Békés Megyei Hírlap, 2000. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-11-12 / 60. szám
2000. március 11-12., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 7 Kincses kincse karmester fia, Gergő A DÍVA MAGA MOSSA AZ ABLAKOT Az 1968-as Ki mit tud? győztesei között ott volt az a kislány, aki már tízévesen a rádió gyermekkórusában énekelt. Akkor érintette meg először az az érzés: milyen jó lenne egyszer majd igazi operákban énekelni a hősnőt, csillogtatni szoprán hangját. A zenei gimnáziumban már tudatosan készült az opera énekesnői hivatásra, majd néhány hazai főiskolai esztendő, a római Santa Cecília Akadémia ösztöndíja, számtalan lemezfelvétel, versenyeken szerzett győzelem és díj, viharos operaszínpadi siker kapcsán a neve itthon és külföldön egyaránt márka lett: Kincses Veronika. Többször felléptünk már együtt a karmester fiammal” fotó: jelinek György — Égetni való gyerek voltam, a ház réme, mindig végigvertem a fiúkat. Volt egy zongoránk, de mert a családban nem volt zenész, és senki se tudott játszani rajta, amikor én merő szórakozásból klimpírozni kezdtem, beírattak zongoraórákra. A zenét szerettem, gyakorolni viszont utáltam, és szegény mamámnak a zongora alá is utánam kellett bújnia. Utólag tudom, hogy jól tette! — Ha megkérdezik, mi a Kincses „kincse”, elsősorban nem a hangomat említem, ami valóban óriási adomány, hanem a fiamat, Gergőt, aki életem legsikerültebb produkciója. A neve Vajda Gergely, már gyakran szerepel a plakátokon, hiszen három zenei diplomája van: klarinétművész, fúvós karnagy és karmester. Most volt Párizsban, nemsokára Bécs- be megy dirigálni, itthon pedig az új operát, a Három nővért próbálja, amit az Oscar-díjas Szabó István rendez, és Gergely az egyik karmester. Már többször fellépjünk együtt, könnyedén ment a munka, ismerjük egymás rezdülését is, de számomra mégis kész csoda, hogy a pulpituson a fiam áll. Ezek fényében ugye érthető, hogy minden fogyókúra hiábavaló, ha egy-egy kolléga, aki nem ismeri családi kötődésünket, dicséri a fiam tehetségét! — A menyem fagottos, mint a férjem, akinek a növendéke volt, tehát mi zeneileg „fertőzött” család vagyunk. A legnagyobb kincsem mégis májusban érkezik: az unokám! A férjemmel már eldöntöttük, hogy a nevelésébe nem fogunk beleszólni! Viszont nem ígérhetem, hogy nem fogom elkényeztetni! Tartok tőle, hogy a világ legelfogultabb nagyija leszek... — Szívesen lennék háziasabb, de nincs több időm az otthoni munkára. Az ablakpucolást viszont nem engedem át másnak, mert azt élvezettel csinálom: jó látni a kezem nyomán felragyogó csillogást. Egyébként is szeretek mindenen tisztán átlátni... A hideg itallal viszont vigyáznom kell, mert mindentől rögtön megfázik a torkom. így aztán csak vágyakozva nézem a tévéreklámokban a gyöngyöző sörös poharat, a finom fagyikat, mert az ilyenféle „bűnöket” legfeljebb a nyaralás alatt engedhetem meg magamnak. — Az ismerőseim gyakran ugratnak, hogy nekem milyen fontos a whisky és az unicum. Mielőbb még bárki iszákosságra gyanakodna, gyorsan elmondom, hogy Whisky a skót juhász kutyánk, Unicum pedig a sötét színű keverék kutyus úgy került hozzánk, hogy a fiamék kapták az esküvőjükre, és a rákötött piros masni nagyobb volt, mint a kutyakö- lyök. — Végigjártam a világot, de mindenhonnan visszavágyódtam, mert az Andrássy úton éppolyan jól érzem magam, mint a Champs Elysées fényei között. Sokszor elénekeltem a Pillangókisasszonyt, de Japánba még nem jutottam el, mint ahogy Ausztrália és Skandinávia is kimaradt eddigi életemből. Amerikába szinte már hazajárok, márciusban utazom New Yorkba, és életemben először dalkoncertet énekelek a Camegie Hall kamaratermében. (somos) Névjegy Született: Budapest, 1948. szept. 