Békés Megyei Hírlap, 2000. január (55. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-05 / 3. szám
2000. január 5., szerda MEGYEI KÖRKÉP Hogy ne legyen „végzet faluja” A tavalyi súlyos belvízgondok után ki hitte volna, hogy az idén ismét ilyen problémákkal indul az év!? Archív légi felvételünkön Békéscsaba külterületi része látható (Folytatás az 1. oldalról) A súlypont viszont áthelyeződött Hunyára, Kondorosra, Telekgerendásra, Kétsopronyra és más szerencsétlen sorsú településekre, de ezeknek sem kell a végzet falvainak lenniük. A belvíz elvezethető, de ahhoz befogadó csatornák kellenek. Alapkérdés tehát a preventív művek létrehozása, karbantartása és szükség esetén üzemeltetése. — Nézzünk egy konkrét példát! Békéscsaba és Szabadkígyós között a közúton folyt át a víz... — Abban más okok játszottak közre. A Körös—Maros Nemzeti Park a kígyósi pusztán sajátos vízgazdálkodást folytat, évszázados szokást rúgva fel ezzel. Ehhez tudni kell, hogy a szabadkígyósi puszta, a Wenck- heimek legelője a gyulai székhellyel működő hajdani Alsó- Fehér-Körösi Armentesítő Társulat érdekeltségi körébe tartozott. A társulat ugyanis elérte a grófnál, hogy az összegyűlt belvizet a kígyósi pusztán tarthassák vissza, mentesítve ezzel a túlterheléstől az élővízcsatomát. A pusztát nyaranta ma is üresen, vízmentesen kellene hagyni, s ha megérkezik a belvíz, több millió köbmétert lehetne ott tárolni, mentesítve ezzel Békéscsabát és Békést a belvíz nyomása alól. Most az történt, hogy a tartósan ott tárolt nagy tömegű víz túlcsurrant. — Mennyire befolyásolja a csapadék mennyisége a belvíz kialakulását? — A belvíz egyik okát, a „kibuggyanást” már említettem. A másik ok a szokatlanul csapadékos időjárásban keresendő. A kilencvenes években a Dél-Alföldön évszázados adatok dőltek meg, Szeregyházán, a Fekete- és Fehér-Körös összefolyásánál például 20 milliméter híján ezer, Gyulán és térségében pedig 820 milliméter csapadék hullott az idén. Ez az aszályos években szokásosnak majdnem háromszorosa, de a normális, ötvenéves csapadékátlagnak is közel kétszerese. Erre a rendkívüli terhelésre még a jól kiépített rendszerek is szűknek bizonyulnak. Elmaradt borotválás — Mennyire tekinthető kiépített nek a vízelvezető rendszer a megyében? — Természetesen van rajta javítani való, de ennél fontosabbnak tartom a meglévő rendszerek karbantartását. Sajnos az elmúlt években ezen a téren zuhanásszerű romlás következett be. A nyolcvanas évek közepéig egy-egy nehéz esztendő után még áldoztak a belvízcsatornákra, de azóta — a sok aszályos esztendő miatt — mindenki megfeledkezett róluk. A gyulai vízügyi igazgatóság utoljára 1996-ban „borotváltatta” ki, mentesítette bokortól, fától, vízinövénytől az összes csatornát közmunkásokkal, pályázat útján szerzett pénzből. A következő évben, 1997-ben a „nagy- takarítást” már nem sikerült megismételni, mert nem fogadták el a pályázatunkat, s ahogy tudom, azóta sem tették rendbe a csatornákat. Úgy is mondhatnám, tragikus állapotban van valamennyi, függetlenül attól, hogy üzemi, önkormányzati, társulati vagy állami kezelésben vannak. — Ha jól értjük, feleennyi problémát nem okozna a belvíz, ha rendben lennének a csatornák. Kinek a feladata ezek tisztán tartása? — Nehéz kérdést tett fel, mert éppen köztes állapotnak Vagyunk tanúi. A vízügyi igazgatás már nem, a földművelés- ügyi tárca, az FVM még nem illetékes, s közöttük ott vannak eszköz és hatáskör nélkül a víztársulatok. Biztatónak tartom, hogy a belvízért egyre inkább felelősséget vállaló földművelésügyi tárca kezdi magára vállalni az irányítás feladatát. — Hogyan került a belvíz problémája a földművelésügyi tárcához? — A belvízzel foglalkozás leválasztása az állami vízügy kereteiről nem új keletű. A polgári államokban mindig is úgynevezett osztott vízgazdálkodás létezett. Nálunk egységes