Békés Megyei Hírlap, 2000. január (55. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-03 / 1. szám
MEGYEI KÖRKÉP 2000. január 3., hétfő Körös-vidéki Zsaru Szemérem elleni erőszak miatt vették őrizetbe Üzemanyag- és szerszámtolvaj járt a békési Farkas Gyula Mezőgazdasági Szakképző Intézet tarhosi tangazdaságában: az ott parkoló T 100-as lánctalpas traktor vezetőfülkéjét feltörte, ahonnan szerszámokat, az erőgép üzemanyagtartályából pedig gázolajat tulajdonított el. Ötmilliós kár. (c) Egy dobozi lakásba törtek be ismeretlen tettesek december 11-éré virradóan, kihasználva azt, hogy a háziak nem tartózkodtak otthon. Az elkövetők készpénzt és ékszereket zsákmányoltak, az anyagi kár 5 millió forint. Ismert kocsifeltörő, (c) Békéscsabán, a Kisszik utca egyik háza előtt tört fel gépkocsit akkor még ismeretlen személy december 13-án éjszaka. A rendőrök a bejelentés után perceken belül a helyszínen teremtek és elfogták a cselekménnyel alaposan gyanúsítható békéscsabai D. Gábort. O nem ismeretlen a rendőrség előtt, ugyanis hasonló ügyek miatt folytattak már ellene eljárást. Zavart a fűtő. (c) A békéscsabai Árpád fürdő büféjébe kísérelt meg betörést több ismeretlen személy december 9-én, a hajnali órákban. A fűtő azonban megzavarta őket, így próbálkozásuk kudarcba fulladt, és kénytelenek voltak üres kézzel elmenekülni. „Harisnyás” betörés, (c) Áz Éva harisnyaboltba hatoltak be ismeretlen tettesek december 9-ére virradóan a megyeszékhelyen, a Luther utcában. Fehérneműket tulajdonítottak el, az anyagi kár félmillió forint. A tolvaj több mint 40 ezer forint kárt okozott az iskolának — kezdte legutóbbi sajtótájékoztatóját dr. Olajos Károly rendőr alezredes, Békés rendőrkapitánya. December 17-re virradóra ismeretlen tettes a muronyi vasútállomás bejárati ajtajának zárát kiszerelte, majd a helyi WC-be vezetett útja. No, nem a természet sürgette, hanem a „privatizálás” szándéka vezérelte. Szakszerűen leszerelte a mosdókagylót a hozzá tartozó csapteleppel és bűzelzáróval, majd az illemhely többi berendezését összetörve távozott, összesen 33 ezer forint kárt hagyva maga után. Karácsony másnapján csöngött a telefon a békési kapitányság ügyeletén, egy bélmegyeri édesanya tett bejelentést férje ellen, ugyanis a férfit félreérthetetlen helyzetben találta 14 éves nevelt lányával. A kihallgatás során kiderült: a 31 esztendős, kapatos nevelőapa megkérte a kislányt, hogy menjen ki vele az éléskamrába kolbászért. Aztán minden előzmény nélkül, váratlanul lehúzta a kislány, majd a saját nadrágját, miközben benyitott a kislány édesanyja, a férfi hitvese... A fiatalembert szemérem elleni erőszak miatt őrizetbe vették, s a nyomozók előteijesz- tést tettek előzetes letartóztatásba való helyezésére. (z) Rendőrkézen December 13-án, 23 óra élőn jelezték a Békéscsabai Rendőrkapitányságon, hogy a megyeszékhelyen, a Kisszik utca 8. előtt négy fiatalember egy Polski Fiat körül tüsténkedik. A helyszínre érkező rendőr járőr akció közben zavarta meg a négyest, s azok szétrebbentek. Aztán némi erősítéssel a helyszín közelében sikerült elfogni D. G„ S. L, H. Gy„ és L. B. békéscsabai fiatalembereket. Kihallgatásuk során kiderült, hogy D. Gy. a „zárspecialista”, ő buherálta most is az autót. További kérdezősködésre D. Gy. újabb nyolc autó feltörését ismerte be, nem kis meglepetésére az egyenruhásoknak. (b) Törökök a sarkadi fatelepen Két gyanús személyre lett figyelmes december 16-án a sarkadi fatelep éjjeliőre. A