Békés Megyei Hírlap, 2000. január (55. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-25 / 20. szám

KÖRKÉP 2000. Január 25., kedd - 3. oldal iRÉKÉS megyei hírláp MEGYEI ÚJ ELNÖK, (w) Személyi kér­désekről döntöttek az Északke- - let-Békés Megyei Kistérség­fejlesztő Egyesület polgármeste­rei és jegyzői legutóbbi, Mezőgyánban megtartott ülésü­kön. A közgyűlésen lemondott elnöki tisztéről Nagy Mihály, Sarkadkeresztúr polgármestere. Az egyesület tagjainak döntése alapján ezután dr Sipos Lajos, Sarkad jegyzője látja el az elnö­ki teendőket, Nagy Mihály pedig alelnökként tevékenykedik to­vább, felváltva e tisztségben dr. Szabó Lászlót, Sarkad alpolgár­mesterét. VÁLLALKOZÓI SZALON, (cs) Orosházán az elmúlt év végén alakult meg a vállalkozói szalon. A szervezők idei, első rendezvé­nyüket január 26-án 18 órakor tartják Orosháza-Gyopáros- fürdőn, a Panoráma vendégház­ban. Az előadó Fetser János pol­gármester, aki a város helyzeté­ről tájékoztatja az érdeklődőket. ÚJJÁÉPÍTÉS, (f) Már az or­szág valamennyi postahivatalá­ban hozzáférhető az a kész­pénz-átutalási utalvány, amelyet a Budapest Sportcsarnok újjá­építésének megsegítésére készí­tett díjmentesen a posta. A számlatelepítés díját és a forgal­mi jutalékot átutalják a BS-nek. MÁSODIK KÖTET, (i) Ebben a hónapban jelenik meg az Okány település története című könyv második kötete. A kiadvány költségeit a helyi önkormányzat vállalta fel, a kötet szerzője pe­dig Házi Albert. TUDOMÁNYOS ÜLÉS. (u) A békéscsabai Réthy Pál Kórház tudományos bizottsága január 27-én tartja következő ülését a kórház előadótermében, me­lyen a Békés Megyei Állami Népegészségügyi és Tisztiorvo­si Szolgálat laboratóriumában leggyakrabban vizsgált kóroko­zókról, valamint az Unasyn felsőlégúti fertőzések kezelésé­ben betöltött szerepéről hallhat­nak előadást. TESTVÉRI JUBILEUM, (i) Im­már tíz esztendeje annak, hogy Okány és az erdélyi Szárazajta kapcsolatba lépett egymással, il­letve megalakult az Erdővidék- Biharzug Baráti Kör. A jubileu­mi évforduló alkalmából most január végén Szárazajtáról negyventagú küldöttség érkezik majd Okányba. „AZ EMBER RITKÁN GONDOL ARRA, AMIJE VAN, DE ANNÁL TÖBBET GONDOL ARRA, AMIJE NINCS.” (Arthur Schopenhauer) Köszönet-díj 2000 az OTP-nek „A színvonalas kultúrát igyekszünk támogatni Az idei Magyar Kultúra Napja óta Szereday Hona: Tükröződés című míves olajfestménye (is) díszíti az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank békéscsabai központjá­ban az igazgatói iroda falát. Övéké lett az el­ső alkalommal odaítélt „Köszönet-díj 2000”. Dr. Szekeres István igazgató (képün­kön) mindenekelőtt leszögezi, ezt az elismerést nem személy szerint ő, hanem az ország legnagyobb bankjá­nak helyi igazgatósága kapta.- Hogy végtére is miért? - teszi fel a kérdést egy kicsit önmagának is. - Erről talán a kurátorokat lenne érdemesebb megkérdezni, természe­tesen sejtem én is...- ?- Akárcsak a többi gazdálkodó cégnek, ne­künk is van keretünk arra, hogy a bankot köz­vetlenül nem érintő, ám értékes kulturális ese­ményeket, rendezvényeket, alkotásokat támo­gassuk, tágabb értelemben a sportot is ideértve. A központi alapelv, hogy színvonalas, értéket hordozó tevékenységről legyen szól. Mikor kis­sé meglepődve, de jóleső érzéssel átvettem a festményt, természetesen nem arra gondoltam, hogy összeszámoljam, a tavalyi esztendőben mennyit utaltunk át ilyen célokra. Amikor az embernek lehetősége van arra, hogy segítsen, azt hiszem, a „kérő” sem összegben gondolko­dik. Azt azért érdemes