víz- gazdálkodás volt a gyakorlat, ami azt jelentette, hogy a csapból folyó víztől kezdve a belterületi utcákon álló vizekig mindenért az egységes vízügyi szolgálat felelt. Az Európa által olyannyira irigyelt magyar példa mára megváltozott, a belvizek kezelésének az FVM-hez kerülése a szétválasztás folyamatában az utolsó lépcső volt, ezzel nálunk is végérvényesen osztottá vált a vízgazdálkodás. E szerint az FVM a csatornák nagy része fölött diszponál, a másodpercenkénti 2 köbméter torkolati vízszállítású csatornák továbbra is a magyar állam tulajdonában maradnak, de nem a vízügyi igazgatóságok kezelik. Az FVM erre alkalmas szervezetek, valószínű a társulatok kezelésébe adja azokat. Más szemlélettel — Miért épp a víztársulatokéba? — Még Széchenyi fogadtatta el, hogy akinek a vízzel kapcsolatban gondja-baja van, annak mint érdekeltnek, a vízkárok elhárításában közre kell működnie. De azoknak is részt kell venniük a kárelhárításban, akiknek közvetlen káruk nem származik belőle, de területük kiindulási alapja lehet a másoknak okozott kárnak. A víztársulatok a vízkárok elleni társadalmi-tulajdonosi védelemre jöttek létre, s mára félmegyényi területtel rendelkező szervezetté alakultak. — Mennyire lesznek képesek a társulatok megfelelni az FVM elvárásainak, a kor követelményeinek? — Úgy látom, hogy a megyében működő három vízgazdálkodási társulat nehezen tudja az FVM-es elgondolásokat végrehajtani, már csak azért is, mert nem rendelkeznek megfelelő apparátussal. Nagy a terület, sok a csatorna, rengeteg az érdekütközés, ezzel szemben a társulatok apparátusa kicsi. Ezért a társulatoknak szembe kell nézniük az osztódással, még akkor is, ha ettől mindenki irtózik. — Valljuk be, ennek kezdeményezésére csak nagy jellemek képesek. Kell hozzá valamiféle mazochizmus, hogy egy vezető kiálljon és azt mondja: én kisebb szervezet élén szeretnék dolgozni. — így is meg lehet közelíteni a kérdést, meg úgy is, hogy valakinek meg kell védeni az emberek vagyonát, s egyre inkább úgy néz ki, hogy az erre a feladatra kiszemelt szervezetek a víztársulatok. Nyugaton a víztársulatok köztestületek, ahol az érdekeltek a képviselőiken keresztül döntenek arról, hogy mekkora összeget áldoznak hektáronként a művek üzemeltetésére és fenntartására. Ebből következően nálunk is meg kell, hogy erősödjön a társulatok pénzgyűjtő és döntési jogköre, s tekintélye. Akár olyan módon is, hogy a társulatok elnökének köztiszteletben álló személyt választanak meg, mint annak idején a Nagyszalonta székhelyű — ma Sarkadon lenne a helye — Fekete-Körös Ármentesítő Társulat esetében Tisza Kálmán miniszterelnököt. Irányítás, ellenőrzés — Ez azt jelenti, hogy egy létszámában erős, de társulati alapon működő vízügyi szervezet jönne létre? — Nem, egy minimális létszámú, de operatív szervezetre van szükség, különben az érdekeltek által befizetett pénz az apparátus eltartására folyik el ahelyett, hogy a védművek karbantartására fordítanák. A káefték, béték, vállalkozók rendelkeznek annyi kapacitással és eszközzel, hogy egy kis létszámú társulati apparátus irányítása mellett el tudják végezni a feladatot. Ezt teszik a németek, a hollandok és mások. Megversenyeztetik mondjuk a csatornák karbantartását, a társulat pedig csak ellenőriz, és átveszi a kész munkát, meg esetleg munkagépet kölcsönöz. Nagy előny, hogy akik karbantartják a csatornákat, idővel megismerik a rendszerek működését is. Ennek fontosságát növeli, hogy a vízügyi szolgálat leépülése miatt alig van ember, aki a területet járná. Az FVM — ahogy tudom — nem is kíván létrehozni erre apparátust, így a feladat a társulatokra hárulna. Csakhogy a társulatok sem fejlődhetnek fel úgy, hogy közpénzen több száz embert tartanak arra, hogy éjjel-nappal a területen kóboroljanak. Meggyőződésem, hogy ' a szervezetek átalakítása, illetve a