Békés Megyei Hírlap, 2000. január (55. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-08-09 / 6. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete Ereklyelesen a Parlamenben Megnőtt a forgalom a millenniumi évben, a strapát bírni kell Szitás bácsi hetven éve A cipész télen meleg, nyáron hűvös helyen dolgozhat Mifune Toshiró, a szupersztár A legnagyobb volt, nincs nála jobb színész 7 ÜZENET A JÖVŐBE Nagy László utolsó, emlékezetes tévé-interjújában, 1975-ben Kormos István kérdésére, hogy mit üzen a jövő század emberiségének, így válaszolt: „Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Emberi szellemük, ha lesz, tudatom velük, üzenem: csak ennyit tehettem értük.” Az ezredforduló jó alkalmat kínál arra, hogy feltegyük ugyanezt a kérdést művészeti, tudományos, szellemi életünk néhány kiemelkedő személyiségeinek: Mit üzen a jövő évezred emberének? Jókai Anna író: Üzenetem a jövő század emberiségének távirati stílusban: Ne féljetek! (A részletek és árnyalás az életművemben.) Makovecz Imre építőművész: Valójában lehetetlen üzenni a jövő századnak. Az újak, a most születők új vendégek itt a Földön, és nem minket folytatnak, hanem saját vendégségüket töltik. Nem hiszek a történelemnek sem a determinizmusában, sem a fejlődésében. Titokzatos áthallásokban hiszek, abban, hogy a szellemi utód választ elődöt, s nem a szellemi elődöt folytatja az utód. Ha véletlenül valaki majd engem választ elődül, ha lesz XXI. század, ugyanazt üzenem neki, mint Nagy László, akit nem tudok elfelejteni. Ha igaz, hogy én választottam szellemi elődömül F. L. Wrightot, és nem az ő életútjából következik az enyém, akkor igaz az is, hogy pem én üzenek annak, aki még nem jött el, hanem akkor választanak engem, amikor már nem leszek (itt). „Vonzások és választások” nem személyesek, perszó- nánk álarc csupán, s ami alatta van, ami más (szent), az szeretne látszani, „Hogy látva lássanak”. Az, ami a személyiség alatt van, az alakítja az életpályát. Maga az életrajz lehet — ha úgy tetszik — üzenet, de kinek? A „van vagy nincs Istennek”. Pomogáts Béla irodalom- történész, a Magyar írók Szövetségének elnöke: Nem igen érzek késztetést arra, hogy üzenjek „a jövő évezred emberének”. Nehezen tudom elképzelni, hogy milyen lesz ez az ember, hogy Nagy László szorongató kérdését idézzem: lesz-e „emberi arca”, lesz-e „emberi szelleme”. Töprengések inkább, éspedig természetesen azon, vajon lesz-e az „emberi jelenség” (hogy Teilhard de Chardin fogalmát idézzem), mint volt hosszú évezredek során. A huszadik század kétségtelenül erkölcsi hanyatlást hozott a tizenkilencedik század viszonylagos biztonsága és reménykedő jövőképei után. „Humánkatasztrófák” egészen sorát hozta, valljuk meg, ez a mögöttünk lévő évszázad (az első és a második világháborúval, a további vagy száz kisebb háborúval, Auschwitz- cal és Hiroshimával, és nekünk, magyaroknak még Trianonnal) maga egyetlen nagy ,humánkatasztrófa” volt, s a mostani „időutazó’!, aki kísérletet tesz arra, hogy áttekintse ezt a keserves korszakot, legfeljebb a békés élet és az emberi méltóság kisebb szigeteire Jókai Anna Makovecz Imre akad: a költészetben, a művészetben, a zenében. Máskülönben sivárság, erőszak, őrület. Nos, igen nehezen lehetne bármiféle előrejelzést adni arról, hogy az előttünk álló évszázad milyen kihívásokat tartogat. A harmadik világban (most már nem Kínában, hanem Indiában, Fekete-Af- rikában és Latin- Amerikában) várható demográfiai robbanás, a világméretű környezetszennyezés, újabb agresz- szív ideológiák, Pomogáts Béla mint a mohamedán fundamentalizmus fellépése, az atomfegyverek elterjedésének ellenőrizhetetlenné válása, a világméretű elnyomorodás és így tovább, igen súlyos veszélyforrások lehetnek. És arra — épperi a huszadik század történetének tanulsága szerint — vajmi kevés az esély, hogy ésszerű és egyetemes nagy közös stratégiák fogják elhárítani vagy minimalizálni a veszélyeket. Szinetár Miklós Ha üzennék, talán a józan értelem követését javasolnám. Az emberiség (és a hatalom) józanságára, ésszerű magatartására, előrelátására talán sohasem volt annyira szükség a történelem során, mint az előttünk álló korszakban. Ehhez azonban valóban az kellene, hogy megmaradjon a Föld lakóinak „emberi arca” és „emberi szelleme”. Szinetár Miklós rendező, a Magyar Állami Operaház főigazgatója: Ne legyetek agresszívek, ne akarjatok