Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-30 / 304. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1999. december 30., csütörtök Sokszor a felelőtlenség következménye az abortusz A legtöbben válsághelyzetre hivatkozva kérik Évente negyvenezerrel csökken hazánk lakosainak száma. Ha továbbra is ebben az ütemben fogy a né­pesség, akkor a következő ezer évben a magyarság el­tűnik a Földről. E szavakat gyakorló szülész-nő­gyógyásztól hallottuk, aki ellenzi a művi terhesség megszakítást, ám hozzáteszi: az abortusz kérdése egyszavas válasznál jóval bonyolultabb felelet. Dr. Kincses László a Pándy Kálmán Megyei Kórház szü­lészet-nőgyógyászati osztá­lyának vezető főorvosa a Ke­resztény Értelmiségiek Szö­vetségének gyulai szervezete meghívására tartott előadást a napokban. A szakember szá­mos érvet felsorakoztatott az abortusz ellenében, ám nem feledkezett meg azokról az élethelyzetekről sem, ame­lyek erre a megoldásra veze­tik a leendő anyát. — Gyakorló nőgyógyász­ként végzett művi terhesség­megszakításokat. Előadása bevezetőjében kijelentette, hogy ellenzi az abortuszt. Mi­vel magyarázható ez az el­lentmondás? — Mint minden más szak­ma, az orvosi hivatás sem mentes a kettősségektől. Azt vallom, hogy a terhesség­megszakítást el kell kerülni, ha ez lehetséges, ám bizonyos esetekben el kell végezni, ha muszáj. Itt elsősorban egész­ségügyi indokra gondolok. Bármilyen furcsán is hang­zik, az anya és a magzat érde­ke egymással ellentétes. Egyikük betegsége miatt az egészséges fél is kárt szen­vedhet. Ilyenkor meg kell szakítani a terhességet azért, hogy legalább a másik ment­hető legyen. Az anya életve­szélyes állapotán vagy a sú­lyosan károsodott magzaton túl más indoka is lehet a mű­vi abortusznak. Ha egy tizen­éves lány esik teherbe, a nem kívánt gyermek az egész éle­tét tönkreteheti. Ilyenkor az orvosnak kötelessége segíte­ni, és a „baj” megtörténte után nem marad más lehető­ség, mint az abortusz. — Mi az oka a terhesség­megszakítások többségének? — Napjainkban számos fogamzásgátló módszer áll a párok rendelkezésére. Nem túlzó tehát a kijelentés: a legtöbb esetben fegyelme­zetlen magatartás „követ­kezménye” a nem kívánt ter­hesség. Sokan még mindig a családtervezés egyik eszkö­zének tartják az abortuszt, mert kényelmesebbnek talál­ják az előrelátásnál. Nem egy példát tudok mondani arra, hogy házasságban élő nők anyagi okokra hivatkoz­va nem vállalják a második gyermeket, ugyanakkor fér­jük több milliós autóval vár­ja őket a kórház bejárata előtt. Pontösabb jogi szabá­lyozásra volna szükség, ami a mostaninál egyértelműb­ben rögzíti, hogy melyek azok a válsághelyzetek, ami­kor szükséges az abortusz. Ameddig ez nem történik meg, sok minden értelmez­hető válságként. — Milyen gyakran alakul­nak ki szövődmények az abor­tusz után? — A szövődmények létre­jöttét számos tényező befo­lyásolhatja. Általánosságban mondható, hogy az első ter­hesség megszakítása jár a legtöbb káros következmény1 nyel. Az anya életkora is meghatározó, minél fiatalabb, annál többször fordulhatnak elő szövődmények. Az sem elhanyagolható tényező, hogy milyen gyakran végzik el valakin az abortuszt. A nem kívánt terhesség meg­szakítására ma még nem léte­zik olyan módszer, amely szövődmény nélkül hatna. Ezért