védelmi rendszerek kiépítése és karbantartása nélkül nem lehet a belvíz ellen felvenni a harcot, a sikerek csak részlegesek lehetnek. Árpási Zoltán Tótkomlós hírét öregbítették Elismerik, hogy barbár munkát végeztek De ha kell, fennáll a vészüzemi hibaelhárítás esete... Aki hasonló perpatvaroknak csupán tanúja volt már, persze csak úgy, tisztes távolságból, majdhogynem legyintene: „Tyúkper...”, „Puszta időtöltés!” Aki viszont részese, és remeg a dühvei telített tehetetlenségtől — bizonyára egészen másképpen gondolja. Balogh Andor azt mondja: a „lenyúzott” fákkal elcsúfították az üdülőházat, a 25 éve ültetett nyírfa többé nem dísz a kerítés mögött, hanem a fájdalom jelképe. A Démász által megbízott kft. ügyvezetője ezzel szemben azt állítja: tették a dolgukat. Lehet, hogy birtokháborítottak, de per esetén játszva bebizonyítják: fennállt a vészüzemi elhárítás esete. Ebben viszont minden bíróságon övék az igazság. Elkeseredetten telefonált a megbékélésre biztató év fordulóján Gyuláról Balogh Andor: Szanazugban lecsonkították két nagy nyírfájukat a Virág utcai hétvégi házuk előterében. Azt nyakazták le otrombán, amely nincs is a villanyvezeték útjában. Ami az áram útjába esik, azt meg otthagyták... Mit szólna a francia tulajdonos? Hocz István, a káefté vezetője mindenekelőtt kijelenti, amíg nem látja a cikk kefelevonatát, semmiről semmit nem nyilatkozik... És nem szeretné, ha igazságtalanul rossz hírbe hoznánk őket. A Démász békéscsabai igazgatóságának képviselője sem erőlteti a cég véleményét, nagy nehezen annyit tudunk meg, hogy már több éve dolgoznak nekik, szabályos megbízással. Többet nem mond, ráadásul a francia tulajdonos sem venné jó néven. Vagyis ha véleményt alkotna arról: a szóban forgó esetben szabályszerű munkát végeztek-e a favágók, egyáltalán mihez van joguk és mihez nincs a villanyvezetékek közvetlen környékét nyakazó megbízóknak? Hocz István aztán megenyhül, előveszi a Démász által készített, a ,,kisfeszültségű csupasz szabad vezetékek gallyazására, nyomvonal karbantartására vonatkozó műszaki specifikáció”-t. Mindenekelőtt elismeri, hogy ők barbár munkát végeznek, ez is az. Minden fa, amihez hozzányúlnak, a természet elleni vétek, ezt ő is vallja, hiszen valamikor erdész akart lenni. Itt azonban szerencsétlenül jöttek össze a dolgok: a Démásznak „maradt” pénze az óévben, lehetőség nyílt a gallyazásra a megyében. A máskor alapvetően költöztetéssel foglalkozó cég ide vezényelt embereinek is jól jött, hogy télen is kereshetnek egy kicsit. Állítja, az itt dolgozó öt embere amúgy hozzáértő, igaz most csúnya munkát végeztek, ez „nem éppen egy csinosító metszés”, de nem állhat örökké mellettük. Külön balszerencséjükre a kosaras gépet működtető autó vezetője megbetegedett, ezért nem tudtak elég magasan, szakszerűen dolgozni. Hiba volt, hogy benyúltak a telekre, kétségtelen a birtokháborítás, a tulajdonosnak viszont azt kell belátnia, ami egyértelmű: balesetveszély miatt a fáknak, azok gallyainak legalább másfél méterre kell lenniük a vezetéktől, mi több a munkát úgy kell elvégezni, hogy ez az állapot három évig fennálljon. Ezer tulajdonos közül eddig kettő reklamált... A káefté nevében 20 ezer forint kártérítést máris hajlandó kifizetni. A tulajdonos viszont százat, majd hatvanat kér, különben perre megy. Elő a specifikációval! — Állunk elébe! — mondja Hocz István. — A birtokháborítás hiba volt, de a Démász ilyen ügyekben még sohasem vesztett pert, még polgármesteri hivatalok ellen is megnyerte. Bármikor be tudja bizonyítani, hogy fennállt a vészhelyzetben történő hibaelhárítás esete. Tartalmazza viszont a specifikáció azt is, hogy a „munkák megkezdése előtt legalább 15 nappal az engedélyes köteles felkérni az ingatlan tulajdonosát (használóját) az akadályt képező fák, bokrok eltávolítására, illetve gallyazására.” Ehhez képest Baloghék csak karácsony első napján „értesültek” a készülő akcióról, amikor kimentek, hogy megnézzék, nem tört-e be valaki mostanában. A gallyazást a káefté december 10-én végezte el. Nem csák itt, másutt is Szanazugban. Hogy milyen minőségben, arról bárki meggyőződhet... Sokfelé „ráhajolnak” a fák, kisebb-na- gyobb ágak a vezetékre, telken belül, kívül egyaránt. — Nem volt időnk mindenkit értesíteni, nem ismerjük a tulajdonosokat. A földhivatalban egy tétel kikeresésé 2500 forintba kerül — érvel Hocz István. Ha kell, itt a címlista Hát igen, maradt egy kis Démász-pénz, sietni kellett, a munkásoknak is jól jött pár forint karácsonyra, télen ráadásul nem is mindig van munkájuk a káefténél. Doboz polgármestere, Szatmári János viszont azt mondja: aki illetékes — mint az egyébként közterületeken is gallyazó káefté — az minden további nélkül azonnal megkaphatja az üdülőtulajdonosok listáját, lakcímét. Amikor elbúcsúzunk, még nem tudjuk, per lesz-e, vagy csak „csendes” kártérítés a szanazugi gallyazási ügyből. Indulnánk, de autónk lesüllyed a belvízben. Hocz István és Balogh Andor szinte egyszerre ugrik az autó elé, hogy segítsenek kihúzni a megrekedt járművet. Néha az élet is sugall jó tanácsot a megoldáshoz. Kérdés, tudunk-e élni vele? Fábián István Szinte minden településen megtalálják a módját annak, hogy az ott serénykedő lakosok munkáját elismerjék, a lelkes aktivistákat megbecsüljék. Tótkomlóson az elmúlt év végén arra tettek kísérletet (és igyekeznek ebből hagyományt „kovácsolni”), hogy a legfiatalabbak köréből választottak kitüntetetteket. A komlósi képviselő-testület decemberi határozata értelmében olyan tanulókat jutalmaznak meg ezután, akik a tanulásban, a sportban, a művészetekben, a kultúra területén valamilyen kiemelkedő eredményt értek, érnek el. Nemcsak a szülővárosban, de annak határain túl is elismerést vívtak, vívnak ki maguknak, Tótkomlós hírét, hírnevét öregbítik ezzel. Az 1999. évben az alábbi tanulókat jutalmazták meg a településen: a Jankó János Általános Iskola és Gimnáziumban Moravszki Az Orosházi Német Kisebbségi Önkormányzat a napokban módosította költségvetési rendeletét, mert a Német Szövetségi Köztársaság Belügyminisztériumának pályázatán irodaberendezésre kétezer márkát nyertek. Ezt a pénzt 2000. január 30-áig kell felhasználniuk — tudtuk meg dr. Abonyi Lajos elnöktől, aki lapunk kérdésére azt is elmondta, hogy a Szabadság tér 3. szám alatti (volt pártház) irodájukat a hónap végén szeretnék hivatalosan is felavatni. Ebben a hónapban készül el a Gábor (12. évfolyamos tanuló, OKTV földrajzverseny első fordulóján jutott túl, angolból és történelemből szintén országos versenyre készül, az ifjúsági fúvószenekar és a Száraz-ér Társaság Környezetvédő és Természetkutató Egyesületének tagja), Dorotovics Judit (12. évfolyamos tanuló, OKTV matematikaverseny első fordulóján jutott túl). Á szlovák két tanítási nyelvű általános iskolából Sebó Andrea (8. osztályos tanuló, megyei matematikaverseny győztese, országos 13. helyezett). A zeneiskolából Bedő Zoltán (4. továbbképző trombitaszakos növendék). A Tótkomlósi Torna Klubból Gellai Ákos, a Tótkomlósi Úszó Egyesületből Zsura Brigitta és Petrich Bence. A Tótkomlósi Önkéntes Tűzoltó Egyesület soraiból Gyurcsik Edit és Seben Gergely, a helyi taekwon-do egyesületből pedig Dömösi Mercédesz. Cs. I. német kisebbségi önkormányzat 2000. évi munkaterve is. Míg tavaly 905 ezer forintból gazdálkodtak, várhatóan az idén 1 millió 300 ezer forintra lesz szükségük a működéshez. — 1999-ben annyiból jöttünk ki, amennyi pénzünk volt. Nem panaszkodtunk, hiszen ebből az összegből tudtunk fejleszteni, előadókat hívtunk meg, iskolák német versenyeinek könyvvásárlását támogattuk, a városi könyvtárt segítettük. Ezeket az idén is szeretnénk felvállalni. (esete) Irodabútor márkából
