Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-28 / 302. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1999. december 28., kedd Névadó-kérdés, (r) A gyomaendrődi képviselő- testület egyelőre nem dön­tött róla, ki legyen a városi zene- és művészeti iskola névadója. Egy korábbi ja­vaslat alapján névadóként felmerült az egyházi író, ze­netörténész Kálmán Farkas neve, aki Gyomán is tevé­kenykedett. A napirend tár­gyalásakor azonban többen azon a véleményen voltak, a gyomaendrődi zeneoktatást meghatározó, két esztendeje elhunyt Hunya Alajosnét kellene névadóul választani. A zeneiskola alapítója köz- tiszteletben álló személyiség volt, zenepedagógusok és művészek sorát nevelte ki. A képviselők abban marad­tak, elnapolják a döntést, s utánajárnak, milyen jogi le­hetősége van annak, hogy a két esztendeje elhunyt alapí­tó nevét vegye fel az iskola. Juntái, (w) Megjelent a Méhkerékért Egyesület helyi lapjának legfrissebb száma. A Jumal készítői az aktuális híreken kívül naptárral ked­veskednek olvasóiknak. Ajándék, (w) A Geszti Napközi Otthonos Óvoda apróságainak karácsonyfája alá a település kisebbségi önkormányzata, a geszti Toldi Miklós Vadásztársa­ság és a helyi önkormányzat anyagi támogatásának kö­szönhetően kerülhetett játék. Halálos baleset, (c) Gyula és Doboz között, Szanazugnál történt halálos közlekedési bal­eset tegnap délelőtt. Egy Suzuki gépkocsi haladt Gyula irányá­ba, áttért a menetirány szerinti bal oldalra, és itt ütközött a vele szemben szabályosan közlekedő Wartburggal. A baleset követ­keztében a Suzuki utasa, S. L.- né, 71 éves, tarhosi lakos életét vesztette. A Suzuki és a Wart­burg sofőrje 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Vízszivattyú zások. (c) Bár tűzre vonatkozó bejelentés tegnap lapzártáig nem érkezett megyénkből a tűzoltóságokra, mégis bőven akadt dolguk a tűz­oltóknak. A megye területén számos helyre hívták őket bel­vízszivattyúzásra, többek között Békéscsabán, Gyulán, Telekge­rendáson, Okányban Oroshá­zán és Szarvason végeztek ilyen munkát. „HA EGY BUTA EMBER OLYASMIT CSINÁL, AMIT SZÉGYELL, MIN­DIG AZZAL VIGASZ­TALJA MAGÁT, HOGY A KÖTELESSÉGÉT TELJESÍTETTE.” (George Bemard Shaw) Kilencszáz ember közvetlen veszélyben (Folytatás az 1. oldalról) Tizenöt település pedig igazolt többletköltségei fedezésére to­vábbi, összesen 24 millió 60 ezer forintot kapott állami támo­gatásként. Alighanem a jövő tavasszal is szükség lesz a kormány to­vábbi segítségére! Kis túlzással, ehhez elég volt tegnap délelőtt röpke tíz percet eltölteni a bé­késcsabai önkormányzat „mérnöki hivatalának” előszo­bájában, hogy kiderüljön, amit a hirtelen jött vasárnapi esőzés és az olvadás után amúgy is sejthettünk: ismét „helyzet” van a belvízfronton. Délelőtt fél 11- ig Fodor Jánosné előadó har­minc panaszost regisztrált. Egy háromgyerekes családanya pa­nasza tűnt a legdrámaibbnak: „áll a szobában a víz!” — mondta összetörve. Persze más településeken is sok helyütt szintén nehéz hely­zet alakult ki. Például Köröstarcsán, Puskáséknál, a Gyomai utca elején, a közvetle­nül a települést védő töltés szomszédságában. Nincs valami szerencsés he­lyen Puskásék 1985-ben épült háza, egy háromszögben, a köz­ség északi szögletében. Ami­lyen komolyan védi Csárdaszál­lás felől a települési védtöltés, annyira védtelen, már-már azt mondhatnánk tehetetlen a kert felől, egy holt portáról nyomuló vízzel szemben. — A múlt héten az önkor­mányzat