ehhez hozzátenni, hogy a hiedelmekkel ellentétben nem mesés összegek­ről van szó. Úgy évi 2-3 millió forintról. Ez egy­szer több, máskor kevesebb. Hagyo­mányos támogatási „pont” például, hogy az évad végén nívódíjat ajánla­nak fel a Jókai Színház legjobb férfi és női színészének, illetve rendezőjé­nek. Ott állnak a ifjúsági házban sorra kerülő Garabonciás Napok és a gyer­meknapi rendezvények mögött, erősí­tik a Városházi Esték költségvetését. — Talán ezeken a kiadványokon is érződik - rak néhányat az asztalra, például Mezőhegyes és Mezőberény képes­könyvét -, hogy más területektől sem zárkó­zunk el - teszi hozzá Szekeres István. - Még valamit! Reklámtámogatásaink mindenütt meg­lehetősen szorosan kötődnek a fiatalokhoz, je­lenlegi, de még inkább leendő ügyfeleinkhez. Csányi Tibor, a Békés Megyei Jókai Színház gazdasági igazgatója: - Azt hiszem, a megye- székhely többi kulturális intézménye nevében is mondhatom, ha mindenki úgy támogatná a kultúrát, mint az OTP-bank, sokkal könnyebb lenne a dolgunk. ________________(Fábián) Hajnali buszjárat diákoknak Kalmár Ákos, a megyeszékhely diákpolgármestere nem felej­tette választási ígéreteit. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy kezdeményezésére hajnali buszjárat indul majd Békés­csabán pénteken és szombaton. Bár az első járat időpontját még egyeztetik, a csütörtöki közgyűlésen a városatyák már áldásukat adták a diákpolgármesteri kezdeményezésre. RéréttrÁflBft ve - a 17-es és a 3-as járatok útvo­----------------------------------------- nalán. A járatok csak akkor mű­Ami biztos: a buszjáratok egy hó- ködnek folyamatosan, ha átlag­napi próbaidővel indulnak. A ban 20 utas közlekedik rajtuk. Az buszjegyek 150 forintba kerülnek esetleges rongálásokért pedig az majd, a járatok pénteken és önkormányzat semmilyen fele­szombaton éjfél és hajnal kettő lősséget nem vállal, között közlekednek - a pontos - Egyeztetések folynak, pon- időpontok még nincsenek eldönt- tosan mikor induljon az első já­rat, és a vagyonvédelmi kérdé­sekre is megoldást kell talál­nunk - mondta tegnapi sajtótá­jékoztatóján Kalmár Ákos. A já­ratok menetrendjéről kikérik majd a diákok véleményét. A vá­ros diákpolgármesterének nem ez az egyetlen választási ígérete, ami teljesítésre vár. A tervek kö­zött szerepel egy diákcentrum létrehozása is. Az elképzelések, tervek már megszülettek, most már csak az anyagi hátteret kell megteremteni a megvalósítás­hoz. __________ K. A. Tovább erősítik a szálakat Bárót, a 10 ezer 800 lakosú erdővidéki város és Szarvas 1996-ban fogadta testvérte­lepüléssé egymást. Erdélyi barátaik a millenniumi év­ben székelykaput ajándé­koznak a szarvasiaknak. Az anyaországhoz való kötő­désről, a kapcsolat értéké­ről, Bárót mindennapjairól beszélgettünk minap a Szarvasra látogató küldött­séggel: Albert Dénes polgár- mesterrel és Buksa Miklós települési képviselővel. Bárót—Szarvas Bárót a romániai Erdővidék kisré­gió központja. Közigazgatásilag öt falu tartozik hozzá: Bibarcfalva, Bodos, Felsőrákos, Köpec és Miklósvár. Ezen a tájon a bányák jelentették évtizedekig a megélhe­tést. Erdővidéken kívülről is szállí­tottak ide autóbusszal bányászo­kat. Virágoztak a bányaipart ki­szolgáló ágazatok, a gépipar és a szállító cégek is. Albert Dénes vég­zettsége szerint bányamérnök. Polgánnesterré választása előtt a bányatröszt baróti kirendeltségé­nek igazgatója volt. Buksa Miklós képviselő, egy malom és sütőipari cég vezetője. Elmondták, 1988- ban még 3200-3600-an dolgoztak a bányában. A hanyatlás 