vallom, hogy az abor­tuszt, amennyiben lehetséges, kerülni kell. — Hogyan csökkenthető a műtétek száma? — Ésszerű családtervezés­sel és felelősségteljes maga­tartással. Egy olyan család­modell kialakításával, amely­ben fontos érték a gyermek. Manapság anyagi indokból sokan csak egy gyermeket vállalnak. Az első szülés idő­pontja pedig a karrierépítés miatt későbbre tevődik. Arra az időszakra, amikor a nők már korántsem olyan termé­kenyek, mint húszas éveik elején. A megváltozott társa­dalmi és ga/dasági feltételek tehát nem kedveznek a gyer­mekvállalásnak. Azonban mindenkor elvárható, hogy a párok védekezzenek a nem kívánt terhesség ellen, és ne a pillanatnyi előnyöket szem előtt tartva döntsenek a kis élet sorsáról. Baracsi Magdolna Nemzetiségi együttgondolkodás Pusztaottlakán Pusztaottlakán tavaly megalakult a Nemzetközi Kapcsolatok és Román Kisebbségi Kulturális Bizottság, amelynek eddigi mun­kájáról Vigyikán Mihály, a bizottság elnöke számolt be a kép­viselő-testület legutóbbi ülésén. A települési összefogás szép példája, hogy a bizottság alaku­ló ülésén együttműködési szer­ződést kötött az iskolával és a helyi románok egyesületével. A megállapodás célja, hogy a tele­pülési rendezvényeket közösen, egymást segítve valósítsák meg. Mint azt Vigyikán Mihály el­mondta, a kapcsolat mindkét szervezettel és az önkormány­zattal is gyümölcsözőnek mond7 ható. Év elején döntöttek a bi­zottság 529 ezer forintos költ­ségvetéséről, melynek jelentős részét kulturális programokra fordították. Februárban Gyulán voltak a hagyományos román bálon, amelyre a belépőket a bi­zottság fedezte. Ugyancsak eb­ben a hónapban a helyi románok egyesülete bátyus bált szerve­zett, ahol a romániai testvértele­pülésről érkezett vendégek ellá­tásáról gondoskodtak. Központi pályázatot nyertek az iskolával, mely kétnapos világosi kirándu­lásra adott lehetőséget. A gyere­kek útleveleinek biztosítását szintén a bizottság vállalta fel. Májusban, gyermeknapi aján­dékként, egynapos budapesti tú­rára vitték a tanulókat. Június­ban került sor az első falunap megrendezésére, amit a hagyo­mányos búcsúval kötöttek ösz- sze. Ezt követően szintén a gye­rekek romániai kirándulását se­gítették, melynek záróestjén a bizottság is ott volt. Az elnök az Országos Román Önkormány­zatok Szövetsége meghívására 10 napos bukaresti továbbkép­zésen vett részt, ahol hasznos ta­pasztalatokat szerzett. Október­ben nagy érdeklődésre számot tartó szüreti bált szerveztek, majd az iskolások Mikulás- és fenyőünnepéhez járultak hozzá. További tervük a pusztaottlakai idősek napja megrendezése, melyhez jelenleg a támogatási lehetőségeket keresik. Végül az elnöke elmondta, hogy szeptemberben alakult meg az Országos Román Ki­sebbségi Önkormányzat és nagy megtiszteltetésként a 21 fős vezetőségbe, valamint" a kulturális és egyházi bizottság­ba választották. A helyiek re­mélik: jövőre is hasonló ered­ményekről számolhatnak be. H. M. • • Ünnepélyes halál, eldobott életek December 20-tól egész napos telefonos lelki segély (66/441-300) Ünnepek idején a magányosság is fájdalmasabb és könnyen késztet végzetes cselekedetekre KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ Köztudott, hogy az ünnepek idején, elsősorban az év vége hatá­sára megszaporodik az öngyilkosságot