helyszínre érkező kötegyáni járőrök nem két, hanem tíz idegent találtak a farakások között megbújva. A nyolc férfiról és két nőről kiderült, hogy török állampolgárok, és a zöldhatáron keresztül érkeztek magyar területre. A határőrök nem csak a csoport létszámán lepődtek meg, hanem azon is, hogy mindegyik határ- sértő gumicsizmát viselt, ugyanakkor a magukkal Hozott táskában valamennyiüknél volt száraz ruha és cipő. A törökök elmondták: Aradon ismerkedtek meg egy román férfival, aki vállalta, hogy átjuttatja őket Magyarországra. Taxival érkeztek a határ közelébe, majd gyalogosan folytatták útjukat. Sarkad térségében a kísérőjük azzal vált el tőlük, hogy kerít egy szállító járművet. Többé nem látták az embercsempészt, magukra maradtak. A további vizsgálat kiderítette: a csoport tagjai közül öt személyt novemberben már kiutasítottak Magyarországról. Az Orosházi Határőr Igazgatóság munkatársai mind a tíz határsértőt visszaadták a román határőrizeti szerveknek. (gh) Megkérdeztük olvasóinkat Mennyi lesz 2000-ben az infláció? Danka Anikó, 28 éves, szeghalmi leendő kismama: — Sajnos nem hiszem, hogy jövőre jobban élnénk, mint az idén. Szerintem 2000-ben legalább 20 százalékos lesz az infláció, ám a politikusok ennek a felét sem fogják bevallani. Könnyű nekik, mert a több százezer forintos fizetésük kevésbé érzékeli az áremeléseket. A folyton növekvő infláció sajnos mindig a kisembereknél csapódik le, ők az igazi elszenvedői. Lovassy László, 64 éves, szeghalmi nyugdíjas tanár: — Hiszem, hogy a jövő évi infláció nem lesz nagyobb, mint az idei. Mondom ezt annak ellenére, hogy ezt a kormányt és országot már számtalan csapás — árvíz, belvíz, sportcsamokleégés és egyebek — érte. Én töretlenül bízom a Fideszben. Szerintem eddig jól dolgoztak, és úgy vélem, a jövőben is minden tőlük telhetőt meg fognak tenni azért, hogy az ország szekere jobban menjen. Fazekas Tibor, 32 éves, vésztői villanyszerelő: — Semmi jóra nem számíthatunk jövőre sem. Meglátják, az infláció az ideinél is magasabb lesz. De bárcsak ne lenne igazam. Sajnos egyre inkább kénytelenek leszünk megszokni, hogy miközben az árak szinte naponta emelkednek, a fizetések csak nagy ritkán változnak kedvezően. A politikusok persze mást hangoztatnak, ám a valóságot az egyszerű ember érzi. Papp Sándor, 82 éves, vésztői nyugdíjas: — Reménykedem, hogy jövőre jobb, könnyebb lesz az élet. hogy csökken az infláció. Ám, ha jobban elgondolkozom a dolgon, akkor azt mondom: 2000- ben tovább romlik a pénzünk. Sajnos olyan mély gazdasági gödörben vagyunk, hogy onnan nem tudunk egyhamar kijutni. A politikusok mindig azt hangoztatják, hogy a következő évben jobb lesz, de ezt mi nem érezzük. M. B. FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Orosházi ügynökségvezetőnk: Szeles István Orosháza és térsége lapterjesztőinek, kézbesítőinek munkáját — akik minden reggel a forró kávé mellé juttatják el a Békés Megyei Hírlapot — 2000. január elsejétől Szeles István irányítja. A decemberben meghirdetett pályázatra 17-en jelentkeztek, közülük választotta ki a Népújság Kft. terjesztési vezetője, Rajtár János az orosházi fiatalembert. Előfizetőink jobb kiszolgálása érdekében legyenek ötletei, elképzelései, a terület lefedése érdekében készítsen tervet, rendelkezzen megfelelő anyagi bázissal, legyen helyismerete — ezeknek a feltételeknek felelt meg Szeles István, aki kötődik a Békés Megyei Hírlaphoz, hiszen az előző ügynökségvezetőnknek szállítója volt már