1989-ben kezdődött. Csökkentették a terme­lést, több bányarészleget bezár­tak, ma már a foglalkoztatottak száma a korábbinak egyharmada. Bárót és környéke is azon hátrá­nyos helyzetű települések közé tartozik, amelyeket a kormány kü­lönböző kedvezményekkel igyek­szik felzárkóztatni, fejlesztem az infrastruktúrát, elősegíteni a mun­kahelyteremtést. Bárót tízéves fej­lesztési programot dolgozott ki, amely a turisztikát, a kereskedel­met helyezi előtérbe, továbbá a kis- és középvállalkozásokat segí­ti. A város számára fontosak a be­fektetők, a település kedvező felté­teleket teremt a zöldmezős beru­házásokhoz, szívesen fogadja a magyarországi tőkét is. A két város fiataljai kapcsolatát is szorosabbra vonnák. Szarvassal közösen gyerekek csereüdülteté­sét tervezik. Az elöljárók elmond­ták, a Szarvashoz fűződő szálak nagyon értékesek a barótiaknak. Szarvas a történelmi Magyaror­szág közepe, s annak a székelység is része. A székelység sose szűnt meg magyarnak lenni, s a szoron­gatott viszonyok közepette is őrzi kultúráját és hagyományait. ___ CS. R. VÉLEMÉNYEK HALASI MÁRIA Vér nélküli műtétek Ha súlyos betegség vagy baleset ér valakit, természetesnek vesz- szük, hogy vérátömlesztéssel, vértranszfúzióval segítenek a bete­gen. A véradás ma már megszokott jelenség, amely az emberek ön­kéntes felajánlásán alapul. A vér útján terjedő betegségek, az AIDS-fertőzések azonban ar­ra kényszerítik az orvosokat, hogy további lépéseket tegyenek a műtők minél biztonságosabbá tételéért. Nyilvánvaló, hogy ez szi­gorúbb vérszűrést indokol. A vérkészletek pedig - mint arról több­ször írtunk - olykor korlátozottak, illetve egyre nehezebb beszerezni azokat. Érthető tehát, hogy a tudó­sok új megoldásokon törik a fejü­ket. Elgondolkodtató írást olvastam nemrég a vér nélküli orvoslásról és sebészetről. Hogyan vette kezdetét ez az orvosi kezelés? Bizonyos ér­telemben a vér nélküli orvoslás már a vér felhasználása előtt is létezett - olvasható a beszámoló­ban. Igazából csak a XX. században fejlesztették a transzfúziós el­járást olyan szintre, hogy a mindennapos gyakorlat részévé válha­tott. Az 1960-as években például egy híres amerikai sebész az el­sők között hajtott végre nyitott szívműtétet vér felhasználása nél­kül. Aztán az évek alatt több olyan beteg is megfertőződött HIV- vírussal, akiknél transzfúziót alkalmaztak. Ezért az orvosok kezd­tek más megoldások után kutatni. Az 1980-as években már több orvoscsapat hajtott végre vér nélküli sebészeti beavatkozásokat, majd a kilencvenes években néhány kórház is kidolgozta e techni­kák alkalmazási lehetőségeit. Az írás szerint világszerte mintegy 180 kórházban van ilyen próbálkozás. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy megszűnik a ha­gyományos orvosi beavatkozás, de a külföldi tapasztalatok szerint ez is egy új lehetőség a betegek kezelésében. A mai AIDS-es világ- ban talán ez jelenthet biztos gyógyulást. ____________________■ FÁBIÁN ISTVÁN A tudósok új megoldásokon törik a fejüket. Kell a (jó) tej! Jóllehet, nem vagyok megrögzött tejivó — inkább a kakaóra szava­zok -, mégis riadtan olvastam az egyik piackutató intézet tejfo­gyasztásra vonatkozó adatait. 5,2 helyett már csak 4,1-szer iszunk tejet hetente. Jelentős visszaesés. Hogy pontosan mennyit, szerintem is elhanyagolható, annál in­kább érdekesebb viszont, hogy eközben tízből nyolc felnőtt válto­zatlanul a „különösen szívesen fogyasztott élelmiszerek” közé so­rolja a tejet. Akárcsak tíz éve. Hol lehet a baj, mármint a korábbinál nagyobb ódzkodástól? Számíthat például, amit egy általános iskolai büféstől hallottam: „Nem tartok, mert csorog, csepeg, nem lehet vele rendesen bánni”. Valljuk be, a zacskós tejjel a diá­reklámozni L!