Békés Megyei Hírlap, 2000. február (55. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-26-27 / 48. szám

2000. február 26-27., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Földi Teri meséi Kedves emléke a vadludas Nils Holgerson Szakái Lajos emlékezete Verseskönyvéből tiszteletpéldányt küldött Erzsébet királynénak Makettprofesszorok Akit a légcsavar szele egyszer már megcsapott vagy a lánctalp szájon vágott... Eltagadott íróink ébresztgetése Dr. Medvigy Endre irodalomkutató, az Irodalmi Társaságok Szövetségének (ITÁSZ) elnöke szeretné hinni, szaporodik azon alkotók száma, akik a kö­zösség szolgálatát is vállalják. A szövetség elnöke a gyulai Arany János Mű­velődési Egyesület és a Mogyoróssy könyvtár vendégeként az erdélyi íróról, Nyíró' Józsefről tartott előadást. Dr. Medvigy Endrének személyes okokból is nevezetes hely Gyula ‘ FOTÓ: SUCH TAMÁS — Az Irodalmi Társaságok Szövetsége mintegy 60 irodalmi társaságot tömörít. Ezek részben Magyarország mai terüle­tén működnek, részben a Kárpát-me­dencében, a szomszédos országok ma­gyarlakta vidékein — mondta dr. Medvigy Endre, az ITÁSZ elnöke. — Az ITÁSZ 1997-ben Gyulán tartotta vándorgyűlését, ekkor került sor a Sinka-emléktábla felavatására a gyulai Mogyoróssy könyvtár falán. Számomra fontos esemény volt ez a tanácskozás, mert magam is előadó voltam, Sinka Istvánról szóltam. Ekkor, itt ismerked­tem meg feleségemmel Tóth Kata­linnal. Talán az előadásom sem si­kerülhetett roszszul, mert a rendez­vényt követően választottak meg az országos szövetség elnökének. —A szervezet milyen gondolat­körben tevékenykedik? — Az ITÁSZ egy évtizede léte­zik a Kárpát-medencei magyar szellemi értékek pártolásának szándékával és azzal a törekvés­sel, hogy a magyar nyelvterületen a szellemi emberek tudjanak egy­másról, ismerjék meg egymás munkásságát. — Hogyan tartják egymással a kapcsolatot? — A hatvan irodalmi társaság minden esztendőben a Dunatáj valamely pontján két—három na­pos találkozón vesz részt, megbe­szélni közös gondjainkat és ébreszt- getni eltagadott íróinkat. — A magyar vidékek közül hol a legélénkebb mostanában az irodalmi élet? — A teljes magyar nyelvterületen meglehetősen aktív és élénk a szellemi élet. A Délvidéken, a mai Jugoszlávia területén a háború megzavarta a békés életet, ez az irodalmi szerveződésekre sem volt jó hatással. A legerőteljesebb ág alighanem az anyaországban van, hiszen itt tízmillió magyarból válasz­tódhatnak ki kiváló írók, értékes szel­lemi emberek. De a másik hazának, Erdélynek is közismerten színvonalas, gazdag irodalmi élete van. — Es a távolabbi magyarság? — Az emigráció szellemi élete rendkívül fontos hivatást töltött be a kommunista éra idején, akkor, amikor Magyarországon nem volt mód teljes őszinteséggel szólni sorsfordulóinkról, történelmi eseményeinkről. így példá­ul az ’56-os forradalomról és szabad­ságharcról csak az emigrációban szü­lethettek tárgyilagos történelmi feldol­gozások és szépirodalmi alkotások. Márai Sándor, Nyírő József és Wass Albert itthon aligha írhatta volna meg odakint fogant műveit a politikai kor­látok miatt. 