Békés Megyei Hírlap, 2000. február (55. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-26-27 / 48. szám

2000. február 26-27., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7 *#sp Akit a légcsavar szele egyszer már megcsapott vagy a lánctalp szájon vágott... Makettprofesszorok repülők és harckocsik vonzásában mítva — összejöhet 32 munkaóra alatt, de Bőm László egy Tigris harckocsival fél évig is „elbabrált”. Nemes Sándor vitrinje kész „történelmi lexikon”, ugyanis a II. világháborútól számított időszak repüléstörténete megelevenedik benne néhány, még hiányzó modelltől eltekintve. Bőm László már az ágyne­műtartóban is kénytelen műremekeket tárolni, hiszen szekrényei dugig megtel­tek alkotásaival. Ketten összesen több, mint 400 makettet építettek már. Ter­mészetesen nem hagyhatjuk ki, hogy mennyire pénzigényes időtöltés ez. — Függ attól, hogy milyen típusú és felszereltségű makettet készítünk - hangsúlyozzák. — Egy-két ezer fo­rinttól akár 30 ezer forintig széles ská­lán mozog a bekerülési összeg. Bár mindketten számos díj birtokosai, de a legnagyobb boldogság az számuk­ra, ha elismert pilóták is — mint ahogy például Vári Gyula, akit MÍG 29-essel egymást követő két évben is a világ leg­jobb vadászrepülőjének választottak — csettintenek abszolút valósághű alkotá­saikat megtekintve. Aztán belemélyed­nek a témába, és Bőm László ezzel kap­csolatban megemlíti: ilyenkor tévhiteket is eloszlathatnak. Például Csabán sokan még most is úgy tudják, hogy a várost 1944. szeptember 21-én angol gépek bombázták. Pedig Olaszországból fel­szállt, nyolc századnyi amerikai B17-es harci cselekménye volt ez. (Még precí­zebb meghatározással: 15. USÄ Légi­hadsereg 99. és 463. Group 56 gépe.) Azt persze nem lehet tudni, hogy a makettkiállításokon rácsodálkozókból lesz-e makettes. De a belső körökben — áttételesen és kicsit tréfásan túlozva is — úgy tartják: akit a légcsavar sze­le egyszer már megcsapott vagy akit a harckocsi lánctalpa már szájon vágott, az nem tud elszakadni ettől a világtól. Nyemcsok László Born László az idei békéscsabai, országos makett­kiállításon a re­pülő kategóriá­ban első díjat ka­pott Használnak fogorvosi fúrót, csiszolót az építésnél. Festékszűrésre női harisnyát, festékszórásra golyóstollnyi szórópisztolyt, a repülőgép géppuskájaként injekciós tűk Útburkolathoz leves kockatésztát, hóimitatásra púdert A nagyító mindenna­pos segédeszközük, és sokszor hűtőben óvják a portól frissen festett alkotásukat — Ők a csabai makettprofesszorok — fogalmazott nemes egyszerűséggel Fe­kete László, a békéscsabai KIT Makett Klub vezetője a megyeszékhelyen nemrégiben megrendezett országos makettkiállításon a békéscsabai Bőm Lászlóval és Nemes Sándorral kapcso­latban. Hozzátette: vannak többen is, akik hasonló eredményeket mutattak már fel, de ők művelik legrégebben ezt a tevékenységet, és ritkaság, hogy va­laki a makettezés miatt hozzájuk mér­hető veszélyeket is felvállalt volna. Hogy milyen kockázati tényezők le­hetnek az ártatlan ténykedésnek tűnő makettezésben? Az egyaránt 44 éves Bőm László (autóvillamossági szerelő az Autó Körös Kft.