megkísérlők száma. Legtöbbjük elkerülhető lenne, ha az öngyilkosságot fontolgató hozzátartozói észrevennék szeretteik figyelmeztető jeleit. — Miért ugrik meg ilyenkor az öngyilkosságok száma? — kér­dezem Szabóné dr. Kállai Klá­rát, a békéscsabai pszichológiai tanácsadó vezetőjét. — A közelmúltban Békés­csabán megtartott „Ünnepek mentálhigiénéje” című konfe­rencián a kollegákkal éppen ezt a témát dolgoztuk fel. így az egyik előadáson el is hangzott, hogy nem pont az ünnepnap­okon, hanem előtte és utána tör­ténik több öngyilkosság. A sta­tisztikák szerint az USÁ-ban in­kább ünnep előtti napokon, míg más országokban utána dől a negatív rekord. — Mekkora a szerepe az év végi öngyilkosságokban a tél­nek? — A természet amúgy is dik­tálja ilyenkor a befelé fordulást, amit a régiek nagyon okosan ünnepekkel — karácsonnyal, szilveszteri mulatsággal, far­sanggal — és közös benti mun­kákkal oldottak fel. — Az emberi kapcsolatok mentális védelmet nyújtanak, de manapság már nehezen moz­dulunk ki otthonról, hiszen néz­hetjük helyette a tévét is — kapcsolódik be a beszélgetésbe Liska Sándor tanácsadó pszi­chológus. — Az általános vélekedés szerint a magányos emberek vetnek inkább önkezükkel véget az életüknek. Igaz ez? — Nincs különbség, szinte ugyanannyi a családban élő ön­gyilkos, mint az egyedüli — vá­laszol ismét Szabóné dr. Kállai Klára. — Mi megy végbe a lelkűk­ben, mire erre a végleges lépés­re szánják magukat? — Többnyire egy krízis in­dítja el a folyamatot, egy olyan élethelyzet, amivel az ember addig még nem találkozott, fo­galma sincs róla, hogyan tudná megoldani, de sürgeti az idő és muszáj lépnie. Tipikusan ilyen a válás, halál a családban, be­tegség, de az élet természetesen velejáró krízisei — például a serdülőkor — is komoly lelki megpróbáltatást jelent. Á sike­resen megoldott krízishelyzetek mintegy védőoltásként funkcio­nálnak, így az élet további meg­próbáltatásait már felkészülten, magabiztosabban várja az em­ber. Úgyhogy én erre az idő­szakra sok, de hatékonyan meg­oldott krízist kívánok minden­kinek! — Az öngyilkosságot akkor egyfajta krízishelyzet-megol­dásnak tartják az elkövetői? — Valójában nem meghalni akarnak, csak másként élni. Amit az is bizonyít, hogy tíz ön­gyilkossági kísérlet közül egy végződik halállal. De nagyon kell vigyázni rájuk, mert előfor­dulhat, hogy baleset történik a kísérlet közben, és a tett mégis halállal végződik. Iskolapélda egy nő esete, aki több mint negyvenszer akasztotta fel ma­gát, de mindig akkor, mikor a férjének haza kellett érnie a munkából. Egyszer véletlenül a férj megállt az ajtóban beszél­getni a szomszéddal és mire be­nyitott, már tényleg ' nem volt mit tenni. A kísérletüket túlélők legtöbbje elmondta: azt remél­te, hogy a halál után másképpen fog élni. — Vannak tipikus jelei az ön­gyilkossági szándéknak, melyre az elkeseredett ember közelében élők felfigyelhetnek? — Az öngyilkosságot fontol­gatók lelki folyamatai beszű­külnek, mintha szemellenzőt vi­selnének, csak bizonyos dolgo­kat vesznek észre és rengeteget fantáziáinak a halálról. Sokszor közük is a környezetükkel, mi foglalkoztatja őket, de nem egyenesen a szemükbe mondva. Mondjuk, ha szilveszterkor va­laki azt mondja „ünnepeljünk, mert jövőre már nem fogunk”, arra érdemes