1 — Nyírő Józsefről tartott előadást, munkássága az ön kutatási területe? — Három esztendeje intenzíven foglalkozom Nyírő József sokáig elha­nyagolt életművének szándékaim sze­rinti alapos felkutatásával. Három esz­tendeje szerkesztem a Kairosz Kiadó számára a Nyírő-életmű sorozatot. Nyírő József a két háború közötti er­délyi magyar irodalom legjelentősebb szerzői közé tartozik, székely tájnyel­ven, a néphagyomány magas iroda­lomba emelésével Erdélyről és a szé- kelységről írta elbeszéléseit, regénye­it. Ezek a művek a harmincas években a Révai Kiadó gondozásában, mutatós halinakötésben, hatalmas példány­számban keltek el. A Nemzeti Szín­házban és az Operaházban nagy siker­rel játszották a székely író színműveit, megzenésített balladajátékát. — A Gyulai Várszínház kezdetektől vállalt küldetése a magyar törté­nelmi művek bemutatása. Nyírő életművében van olyan alkotás, amely a középkori vár keretei kö­zött kelhetne életre? — Minden bizonnyal. A megfe­szített Nyírő József drámáinak és misztériumjátékainak kötete, 1999-ben a téli könyvvásárra je­lent meg. A kötet hét színművet tartalmaz, többségük a régmúltat idézi. A címadó dráma Jézus szen­vedéstörténetét eleveníti fel, de ta­lálunk drámát a kötetben Kereszr telő Szent János vértanúságáról és a mádéfalvi veszedelemről is. Ta­lán az utóbbi történelmi színmű volna a legalkalmasabb a gyulai bemutatásra. Közismert tény, hogy a székelység Mária Terézia idején a rárótt katonai szolgálat terhét nem kívánta magára vállalni, kü­lönösen nem óhajtottak a székelyek Erdélyen túl, az ország határain túl ka­tonáskodni. Ellenállásuk tragédiába torkollott, az osztrák katonaság sok székely férfit gyilkolt le Mádéfalván. Ezt a tragikus történelmi eseményt Nyírő József regényben, majd az Új haza című színműben dolgozta fel. Á kötetben találunk könnyedebb hangvé­telű írást is, ilyen A per című jelenet vagy a Fonó a székelyeknél balladajá­téka. Nagy sikere volt a harmincas évek végén a Jézusfaragó ember című színműnek, gondolom a gyulai közön­ség is szívesen megtekintené. —Nyírő József életműve hordoz-e a mai embernek is érvényes mondaniva­lót? — Természetesen igen. A két világ­háború között a határontúli magyarság a nemzetiségi elnyomás következté­ben identitásában veszélyeztetve volt. Manapság a globalizáció nem csupán a kisebbségi sorsba jutott nemzetrészt, de a nemzet egészét veszélyezteti, ön­azonosság-tudatát rombolja, fenyegeti. Nyírő az identitás rajzát adja regénye­iben, elbeszéléseiben, hogy megerősít­se az olvasó nemzeti elkötelezettségét, magyarságtudatát. Kell-e jobb ellen­szer a globalizációval szemben? — Ez volna a mai magyar irodalom legfontosabb feladata is? — A magyar író évszázadokon ke­resztül nem elégedett meg azzal, hogy csupán szépet, gyönyörködtetőt újon, ha­nem irodalmon túlmutató feladatot is vállalt magára. Balassi Bálinttól Petőfi Sándoron át József Attiláig és Sinka Ist­vánig. Manapság mintha az irodalomtör­ténet-írás és mintha maga az írótársada­lom is elbizonytalanodott volna abban, hogy mi az irodalom feladata. Gondo­lom, az írói lelkiismeret adja meg a vá­laszt, hogy a mai író vállalja-e az emlí­tett, Magyarországon hagyományos nép­ben, nemzetben gondolkodó, a nemzeti közösségért felelősséget vállaló szerep­kört vagy sem. Én szeretném hinni, hogy szaporodni fog azoknak az alkotóinknak a száma, akik a szoros értelemben vett írói feladatkör mellett