8. Családi állapota: férjezett (1970), Vajda József, gyermeke: Gergely (1973) Tanulmányai: Zeneművészeti Főiskola (1968-73), Accademia di Santa Cecilia, Róma (1974) Életútja: az Operaház magánénekese (1973-) Elsimerései: Liszt Ferenc-díj (1978), Székely Mihály Emlékplakett (1978), Kossuth-díj (1980), érdemes művész (1988), Erzsébet-díj (1990), párizsi nközi hanglemezdíj, eMeRTon-díj (1999). 3 szólólemeze jelent meg. Damon Hill miatt nem hibázik többet Atyaúristen, előkerült Palik László! Lehetett szeretni, mint ahogy lehetett gyűlölni is azt a stílust, ahogy Palik László közvetítette a Forma-l-es futamokat. Egyet nem lehetett: a távkapcsoló után nyúlni. Személye ugyan megosztotta a nézőket, ám megpróbált életet lehelni még a legunalmasabb versenyekbe is. Most másfél éves kihagyás után tér vissza a képernyőre, minthogy (Mezei Dániellel együtt) ismét ő közvetíti az MTV 1-en a 17 nagydíjat. —Már-már azt hihette az ember, hogy valaki nagyon nem kedveli önt az Magyar Televízióban, hiszen tavaly minden műsorától megszabadították. — Munkamániás vagyok, ám jólesett az a kis szabadidő, amelyben részem volt az elmúlt hónapokban. 1999 elején úgy döntöttek, ezentúl nem én közvetítem a Forma-l-es futamokat, majd az év végén lejárt a Lottóshow-ra vonatkozó szerződésem is. — Most azonban ismét felkapták a nevét, hiszen a pletykák szerint mindkét, a Forma-l-es közvetítésekre pályázó csatorna, tehát az MTV és a Tv 2 is szerződtetni kívánta. — Engem csak az MTV elnöke, Szabó László Zsolt és az MTV sportosztályának főszerkesztője, Juni György keresett meg, s azonnal igent mondtam. De ha úgy lett volna, ahogy mondja, annak nagyon örülnék, mert ez azt bizonyítaná, hogy nem dolgoztam hiába az elmúlt évek alatt. Elégtételt nem éreztem, mert egy tévés produkcióban való közreműködés nem hitbizomány, s tudomásul vettem a korábbi döntést is. —r Ha valaki kiesik a pörgésből, nagyon nehéz olyan sportágban visszatérnie, amelyben naponta jelennek meg az újítások. — Az autósporttól sosem szakadtam el, így a tavalyi szezon összes rezdüléséről tudok. — Élete végéig el fogja kísérni az a jelenet, amikor visítva kereste Damon Hillt az 1997-es mogyoródi verseny befutójánál. Tudja, amikor Hill már zuhanyozott, ön viszont még mindig a pályán kutatta... Nem fél egy hasonló bakitól? — Mivel kimerészkedtem a napra, tudomásul kellett vennem, hogy megégethetem magam. Alkatomnál fogva a verseny hevében bármi előfordulhat. Mindenesetre Hill visszavonulásával ugyanazt a hibát nem követhetem el. — Nem fog hiányozni ön mellől a megszokott társ, Dávid Sándor? — Amit én az autósportról és azok közvetítéséről tudok, azt La- pajnak, azaz Dávid Sándornak köszönhetem. Örökké hálás leszek neki ezért, hiszen nélküle nem kerülhettem volna bele