odafigyelni, rákér­dezni. — És akik nyíltan fenyege­tőznek azzal, hogy eldobják ma- guktól az életet? —- Komolyan kell venni az ilyen kijelentéseket, mert biztos nem véletlen, hogy éppen ezzel fenyegetőznek. — Mi kell ahhoz, hogy meg­valósítsák az öngyilkossági fan­táziáikat? Az utolsó csepp lehet a pohárban egy kisebb csalódás is? — Az, hogy az agresszivitá­sát maga ellen fordítsa az alany. Nagyon veszélyes, mikor vala­kinek felbillen az agresszióház­tartása és az indulatait nem en­gedi ki magából, félő hogy ma­ga ellen fordul. Ilyenkor rá kell bírni, hogy irányítsa a külvilág felé a haragját, legyen dühös valakire: a pszichológusra, a miniszterelnökre, a sarki közér- tesre, mindegy, csak adja ki a mérgét, mert akkor nem marad elég, hogy maga ellen fordítsa az agresszióját. Bakó Tibor ma­gyar kutató pedig még további három öngyilkossági motiváci­ót írt le. Áz egyik az „utolsó csepp”, ami az eredeti krízis- helyzethez képest jelentéktelen semmiség — kifutott a tej, intőt hozott a gyerek —, a másik a tárgyvesztés — haláleset vagy akár a házi kedvenc elkóborlása — és a nárcisztikus sérelem, ! melyet a becsületében meggya­lázott ember érez. —Mit tehetünk értük, ha ész­revesszük, mit forgatnak a fe­jükben? —• A szokásos „hogy vagy?” helyett kérdezzünk rá „mi van veled?” és ne hagyjuk magun­kat lerázni — kapcsolódik a be­szélgetésbe Liska Sándor. — Fontos, hogy ne adjuk fel az el­ső visszautasításra, hívjuk ját­szani, koncertre, meccsre, ahol remekül le lehet vezetni az in­dulatokat. Télen különösen fon­tos mindenki számára a társas együttlét, a közös élmények. — De az is sokat számít, ha a 1 morcos Szomszédra néha ráko­pogunk, mosolygunk, mikor köszönünk neki és ha tudjuk, hogy neki nehezen megy, az ő háza elől is elsöpörjük a havat — veszi át a szót Szabóné dr. Kállai Klára. — Egyszerűen oda kell figyelni a másikra és a segítségnyújtástól magunk is kiegyensúlyozottabbakká vá­lunk. — Hogyan áll megyénk az öngyilkosságok számát tekint­ve? — Míg országosan megköze­lítőleg négyezerről az utóbbi években háromezerre csökkent az életüket önkezükkel véget vetők száma, a déli-délkeleti ré­gióban változatlanul magasabb a depressziós betegek és az ön- gyilkosságok aránya. — Békésben melyek a leg­gyakoribb öngyilkossági for­mák? — Nem szeretnék most pél­dával szolgálni, hiszen a beszű­kült lelkiállapotban lévő, ön- gyilkosságot fontolgató embe­rek mindig először egy szá­mukra szimpatikus mintát ke­resnek. De a földrajzi környe­zet erősen befolyásolja, milyen módot választanak, hiszen az Alföldön szikláról leugrani ne­héz lenne. Sajnos még mindig az egyik legerőszakosabb mód­szer, az önakasztás a vezető, főként a tanyavilágban ez a mintaadó. De nem számít a sta­tisztikában öngyilkosságnak, mikor valaki kiváló útviszo­nyok közt százzal egy fának üt­közik a kocsijával és még fék­nyomok sem maradnak utána. Vagy a köztudottan lassan ölő dohányzás, alkoholizálás és a játékszenvedély, mellyel elő­ször az egzisztenciáját veszti el... Sajnos ezeknek az embe­reknek a kezelésére nincs krí­zisintervenciós ambulancia az egész megyében, viszont a tele­fonos lelkisegély-szolgálat (66/441-300) december 20-tól, most szilveszterkor is, a nap 24 órájában várja a hívásaikat. Frankó Marianna

Next

/
Oldalképek
Tartalom