-nél) és Nemes Sán­dor (autó­apám elbeszélései — részt vett a II. vi­lágháborúban, ott volt a Don-kanyar- ban — járultak hozzá leginkább. Nemes Sándort már kicsi gyermek­ként is a repülők érdekelték, de nem tudta elképzelni akkor még, hogy az egyik gépen ülő pilóta miért ellensége a másik gépen ülő pilótának. Nem csoda, hiszen — mint mondja — ez a terület akkoriban sötét foltnak számított. Ha kérdezősködött, nem kapott kielégítő, nyűt választ. Kivéve nagymamája test­vérét, aki a II. világháborúban a német hadsereg tisztjeként szolgált. Természe­tes, hogy egyre jobban beleásta magát a témába, és amikor már lehetett, gyűjtöt­te a repülős képeket. Később megépíte­ni is szerette volna ezeket, és buszveze- tőként vagy ő, Csabán sokan még most is úgy tudják, hogy a várost 1944- szep­tember 21-én angol gépek bom­bázták. Pedig Olaszországból fel­szállt, nyolc századnyi amerikai B17-es harci cselekménye volt ez. buszvezető egy magán­cégnél) haj­danán, 1977—79 között sorka­tonaként a pápai repté­ren is szol- MMNNMNNMNMMMi gált. Jobban mondva a légvédelmi üteggel — amely a tapolcai 6904. páncélos alakulat ré­sze volt — célkövetésen vettek ott részt. Mivel már akkoriban eljegyezték magukat a makettezéssel, ahhoz, hogy élethű repülőket építsenek meg, le kel­lett olvasniuk a gépek oldalszámát, fel­ségjelét, tisztában kellett lenniük min­den adattal. Vonatkozott ez a harcjár­művekre is. Ha ebbéli munkálkodásuk az elhárítótiszt tudomására jutott vol­na, komoly büntetésben részesülnek. Ugyanakkor nem csak a katonaság­nál járt veszélyekkel a makettezés. Az „átkosban” II. világháborús, német fel­ségjelű repülőt, harckocsitTnegformálm bűnnek számított. Magyarországon az összeszerelésükhöz makettcsomagot nem is lehetett beszerezni, Bőm László ezért Amerikában élő rokonok révén ju­tott alapanyaghoz a '60-as évek végén, a '70-es évek elején. Igaz, a felségjelet tar­talmazó levonok nélkül, mert ezeket a csomag ellenőrzésekor kivették. Bőm Lászlónak még az eljegyzése is makettel kapcsolatos. A '80-as évek elején Bécsben járva makettdobozba rejtette a karikagyűrűket. A határon a vámos különös érdeklődéssel forgatta a pakkokat, bele-belenézett a dobo­zokba. Kiderült, hogy azért, mert neki is a makettezés a hobbija. így az aranygyűrű „elkerülte” figyelmét. Ilyen vészhelyzetekről hallva felve­tődik, hogyan válik valakinek a szen­vedélyévé, sőt, életformájává ez a sza­badidős tevékenység. — Az alkotókedv nem hiányzott a családból — hangsúlyozza Bőm Lász­ló. — Egyik nagybátyám, Bőm Mik­lós a Balassi Néptáncegyüttes koreog­ráfusa volt, a másik, Henrik, kitűnően fest. Az indíttatásomhoz mégis édes­vagy kollégái hozták be kül­földről az alapcsomago­kat, kiegészí­tőket. Persze, a makettépítés Bőm, László- nál és Nemes Sándornál nem az összerakásnál kezdődik. — Alaposan felkészülünk, hozzáol­vasunk a témához — mondják. — Nagy könyvtárunk van a történelmi, szakmai kiadványokból. Ezekből bo­garásszuk ki többek között, hogy az adott gépet ki vezette, mennyi légi győzelmet aratott. A forma- és korhű­ség, a színhelyesség — még az egyen­ruha gombjánál is — mellett a függesztményeknek, a pilóta érdem­rendjeinek, váll-lapjának, kézelőfelira­tának is stimmelnie kell. Ismernünk kell az adott harci eszköz szerkezetét, hiszen a műszerek, a katapultülés, a kormányberendezés, a gázpedál pon­tos elhelyezése e nélkül nem megy. Ha például egy harckocsi lánctalpa 170 láncszemből tevődött össze, nekünk is ennyi szemet kell beépítenünk. Ä repülőket 1:72-es, a harcjárműve­ket 1:35-ös méretarányban készítik. Hogy mennyi idő alatt? Változó, hiszen egy MÍG 21-es, deltaszámyú repülő megépítése — a felkészülést nem szá­Nemes Sándor: A repülőket 1:72- es, a harcjármű­veket 1:35-ös mé­retarányban ké­szítjük D'-FOTÓ: SUCH TAMÁS Ajánló Videofilm-sikerlista 1. Az invázium 2. Apafej 3. Az igazság napja 4. 