mindent azonnal megoldani. Higy- gyetek abban, hogy a dolgok végül is mindig megoldódnak. Legyetek egymás iránt több bizalommal, türelemmel, tisztelettel. Akarjatok jól élni és akarjátok, hogy mások is jól éljenek. Akarjátok, hogy legyen pénzetek, de ne akarjátok, hogy túl sok legyen. Általában örüljetek mindennek, aminek lehet, feleslegesen ne bosszankodjatok. „Kövessétek azokat, akik keresik az igazságot, és messziről kerüljétek el, akik megtalálták!” Ne gyűlölködjetek, és végül, de nem utolsó sorban, ne feledjétek a mondást: „Akinek van humora, az mindent tud, akinek humora nincs, az mindenre képes!” Várszegi Asztrik főapát: A mindannyiunkat érő mélyreható változások közepette és ellenére hiszem, hogy az ember csodálatos titok, és az is marad, szüksége van és lesz mindarra, ami életét gazdaggá, szebbé teszi. A holnap embere is kapcsolatai: hite, testvérisége, szerelme és barátsága hordozó- és védőhálóján tudja meghatározni helyét környezetében és a világban. Üzenem testvéreimnek a jövőben: tudjatok csodálkozni, kérdezni, tudjatok szeretni tiszta, szárnyaló szívvel! Vigyázzatok jobban erre a szép világra, mint ahogy mi tettük! Hagyjátok, hogy nap, hold, csillagok, erdő, mező, vizek, szél, és madarak üzenhessenek nektek! Tudjatok csendben lenni, hogy a titok mélysége megszólíthasson benneteket is! Ha elfelejtettétek volna, tudjátok és idézzétek emlékezetetekbe, hogy hiába fürösztitek arcotokat, csak a másikban, Teremtőtök arcában moshatjátok meg igazán magatokat. Keressétek ezt az arcot, amely a testvéré, és azé, aki eggyé lett a testvérrel. Jézus Krisztusé, hogy a ti életetek és örömötök is teljes legyen. Várszegi Asztrik SS A ROMANTIKÁNAK VÉGE Vártam a sorokat, a benzinkút előttieket — az áremelés előestéjén. Hiába. Nem jött senki. Néhány kóbor autós félig még ünnepi hangulatban beállt ugyan tankolni, de az is lehet, útjuk épp arra vezetett. A 7-8 forint körüli „árrobbanás” keveseket vetett ki az ágyból, a kellemes, karácsonyi szobából. Nem úgy, mint a régi „szép” időkben, amikor a párttaggyűléseken elsuttogott előbe- jelentések után százezrek indultak tankolni, s órákat sorban állni. (Csak a fiatalabbak kedvéért: az áremelések előtt az MSZMP-tagságot tájékoztatták a várható drágulásról.) Kár tagadni, a negyven-hatvan forint megtakarításnál erősebb volt a dac, és a sorállásból kisejlett valamiféle csendes tüntetés, a ki nem mondott üzenet:... anyátokat. A romantikának vége. Se dac, se csendes tüntetés, se anyázás. Ma már a 300-400 forint megtakarítás reménye se hoz lázba senkit. Akinek telik rá azért, akinek nem telik rá azért. Marad a füstölgés és a számokra csodálkozás. A kutaknál ma 211-214 forint között mérik a 95-ös benzint, alighanem olcsóbban, mint Nyugat-Európa legtöbb országában. Csakhogy a mi benzinünk árszerkezetét tekintve már az áremelés előtt toplistás volt, 74,67 százalékos adótartalma a második legmagasabb a kontinensen. Csak a németek köröztek le bennünket — írd és mondd — egy század százalékkal. A mostani emeléssel a benzint terhelő jövedéki adót növelték, vagyis a többletbevétel nem a Mólé, a Shellé, az Agipé, hanem az államé lesz. A nagyobb adótartalommal az élre ugrottunk, természetesen a Lajtán túliaknái jóval alacsonyabb fizetések, illetve kisebb termelési és forgalmazási költség (Mol-bevétel) mellett. A számokat nézve az ember hajlamos azt mondani, inkább a benzin árát emeljék, mint a kenyérét, a tejét, a vajét. Ám a benzin árának a kenyér és a tej árához semmi köze, legfeljebb annyi, hogy azok előállítási költsége is nő. Gyanítom, a benzin drágulásának költségvetési okai vannak. Pluszbevételre volt szükség az autópályák matricássá tételéhez, új utak építéséhez, bizonyos szociális intézkedésekhez, egyebekhez. Rendben van, megérti az ember, csak úgy lett volna tisztességes, ha megmondják: gyerekek, ebből emelünk nektek nyugdíjat, adunk gyest, építünk autópályát vagy hidat Tiszaugnál. Ennyit remélt az ember. Hogy a választási ígéretek elhangzásakor tudja, a viszonylagos jólét árát mindenképp neki kell megfizetnie — csak épp a másik zsebéből. Árpási Zoltán Se dac, se csendes tüntetés, se anyázás. Gyula, 1902. Kossuth Lajos tér. Földúttal, az útról levezető lépcsővel, egymással harmonizáló szép házakkal. Az eltelt közel száz év alatt szinte minden megváltozott. Csak a sarki sárga ház tartja magát szilárdan, és csaknem eredeti állapotában