felkérésére a tárcsái Gyaraki Sándor vállalkozásban szép hosszú, mutatós csatornát vágott a partoldalban a „kertek alatt”, de sajnos ez csak egy da­rabig viszi el az olvadás nyo­mán hirtelen felgyülemlett bel­vizet. Tegnap „beállt” a csator­na — magyarázza Puskás Sán­dor, aki arra kér, némi gyalog­lással győződjünk meg róla, van megoldás, nem is olyan na­gyon bonyolult. Mielőtt azonban terepszem­lére indulunk, a ház körül né­zünk szét. A disznókat és a ma­lacokat lassan eléri a kert felől a víz, holnap már lehet, hogy ab­ban tocsognak. Még drámaibb látványt nyújt a pincebejárat: innen már régen felvitte a pad­lásra a vállalkozásához okvetle­nül szükséges átalakításra váró bútorokat, a központifűtés­rendszer kazánját is meg kellett emelnie, hogy egyáltalán fűteni tudjon. Az udvaron egyedül a kacsák szemlélik kellemes bele­nyugvással a kert felől egyre beljebb-feljebb terpeszkedő vi­zet. A szomszéd Bokor Károlyné is segít a minél reálisabb kép felvázolásában: — Ennyi víz errefelé 1970- ben volt utoljára. A nyáron a sa­ját pénzünkön hozattunk földet, hogy feltöltsük azt a mély terü­letet, de mindhiába. Lassan a mi ólunkat is ellepi a víz. Teljesen fel kellene tölteni ezt a nagy mélyedést és véglegesen meg­oldaná a gondunkat. Puskás Károly aláírásokat gyűjtött a környéken, ezzel érte el a már említett, mintegy 300 méteres elvezető árok elkészíté­sét, amely az ő portájáról, no meg a töltés mentén lévő ker­tekből is, „magától” elvezetné a vizet a holtági befogadóba. Amely innen több, mint két ki­lométer, de összekötni csak a végén, egy körülbelül 100-150 méteres szakaszon kellene az emlegetett holtági csatornával. Ebben szemmel láthatóan csak csörgedezik a víz, az is a Zalka Máté utca felől érkezik az ön­kéntes tűzoltók szivattyúinak jóvoltából. — Széplaki Zoltán polgár- mester úr azt mondja, megérti a problémánkat, de a megoldás túlnő az ő hatáskörén. — Akkor most kire harag­szanak? — kérdezem Puskás Sándort visszafelé jövet, ami­kor bátyja Fürst Sándor utcai házát nézzük meg, az sincs ép­pen veszélytelen helyzetben. — Leginkább az időjárásra — vágja rá. Láthatóan nem akar megbántani senkit, csak azért harcol, ami meggyőződéses igaza: elkészült egy levezető csatorna, de mára „betelt”, ak­kor érne igazán valamit, ha a másik végén is elérné a befoga­dót. Addig az önkormányzat is csak félmunkát végzett. Azért a hét emberrel szorgos­kodó Csóka Károlynak, az ön­kéntes tűzoltók parancsnokának szavait is érdemes megfontolni: — Tavasszal ugyanez volt. Segítünk, ahol csak tudunk, de tudnék magának olyan koráb­ban kitisztított, valahogy még­is funkcionáló árokszakaszo­kat, dudacsöveket mutatni, amelyeket a nyárom inkább be­túrtak, ahelyett, hogy tovább szélesítették, tisztán tartották volna... Fábián István Hogy az ajándékozottak öröme ne csapjon át ürömbe Partnerek a kereskedők a csereberében Régi hagyomány, hogy a karácsony az ajándékozás ünnepe (is), az ezt követő napok pedig a cserebere időszakát teszik ki. Jogsza­bály ugyan már nem kötelezi a kereskedőket, hogy a még nem használt termékeket becseréljék, de a többség partner ebben. Két éve szűnt meg az a jogsza­bály, mely előírta, hogy a vásár­lás helyén a vétel igazolásával nyolc napon belül — ha a vá­sárló igényelte — be kellett cse­rélni az árut, de pénzt akkor sem adtak vissza. Kiss János, a Fogyasztóvédelmi Felügyelő­ség megyei igazgatója érdeklő­désünkre tegnap elmondta: bár az említett