több, mint egy esztendeje — tudtuk meg a választás körülményeit a terjesztési vezetőtől. Mi viszont arra is kíváncsiak voltunk, hogy a vállalkozó milyen ötletekkel szeretné még nagyobb körben megszerettetni, elfogadtatni az olvasókkal a Hírlapot. — Elöljáróban a munkatársaimmal szeretnék megismerkedni, az ügynökséghez tartozó 15 település 36 kézbesítőjével, kíváncsi vagyok a véleményükre. Terveim között szerepel azokkal a volt előfizetőinkkel felvenni a kapcsolatot, akik már ismerik a lapot, de más útját választották a hozzájutásnak. Mindenképpen szeretném, ha a Hírlap eladott példányszáma növekedne januártól, ehhez pontos, azaz korai kijuttatást, megbízható kézbesítést kell garantálnunk. Csete Ilona „Meg kellett győzni a kételkedőket” A esélyegyenlőség kulcsa a képzés Gyomaendrődön idén avatták fel a roma közösségi központot. Pályázati támogatással még hat hasonló intézmény kezdte meg a munkát az ország különböző részein. Feladatuk a közösségfejlesztés, a képző és szervező munka, a cigányság gazdasági és szociális esélyegyenlőségének megteremtése. A hét közösségi központ idén szeptemberben létrehozta a Roma Közösségi Központok Országos Szervezetét. Céljuk a közös tapasztalaton nyugvó szakmai munka erősítése. A szervezet alelnöke a gyomaend- rődi ifjú Dógi János lett. Ifj. Dógi János vállalkozó, települési képviselő, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat tagja. A képviselőt a közösségi központ munkájáról, lehetőségeiről kérdeztük. — Ön édesapját követte, amikor közéleti munkát vállalt. — Édesapám kilencventől lett a gyomaendrődi cigányság szószólója, kilencvennégy óta pedig a helyi kisebbségi önkormányzat alelnöke. Mindenekelőtt a kitartásával adott példát. A kezdetektől fogva érdekelt a munkája, több képzésen és tanfolyamon magam is részt vettem. Sokat kellett dolgozni, bizonyítani, hogy meggyőzzük a kételkedőket. Bebizonyosodott, a közös feladatok, célok összehozzák az embereket. A játszótér, majd a közösségi ház építésekor sokan kérés nélkül ajánlották fel a segítségüket. Azóta egyre többen állnak be a sorba, s dolgoznak önzetlenül. Látják, amit teszünk, magunkért, s a gyermekeinkért tesz- szük. — A közösségi ház egyik célja az esélyegyenlőség megteremtése. Erre milyen programjuk van? — Az alapítványi tanfolyamok rávezettek minket, hogy továbblépni csak úgy tudunk, ha képezzük magunkat. A közelmúltban lezárult agrár- vállalkozói tanfolyamot már ennek jegyében szerveztük meg. Az egyszerű emberek még kevéssé ismerik fel a képzés fontosságát, azt, hogy az erőfeszítésnek van értelme, eredménye. Sokszor a meggyőzés és a lelkesítés több energiát kívánt, mint a szervezéssel járó többi feladat együttvéve. Mégis azt mondom, nem adhatjuk fel, mert a képzésben van a jövő. Januárban indul a munkaügyi központtal közösen nőknek meghirdetett cipőfelsőrész-készítő tanfolyam. A közösségi ház a Regionális Munkaerő-fejlesztő és Képző Központtal kötendő együttműködési megállapodás eredményeként hamarosan régiós képzési központtá válik. így a városban és a környező településeken lakók kevesebb utazással, fáradsággal végezhetik el a tanfolyamokat. — Hogyan értékeli az eddigi munkájukat? — Az idei esztendő több szempontból is tanulóév volt. Eredményesen lebonyolítottuk az első képzési programot és sikeresen el tudtunk számolni a támogatási pénzzel az amerikai adományozónak. Azóta a gyomaendrődi Művelt Cigány Ifjúságért Alapítvány egy sor újabb pályázatot nyert. Énnek eredményeként