Békés Megyei Hírlap, 2000. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-25-26 / 71. szám
2000. március 25-26., szombat-vasárnap Lorán Lenke bájai „Csak a rendőr fiam ne akarjon lefülelni” Gere és Roberts Együtt komédiáznak az Oltári nő című filmben A Grossglockner Kétszáz éve hódították meg Ausztria legmagasabb csúcsát József Attila halálának rejtélye Baleset áldozata lett József Attila — állítja Garamvölgyi László, az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs igazgatója. Kutatásai alapján úgy tűnik, hogy a költő — a közvélekedéssel ellentétben — nem öngyilkosság áldozata lett. Több éves vizsgálódásának eredményeit a rendőrségi szóvivő könyvben szeretné összefoglalni. Úgy véli, hogy az általa bizonyított tény nem fog bekerülni a tankönyvekbe, de szeretné, ha a hivatalos változat mellett a övé is helyet kapna. — Mikor kezdték el foglalkoztatni József Attila halálának körülményei, Garamvölgyi úr? — Már középiskolai tanulmányaim során érdekelt a költő halálának története. Volt egy megérzésem, hogy ő mégsem vetette magát a vonat kerekei alá. Ezt a gondolatomat meg is osztottam irodalomtanárommal, ő azonban azt tanácsolta, hogy ne bolygassak egy elfogadott történelmi tényt. Nyomozóként is többször gondoltam arra, hogy érdemes lenne foglalkozni a kérdéssel, ám azokban az években nem volt rá időm. Csak 1995-ben kezdtem elmélyülni a témában tüzetesen, ekkor beszereztem a korabeli dokumentumokat, szakértői véleményeket, később keletkezett tanulmányokat. Rövidesen publicitást kapott a sajtóban a megkezdett kutatás. Hatására sokan kerestek meg, és segítettek információkkal. — Hogyan töltötte a költő 1937. december 3-át, a baleset napját? — Ignotus Pál és barátai jártak aznap nála vendégségben. A Szép Szó című folyóirat korábbi főszerkesztője éppen a lap újraindításán dolgozott, József Attilát szerkesztőnek szerette volna megnyerni. A költő Ignotusékkal együtt egy december 5-ei miskolci író-olvasó találkozóra készült. Barátaival együtt szeretett volna még aznap Budapestre utazni, de nem fért már be azok — Tátra típusú — autójába, így Szárszón maradt. Visszaemlékezések szerint aznap jó hangulatban volt. Délelőtti sétája után késő délután újból hosszú útra indult. Erről tartott hazafelé, amikor este fél nyolckor az állomáshoz érkezett. — Mi történt a balesetet megelőző percekben? A baleset a Balatonszárszó központjában található pályaudvar területén történt. Még az 1995-ös Akadémiai Lexikon szerint is József Attila a község külterületén lett öngyilkos. Az állomáson álló 1234. számú tehervo- natra éppen rakodtak, ezért leeresztették a síneket keresztező úton a sorompót. A költő a falu felől érkezve látta KÉSZ A LELTÁR Magamban bíztam eleitől fogva — ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam — születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte. Asszony ha játszott velem hitegetve: hittem igazán — hadd teljen a kedve! Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Okos urak közt játszottam a bambát. Árultam forgót, kenyeret és könyvet, újságot, verset —mikor mi volt könnyebb. Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, de ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem — és ebbe más is belehalt már. 1936. nov.-dec. meg a tehervagonokat. A 15. és a 16. számú vagon pontosan az út és a sínpár kereszteződésén állt. József Attila látta, hogy a sorompó előtt tehervonat áll. Gyerekkorában a ferencvárosi pályaudvaron sokszor tapasztalta, hogy egy ilyen szerelvény akár órákat is állhat egy helyben. Minden bizonnyal ez az élménye és türelmetlensége sarkallta arra, hogy átmásszon a sorompón, a 15. és a 16. számú kocsi között pedig átbújjon a túloldalra. — Mi okozta a költő halálát? — Amikor megpróbált átbújni a két vagon ütközői alatt, a vonat elindult. A kocsik belódultak, és az azokat ösz- szekötő — körülbelül 5—6 kilós, tömör vasból készült — csavarkapocs fejbe vágta József Attilát, aki ettől rögtön elájult. A vonat kerekei a kezén mentek át. A néhány perccel korábban még a vagonokat rakodó munkások rövid időn belül észrevették, hogy ember került a szerelvény alá. A vonat megállt, a sérültet pedig kivették alóla. Ekkor még minden bizonnyal élt — megfelelő orvosi ellátás híján azonban életét vesztette. — Voltak-e szemtanúi a balesetnek? — Igen, a sorompónál állt két kiskorú fiú. A 8 és 11 éves srácok vallomása ugyan bekerült a jegyzőkönyvbe, de koruknál fogva nem értékelhető. Ok szintén azt állították, hogy József Attila bemászott a két kocsi közé. — Ön szerint mi az oka annak, hogy a baleset öngyilkosságként került a köztudatba? — A helyszínre érkező csendőr által készített rövid jegyzőkönyvben sommásan csak annyi áll, hogy a 1234. sz. vonat alá vetette magát az „ismert szocialista