kötelezettség már nincs életben, de a kereskedők az üzlet jó hírére gondolva, a vásárlók megszerzése és meg­tartása érdekében vagy pusztán jóindulatból általában hajlanak erre. Természetesen a cserebe­réhez szükséges a vásárlás iga­zolása. A tartós fogyasztási cik­kek többségénél a jogszabály 12 hónap jótállást ír elő. Ha a vásárlónak minőségi gondja tá­mad a termékkel ezen idő alatt, érvényesítheti. Szóba jöhet ja­vítás, csere, pénzvisszaadás vagy árleszállítás. Ha a keres­kedő és a vevő nem tud egyez­ségre jutni, akkor a forgalmazó három munkanapon belül köte­les szakvizsgálatra a Fogyasztó- védelmi Főfelügyelőséghez el­küldeni az árut. Ott eldől, hogy megilleti-e valamilyen kártérí­tés a vevőt vagy sem. A piacon vásárolt termékekre is a fentiek vonatkoznak, de ilyenkor köny- nyebben előfordulhat, hogy az alkalmi, máshonnan jött eladót nehezebb elérni. Kovács Gyula, a békéscsabai Univerzál Aruház ügyvezető igazgatója azt hangsúlyozta: a vevőkből élnek, így minden tő­lük telhetőt megtesznek, hogy az örömből ne legyen üröm. Teg­nap vittek már hozzájuk cserére — nem minőségi okból — ágy­neműt és ruhaneműt, játékokat és műszaki cikkeket is. Bár időkor­lát nincs, de célszerű mihama­rabb felkeresni az áruházát ilyen kívánsággal. Előfordul olyan, hogy még a blokktól is el tudnak tekinteni, hiszen a náluk vásárolt cikkeken a csak általuk ismertjei „bizonyíték”. Találkoznak ugyan „cseles” ügyfelekkel, akik a máshol vásárolt árut próbálják becserélni az Univerzálban, de a túlnyomó többség tisztességes szándékkal érkezik. Zsibrita Pálné, az Elektroház ügyvezetője is azt válaszolta kérdésünkre, hogy partnerek az ilyen vásárlói kéréseknél, és ru­galmasan állnak ezekhez. Alap­elvük ugyanis, hogy a vevő — akár az általa igényelt csere ré­vén — elégedetten távozzon az Elektroház üzleteiből. Nyemcsok László ____________________VÉLEMÉNYEK____________________ _ ________HALASI MÁRIA_________ S zeretetnapi adományok „A karácsonyi ünnepek alatt a különböző karitatív szervezetek naponta több ezer adag meleg ételt osztottak szét a rászorulók­nak, és ugyanannyi otthontalannak nyújtottak átmeneti szállást. Csak Budapesten napi 2000 hajléktalan részére készítettek me­leg ételt, amelyet három ideiglenes konyhán osztottak szét” — olvastam a Magyar Vöröskereszt főtitkárának beszámolóját, és elgondolkodtam. Hány ember töltötte az évezred utolsó karácso­nyát olyan megalázó körülmények között, hogy még élelemre, szállásra sem futotta? És meny­nyi lehet a számuk a világban? Néhány évvel ezelőtt a nevelé­si tanácsadók és családsegítő in­tézmények működéséről Mező- kovácsházán tartottak konferenci­át, ahol a hajléktalanok országos szervezetének elnöke félve je­gyezte meg: a szociális problé­mák növekedésével egyes társadalmi rétegek elszakad(hat)nak egy­mástól. Senki nem gondolta, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik. Az emberek életszínvonala közötti szakadék egyre mélyül. A tévében megdöbbentő riportok szólnak éhező gyermekekről, az élet perifé­riájára került munkanélküliekről. Karácsonykor még elkeserítőbb látni azt a jobb sorsra érdemes nyugdíjast, aki a gyógyszertárban kénytelen visszakérni a receptek felét, mert nem tudja mindet kifi­zetni. Szomorú tapasztalni, amint az édesanya kettétöri a zsíros ke­nyeret, hogy mindenkinek egyformán jusson. Évről évre nehezebb előteremteni a folyton emelkedő víz-, gáz- és villanydíjat, miköz­ben bizonytalan a