hamarosan jogvédő iroda nyűik a közösségi házban. Azok, akik nem tudják megfizetni a jogi tanácsot, itt ingyen jutnak hozzá. Elkezdtük a Gödölye farm 2000 nevű vállalkozói képzésünk szervezését is, amelyet az ÖKO-TÁRS Alapítvány hirdetett meg, illetve támogat. Az alapítványunk a közelmúltban egy használaton kívüli Mercedes mentőautót kapott a városi önkormányzattól és a helyi tűzoltó egyesülettől. A jármű autóbusszá átalakítására pályázati pénzt nyertünk. Ezek azok a legfontosabb célok, feladatok amelyekért az elkövetkezőkben dolgoznunk kell. Csath Róza A tapasztalatot és a tudást gyűjtögeti Restaurátorként alázattal közelítek a régmúlt műveihez, önálló munkáimon élem ki alkotói kedvemet — vallja Szőke Sándor, harminchét éves, kötegyáni szobrász-restaurátor, aki — mint mondja — erőszakosan soha, sehová nem törekedett, az élet mindig magától hozta a lehetőségeket. Az ő feladata már csak a beleegyezés gesztusa maradt. — Amikor először láttam Barcsay Jenő által rajzolt térdeket, elhűltem, és nagyon irigyeltem, hogy valaki ilyen alkotásra képes — kezdi halkan a szobrászművész. — Igazából a helybéli Ungvári Mihály „fertőzött meg”, majd Gyulára Koszta Rozóhoz jártam szakkörbe. Nagyapám tanult szakmája lakatos volt, az ezermesterséget nála láttam először, a szerszámokat nagyon szerettem. Úgy nőttem fel, hogy számomra természetes maradt: mindenre van megoldás és egy kis bütyköléssel bármit meg lehet csinálni. A szegedi képző- és iparművészeti szakközépiskolába jelentkeztem grafikus szakra. — A környezete nem kérdezte, hogy egy kötegyáni fiú miért éppen képzőművész akar lenni? — Ez nem céltudatos döntés volt részemről, és nem is fogtam fel, miért furcsállják választásomat, nem értettem, miért számít a legfőbb szempontnak a megélhetés. De amióta családom van, kezdem érteni — mondja mosolyogva. —Miért váltott át a grafikákról? — Kevésnek találtam, hogy firkálgatok egy papírra. Átjelentkeztem szobrász szakra, pedig azelőtt még szobrászműhelyben sem jártam. Abban az időben indult a klubmozgalom, az „alkotás szele” akkoriban csapott meg. Később pedig sok bátorító visszajelzést kaptam. A Képzőművészeti Főiskolán már kőszobrász-restaurátorként végeztem. Erőszakosan sehová nem törekedtem, az élet mindig magától hozta a lehetőségeket. Az én feladatom már csak a beleegyezés gesztusa maradt. Restaurátorként rendkívül nagy alázattal közelítek a régmúlt műveihez, hiszen a szabad alkotói kedvemet kiélhetem önálló munkáimon. — Nem érzi, hogy Kötegyónban elszigeteli magát a művészeti köröktől? Éehet, hogy így van. Tagja vagyok művészeti szervezeteknek, bár vastag köldökzsinór nem köt hozzájuk. Néha oda is megyek, ahol pezseg az élet, de jó visszajönni ide, ahol nem nyüzsögnek. Egy dolog tetszik nekem igazán: amikor csinálhatok valamit. Az összes dolog, ami ezzel jár, az számomra macera, kirakatjáték. A tapasztalat és a tudás gyűjtögetésének szintjén vagyok, nem jött el még az idő, hogy úgy tegyek, mint egy mester. Ha azt látom, hogy valakit érdekel a munkám, nagyon szívesen elmagyarázom a legapróbb részleteket is. A gyulai művelődési központban havonta egyszer tanítok. A megrendeléseket feladványoknak tekintem, ugyanakkor nem zavar, ha a megrendelő beleszól az alkotás folyamatába, mert a kéréseket mindig tiszteletben tartom. Váradi Krisztina Szőke Sándor: „ Úgy nőttem fel, hogy számomra természetes: mindenre van megoldás és egy kis bütyköléssel bármit meg lehet csinálni” fotó: lehoczky Péter