_ ' kok sem nagyon tudnak mit kez­..t,, , jr deni. Arra pedig mostanában nem­napjainkDan. igen volt példa, hogy az iskolák bármiféle hivatalos segítséget, ja­vaslatot kaptak - a Torgyán-féle nyírségi fellángoláson kívül —, mi­ként lehetne többet tenni annak érdekében, hogy legalább az if­jabb generáció könnyen hozzájusson a legmegfizethetőbb élelmi­szerek egyikéhez. Csak feltételezem, hogy emiatt is szorult a tej „népszerűségi indexe” a tojás, a sajt,’s tésztafélék és a rizs mögé. A listán a tojás kakukktojás, mégis nyilvánvaló, hogy az óriási rek­lám segített. Tejet reklámozni napjainkban? Nem sok jóval kecsegtet. A nagy­iparosok kapuját - képletesen vagy szó szerint - termelők százai- ezrei döngetik elmaradt (jogos!) tejpénzük miatt, szóval a forgal­mazóknak kisebb gondjuk is nagyobb, mint harsogtassák a 100 fo­rintért árulható nedűt, „Igyál tejet! Élet, erő, egészség!” Már-már megható londoni élményeim közé sorolom, amikor ko­ra reggelente megcsodálhattam, amint egy speciális kisteherautó­ról minden ház kapujában lerakják a két, három vagy éppen hat üveg tejet csinos rekeszekben. Itthon csak akkor lesz érdemes töb­bet beszélni a tejfogyasztásról, amikor ez nálunk is „működik” majd? Vizsgaidőszak után jött a meghívó Pokorni Zoltán oktatási miniszter a Magyar Kultúra Napja alkalmából a hét végén Budapesten, a Néprajzi Múzeum­ban öt hazai óvónőnek adta át a Brunszvik Teréz-díjat. A magas elismerést megyénkből Pántya Imréné, a zsadányi óvoda vezetője kapta meg. Budapest—Zsadány Lapunk információi szerint az or­szág különböző részeiből össze­sen több, mint másfél száz óvónőt terjesztettek fel Brunszvik Teréz- díjra, ám a szigorú bírálóbizottság végül öt elismerést osztott ki. — Egy ilyen kitüntetés akkora megtiszteltetés, hogy el sem akar­tam hinni. A Brunszvik Teréz-díj pályám koronáját jelenti. Ugyan­akkor úgy vélem, ezzel a kitünte­téssel nemcsak engem tiszteltek meg, hanem a zsadányi óvoda összes dolgozójának a munkáját is elismerték. Köszönettel tarto­zom a sorsnak azért, hogy napon­ta ilyen fantasztikus munkatár­sakkal dolgozhatom - fogalma­zott Pántya Imréné Edit, akit ál­dozatos munkájáért nagyon so­kan szeretnek a településen. El­mondta: a vizsgaidőszakon alig volt túl, amikor munkatársaitól jött a hír, hogy megkapja a Brunszvik Teréz-díjat. Aztán a kollégák igazát „megerősítő” mi­nisztériumi méghívó is. megérke­zett. Ahogy Edit a meghívót letette, azonnal arra gondolt, vajon ho­gyan ' tudnak (a díjátadásra a zsadányi óvoda munkatársait, a település polgármesterét és a tér­ség országgyűlési képviselőjét is meghívták) felutazni Budapestre, hisz1 a viszontagságos időjárás miatt alig lehet ezekben a napok­ban kimozdulni. Végül minden szerencsésen megoldódott. Dudás Árpád pol­gármester maga vezette azt a kis­buszt, amely Pántya Imrénét és az óvoda dolgozóit Békéscsabára szállította. Onnan az InterCity- járattal folytatták az utat. Gyomaendrődön csatlakozott a zsadányi „különítményhez” Vígh Ilona országgyűlési képviselő is. A fővárosban a zsadányiak el­látogattak a Parlamentbe, ahol a koronázási ékszereket tekintették meg, majd a díjátadás színhelyé­re, a Néprajzi Múzeumba men­tek. Az ünnepség a résztvevők­nek egy életre szóló emléket je­lent - összegezte gondolatait Pántya Imréné. maoyari barna

Next

/
Oldalképek
Tartalom