megélhetés. Bármennyire nem akarjuk, de lát­nunk kell: a gazdaság kedvezőtlen változásaival egyre jobban nyí­lik a társadalmi olló. Van, ahol legfőbb gond a drága számítógépek közötti válogatás, máshol kétséges, hogy kerül-e hús az asztalra. Nem véletlen, hogy sorra alakulnak a családsegítők, és az ado­mánygyűjtő szervezetek száma ugrásszerűen nő. A segítség szüksé­ges, de reméljük: nem ez lesz a jövőnk! KOVÁCS ATTILA ________ K ét ünnep között Élelemre, szállásra sem futotta. Mindenki összeírja, mit fogad meg... Jézuska el, bejglimaradékok a spájzban, szolid gyomorrontás. Mérleg: volt két törött fenyődísz, egy kiégett kínai díszégőkészlet, hal, pulyka, kacsa, töltött káposzta, mézeska­lács, dió, mogyoró, és a gyerek az új távirányításos harci repü­lőjével leverte egyetlen herendi porcelánvázánkat. Még négy nap kétezerig. Négy nap, hogy felkészüljek a lencsefőzelékes disznósültre, a töméntelen mennyiségű virslire, a pezsgőre, a borra és a szomszéd hagyományos szilveszteri köszönős pálin­kájára. Két ünnep között eljött a méregtelenítés és a számvetés ideje. Reggelire müzli, ebédre a múló év és az újévi fogadal­mak számbavétele. Előbbi olyan, mint a Budapest Sport­csarnok, már „leégett”, és csak így utólag derül ki, mennyire fontos volt. Az új év pedig min­dig olyan, mint az inflációs elő­rejelzés: sohasem jön be. Még egy pár nap és kezdődik vagy nem kezdődik az új évez­red. (Ez a kérdés, gondolom, megfelelő alapot szolgál majd né­hány esetben a 2000. év első összeveszéséhez.) Lassan minden­ki összeírja, mit fogad meg, ha elkongatják az éjfélt, és túlesik az olyankor kötelező össznépi puszilkodáson. Közeledik a nagy „sohatöbbé”-k, a holnaptól — mindig csak holnaptól — „egy szálat, egy kortyot sem” fogadkozás ideje. Búcsúzik az óév. Gennyes agyhártyagyulladással, vasutas- sztrájkkal, BS-leégéssel (a budapesti spori leégése után a bé­késcsabai az ország második legnagyobb fedett sportlétesítmé­nye lett, és még biztosítása is van, ennyit a lokálpatriotizmus­ról), a tavaszinál is nagyobb belvízzel, grozniji előrenyomulás­sal, Öcalan újabb halálráítélésével, indiai gépeltérítéssel, ceausescui megemlékezéssel, németországi szélvésszel, fran­ciaországi ítéletidővel, Tudjman halálával, elefántcsontparti katonai puccsal, elveszett Mars-szondával, hajléktalanok kará­csonyával, Ferihegyről megszökött kínaiakkal. II. János Pál még ezek után megnyitotta a Szentévet! Nem agyhártyagyulladás volt? (Folytatás az 1. oldalról) Később olyan tünetek mutatkoztak rajta, melyek alapján felmerült az agyhártyagyulladás gyanúja. Hetei Péter reményét fejezte ki, hogy a baktériumtenyészeti vizsgálat ered­ménye nála is negatív lesz, miként a laktanyából a kiskunhalasi kórház­ba szállított kiskatona esetében. Kérdésünkre, hogy ez a betegség miért a laktanyákban üthette fel a fejét, a szakember elmondta: nem speciálisan laktanyai betegségről van szó. Valószínűleg valamilyen módon „bejutott” a baktérium, és a nagyobb közösség összezártsága miatt jobban teijedhetett cseppfer­tőzés útján. Másrészt pedig a ta­pasztalatok szerint a betegség e tí­pusa éppen azt a 18-20 éves korosz­tályt fertőzte elsősorban, amely „megegyezik” a sorkatonák többsé­gének életkorával. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Békés Megyei Intézetének főorvosa, dr. Kiss Viktória érdeklődé­sünkre a következőket mondta: — A civil lakosság körében megyénkben egyelőre nem tu­dunk senkiről, áld gennyes agy­hártyagyulladással fertőződött volna. A Kalocsán szolgálatot teljesítő Békés megyei kiskatona hozzátartozóit megelőzés céljá­ból gyógyszeres antibiotikum­kezelésben részesítettük. Egyide­jűleg kértük a házi- és a kórházi orvosok fokozott figyelmét, illet­ve azt, hogy amennyiben bárki­nél is észlelik a gennyes agyhár­tyagyulladás tüneteit, azonnal je­lentsék nekünk. Szükséges eset­ben ingyen biztosítjuk a betegség legyőzésére szolgáló, két napig szedendő antibiotikumot. Nyemcsok László—Váradi Krisztina Órák alatt súlyos állapot Magyarországon mindeddig nagyon ritkán for­dult elő a gennyes agyhártyagyulladás C típusa, melynek kezdeti tünetei hasonlatosak a felsőlégúti, influenzaszerű megbetegedésekhez. A fertőzést okozó baktérium gyorsan elpusztul antibiotikum hatására, ám amíg nem lépnek fel ellene, akár órák alatt is rendkívül súlyos állapo­tot idézhet elő. A gennyes agyhártyagyulladás e típusa magas lázzal, fejfájással, hányással, súlyos esetekben bevérzésekkel jár. Míg a vírus okozta felsőlégúti megbetegedéseket nem ajánlatos anti­biotikummal kezelni, a baktérium által terjesztett agyhártyagyulladásnál fontos a mielőbbi felis­merés és az azonnali gyógyszeres kezelés. Az agyhártyagyulladás három leggyakoribb kórokozója zárt térben, cseppfertőzés útján terjed. A betegek eddig Bács-Kiskun, Pest és Heves me­gyéből kerültek ki. A nemrégiben közzétett ombudsmani jelentés szerint a kalocsai és a sza­badszállási laktanyában a betegség terjedésében szerepet játszhattak az elégtelen szociális körül­mények, a fűtés, a melegvízellátás és az egyenruházat hiányosságai, a C-vitaminban sze­gény étkeztetés. A kalocsai laktanyában egész­ségügyi zárlat helyett bevezették a karantént, ami azt jelenti, hogy a tisztek sem mehetnek ki a lak­tanyából. Szabadszálláson a megbetegedés észle­lése után azonnal karantént rendeltek el. (w) Határőrizet lakossági támogatással Egyre nő azoknak a külföldi­eknek a száma, akik illegáli­san lépik át a magyar— román államhatárt. Novem­ber 1-jétől december 22-éig 20 esetben Dsszesen 104 határ­sértőt fogtak el az Orosházi Határőr Igazgatóság járőrei. A főleg iraki, török, bangladesi és pakisztáni határsértők több­sége embercsempészek segítsé­gével lépi át a csaknem 300 ki­lométer hosszú határszakaszt — tudtuk meg Dávid Károly dan­dártábornoktól, az Orosházi Határőr Igazgatóság igazgatójá­tól. Azt is ő mondta el, hogy a „zöldhatárosok” 40 százalékát a lakosság segítségével sikerült feltartóztatniuk. November 13- án Kötegyánban 6 irakit, no­vember 15-én Deszken 3 irakit, december 12-én Sarkadke- resztúron 6 irakit, december 15- én Geszten 8 törököt, december 17-én Sarkadon 10 törököt, Battonyán 3 moldávot, decem­ber 18-án Kétegyházán 5 irakit kutattak fel a határőrök a lakos­ságtól kapott információk alap­ján. — Nap mint nap számos hasznos információt kapunk a határmenti települések lakóitól. Erre rendkívül nagy szüksé­günk van, hiszen úgy tűnik, hogy az igazgatóság határsza­kaszán tartósan számíthatunk olyan külföldiekre, akik a zöld­határon keresztül, illegálisan szeremének bejutni a Magyar Köztársaság területére. Ezúton szeretném megköszönni a la­kosság segítségét, s kérem a tér­ségben élő polgárokat, hogy a jövőben is ugyanilyen aktívan vegyenek részt államhatárunk őrzésében, a közrend és a köz- biztonság erősítésében — fo­galmazott a dandártábornok. (gh)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom