Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-04-05 / 283. szám
14 ★ HÁTSHOW ★ 1999. december 5. Fradi-siratófal Békésben? Nyílt levelet intézett Torgyán Józsefhez, a Ferencváros elnökéhez — még annak perui útja előtt — Botyánszki György, az FTC Békés Megyei Baráti Körének (FTC BMBK) elnöke, sőt ajánlott küldeményként Torgyán doktor címére is elpostázta a levelet. Az irományt gyászos hangvételben kezdi a megyei baráti kör elnöke: „Feketébe borult minden falu, város, mert gyakran kikap a Ferencváros. Mi itt Békés megyében csak könnyezünk és égünk.” Botyánszki elkeserítőnek tartja, hogy a Fradi futball szakosztályánál az ősi hármas Fra- di-jelszó — Erő, Erkölcs, Egyetértés — ellen munkálkodnak. Ügy véli: „szedett-vedett” vezetőkkel, edzőkkel, szívtelen, lélektelen és tehetségtelen játékosokkal nem lehet előrébb jutni. A női kézilabdásokat ajánlja példaképül, és hozzáteszi ők az FTC BMBK nagy barátai. Személyi változtatásokat is követel a labdarúgó klubnál, majd azt írja: „Ragaszkodunk a Fradihoz azzal az igaz hittel, hogy a Ferencváros mindig csak az igaz fradisták őserejéből merít, amely neki örök életet fog biztosítani.” Életünk a Ferencváros!!! — zárja a levelet az elnök a baráti kör nevében, három felkiáltójellel is alátámasztva ezt. Botyánszki György egy újabb, már lapunkhoz címzett levelében azt írja, hogy tudomást szereztek arról: Torgyán doktor az írást még perui útja előtt megkapta, és ez nem hagyta őt hidegen. A levelükre a médián keresztül azt üzente Peruból: nem enged semmiféle nyomásnak, a klub jelenlegi vezetői a helyükön maradnak. Ez az üzenet az FTC BMBK számára lehangoló volt, és arra készteti a baráti kört, hogy a megye egyik, most még nem megnevezett településén Fradi-siratófalat állítson fel. Itt a porba hullott zöld sasok minden vereség után megsirathatják a Fradit és imádkozhatnak egy jcjbb jövőért. Szól arról is az elnök levelében, hogy Torgyán Józsefnek a baráti kör belépési nyilatkozatot is küldött. Remélik, hogy tagjaik közt tudhatják majd Torgyán doktort, de ha nem, akkor is elvárják a Fradi-sira- tófal avatására. Bíznak abban: Torgyán doktor tesz még gyönyörű csodát, és akkor az ország szeretni fogja ira^haszr^n w**r a Fradikát. Ha nem: akkor az FTC, az FKGP és dr. Torgyán József könnyen a „padlóra kerül”. Ny. L. Som (újra)nősül! Ismét bekötik a fejét a magyar könnyűzenei élet egykori nagymenőjének, Som Lajosnak, aki mellesleg kollégánk is. A Cáfolat című, maga által indított és „főszerkesztett” lap főnökeként mesélte egy könyvbemutatón, hogy újra zenél, újra nősül (ezúttal harmadszor), mi több parlamentképes párton töri a fejét. Szóval, éppenséggel nem unatkozik. Az egykori Piramis együttes frontembere — mint sokan emlékeznek rá, 1992-ben 70 ezer rajongója előtt mutatta meg magát utoljára — azt mondja, ismét színpadra lépnek: az eredeti nagycsapat előreláthatólag júliusban mutatja be vadonatúj nagylemezét, természetesen egyetlen hatalmas élőkoncert keretében, méghozzá valószínűleg a Hősök téren. Most azonban a nősülés a soron következő nagy tennivaló. Gyurcsek mester előtt szeretné kimondani a boldogító igent Borsó-Selyemgubó Éva vállalkozónak. Előbb Amerikába utaznak előnászútra, majd egy igazira Tuniszba és Marokkóba. Távolabbi nagy tervei is vannak azonban az egykor csabai Som Lajosnak: már bejegyezték a pártját, amely a „radikális szabadelvű” nevet vette fel, és a 2002-es választásokon szeretnének bejutni a Parlamentbe is. A Békés Megyei Hírlap Vasárnap Reggel kérdésére, hogy nem túl méré- sze-e ez az elképzelés, a rocksztár így felelt: ,,lde figyelj! Ha csak azt nézed, hány rajongóm van, s csak ők szavaznak rám - amiben nagyon bízom —, azt hiszem, nem utópia, amit tervezek. Ugye? Het- ven-százezer potenciális támogatóval már ott lehetünk az ország házában, nem igaz?!" Sok sikert Lajos, de mindenekelőtt szerencsés házasságot és nászú tat! (fábián) Nyírségi Mikulás (A mini fenevad) Minden úgy kezdődött, hogy a főnököm elküldött melegebb éghajlatra. Kösz, mondtam, s lazán búcsút intettem a ködös honi ősznek. Skorpió havában Isten ajándéka a déltáji Görögország, hát még ha a dodekánoszi szigetvilág általunk alig felfedezett csodáiba vezet az út. Dodekánosz titkos fegyvere Kos szigete. Én is itt tanultam meg a bajvívás mesterségét, bár ez csak utólag derült ki. Éppen az istenek istenéről ábrándoztam, annak a hegynek a szomszédságában, ahol a legenda szerint előszeretettel élvezte a tenger habjait Zeusz, becenevén Zini. „Zinikém — nyújtóztam a part menti homokra fektetett, soha nem elég széles törülközőmön, úgy érezve, isteni közelségbe kerültem az égi fejedelemhez —, te is tudtad, mitől döglik a légy!” Ebben a pillanatban valami légyféle kezdett motoszkálni a térdem környékén. A magyar fürdőzők hanyag mozdulatával igyekeztem lerázni a bogárkát, ám őkelme szemtelen volt, mint piaci rokona. „Mi a fene van?!” — ültem fel hirtelen, hogy odavágjak a ronda állatnak. „Húúú, de ronda vagy!” — buggyant ki belőlem, pedig csak egy kétcentis, fekete apróság igyekezett rajtam fogást keresni. Odébb pöcköltem, mire ellenfelem felvette a támadóállást. Leginkább egy skorpióra hasonlított, kunkorodott felfelé, és félelmetes lendülettel közelített felém. Papucsommal próbáltam a kunkort megszüntetni, de csak az egyik lábát törtem el. Újabb ütések követték egymást, majd formás homokkupacot emeltem háború viselte testére. A következő tíz percben megszűnt körülöttem a világ, tekintetem a mesterséges dűnére szegeztem, hátha megmozdul a homok, és kibújik belőle a fenevad. Percek múltán már biztonságos helyen, a közeli taverna teraszán meséltem kalandomat a kis fekete bogárral, ami ugyan hasonlított a skorpióhoz, de nem lehetett az. A buszon aztán — idegenvezetőnk jóvoltából — csupa megnyugtató dolgokat hallottunk. A szigeten tulajdonképpen nincs veszély — hallottuk —, semmitől nem kell tartani, él ugyan parlagi vipera szép számmal, de azok nem jelentenek nagy veszélyt, nem hagyják el klasszikus élőhelyüket. Létezik továbbá skorpió is, ám ez nem olyan, mint amilyet könyvekben, filmeken látunk, hanem kisebb, kétcentis és fekete — jaj, kaptam önkéntelenül a térdemhez —, és a csípése sem halálos, leginkább a darázséhoz hasonlít. „Akkor nem halok meg?” — faggattam magamat vagy Zinit, mit tudom én már, kicsodát, és belső remegésem vacogássá erősödött. Amikor pedig néhány csepp Uzo után magamhoz tértem, feltámadt bennem a hős. Elmeséltem mindenkinek párbajomat a fekete fenevaddal. Mit párbajomat? Öldöklő csatámat, heroikus küzdelmemet, véres háborúmat, melynek egyetlen tanulsága: sose tudd, miféle jövevény az, ki kardot ránt ellened... L. E.