ebbe a csodálatos világba. Lapajjal a kapcsolatunk azóta sem szakadt meg, és a háttérből minden segítséget megkapok tőle, amire csak szükségem van. Ráadásul most úgymond valahol az ő szerepe lett az enyém, hisz g most én vagyok kettőnk közül sajnos az idősebb, mivel ebben az évben egy fiatal, kitűnően felkészült kollégával, Mezei Dániellel vágunk neki a közvetítés-sorozatnak. B. Molnár kimegy a napra, annak tudomásul kell vennie, hogy meg- László égetheti magát Ajánló CD-sikerlista 1. Modem Talking: Year Of The Dragon 2. Bombastic 2000 3. The Bloodhoundgang: Hooray For Boobies 4. Thalia: Marimar 5. Club Sandwich '99 6. Celine Dion. All The Way... 7. Tom Jones: Reload 8. Aqua: Aquarius 9. Cher: The Greatest Hits 10. Ganxta Zolee és a Kartel: Rosszfiúk (Musicland Hanglemezbolt) Filmajánló Sivatagi cápák Az öbölháború éppen csak a végére ért, mikor három USA katona — az egyiküket George Clooney alakítja — nekivág az irányukban különösen barátságtalan sivatagnak, hogy az iraki hadifogolynál talált térkép alapján felkutassák Kuvait elrabolt aranyát. No, nem hazájuk dicsősé- gire, csak úgy, saját zsebre... Könyv Emlékezetes napok A könyv teljes címe: Emlékezetes napok a magyar történelemből. A szerző a történelmi regények jeles mestere: Gárdonyi Géza. Sokáig porosodhatott a könyvtárak és antikváriumok polcain Gárdonyi könyve, míg az Anno kiadó szerkesztői rátaláltak. Csak a legidősebbek és az irodalomban jártasak tudták, létezik ez az ismeretterjesztő jelleggel írt Gárdonyi-mű. A történelem és az irodalom iránt érdeklődőknek lehet izgalmas olvasmány az Emlékezetes napok..., hiszen az Egri csillagok szerzője számba vette a benne a magyar múlt legjelesebb eseményeit és naptár szerinti sorrendbe rakva, kis magyarázatot és egy-egy anekdotát fűzött hozzájuk. A történelmi kalendárium Petőfi Sándorral kezdődik (aki tudvalévőén január 1-jén született), és december 27-én ér véget, amikor Julianus hírét hozta — 1237-ben — a közelgő tatár veszedelemnek. —BHBiai Gondolatok nagyböjtre A farsangi vigadalmak végével a katolikus világ a nagyböjttel emlékezik meg Krisztus Urunk szenvedéseinek kezdetéről... Milyen szép is lenne, ha ezt leírhatnám általánosságban is! Ám a valóság korántsem ez! Társadalmunk jó része (vagy inkább rossz?) nem vesz részt nemhogy vallási, de még társadalmi életünkben sem! Nézzünk csak egy kicsit magunkba! Hogy élünk mi? Sokszor az a benyomásom, mintha egy rossz külső hatalom terelgetne bennünket, nem diktatórikusán, hanem alattomosan, sokszor tömegpszichológia és tömeghipnotika felhasználásával. Nem tudom, észrevették-e, sokszor tesztelnek is minket, bedobnak valami nyilvánvaló butaságot és várják a tömeghatást, ám ha az elmarad, akkor máris megvan a szemétség és a szenny határa — számukra... Szerettetnek és utáltatnak. Szerettetik a vegyszeres mérgező ételeiket-ita- laikat, a vitamintablettáikat, melyek 24 óráig hatnak, és mélyen elhallgatják, hogy egy normális étrendben amúgy is benne van minden életerő. Szeretnünk kell agresszív reklámokon keresztül konszerneket, gyanús és mérgező monopóliumokat. Hódít az allergia, gyermekeink nem mehetnek ki egy virágzó rétre sem! Egyre nagyobb lesz a szegény és gazdag ellentét... Ugyanakkor felállítanak szeretendő mintaképeket, mint a rágógumis, rádiótelefonos törtető embereszmény, kinek gátlástalanságánál csak kapzsisága nagyobb! Ki maga nem alkot semmit, csak vagyonokat forgat. És általa szerettetik a pénzt! Milyen fontos helyen van a hírekben a tőzsde a maga buxindexével! És szerettetik a bankokat, a pénz hamis templomait... Tudja-e a tisztelt olvasó, mi a bank? A bank valóban fontos társadalmi gazdasági egység, mely mint egy akkumulátor tevékenyen segíti a kreatív találmányokat, a jó üzleti elgondolásokat, azokat az embereket, kik előrevihetnék jobblétünket, összhangban nemzeti lehetőségeinkkel... — ez nagyon fontos és jó dolog! Ezzel szemben mit látunk és hallunk? A belvizek és a ciánszennyezés pár milliárd- ba került (sajnos), ám CSAK a Postabank vesztesége 200 milliárd volt! Ez mennyi árhullámot fedezhetett volna? Mennyi magyar katonát védhetett volna meg normális étkeztetéssel a vírustól? Mennyi munkahelyet teremthetett volna? Mennyi pedagógus és egészségügyi dolgozó hivatásához járulhatott volna hozzá? Milyenek ezek a bankárok, kik ezt művelik országukkal, ha egyáltalán annak nézik Magyarországot! Ezeket az embereket szeressük a hamis világukkal együtt? De nézzük, hogy mit utáltatnak: röviden azt mondhatnám, mindent, ami ellenükre és hatalmuk ellen van. Ész- revették-e, hogy a becsületes ember eszménye eltűnőben van? Ez a társadalom teljes keresztmetszetére szól. A gyermekmesék ma már elképesztő szörnyekkel tűzdelt nem világos, gyerek számára sokszor érthetetlen (ösz- szekuszált) fordulatokkal terhelt, sokszor szadista történetek, hol a katarzisban nem egyértelmű a jó győzelme, titkon a gonoszt is szeretheti a gyerek. Tény a gyerekek agresszivitása, és ez nem lehet vitatéma. Utálják a kreatív gondolkozást, ma már például minden gyerek tudja, hogy napenergiával vizet lehetne bontani, és a hidrogén elégetésével a belsőégésű motorok vízgőzt pufognának ki abszolút szennyezés mentesen, de amíg a kőolajtomyok állnak és a multik élnek, az ilyen találmánynak el- némítás a vége! Az ő kezükben van a film, a média, persze a pénz jó része. Manipulálják még a történelmet is. Az én korosztályom számára például Mindszenty József hercegprímás hazaáruló volt, és amikor nemrég elolvastam életét, alig bírtam letenni a könyvet... Utáltatják a tiszta szerelmet, türelmi zónás lesz az életünk — pénzért-szerelem (figyelik, megint a pénz!). Utáltatják a szeretetet és a vallást is, ám itt sokkal fondorlatosabbak! Olyan szektákat és vallásazonos, de NÉM vallásos tevékenységet szerettetnek meg velünk, mely idegen tőlünk... Utáltatják a nemzeti, hazafias érzéseket. A magyar Szent Korona számúra egy hakni és a Parlamentbe helyezésétől is irtóznak... — félnek az erejétől? így jutottam el a húsvéti böjthöz... Jönnek-mennek az évszázadok, volt már tévelygő az emberiség máskor is, tudom, hogy én egy csapásra nem tudok hitet vinni oda, ahova kéne..., de ha le tudnánk mondani pár rossz szokásunkról, ha ideig is, de rá tudnánk gondolni arra, hogy miért szól a harang délben, miért vannak feszületek az utak mentén, hol van Csíksomlyó, mit szólnának őseink ma, ha itt volnának... — akkor megérintene mindenkit az a szépség és csoda, mely időtlen — hisz feltámadott! Mácsai Attila, Békéscsaba )