a közösség szolgá­latát is vállalják. Szőke Margit Névjegy Született: Budapest, 1948. november 18. Családi állapota: nős, Tóth Katalin Gyermekei: Réka, Borbála Életútja: Egyetemi Színpad irodalmi szerkesz­tője (1973-1991), MDF Akadémia vezetője (1990-1994), Szent László Akadémia dékánja (1995-től) Munkássága: sajtó alá rendezi Sinka István összegyűjtött verseit és elbeszéléseit, Erdélyi József verseit, Sértő Kálmán verseit és Nyírő Jó­zsef életműsorozatát Könyvei: Ezemyolcszáznegyvennyolc, te csil­lag (1997), Anyám balladát táncol, Sinka István emlékkönyv (1999) Hobbija: könyvgyűjtés aiMammmm s s íssiIeiü sasa Most segítsünk, most adjunk! Negyvenmillió. Akinek kenyérre is alig telik, csillagászati összeg. Aki jól menő vállalkozást igazgat, elérhető. Aki ezen az áron válthatná meg életét, mindent megtenne, hogy ha fil­lérenként is, de összekaparja. Negyvenmillió forint — lehet, hogy ennyi egy élet ára. S ennek az életnek az árán — a negyvenmillióén — több élet is megmenthető lenne. A szü­lőé, a gyermeké, a testvéré, a férjé vagy feleségé, a rokoné — ha megtámadja őket a gyilkos kór. Néhány éve egy magyar fizikus felta­lált egy készüléket, amelynek segítségé­vel jelentősen javítható a rákbetegek élet­minősége, sőt a kezelések sok esetben tel­jes gyógyulást eredményeztek. Az or­szágban ma már tizenhárom ilyen készülék működik, vidé­ken mindössze egy, Kecskeméten. Hogy mekkora az igény a kezelésre, jól jellemzi a következő adat: a legutóbb Buda­pesten üzembe helyezett úgynevezett elektro-hipertermiás berendezésre több mint ezren állnak sorba, miközben na­ponta csupán néhány beteget tudnak kezelni. Nem csodaszerről van szó, hanem egy újabb esélyről. De ezt az esélyt — mint utolsó szalmaszálat a fuldokló — igyekszik mindenki megragadni, akit megtámadott a gyil­kos kór. Hogy mit jelent ez az esély, talán felesleges han­goztatni olyan megyében, ahol a tüdőrákban elhalálozottak száma tíz év alatt közel hatvan, az emlőrákban meghaltaké pedig közel ötven százalékkal emelkedett. Évente ezeröt­száz megyeit — családtagunkat, rokonunkat, ismerősünket, olyat, aki velünk együtt szülőföldjének tekintette Békést — ragad el körünkből a rákhalál. Ha csak egyetlenegyet sike­rül közülük megmentenünk az életnek, ezen a parton tarta­nunk, már megérte. Szerkesztőségünk — mint arról már értesülhettek — a megyei közgyűlés és a szakorvosok támogatását is élvezve elha­tározta, megpróbálja összegyűjteni a rák­betegek túlélésére esélyt adó negyven- milliót. Nem lehet, hogy ne jöjjön össze a pénz! Nem lehet, hogy mint mindenben, ebben is az utolsók legyünk! Nem lehet, hogy ne érje meg mindenkinek pár száz vagy pár ezer forintot, hogy segítsen a bajba jutottakon! A halál itt jár a kertek alatt. Ma az ismeretlent, holnap az ismerőst, holnapután családunk valamelyik tagját, azután minket érhet utol. Ne várjuk meg, amíg körünkben kezd el kaszálni. Ne akkor akarjunk fuldoklóként utolsó szalma- szálért nyúlni. Most segítsünk, most adjunk, amíg mi adha­tunk és nem nekünk adnak. Árpási Zoltán Nem lehet, hogy ne jöjjön össze a pénz! Békéscsaba, 1911. Az artézi kút. Milyen szép is volt! Kár, hogy elpusz­tult. De jó lenne újraépíteni, illetve újraönteni! A város éke lehetne

Next

/
Oldalképek
Tartalom