10 dolog, amit utálok benned 5. Üzenet a palackban 6. Furcsa pár 7. Az évszázad vihara 8. Aladdin és Jaffar 9. Friss vér 10. Csak egy kis pánik +1. Feltámadás (Fanfár Videotéka) Filmajánló Életfogytig Ray Gibson (Eddie Murphy) és Claude Banks (Martin Lawrence) még 1932-ben, első és egyben egyetlen közös melójukon buknak le. Az ítélet életfogytiglan. Ám a két öreg máig nem adta fel — igaz, hogy napjainkig eredménytelenül —, de mindent megtesznek a szökés érdekében. Könyv Beszélgetések Istennel Beszélgetések Istennel • szokatlan párbeszéd • • Első könyv • Nmle Donald Walsch ttUTSVfj irtXDO Amikor Neal Donald Walsch úgy érezte, élete vakvágányra futott, leve­let írt Istennek. Rá zúdította minden búját-baját, és szemrehányóan tette fel a kérdést, mivel is érdemelt ki személy szerint ilyen nyomorúságos életet. Tolla szinte magától ontotta a gondo­latokat, s létrejött e szokatlan párbe­széd, melyet három kötetben vehet ke­zébe ma már az olvasó. Ne a hagyo­mányos Isten-hívő társalgásra számít­sunk, hanem egy egészen új, közvet­len és humoros, mégis nagyon komoly beszélgetésnek lehetünk „fültanúi”. Nem csak a Tízparancsolatról, az egy­házakról, a gyermeknevelésről, hanem a környezetvédelemről, politikáról, a szexualitásról, s az egyén fejlődéséről is olvashatunk N. D. Walsch könyvé­ben új álláspontokat. A létrejött párbe­széd azoknak szól, akik még mindig a „keresés” útját járják, s akiket nem elégítenek ki a hagyományos vallások válaszai. B. P. A. Füstölgő gondolatok, avagy századvégi füstkarikák Két emberfajtát ismerünk mostanság: a dohányost és a nemdohányzót. Utób­biak világméretű attakot indítottak gyarló embertársaik ellen. Iszonyú adókat vetnek ki a koporsószegekre, ijesztő egészségügyi statisztikákkal ri­ogatják az eleveneket a holtakkal, tör­vényerejű rendeletekben szabályoz­zák: hol, mikor és hogyan lehet rá­gyújtani, súlyosan szankcionálják a vétkezőket, lankadatlanul üldözik füs­tölt honfitársaikat, míg a tisztákat sza­badnappal jutalmazzák és így tovább. Induljunk ki abból, hogy a dohányos is ember, s mint ilyen — esendő. Leszö­gezve, hogy a dohányzás ártalmas az egészségre, hallgattassák meg a másik fél is. Hajdanában — kiváltképp a múlt században — a férfiúi életmód elma­radhatatlan tartozéka volt a pipa. Kos­suth, Petőfi, Deák Ferenc, Jókai, Mik­száth korában elképzelhetetlen volt egy valamirevaló politikus, költő, író­szerkesztő, katona és pásztor pipázás, bagózás, szivarozás, tubákolás nélkül. Valóságos pipakultusz alakult ki: egy­fajta gazdag kultúrtörténet, a magyar kézmívesség és művészi iparág kultu­rális öröksége. Híres műhelyek (Selmec, Debrecen) teremtődtek, ahol mesterkezek nyomán keltek életre cse­répből, porcelánból (meggy)fából, taj­tékból a ma már szokatlan türelemmel és műgonddal