Kétségbeestem, azt hittem mindennek vége. Látja, azért fizetek én arra a csekkre, hogy megszerezze a szerkesztőség a gépet...- Csapong, Erika. Hiszen arról van szó, hogy alig tudnak megélni, mégis adakozna? — Ha csak száz forintot is, de befizetem a csekkre. Ha valaki, hát én tudom, mit jelent a rák! A 19 éves kislányom születésekor egyik veséjének a helyén egy rákos daga- - h|t volt,' hathetesen operálták meg. Attól félek, akik nem tudják mit jelent, talán nem érzik szívügyüknek, hogy segítsenek ennek a gépnek a beszerzésében. Nálam sajnos még most is fennáll az áttét lehetősége... Rendszeresen járok ellenőrzésre, sajnos az utóbbi eredményt nem tudom, pedig egy-két hete úgy érzem, rosszabbodott a helyzetem. *** Sokszor kérünk, sok helyre gyűjtünk, annyi a rászoruló. Nem tudom, akad-e még valaki, aki segíteni tud, akar ennek a családnak? Ha igen, szerkesztőségünk „Vonalban vagyunk” számán (06-66- 527-207) megtudhatja a család címét. Gergely Róbert még keresi a nagy Ő-t Több évi hallgatás után április 17-én jelenik meg Gergely Róbert legújabb nagylemeze Ő címmel. A 13 világslágert magyar nyelvű feldolgozásban tartalmazó album közeli megjelenése alkalmából beszélgettem a Warner Music Hungary sajtónapján Gergely Róberttel.- Színész létére hogyan csöppent a popvilágba?- Halálosan véletlenül történt. Zoltán Erikával énekeltem egy duettet - aki akkor még kezdő volt a szakmában, akárcsak én -, mikor Pásztor László, a Magneoton Kiadó igazgatója felfigyelt rám. Akkor még színházban dolgoztam, de Laci kötötte az ebet a karóhoz, hogy nekem a pop szakmában kéne érvényesülni. Én pedig foggal- körömmel ragaszkodtam a saját elképzelésemhez, mígnem egyszer azt vettem észre, hogy mint szabadúszó színésznek kifogynak a naptáramból azok az előadások, amelyekből megélek. Munka után kellett nézni, tehát felhívtam Lacit, hogy aktuális-e még az ajánlata. Mondta, hogy a készülő Filmslágerek magyarul albumra felénekelhetném az Emmanuelle című dalt. A nyolcvanas évek végén a pornót még nem lehetett olyan egyszerűen kikölcsönözni a tékából, mint manapság - persze manapság már az Emmanuelle sem minősülne pornónak, csak egy szép mesének ebben a műfajban. Szóval elvállaltam, és mindenféle rákészü- lés vagy különösebb elhivatottság nélkül felénekeltem a dalt.- És egy hónap múlva már az egész ország ezt fújta.- ...de ezt nem lehetett előre tudni. Pásztor László rögtön lecsapott rám és rögtön három lemezszerződést tolt az orrom elé, amit én természetesen boldogan aláírtam.- Hogy jött a képbe a tévézés?- Ez is véletlenül. Jópofa mókának tartottam eljátszani a Hetes csatorna című sorozatban a sztárbemondó szerepét. De a kereskedelmi televíziózás nézettség-centrikus törvényei közbeszóltak és a sorozatnak vége szakadt. - Nem szeretne kitömi ,,a szép fiú, aki romantikus dalokat énekel” című szerepből?- Én már nem vagyok az az egykori szépfiú, aki romantikus dalokat énekel, nekem már más a Névjegy Született: 1958. január 21. Családi állapot: elvált Gyermek: Simon, 7 éves Életút: 1980-tól szabadúszó színész, 1989-től popénekes Díjak: 1992-ben az év musicalszínésze, 1993-ban Aranyzsiráf-díjas, valamint EM-ER-TON-díjas a legjobb férfi előadó kategóriájában Lemezei: Filmslágerek magyarul I—III., Gergely Róbert, Szerelmek, Halk szívdobbanás, Arckép, Gyémántalbum, Új szerelem, Mr. Emmanuelle dolgom. Feltűntek a pályán sokkal szebb, helyesebb, fiatalabb, aranyosabb, tehetségesebb...- De a középkorú nőknek még mindig megdobogtatja a szívét a dalaival.- Az nem baj. Hogyha valaki kitart az általa megkedvelt előadó mellett az csodálatos, akár a szerelem.- A magánéletében is ennyire érzelemdús, szenvedélyes?- Rettenetesen.- Megállapodott már?- Két évvel ezelőtt elváltam, mert úgy éreztem, valami végérvényesen lezárult az életemben. Irányt váltottam. Ha ki akarnám fordítani ennek a lemeznek a címét, mondhatnám, hogy én is azok közé tartozom, akik még keresik a nagy Ő-t.- Ezek szerint hisz a nagy Ő-ben.- Nem lehet benne nem hinni.- A lemezére visszatérve még megkérdezném, hogyan lett a zenei producere - a valamikor a Neoton Famíliában játszó - Végvári Ádám?- Egy turnésorozaton találkoztunk, ahol ők is felléptek közreműködőként Csepregi Évával, akárcsak én. Szóba elegyedtünk, miközben a fellépésünkre vártunk Mohácson a csülagos ég alatt és kiderült, hogy 3-4 utcával arrébb lakunk egymástól. Később a beszélgetés otthon folytatódott és végül közös munkába torkollott. Az Ő zenei producere Ádám lett és hallhatjuk őt gitározni is az albumon.- Még egy furcsaságot találtam: a nevét a szövegírók listáján.- A kiválasztott világslágerek szövegének többségét már lefordították magyarra, de akad olyan is, amit én mutatok be először a hazai közönségnek. Erre a feladatra természetesen tapasztalt szövegírók segítségét kértem, de munka közben én is kedvet kaptam a dologhoz és két dal, a Házibuli és az Alkonyat szövege már az én toliamból született.- A dalok mind a szerelemről szólnak? Gergely Róbert kedvet kapott a dalszövegíráshoz- Nem feltétlenül, de nem lehet kizárni. Ezek a világslágerek is mind rólunk, emberekről szólnak és azokról a dolgokról, amely egy férfival vagy egy nővel megtörténnek: például egy születésnapról. És egy születésnap azért mégsem a szerelem. FRANKÓ MARIANNA