költő”. Ugyanezt a megállapítást tartalmazza a szárszói állomásról a Keleti pályaudvarra küldött távirat is. A mítosz tehát a baleset utáni percekben megszületett. Jóval a költő halála után, 1963-ban jelent meg egy vezércikk az Élet és Irodalomban. A cikk öngyilkosságként írja le a balesetet, ezután vált véglegesen elfogadottá ez a feltételezés. Véleményem szerint az akkori hatalom jobbnak látta, ha ez a mítosz megy át a köztudatba. — József Attila halálának körülménye mennyire hasonlít egy tipikus öngyilkossághoz? — A körülmények több szempontból is atipikusnak mondhatók. Nyomozói éveim alatt számos öngyilkosságot láttam. A vonat alá ugrók a nyüt pályán követik el tettüket, mivel biztosak szeretnének lenni abban, hogy a szerelvény elgázolja őket. Lakott területen kívül nem siethet senki segítségükre, a vonat pedig nagy sebességgel halad. A költő sérülései szin-. tén kizárják az ön- gyilkosság lehetőségét. Tipikus esetben nagyon nagy roncsolást szenved el a vonat alá ugró, ezzel szemben a költőnek csupán a kezén voltak komolyabb sérülései. — Milyen volt József Attila egészségi- és kedélyállapota abban az időben? — A baleset napján jó hangulatban volt, tervei voltak a közeljövőt illetően. Betegségéből kortársainak vissza*- emlékezése és saját véleménye alapján is kigyógyult. A költő pszichés és fizikai állapotáról egyébként soha nem készült pontos diagnózis. — Vannak-e egyéb körülmények, amelyek kizárják Ón szerint az öngyilkosságot? — Egy pécsi írásszakértő elemezte a költő utolsó verseinek kéziratát. Megállapítása szerint a költő írásáA baleset napján jó hangulatban volt ban nem fedezhető fel öngyilkossági hajlam. Továbbá nem találtak nála búcsúlevelet — bár az irodalomtörténészek szerint az 1936-ban íródott Kész a leltár című vers annak tekinthető. — Kutatásai alapján Ön teljesen megbizonyosodott róla, hogy József Attila véletlen baleset áldozata lett? — Igen, én tökéletesen biztos vagyok ebben, és meg vagyok arról, is győződve, hogy a József Áttila életmű még sok, eddig fel nem tárt részlettel bővül az elkövetkező években. műi ......... ■ii i iii ii iiiiiiiLii<iiiiii'ii'iiiMiiir¥riii' A TÖRTÉNELMI MÚLT OKÁN Esztergom a jelek szerint feliratkozik a legnagyobbak közé. Azon városok sorába, amelyeket megyei jogúvá nyilvánítottak, ami többek között annyit jelent, hogy közvetlenül a központi költségvetésből kapják a támogatást a helyi intézmények működtetésére. Az erre vonatkozó törvény módosítására a javaslatot a jövő héten kezdi tárgyalni az ország- gyűlés. Mint ismert, a megyei várossá nyilvánítás a település lélekszámától függ. Az előterjesztés az alsó határt most ötvenezerre szállítaná le, s azok a városok kaphatnák meg a címet, amelyek arra történelmi múltjukkal és országos jelentőségükkel rászolgáltak. Vagyis a múlt és a jelentőség önmagában fabatkát sem ér, ha nincs hozzá momentán legalább ötvenezer ott élő polgár. A magyar közigazgatás 1990 utáni első nagy átrajzolására közvetlenül a rendszerváltás után került sor. Akkor találták ki a városok sorából kiemelő megyei jogú város címet. Az egykori megyeszékhely, Gyula nagyjai is észbe kaptak az idő tájt, úgy vélték, lehet valamit keresni az akácfák alatt. Egyesek még a megyeszékhely cím visszaszerzésének gondolatával is eljátszadoztak, nem véve észre, hogy a kérdés nem csak történelmileg, hanem közigazgatási, gazdasági, politikai és kulturális téren egyaránt eldőlt. A város, ha keresni akart valamit, épp azon a vonalon közlekedve találhatta volna meg, amelyet a törvénymódosítás felvetői megfogalmaztak: a történelmi múlt és az országos jelentőség okán. És persze annak a kérdésnek a kapcsán, hogy kaphat-e elégtételt egy város a politikai okok miatt elszenvedett sérelmeiért? Lehet-e rehabilitálni — ha jelképesen is — a címüktől 1950-ben megfosztott megyeszékhelyeket? Lehet-e kárpótolni őket — adott esetben egy címmel — a több évtizedes kényszerű vegetálásért, a tudatos visszafejlesztésért? Ha valaminek, ennek lehet realitása, a sebek nyalogatásának már kevésbé. Ami elmúlt, az örökre elmúlt. A történelmi érdemek (ha vannak) azok még számíthatnak, s elegendők lehetnek egy rangot adó cím elnyeréséhez. Az más kérdés, hogy a város vezetése ma van-e abban a helyzetben, hogy ilyen kéréssel előálljon. Mellesleg tíz éve aktuális a kérdés Gyulán, amelynek a rendszerváltás óta mindig kormánypárti polgármestere volt, ám a város az égadta egy világon semmit nem profitált ebből. Sőt, folyamatosan csúszott lefelé. Gyulának azért van egy mentsége: nem csak a városi vezetés lakja. Árpási Zoltán Gyula nagyjai is észbe kaptak... Köröstarcsa, 1938. A Petneházy-kastély, a Petneházy Ferenc emlékkert pavilonja, a református iskola és a Körös-híd — mindössze 62 évvel ezelőtt. Mit változott azóta a község!