készült remekek. A réz- kupakos tajtékpipákra romantikus his­tóriai és népköltészeti jeleneteket fa­ragtak. A nevelőeszközként is haszná­latos hosszúszárúak a becsületes hét­köznapi makrapipák társaságában ke­rültek a vidéki kúriák és városi polgár­lakások dohányzóiba, a dicsekvő mu­togatásra szánt tükrös pipatóriumokba. A Széchenyi által megálmodott kaszi­nóba dohányzóasztalokat állítottak, ahol a történelmi tarokkpartira is sor kerülhetett Tisza Kálmán és Jókai Mór exkluzív részvételével. Kékellő füst­karikákban álmodtuk vissza a boldog békeidőket. Letűnt mesevilág, hiába, no! A csibuk mégis csak túlélést jelen­tett a Bach-korszakban, a Schmerling- provizóriumban és vigasztalást min­den elnyomott időkben. A füstkarikák inspiráló tündérfelhői közt okos esz­mék, zseniális gondolatok, halhatatlan remekművek is születtek. Ne bántsuk hát a nosztalgiát. Arany János 1882. október 22-én néhány kanál leves után fáradtan tolta el az ágyába hozott ebédet. Az észre­vétlenül pótolhatatlan Juliska néni csak akkor szeppent meg igazán, mi­kor férjeurának a pipa sem ízlett. Dél­után fél háromtól a félig szívott pipa­dohány a magyar irodalomtörténet féltve őrzött múzeumi relikviája lett. Hogy a pöfékelés megrövidíti az emberi élettartamot? Lehet, bizonyára. Kossuth 92 évet élt pipagyűjteménye körében, Görgey 98-at, Churchill szi­varok (és whiskys poharak) rengetegé­ben 91-et, G. B. Shaw örökös füst­gombolyagban 94-et — s egyik szép­apám Siménfalván 96 esztendőt. Áldás reátok, hősi halottak. Shaw okos ír fejéből pattant ki a le­szokás receptje: „A világ legegysze­rűbb dolga: én már 4576-szor szoktam le a dohányzásról.” Valljuk be, nem is olyan könnyű átbújni a tű fokán. A ni­kotinéhség nagy úr, s hiába kész a lé­lek, ha a test erőtlen. Jómagam 32 éves koromban kap­tam rá a dohányzásra (no de minek?), 30 éven át szívtam és fújtam a füstöt rendületlenül, míg végül egy csapásra abbahagytam az egész ceremóniát. Káros szenvedélyem történetében meghatározó szerepet játszott két kór­házi főorvos: egy nőgyógyász, s egy urológus. Fiam születésére várva, 1972 szilveszterén eltökéltem, hogy nincs többé környezetszennyezés a családi porta légkörében. Eleinte tan­taluszi kínokat éltem át, főleg fekete­kávé után, 1973. június 23-áig mégse gyújtottam rá semmire. Azon a napon behívtak a folyosóról, ahol keringő dervis módjára jártam körbe-körbe, és odabenn a főorvos megkínált egy Sopianae-val. Mi tagadás, dupla foko­zattal szoktam vissza, az eredendő bűnbeesés minden szégyenérzetével. Aztán jó két éve magam kerültem mű­tőasztalra. Az anamnézis indiszkrét perceiben felvetődött a dohányzás kér­dése is. „Muszáj?” — kérdezte utá­nozhatatlan nehezteléssel az osztály- vezető főorvos. Ugyanő a műtét előtti délután letiltott a cigarettáról, és én ijedtemben azt hittem, hogy végleges elvonásra ítéltek. Fegyelmezett beteg lévén (s egyúttal konszolidálva a nyugdíjas költségvetés érzékeny egyensúlyát) — azóta sem gyújtottam rá, holott akaratedzés végett két doboz Sopianae és egy elegáns Hungária lesi egy biedermeier kazettában lapulva a tékozló fiú hazatérését. Hát akkor gyújtsunk rá, és beszéljük meg, hogy miért ne gyújtsunk rá. Szász András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom